A Kis Somlyó váráról készült kisfilm az alábbi oldalon keresztül tekinthető meg. Fogadjátok szeretettel!

 

https://www.youtube.com/watch?v=GJI9WCXkWfs 

 

 

Egy igen szép természeti környezetben levő kis várat szeretnék bemutatni az érdeklődők számára. A régész szakma és a lelkesebb amatőr kutatók előtt nem ismeretlen erődítésről lesz szó. Egy-két kisebb publikáció jelent meg csupán az elmúlt évtizedekben a Tarján melletti Kis-Somlyó váráról. Azonban a helyszín ismeretében úgy döntöttem, ezeket összefoglalva, kiegészítve mutatom meg a várat az érdeklődők számára, megtoldva az odajutás alaposabb felvázolásával. A képanyagot is úgy igyekeztem elkészíteni, hogy a vár felépítését lombmentes időszakban tudjam érzékeltetni.

 

                           

 

Tarjánhoz tartozik közigazgatásilag Tornyópuszta települése. Tornyópusztán a Nyúltelep mellett halad el az az aszfaltozott erdőgazdasági út, amelyen a Kék jelzés is halad. Az aszfaltozott útra belépés csak engedéllyel lehetséges, a nappal kinyitott sorompót az erdészet szakemberei rendszeresen zárják. Az aszfaltozott út és a kék jelzés két kilométer után elválik egymástól. Nekünk a kék jelzést kell továbbra is követnünk. Egyenletes emelkedésű kényelmes erdei úton 1 kilométert haladva érünk egy füves tisztásra, amelyen egy kulcsosház található. Kiváló pihenőhely, szalonnázóval, a háznak fedett előtere van, ahová eső esetén be lehet húzódni. A kék jelzésen közvetlenül a kulcsosház előtt ágazik le a kék háromszög jelzés, amely a Somlyóvár nevű csúcsra visz (kb. 200 m) ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Gerecse hegység területére. A Somlyóvár területe Dénes József várlistája alapján őskori eredetű erődítés. Kiss Gábor 1984-ben megjelent kötetének 259. oldalán közöl ismertetőt Kis Somlyó váráról. Ő az erősséget a Somlyóvár nevű magaslat tetejére helyezte, összemosva a Somlyóvár őskori eredetű és Kis Somlyó középkori eredetű erődítéseinek helyszíneit.

 

                           

 

A kulcsosháztól északi irányba haladva, mintegy 400 m-t kell megtenni a kis váracska helyszínéig. Egy erdős meredek lejtőn ereszkedünk le egy nyeregbe. A nyereg aljából véleményem szerint csak lombmentes időben látszik a Kis Somlyó csúcsa. A nyeregből kb. 150 m-nyi emelkedőt leküzdve érkezünk meg a kis vár helyszínére.

 

                           

                           

Maga a helyszín egy ék-dny tengelyű ovális alakú plató, melyen a kis vár elhelyezkedik. A dny-i oldal a lankásabb onnan lehet megközelíteni a helyszínt könnyebben. A várat a tető dny-i oldalától egy sziklába vájt mesterséges árok választja el. Az árok fölött egy kisebb szabályosnak tűnő kiemelkedés található, kis fantáziával itt egy kis torony lehetett. Az északkeleti oldal végén szögletesnek tűnnek a terepalakulatok, itt egy kisebb épület is lehetett. Az északi és déli oldalon meredekebbek a plató oldalai. Magát a várat észak keleti és délkeleti irányba haladva is egy-egy árok öleli körbe.

                               

 

                               

 Az Észak-keleti irányba haladva az árok kontúrjai már nem olyan markánsak, valószínűleg az omladék tölthette fel. A vár 38*12m-es (Nováki Gyula leírás szerint) alapterületét, a torony vélhető helyszínén, valamint az északi, észak keleti árok környezetében jelentős omladékréteg borítja. Nagy bravúr lett volna, ha sikerül valamilyen kormeghatározást elősegítő leletre bukkanni az omladékban, de ez sajnos nem sikerült. Cserépdarabok helyett paticsdarabokat sikerült csak találnom. Érdekes a Déli- délnyugati rész. Én nem zárnám ki azt sem, hogy sziklába vájt mesterséges ároktól délre eső terület amolyan „elővárként” az erősség szerves része lett volna. Erre utalhat az is, hogy a délnyugati oldalon sekélyebb árok nyomai sejlenek fel mintegy 25 méterre a plató szélétől. Ennek a vonalában két sziklába vájt mélyedés található. Hogy ezek természetes vagy mesterséges eredetűek, egy régészeti kutatás deríthetné ki, mint ahogyan esetleges funkciójukat is. Elképzelhető az is, hogy a magaslat tetejét kettéosztó sziklába vájt ároktól északra levő várrész épült korábban, míg a déli oldal egy későbbi bővítés eredménye. Ezt esetleg alá támaszthatja az is, hogy a délnyugati sekély ároknyom egy később be nem fejezett védmű eredménye.

                             

Tudományos szempontból a legalaposabb és legjobb leírást a mai napig Nováki Gyula adta a várról, aki 1994-ben Skerletz Ivánnal fel is mérte a várat. Megfigyeléseit kéziratban publikálta, amelyet a Várak Magyarországon című Szabó Tibor nevével jelzett weboldal is felhasznált.

Később Nováki Gyula tollából egy ismertető cikk jelent meg a szép emlékű Várak Kastélyok Templomok folyóirat 2008. februári számának 19. oldalán. 

„Az északkelet felé kiugró, hosszúkás hegytetőt foglalja magába a vár központi része. Széleit egyszerű hegyperem jelzi. Délnyugati vége magasabban fekszik, a terepalakulatok itt egykori épületet (torony?) sejtetnek. Északkeleti vége kissé

szögletesen végződik, valószínűleg itt is épület alapfalai rejtőzködnek a fű alatt. A vár központi részének hossza 38,

szélessége 12 m. A várat a délnyugatra eső nyereg felől védték a legjobban, 8-9 m széles, 2-3 m mély, sziklába vágott árok zárja le. Az árok a felső platónál 5-6 méterrel alacsonyabb szinten körbefutja a vár központi részét, de többnyire már csak terasz alakjában követhető, a felülről lehullott törmelék nagyrészt betemette. A délnyugati ároktól 25 méterrel lejjebb még egy árok védte a várat a nyereg felől, ezt azonban nem vágták bele végig a sziklás talajba.”

 

                          

 

Sajnos eltekintve Nováki Gyula hiánypótló munkájától, amely a vár felmérését, és leírását célozta (1994), a cikk publikálása (2008) óta eltelt időben nem sok történt.

                               

                               

 

Ahhoz, hogy a Kis Somlyó tetején levő váracska koráról és felépítéséről többet megtudjunk, elengedhetetlen egy alapos régészeti kutatás. Ez azonban ahogyan a 2008-as cikk végén is elhangzott, a jövő tudományos feladatai közé tartozik.

Túrázóknak és a várhelyek kedvelőinek a helyszín kötelező darab, felkeresése lombmentes időben a legszerencsésebb. A magaslatokról kiváló a kilátás a Gerecse környezetére.

                               

                                

                             

Források:

Kiss Gábor: Várak várhelyek erődítmények Magyarországon – 1984.  259. oldal

 

Várak Magyarországon weboldal – Tarján – Kis Somlyó vára

„Tarján községtől délkeletre kb 4 km-re találjuk a Kis-Somlyó hegyet (382,5 m) amely a 448 m magas Somlyó-hegytől kissé északkeleti irányban, attól kb 550 m-re emelkedik a Szent László patak völgye fölé. A Kis-Somlyó csúcsán egy középkori vár maradványait találjuk. A várat Nováki Gyula és Skerletz Iván mérte fel 1994-ben. 

A hegy gerincén elnyúló vár hossza 38, szélessége 12 m. Délkeleti stélét és a rövid északkeleti végét határozott perem jelzi, de az északnyugati hosszú oldal széle erősen elmosódott. A vár északkeleti végén egykori épületet sejtető szögletes talajdomborulat észlelhető. A vár többi részén épület maradványai a felszínen nem láthatók. A délnyugati oldal kúpszerű kiemelkedése egykori torony helyét sejteti. A várat a gerinc nyereg felőli oldalán sziklába vágott árokkal védték. Ennek szélessége 8-9, mélysége 2-3 m. Az árok a vár mindkét oldalán folytatódik, azonban északkeleti irányba haladva ma már egyre elmosódottabb, lepusztultabb állapotban találjuk. A nagy várároktól délnyugatra külső védelmi vonal csekély maradványait találjuk, amely a kb 37 m hosszú elődombot veszi körül. Ennek árkát valószínűleg nem fejezék be.
A várról okleveles adat nem ismert. Említi Gyulai Rudolf, a Borovszky-féle megyemonográfia és szerepel Gerő László várlistájában is.

forrás:

Nováki Gyula: Várkutatás Komárom megyében, 1994 ( kézirat)”

 

Nováki Gyula: Tarján – Kis Somlyó középkori vára – Várak Kastélyok Templomok, 2008. február- 19. oldal.

http://www.varbarat.hu/varak/tarjan.html

„Tarján várának romja a községtől délkeletre kb. 3,5 kilométerre, a 448 méter magas Somlyó-hegy csúcsától északkeletre kb. 550 méterre a Szent László patak völgye fölé emelkedő 382 méter magas Kis-Somlyó hegyen található. A várról okleveles adat nem ismert.

A környék a rómaiak idején is lakott hely volt, amit az itt talált e-korból származó nagyszámú lelet is bizonyít. A községet először 1240-ből származó oklevél említ Taryan néven. Később leírták, hogy 1326-ban Pál mester volt a falu birtokosa, 1426-ban pedig már mint a tatai vár tartozékát említik. A község ekkor Esztergom megyéhez tartozott. A Szent László-patak völgy lakóinak csaknem kétharmada német nemzetiségű volt. 1529-től az Oszmán Birodalomhoz került. A hódoltság idején a falu kiürült, valószínűleg a vár is ekkor pusztult el. Tarján 1640 után népesült be újra református magyarokkal.

Nováki Gyula és Skerletz Iván (1994. évi) felmérése szerint a hegy gerincén elnyúló vár hossza 38 méter, szélessége 12 méter. A vár északkeleti végén egykori épületet sejtető szögletes talajdomborulat észlelhető. A délnyugati oldal kúpszerű kiemelkedése egykori torony helyét sejteti. A várat a gerinc nyereg felőli oldalán sziklába vágott árokkal védték. Ennek szélessége 8 - 9 méter, mélysége 2 - 3 méter. Az árok a vár mindkét oldalán folytatódik, azonban északkeleti irányba haladva ma már egyre elmosódottabb, lepusztultabb állapotban találjuk. A nagy várároktól délnyugatra külső védelmi vonal csekély maradványait találjuk, amely a kb. 37 méter hosszú elő dombot veszi körül. Ennek árkát valószínűleg nem fejezték be.”

 

Borovszky Samu-Magyarország vármegyéi és városai . Komárom Vármegye és Komárom Sz. Kir Város-Komárom Vármegye községei. Írta: Vende Aladár  (1907)

 

„Tarján, a Gerecse hegycsoportban fekvő nagyközség, már a rómaiak korában megült hely; határában ugyanis elég sűrűn kerülnek felszínre római épületek alapfalai és egyéb leletek, közelében pedig a hajdani római útnak maradványai láthatók. Első okleveles említése 1326-ban történik, a mikor terra Taryan alakban, a Pál mester birtoka. Tarján is a törökök pusztításainak lett az áldozata és akkor pusztulhatott el az a váracs is, mely a közeli Somlyó-hegyen állott, és melynek alapfalai még a közelmúltban láthatók voltak.”

 

Gerecze Péter – Magyarország Műemlékei II. kötet 1906. – 455. oldal

Tarján

…” Somlyó-hegyen kisebbszerű váralapfalak.”

Gyulai Rudolf-Komárom Vármegye és Város történetéhez – 1890. Ziegler Károly könyvnyomdája. – 76. oldal

„Tarján-Több helyütt róm. alapfalakra, pénzekre, téglákra akadnak az erdőben; ugyanott egy római út maradványai vannak, a Somlyó hegyen pedig egy kisebbszerű vár alapfalai láthatók. --- 1326-ban említtetik Pál mester de Taryan földe, mint Zalantha szomszédja  (Anjou-k okmányt. II. 257.)”

 

ifj. Fidrich Tibor

 

 

Nácz József (1846-1927) lelkész a Műemlékek Országos Bizottságának tagja

2014. december 25.-én megjelent blog bejegyzés dolgozta fel Soós Elemér Vitám vár története hadi és műleírása című kéziratát. Úgy gondolom, hogy a várral kapcsolatos korabeli kép akkor lesz még teljesebb, ha megidézem Nácz József  szellemiségét, és bemutatom, hogyan vélekedett  116 évvel ezelőtt  Vitány váráról.

1899-ben jelent meg az Archeológiai értesítő 22. (egyben utolsó) kötetében Nácz József (vértessomlói plébános) 86 oldalas tanulmánya, melynek címe: A Vértes vidékének történelmi műemlékei.

A VI. fejezet (131. -135. oldal) foglalkozott részletesebben a várral. A illusztrációt  Csernó Géza készítette.  (Vitányról az első modern, régészeti  kutatáson alapuló tanulmány 2013-ban jelent meg László János tollából.-KDM közleményei 19-2013. László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány)

 

 

 Nácz József: A vértes vidékének történelmi műemlékei -  Archeológiai értesítő 22.-1899.(131.-135 oldal)

 

VI. Vytan vára.

Gerencsérvár után legelőbb épülhetett Vitán vára a Vértes hegység északi lejtőjén, hogy az alatta elterülő síkot uralja és a hegység közé kigyózó, a várhegy alatt ketté szakadó völgyet elrekessze. A várhegy lejtőjére északról nehéz felkapaszkodni, de a hegy alját megkerülve, a déli oldal hosszában a nyugati völgyágba leereszkedő szoroson fáradság nélkül feljuthatunk a keskeny gerinczre, melynek emelkedő végén a vár 377 méternyire a tenger színe felett meredezett. Miután a várárok ezt a gerinczet is átvágta, a hegyszirten magasló várat köröskörül tátongó völgy, ezen felül a hegy lejtőjén még két árokgyűrű, 10—17 méternyi közökkel védelmezte.

A várnak alakja ötszögű, melynek egyik oldala sem egyenközű. Ezen alak Oroszlánkőre emlékeztet, csakhogy ennél az ék éle félkörben, Vitánnál pedig majdnem derékszög alatt vágódik; ez homlokával, Oroszlánkő ellenben élével fordul északnak, miként ezt a helynek kihasználása kívánta.

 

 

A várudvar kapuja a nyugati sarokról, a hegyoldal legmeredekebb részén nyílott, hová a homlokoldali bástya hosszában tekerődzött fel a keskeny járda, melyen veszedelmes volt közeledni, mert a bástyáról, kő, nyíl, golyó közelről érte a védtelen ellenséget. A kapufő le van rontva, sőt a bontásnál meglazított alap földje is lecsúszott s így ma a bástyafal rövidebbnek látszik, mint a várnak homlokfala, minélfogva a vár itt szabályellenesen Achilles sarkaként sebezhető lett volna. Ez azonban csak látszat. Mikor a várnak ezen oldalán a tornyot még egy torony hozzátoldásával erősítésül bővítették, akkor a bástyafalat is egy új és erősebb kapufővel kellett meghosszabbítani. A fal kötése azonban nem volt kellő, mert nem vágtak a régi falba kötéseket (Sclimotzen), mint ezt a fennálló bástyafal vastagsági sima lapja mutatja, minélfogva a kapu lebontását az idő viszontagsága annál könnyebben végezhette. Hogy a torony később lett odatoldva, azt mutatja a beépített sikátor a nyugati oldalon, az itteni bástya- és várfalnak három méter fölüli vastagsága s a homlokon a két torony összeillesztésének varrata. A bástyafal 6—8 méter magas, egy méter vastag, de alapjában mindenesetre vastagabb volt. Az eltűnt kapufőnél embermagasságú félköríves fülke van, hol az őrtálló meghúzhatta magát. A kapu védelmére szolgált a torony első emeleti ablakánál egyenesen föléje hajló erkély, melynek egyik gerendafája még a helyén áll.

A várnak nem volt előudvara. A várudvar vagy inkább sikátor, mely a várat eredetileg egészen övezé, a homlokoldal előtt 4-60 méter széles s a kapu sarkától az átellenes sarokig 6 métert emelkedik,itt ismét hirtelen vagy 2 méterrel magasabb s e magasságot a keleti oldalon megtartja, a hirtelen emelkedést itt a törmelék alól kilátszó bolthajtásos helyiség okozza, mely bizonyára tanyául szolgált a kapu őrségének. A sikátor további folytatásának minőségét nem lehet megállapítani, mert részint lebontva, részint törmelék alá van temetve.

Hogy az őrség a sikátornak hirtelen kezdő magasságáról le ne essék, korlátot alkalmaztak ott, melynek karfája még a bástyafal sarkából kiáll. Ugyancsak ezen bástyasarok gyilokvédő (propugnaculum) nyomát is mutatja, mely különben a tornyok ormozatán és a tornyok közti homlok falán még tisztán felismerhető. A lapos (flach) ivezetü várkapu nyílása az udvar sarkán két méteres négyszögben éppen akkora mint az ablakoké, melyek szintén lapos ivezetüek, béllés s egyéb építészeti dísz nélküliek, mind egyforma nagyságúak, de az emeletek felszínén nem egy vonalban egymás fölé, hanem egyenkint a vonaltól félretolva vannak elhelyezve, hogy a védelem a falszin minden részére elérhessen. Az ablaknyilások mind a két oldalon peremések s főleg az alsó sarkok betömve voltak, mely födözet mögül a harczos bátran lövöldözhette nyilait, golyóit. A várat belső udvara két egyenlőtlen részre osztá, melyeknek mindegyike torony volt, csakhogy a nyugati rész, mint kettőstorony, szélesebb s a keletinél látszatra alacsonyabb volt, mit az alap lejtőssége okozott, mert különben mindegyik torony bolthajtásos földszinnel és két mennyezetes emelettel birt, s igy az emeleteken fölülmagasló ormozatos párkány 18 méter magasságban összesen kilencz lakhelyiséget koronázott.

A keleti torony földszinjének dongás keresztboltozata volt, de mivel nem rendes négyzetben feszült, teherképességének emelésére gerendás padolatot borítottak föléje. E pinczehelyiséget a homlokfalon kivül alig gyanítható lyuk szellőztette. Itt esetleg istálló lehetett, míg az átelleni bolthajtásos helyiségek egyike szertár, a kisebbik pedig, a legmélyebben fekvő toronyosztályban, börtön lehetett, hol Kálnai Péter várnagy 1449-ben fogva tartotta Nóvák Pál tatai polgárt, miután Bethil (Bercsely) mellett, midőn Héregről Tatába bort szállított, elfogta s borával, ökreivel, szekerével együtt Vitán várába hurczolta. A börtönfalakon ajtónak nyoma nem látszik s így csak valamelyes nyíláson juthattak abba felülről. Azt a lyukat, mely a két pinczehelyiség közfalán most látható, szomjas kincsásók törték vagy legalább kibővítették. A fal rakása itt nem mutat nyílásra.

Az első emeleti gerendás karzatra csak egy kőlépcsőzet vezetett, melyet az udvar sarkán levő szoba, mint valami lépcsőház védelmezett. E szobának a toronyfalára merőlegesen álló oldalába voltak a lépcsőfokok illesztve. A karzat az udvar négy oldalát körülfonta. A tornyok közti összekötőfalak az első emeletre érve, ott felényire megvékonyultak s gyilokvédősekké váltak, melyeknek járdája a közlekedésnek és a védelemnek szolgált. Az első emeletről belül létrákon kellett külön-külön a két torony második emeletére és tetejére hágni. A második emeletnek udvar felőli falán szintén látható gerendalyuksor s így lehetett vagy volt is itt karzat, bár a tetőnek gyilokvédője mögül az udvar is, meg az átelleni torony is védhető volt.

A várnak azon oldalán, hol az istálló feküdt, lakhattak a katonák, míg a várnagy cselédnépével a kettős tornyot foglalta el. A nagyméretű ablakokat béke idején bizonyára berekesztették, mert máskép alig lakhattak ott állandóan. A vár háromféle anyagból, u. m. mészkő-, tufkő- s téglából vakolattal épült, úgy azonban, hogy a tufkő és tégla csak időnkinti foltozásokra, javításokra lett felhasználva. Az első javítás akkor történt, mikor a tornyot megtoldották, a bástyafalat meghosszabbították, kapufővel ellátták, később a bolthajtásokat rakták tufkőből, mikor egyúttal az ablakokat részint ilyen kőzettel, részint téglával javították, szűkítették. A tufkő Tata vidékéről való, mészkő pedig a Vértesen mindenütt fejthető.

 

 

A vár csak két kapuval birt, kisebbrendű volt, sem kürtőnek, sem kútnak nyomát nem találtuk benne. Különös formája érdekes, de építészeti becse nincs. A vár méretei pontos alaprajzunkról körzővel leolvashatók, azért azoknak egyenkinti felsorolását mellőzhetőnek tartottuk. A várnak valamelyes régi metszetű képére semmiféle liungarikában nem akadtunk.

Vitán várát a népszáj ma Vidámvárnak nevezi, miből a szlávofil felületesség ,Vitám' (Willkommen= Istenhozott,) tetszetős összhangzásából a várnak szláv eredetére akar következtetni, mintha bizony a vár a Sans-Souci, Mon-Bijou, Trianon s egyéb ilyen kéjhelyek korszakában s nem a vaskényszer korában született volna, mely nem jó kedvből a kényelemnek, hanem szükségből a védelemnek épített. Wythwn, Vitán, Vitány és Vidány helynevek gyanánt vagy ,de Vytan' előnévként szerepeltek.

Vitán, Vitány, Vidány nevű helység említtetik Zemplén megyében.1) Vidám falvát Pestmegyében Mátyás király 1465-ben Perényi Péter, Miklós és Istvánnak adományozta.2) Ez utóbbi ellen Szilágyi Erzsébet pört indított, mivel Vidám falvát eltulajdonította.3) Wythwn nevű vár volt Zágráb megyében. 1544-ben Frangepán István birta.4) Vituni nevű helység most is létezik az ogulini kerületben Horvátországban. Perényi Imre fiai, István és János, Zsigmond király uralkodása alatt birtokot cseréltek Jánossal, István fiával és Mátyással, a másik vitani Aryus Istvánnak (Aryus de Vitán) fiával.3) Még ennél is régibb a ,de Vitán' előnév. Velencze 1252-ben Bagusa városával szerződést kötött, melynek egyik aláiró polgára Cerne de Vitana volt.6) Vytan ősi magyar nemes családnak neve Zala megyében.7) 1249-ben Vytani Jakabnak (de Vytan) pőrében az ügyvédje privilegialis okmányt mutat fel, melyet fele 1240-ben IV. Bélától nyert.8)

Hogy ősi időben a személyről nevezték el a helyet, a hol az lakott, vagy melyet az alapított, azt, mint láttuk, Turóczi, Kézai, Anonymus is állítják. így lett Zobolsról Szabolcsvár, Isakról Sac- vagy Csákvár, Theodátról Thodas vagy Tata. A törzshelyről későbbb az onnan származók előneveiket kölcsönözték. így a Vitán helynév eredetileg szintén személynév volt. A bakonybéli kolostornak 1086-ból származó registrumában Fonsol (Francéi), Pesceta (Pista) Anglis (Engelbert=Angyal) nevű három szakácsa után egy Witan vagyis Vitus, Vida is említtetik.9)

A mint Achillesből lett Achilleon,10) épen úgy lett Vitusból Wythwn vagy Vytan, valószinűleg

mivel az alapítója Vitus, Vida volt, mely név leginkább a horvátok között kelendős.

Hogy Vitán várát ki építtette, erre határozott feleletet adni nem tudunk. A nyom, a nevet tekintve, délre mutat, de a birtokviszonyok jobban északra vezetnek. Keresztúri János (de Kereszthwr) és Vidaföldi László (de Vidafelde) közt a vidaföldi jószág felett pör folyt s jogaik érvényesítésére mindketten a chori nemzetség kiváltságleveleire hivatkoztak, s ugyan Vidaföldi chori Nagy Tamásnak adott levelére,11) Keresztúri pedig Donchnak (Dominic), Tamás fiának adott levelére.12) Vidafölde Liptómegyében Thopla és Latnia (Zlatna) falvak mellett feküdt.13) 1348-ban Nagy Lajos király Miklósnak, Donch fiának, Vitán várnagyjának adományozta Thopla és Dublafewi falvakat a dublafewi erdőben a lengyel határon.14) Miklós várnagy egyszersmind Twr és Wossyan tisztjének(officialis) is neveztetik. 1270-ben IV. László Ossian fejérvári vártartozékot a nyulszigeti apáczáknak adományozta.15) Ossian vagy Wossyan nevű falu Fejér megyében nincs, de van Varsány vagy a nép által ma Vásárnak nevezett erdőrész a csákvári határban.

Már most, ha Twr alatt Keresztúri (Vértes-Szt.-Kereszt), Wossyan vagy Varsány alatt pedig a ma Vásár nevű csákvári erdőrészt ismerjük: akkor Miklós, Donch fia és chori Nagy Tamás unokája által, mint vitánvári várnagy, Twr és Wossyan tisztje, a Vidafölde melletti Thopla és Dublafew falvak adományosa által a Choriak viszonya Vitánhoz bár nem tisztán, de homályos vonatkozásban mégis érezhetővé lesz. Chori Nagy Tamás okmányi nyomaink szerint 1323—1355 között majd három évtizeden át volt Csókakő és Gesztes várnagyja; mindamellett még sem őt, hanem legjobb esetben valamelyik ősét tarthatjuk Vitánvár alapítójául, mert ő fiatalon került Róbert Károly udvarába, akkor pedig, véleményünk szerint, Vitán vára már állott.

Vitán várnak, majd több majd kevesebb, de mindig elég tartozékai voltak Pest megyében : Gubach, Gödölye, Bikche vámostul és Zenthmal, Werth pusztákkal, Chapol, Zentlázló, Németegház, Sosmál (Sewczthelek), Kwrth ; Fejér megyében : Demsed, Zaar Zenththamás és Chaplár pusztákkal, Chakanegház, Baroczülése, Garda és két Wene ; Komárom megyében : Nagy-Banhyda vámostul, Kys-Banhyda, Nagy-Gallya Mindzenth pusztával, Kys-Gallya, Thona, Bana vámostul, Arpafeulde, Kys-Wygman, Zent-Mihál; Esztergom megyében : Tharyán, Zalancha pusztával, Sáros, Sacska, Swlyan (Sewczlan, Szüzlán), Mur.

E szerint Vitán bár kisebb, de mégis jelentékeny birtokú vár volt, melyhez összesen 35 helység tartozott.16)

Várnagyjai közül ismeretesek :

Maróthi Mihály 1324,

Chori Miklós 1348 1352,

Bubek v. Bebek,

Silstrangh 1417,

Gergelaki Sándor 1442,

Bedege Benedek,

Kálnai Péter 1450,

Aczél András 1478,

Csép Benedek, «

Nagy László 1547.

Hogy Vitán vára a vidéket uralta, zsarolta is, az Kálnai Péter várnagy eljárásán kivül, még más két esetből is kiviláglik. Silstrangh Gesztes és Vitán várnagyja Zsigmond király parancsára 1417-ben hajszát tartott a Vértesen rablókra, kik Pozsonyban garázdálkodtak s a Vértesre húzódtak.17) Bazthe János pedig 1478-ban pörbe fogta Aczél Andrást ós Csép Benedeket, özvegy Rozgonyi Dorottyának vitánvári várnagyjait, mivel 200 holdas szántóföldjét Hoziwelgieben s 60 kaszás Kapathó rétjét Kapa, esztergommegyei faluban jogtalanul elfoglalták.18)

Hivatkozások:

1.)Orsz. levélt. NRA. Elencli Tom. XIV. 238.

2.)Orsz. levélt, fasc. 818. Nr. 11

3.)Orsz. levélt. Dl. 16210; Dl. 16236.

4.)Orsz. levélt, fasc. 314. és fasc. 33. Nr. 14. Elencli Tom. XVII. 15, 30, 90, 107, 123.

5.)Orsz. levélt. 461. Nr. 12.

6.)Árpádk. okmt. XI. 386.

7.)Hazai okmt. П. 411.

8.)Hazai okmt. VIII. 54.

9.)Árpádk. okmt. I. 35.

10.)Erzsébet királyné korfui kastélya.

11.)M. Tört. Tár, IV. 32.

12.)M. Tört. Tár, IV. 18.

13.)M. Tört. Tár, IV. 17, 32.

14.)Árpádk. okmt. V. 218. Orsz. levélt. Dl. 4000. Pasc. 1537. Nr. 18. megjegyzi: «fortassis Bubek-Bebek»

15.)Pesty, Várisp, 212.

16.) Orsz. levélt. Dl. 13604., 14616., 14601., 15421., 24732., 15492.

17) Hazai okmt. I. 312.

18) Orsz. levélt. Dl. 18094.

 

Müllner János (1870-1925) fotográfus

 

Karczag Ákos :  Müllner János – egy fotóriporter  a várak nyomában (VKT – 2013. augusztus 16-19. oldal) című cikkében a következőket írta „Bús düledékeiden…” Müllner János várfotográfiái című, a közeljövőben megjelentetni  tervezett albumszerű kiadványról:

„Néhány közismert várromot hiába keresünk a könyvben (a mai határainkon belüli részt tekintve

különösen fájó Buják, Salgó, Dédes, Markaz, Márévár és Vitány hiánya). Feltételezhetően ezekről

is készültek képek, ám utóbb elpusztultak, vagy jelenleg ismeretlen helyen lappanganak.”

 

Ezért is örültem meg, mikor teljesen véletlenül felfedeztem az ÚJ IDŐK című hetilap 1913. május 4.-i számában Müllner  János Vitány váráról készített fényképét.

 

Íme a felvétel...

A Várvadász blog legújabb bejegyzésében a Napóleoni háborúk idejébe repülünk vissza két helyszín kapcsán.  Az 1809-es magyarországi hadjárat eseményei következtében kialakított védelmi rendszer elemeként létesült a vértesszőlősi és bánhidai sánc.

Nagy vonalakban nézzük meg a történelmi hátteret…

 

A franciák ellen a habsburgok létrehozták az ötödik koalíciót. A Habsburg birodalom célja a német államok feletti francia ellenőrzés megtörése volt.1809 februárjában a bécsi hadvezetés a franciák elleni hadjárat mellett döntött. Április első felében megtámadták a franciákkal szövetséges bajorokat és Itáliát, ekkor a magyar nemesi felkelés is hadba vonult (Ebben az évben volt erre példa az utolsó alkalommal). Április második felében azonban sorozatos francia győzelmek következtek, az osztrák sereg Morvaországba hátrált és Itáliából is visszavonták csapataikat.  Az eckmühli csatát követően a francia csapatok elfoglalták Bécset. Ez azonban nem törte meg az osztrákokat, folytatták az ellenállást. A XVIII. század végén elfelejtett Komáromi erőd stratégiai szerepe újból felértékelődött. A császári udvar Komáromban húzta meg magát, újra indultak az erődítési munkálatok. A magyarországi hadjáratot Napóleon kezdeményezte, melynek célja az volt, hogy János főherceg Itáliából Magyarországon keresztül visszavonuló hadseregének és Károly főherceg seregének egyesülését akadályozza, ezzel is kedvező erőviszonyokat teremtve. A vesztes győri majd Wagrami , és Znaimi csatát követően az osztrákok  július 12.-én fegyverszünetet kértek. A fegyverszünet értelmében az osztrákoknak Csehországba, valamint Magyarországon a Rába mögötti térségbe kellett visszahúzódni. A habsburgok a fegyverszünet megkötésének ellenére is a háború folytatására készültek.  József nádor a béke híve volt, ennek ellenére személyesen ellenőrizte a Komáromban és a Dunától a Concó patak vonalán futó erődítési munkálatokat. Szeptember első felében I. Ferenc elutasította a francia békefeltételeket, ezért fokozódott a háború folytatásának veszélye. A fegyverszünetet csak október elejéig hosszabbították meg. Az erődítési munkálatok a Komáromi erődöt, a Concó patak melletti redutsort (Ácstól-Csépig), és az Által –ér menti zárt sáncokat-redutokat, valamint a Kisigmándtól kiinduló Mocsa–Tömörd-puszta fele futó sáncvonalat érintették.

„Október 14-én a schönbrunni kastélyban megkötötték a békeszerződést, a ratifikálás is megtörtént 19-én, az iratok kicserélése pedig 22-én, ezek után lassacskán leálltak a sáncok készítésével. November 30-án az utolsó francia katona is elhagyta Magyarország területét, így feleslegessé váltak a frissen emelt védművek.”

Várak Kastélyok Templomok – 2011. augusztus – 12-15. oldal

Nováki Gyula – Tolnai Gergely : Napóleon-kori sáncerődök Ács és Nagyigmánd térségében

A béke megpecsételése érdekében Napóleon elvált első feleségétől, Joséphine de Beauharnais-tól (aki nem tudott neki férfi örököst szülni), és nőül vette Ferenc császár legidősebb leányát, Mária Lujzát. Ezt követően a felkelő csapatokat, egy nagy, Székesfehérváron rendezett szemle után feloszlatták, majd november-december folyamán minden egység visszatért vármegyéjébe. A nemesi felkelést országosan többé már nem hívták életre.

 

„A Concó-patak menti redutsort az 1809. évi őszi háborús készülődés közepette építették meg, de támadás sohasem érte. Ezután pedig, bár a közeli Komárom erődítéseit a következő évtizedekben a Duna mindkét partján jelentősen fejlesztették, a Concó menti védművekkel többé már egyáltalán nem számoltak, a redutokra és sáncokra a teljes elhagyatottság várt.”

 

Várak Kastélyok Templomok – 2011. augusztus – 12-15. oldal

Nováki Gyula – Tolnai Gergely : Napóleon-kori sáncerődök Ács és Nagyigmánd térségében

A vértesszőlősi sánc és a bánhidai sánc is az 1809. év őszének háborús készülődése jegyében született. Ábrázolásai a II. katonai felmérésen kiválóan látszanak.  Az 1809-es év magyarországi eseményeinek kiváló leírását adják József Nádor iratai (1935-(III)) és József nádor élete (1944) című kötetek, melyet Domanovszky Sándor szerkesztésében a Magyar Történelmi társulat jelentetett meg.

A szőlősi sánc építéséről József nádor is tudósít, amely bejegyzést Nováki Gyula és Tolnai Gergely szerzőpáros is említi a Castrum hasábjain megjelent 2010-es tanulmányában.

 

Castrum 12 – 2010. -1. – 74.oldal

Nováki Gyula – Tolnai Gergely : Napóleon-kori sáncerődök Ács és Nagyigmánd térségében

„Október 7-én József nádor úgy látta, a békére nincsen kilátás, sietni kell a sáncolásokkal.

Szőlős (Vértesszőlős) mellett is említ egy még el nem készült sáncot. Október

11-én a császár szemléjét tervezték Cséptől Ácsig (ez az utolsó konkrét utalás a Concó

menti erődsorra), de az eső ezt megakadályozta és csak Komárom „Nádor-vonalának”

bejárására került sor.”

 

Napjainkban a helyszín erősen beépített, a sánc maradéka nehezen megközelíthető, a Valusek Dezső út és a Rákóczi Ferenc út közötti területen fekszik. Magánterület.(megközelítéséhez tulajdonosi engedély vagy hozzájárulás szükséges.)

 

 

 

A falu részletes története kisebb bekezdésben foglalkozik a Napóleon kori sánccal – idézet a település honlapjáról:

(http://www.vertesszolos.hu/gen/pro/mod/alo/alo_kiiras.php?i_szo_azo=2 )

„1809-ben Napóleon hadai behatoltak Magyarországra, a győri csata után Tata környékét is elfoglalták. A helyi lakosoknak kellett ellátni az idegen seregeket. Maga a császár, I Ferenc is ide menekült a közeledő ellenséges csapatok elől. Parancsba adta, hogy a császári sereg műszaki katonáinak irányításával olyan sáncokat emeljenek, amelyek képesek megállítani a francia haderőt. Ilyen építkezésre került sor Szöllősön is. Ma már csak egy kisebb domb őrzi az egykori erődítmény emlékét, no meg az elnevezés, hiszen a lakosok mind a mai napig „Sáncnak” nevezik a falunak ezt a részét. Hadmozdulatokban már nem vett rész az erőd, mivel I Ferenc békét kötött a francia császárral.”

 

 

A Bánhidai sánc  a Baromállás dűlő területén feküdt. Mára majd teljesen elpusztult a terület beépítése folytán. Ma beépített kertek és telkek találhatóak a területen. Egy hitelesnek mondható történeti forrás azonban konkrétan említi a sáncot. (József Nádor iratai III.-1935-819. oldal)

Domanovszky Sándor: József Nádor iratai III.  1807-1809 – Magyar Történelmi Társulat 1935.

819. -oldal „Abfahrt nach Ofen, Tovaros, Szöllős, Alsó-, Felső-Galla schwäbische Oerter. Verschantzungen bey ersterem Orte. Strassen gegen Tarjany¹ neu, Flügel nicht appuyirt. Schantzen bey Banhida.

 

Bánhida további említései Domanovszky Sándor munkáiban:

Domanovszky Sándor: József Nádor iratai III.  1807-1809 – Magyar Történelmi Társulat 1935.

509.-oldal „Bericht des Gr. Festetics³, daß nachdem er am 14-ten sich in Ordnung zurückgezogen, und keinen weiteren Befehl wegen den Punkt seiner Aufstellung erhalten, er nach der ersten Disposition nach Banhida,⁴ von dort einen Officier um weitere Befehle zu mir geschickt, der mich in Ofen gesucht, da er mich dort nicht gefunden, zu E. H. Rainer, der ihm gesagt, nach Ofen abzurükken, hat unterwegs nebst seiner Div[ision] 1 Escad-"r[on] Honth, 1 Neograd und mehrere einzelne versprengte gesammelt und an sich gezogen.”

 

Domanovszky Sándor: József Nádor élete (II. rész) – Magyar Történelmi Társulat 1944.

267. oldal – „Nemcsak Meskó vágta ki magát a sáncokból, ahol megadásra szólították föl; a soproni fölkelő lorvasosztályt is Győr városában felejtette a vezérkar, Festetich Ignác gróf ezredes azonban kitört embereivel Bánhida felé és kereste a kapcsolatot a nádorral.^173”

A II. katonai felmérés térképét böngészve megpróbáltam lokalizálni a védelmi rendszer redutjait. A Concó patak mentén Ácstól-Csépig 35 redutot alakítottak ki. Keleti irányban Kisigmándtól Mocsa-Tömörd puszta felé futott egy sáncvonal, míg Bánhidától – Vértesszőlősön keresztül Tatán át Dunaalmásig az Által ér mentén is találunk redutokat.

Sajnos a redutok jelentős része az elmúlt 200 év során a beépítések és a terület átalakulása folytán módosult, vagy elpusztult. Ezeket lajstromba venni és állapotukat felmérni mindenképpen a jövő feladatai közé tartozik. A Nováki Gyula – Tolnai Gergely féle számozást részleteiben nem ismerve a térképen való előfordulás sorrendjében a Dunától délre haladva számoztam a sáncokat. A számok mellett a vonatkozó GPS koordináták találhatóak.

Jó lenne, ha születne egy publikáció, egy átfogó kép arról, hogy a II. katonai felméréshez képest mennyi maradt fenn ép formában, mennyi részlegesen, és mennyi pusztult el teljesen. Ha máshogy nem is, de legalább írásos-fényképes formában maradjanak fenn az utókor számára… Sajnos az idő ellenünk dolgozik. Tavaly késő ősszel a nagyigmándi öreghegyen levő zárt sánc felkeresését kísérletük meg. Mára magánterület a hozzá vezető út (egy lévai szlovák mezőgazdasági vállalkozóé a terület). Ennél is megrázóbb, hogy a redut közvetlen környezetében sertéseket nevelnek. Ha nem reagálunk időben, ezek a történelmi emlékek már csak a korabeli térképeken jelentenek információt az utókor számára.

Nézzük a listát, amelyet a II. katonai felmérés térképe alapján állítottam össze:

Concó – menti redutok (zárt sáncok): 35 darab Dunától Ácson keresztül Csépig a Concó patak mentén.

Ács és a Duna között

1.  17.99933    47.74193

2.  18.00581    47.73979

3. 18.00637     47.73561

4. 18.00440     47.73082

5. 18.00478     47.72625

6.18.00908      47.72241

7.18.01251     47.72031

Ács

8.   18.02051   47.71798

9.   18.02161   47.71413

10. 18.02227   47.71010

Ács – Kisigmánd között

11.  18.03585   47.70100

12.  18.04206   47.69511

13. 18.04654   47.68920

14. 18.04583   47.68220

15. 18.05688   47.67846

16.18.05873    47.67992

17. 18.06139  47.67441

18. 18.06577  47.67094

Nagyigmánd

19. (Öreghegy) 18. 07557   47.66087

20.      18.06778     47.65901

21.      18.07210     47.65626

Nagyigmánd – Tárkány között

22.        18.06296     47.63410

23.         18.06311      47.63257

24.        18.06124      47.62667

25.        18.05613      47.62409

26.        18.04517      47.62247

27.        18.04191      47.62074

28.        18.03332      47.61773

29.        18.02641      47.61125

30.        18.02624      47.60179

Csém

31.       18.06203       47.71934

32.       18.08276       47.70190

Tárkány – Ászár között

33.       18.03884       47.56918

34.       18.03575       47.57338

35.       18.03218       47.58252

Által ér menti redutok. 15 db –  Bánhida – Vértesszőlős – Tata –Szomód - Dunaalmás vonalon.

1.      Bánhida           18.36450     47.59512

2.      Vértesszőlős   18.37559     47.62202

3.      Baji sánc          18.36501    47.63277

Tata

4.      (Akasztófa hegy 1.)  18.33635        47.66367

5.      (Akasztófa hegy 2.)  18.33914        47.66732

6.      (Tóváros)                   18.34304        47.65720

Szomód külterülete – mai 1-es út mentén

7.      18. 32399     47.67911

8.      18. 31437     47.68500

Dunaalmás

9.      18.30811     47.69829

10.   18.30489     47.70259

11.    18.30480   47.70259

12.    18.30644   47.70770

13.   18.30802    47.71816

14.   18.30953    47.71224

15.   18.31626    47.72369

 

Források:

Castrum 12 – 2010. -1. Nováki Gyula – Tolnai Gergely : Napóleon-kori sáncerődök Ács és Nagyigmánd térségében

Várak Kastélyok Templomok – 2011. augusztus – 12-15. oldal Nováki Gyula – Tolnai Gergely : Napóleon-kori sáncerődök Ács és Nagyigmánd térségében

 

Domanovszky Sándor: József Nádor iratai III.  1807-1809 – Magyar Történelmi Társulat 1935.

Domanovszky Sándor: József Nádor élete (II. rész) – Magyar Történelmi Társulat 1944.

http://www.vertesszolos.hu/gen/pro/mod/alo/alo_kiiras.php?i_szo_azo=2

http://mapire.eu/hu/map/collection/secondsurvey/?zoom=6&lat=46.81258&lon=18.42373

 

ifj. Fidrich Tibor

 

 

 

 

Kara Murteza tornya

Székesfehérvár belvárosától (a Budai kapu helyétől) északra helyezkedik el a Budai külváros nélkülözhetetlen eleme, az Öreghegy. Legmagasabb pontján 187 m tszf magasságban, a Donát út és a Kápolna tér találkozásánál áll a Szent Donát kápolna, melynek helyén állt a török hódoltság idején Kara Murteza pasa tornya. A középkor folyamán alakulhatott ki a szőlőművelés hagyománya a terület akkori nevén - a Szőlőhegyen, mely a török hódoltság idején tovább virágzott.

 

Evlia Cselebi így ír a helyszínről: „E Besli külváros keleti részén, egy ágyúlövés távolságra levő hegyek összes dombjain és hegyein mintegy kétezer szőlőkert van. Ezeknek mindegyikében van egy-egy nyári lakás, konyha és külön kút. Székesfehérvár népe három hónapig ezekben mulatozik.”

        

 

A kerttulajdonosokra és családtagjaikra sok esetben fegyveresek törtek, sokat közülük magukkal vittek. Az itt dolgozó emberek védelmére Kara Murteza pasa tornyot emeltetett...

 „Kara Murteza pasa, budai vezír e szőlőknek éppen a közepén

egy magas dombra az isztambuli vártoronyhoz hasonló kerek, magas erődítményt építtetett.

Ágyúkkal, százötven főnyi katonával, Buda felé nyíló kapuval ellátott erődítmény ez, melyben ötven vitéz éjjel-nappal őrködik. Utóbb, mikor a fehérvári szőlők annyira sokasodtak,

hogy az erődítmény nem volt elég, akkor a jelenlegi váli, Hádzsi Musztafa pasa e szőlőknek

alkalmas helyén egy másik tornyot építtetett, mely Murteza pasa tornyánál erősebb. Kapuja

négy ember termetének megfelelő magasságú s felvonókötelekkel húzták fel. Ebben is ötven

vitéz, ágyúk, puskák és más fegyverek állnak készen. Ha a szőlőkben időző emberekre

ellenség tör, az ellenséget öt órányi távolból is meglátják s ágyút sütnek el és ezzel a szórakozó

embereket mind az erődítmény alá hívják. Ha mégis előfordulna, hogy az ellenség

foglyot vinne el, azt üldözőbe veszik és elbocsáttatják vele.”

 

 

Siklósi Gyula régészprofesszor a Törökkori Székesfehérvár című 2013-ban megjelent könyvében a következő módon írja le a tornyot.:

„A korábbi tornyot Kara Murteza pasa építtette, aki először 1626–30 között volt budai pasa.175 Kara Murteza később, 1646– 47 között budai beglerbég volt.176 A torony tehát valamikor 1626–1647 között épülhetett. A pasa a tornyot földvárral és árokkal vette körül. A földvár, melynek kapuja

Evlia szerint Buda felé nyílott,177 a mai Pozsonyi út és a 70-es út közötti magaslaton épült.

Mindkettő utat használták ezidőtájt, sőt az 1783-ban készített első katonai felmérés minden

valószínűség szerint ábrázolja is a még álló földvár maradványait a két út között. 1989-ben

végeztünk feltárást a török erődítmény területén.178 A földvárat a környező területeken létesített

kőbánya, az Öreghegy fokozatos beépítése, majd a kőbánya területének és környékének

feltöltési munkálatai csaknem teljesen elpusztították. Szerencsére több helyütt megőrizték a

mai terepviszonyok egykori vonalait, sőt egy hosszabb szakaszon csaknem eredeti formájában

megmaradt. A földvár ovális alaprajzú volt, árkai által határolt területe kb. 46×87 m

lehetett. Egykori belső járószintjének tengerszint feletti magassága kb. 187 m volt. Ez durván

egyezik a mai járószinttel. A földvár árkának mélysége a viszonylag épebben fennmaradt

nyugati oldalon kb. 183 m körül mozgott. Az árok nyugati partján a szintviszonyok újra emelkedtek

a 184–185 m közötti tengerszint feletti magasságig. A földvár közepén helyezkedett

el az isztambuli vártoronyhoz hasonlított torony, mely Evlia leírásával ellentétben nem volt

kerek. Alaprajza inkább elfektetett hordóra emlékeztetett. Belmérete 7,8×8,2 m volt, falainak

vastagsága 120 cm. Alapozását szabálytalan kövekből fehér színű habarcsba rakták. A torony

területén végzett leletmentések során több törökkori zöld mázas talpas tál, szürke korsó,

cseréppipa töredékére bukkantunk.179 Az erődítmény valóban uralta a környező területeket,

melyekre megfelelő kilátás nyílt. Az utak és a környező települések, területek ellenőrzésével

a földvárral oltalmazott torony egyúttal Isztolni Belgrád egyik fontos elővára volt.”

A török hódoltságot követően az építmény még állt a Rákóczi szabadságharc idején is: Lauschmann Gyula a felsővárosi plébánia már megsemmisült história domusára hivatkozva leírja, hogy „1706. okt. 27-én reggel kilenc órakor Szekeres István kuruc kapitány a szőlőhegyen levő toronyig jött Pákozdról. ...”

A szabadságharcot követően a város fejlődése átalakulása, polgárosodása során egyre jobban benépesült a Szőlőhegy. 1733-ban Kara Murteza tornyát lebontották, köveinek felhasználásával helyére kápolnát építettek.  Az új épület neve Szent Donát kápolna lett melyet 1734-ben szenteltek fel.  A kápolnában a misét a jezsuiták szolgáltatták, míg Mária Terézia a Székesfehérvári püspökség kialakításakor a megszüntetett jezsuita szőlőket a püspökség tulajdonába adta.

Siklósi Gyula 1991.:

„A Szt. Donát kápolna gondozását egy 1742-es adat szerint remeték végezték. A kápolna első remetéje Tőke György, a ferences harmadrend tagja volt.12 Ekkor a remete a városi magisztrátushoz írt levelében remetelak építési engedélyét kérvényezi, cserébe a kápolna rendszeres gondozását, felhők elleni harangozást ígér. 1779 szeptember 23-án a püspöki konzisztórium elrendelte az újabb remete, a részeges, kötekedő P. Vendelinus eltávolítását. A remetének az egyházmegye területét is el kellett hagynia.

A Szt. Donát kápolna DK-i sarkában egy remete egyszerű sírját tártuk fel. A dereka táján talált két pénzdarab egyikének 1760-as évszáma valószínűsiti, hogy a kápolna első remetéjének, Tőke Györgynek a csontjai porladtak itt alföld alatt.

A sírt a falak mentén ásták, hossztengelye hosszávetőlegesen E-D-i irányú volt, párhuzamosan helyezték el a kápolna falával.”

A Szent Donát kápolna sorsa a II. világháború idején pecsételődött meg. Falai között robbanószert és lőszert tároltak. Az épületet 1945 tavaszán felrobbantották. Helyét évtizedekig csak egy kereszt és egy harang nélküli harangláb jelölte.

 

A kápolna az öreghegyi egyházközség adományaiból és közadakozásból 1994-re Schultz István tervei alapján dr. Glósz Ervin atya jelentős közreműködése mellett épült fel újra.  Augusztus 7.-én Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök szentelte fel.

Hadzsi Musztafa tornya

Az Öreghegyen vagy középkori nevén a Szőlőhegyen  Kara Murteza pasa tornya mellett állt egy másik torony is , amely Hadzsi Musztafa pasa tornya volt. Hadzsi Musztafa pasa Evlia látogatása idején 1664-ben volt fehérvári szandzsákbej, az általa épített torony helyére a jezsuiták szőlejében présház épült 1774-ben, melyet éppen a torony köveiből emeltek Michael Grabner tervei alapján. Napjainkra a torony nyomai teljesen eltűntek.

 

Evlia leírása Hadzsi Musztafa tornyáról:

„Utóbb, mikor a fehérvári szőlők annyira sokasodtak,

hogy az erődítmény nem volt elég, akkor a jelenlegi váli, Hádzsi Musztafa pasa e szőlőknek

alkalmas helyén egy másik tornyot építtetett, mely Murteza pasa tornyánál erősebb. Kapuja

négy ember termetének megfelelő magasságú s felvonókötelekkel húzták fel. Ebben is ötven

vitéz, ágyúk, puskák és más fegyverek állnak készen. Ha a szőlőkben időző emberekre

ellenség tör, az ellenséget öt órányi távolból is meglátják s ágyút sütnek el és ezzel a szórakozó

embereket mind az erődítmény alá hívják. Ha mégis előfordulna, hogy az ellenség

foglyot vinne el, azt üldözőbe veszik és elbocsáttatják vele.”

 

A pontos helyszínt, vagyis a jezsuiták szőlőjét, amelyet a rend feloszlatásakor a székesfehérvári püspökség vett át, sajnos nem közlik a fennmaradt források.  Sárközy Sebestyén a jezsuita rend Szőlőhegyi birtokát egy a levéltárukban őrzött 1766-os oklevél alapján tudta azonosítani. Ezt összevetette a mai utcahálózat képével. Ezek szerint ez egykori jezsuita birtok a mai Nyitrai utca – Zobori utca – Milleniumi út által határolt szakaszon feküdt.  Itt a Püspökkertváros nevű út pontosan ahhoz az épülethez vezet fel, amely a fenn említett térképen is szerepel.  Ez lehetett Hadzsi Musztafa pasa nyaralója vagy az általa épített kolostor , amely később jezsuita majd a püspökség tulajdonában levő présházzá alakult, napjainkban pedig Óvoda. A birtok felső határa-keleti sarka lehetett alkalmas torony építésére a terepviszonyok alapján, amelyet a mai Uzsoki utca végébe, illetve a Milleniumi emlékmű környékére feltételezik a szakemberek, de ezt csak egy régészeti kutatás tudná minden kétséget kizáróan igazolni.

 

Az építmények első említése az irodalomban – Székesfehérvári Szemle 1932 – 2 évf. – 59. oldal

Schoen Arnold : Vanossi Antal

Mídenről vázlatot kér ; a befejezett müvekről pedig, pontos rajzokat kivan, így 1756 márciusában Rómából szinte esedezik, hogy a superior küldje meg állandó vigasztalására az egész rezidencia s templom rajzát, májusban még a jezsuiták szőllőbelí emeletes házának, a később elnevezett Belvedernek a rajzát is kéri, amely Hadsi Mustafa pasa szőllőbelí tornyának a helyén épült, mint előbb a szent Donátkápolna, amelynek építése viszont Kara Murteza pasa szőlőbeíí tornyát semmisítette meg.

 

 

További források:

Terei György-Nováki Gyula-Mráv Zsolt-Feld István-Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortől a kuruc korig – (81) (97)

Siklósi Gyula: A Törökkori Székesfehérvár – 2013. 20-22.oldal

Siklósi Gyula: Kara Murteza pasa tornya és a Szent Donát kápolna Székesfehérváron. In.: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Budapest, 1991. 53-64.

Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664-1666. Ford.: Karácson I. Budapest, 1908. II. 48-49.

Donát kápolna – Archív felvétel 1940. Forrás.: Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc / Székesfehérvár Anno 1990.

 

 

ifj. Fidrich Tibor

Egy régi tervemet sikerült megvalósítanom. Soós Elemér kéziratából (Fol. Hung. 3105) sikerült feldolgoznom Vitány várának leírását, amely nyomtatott formában soha nem jelent meg. Maga a leírás kortörténeti jelentőségű elsősorban, néhol kissé utópisztikus hipotéziseit azóta a tudományos kutatás cáfolta(KDM közleményei 19-2013. László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány). A leírás eredeti nyelvezetén nem változtattam, úgy került feldolgozásra, ahogyan nagy várkutatónk papírra vetette. Soós Elemér 1899-ben és 1924. október 9.-én járt Vitányban, az ott tapasztaltakat rajzolta meg, és jegyzetelte le, amelyből később e kézirat is születetett. A leírás illusztrációjaként a jegyzetek forrásának másolatát, és a helyszínen készített skiccek és mérések másolatát illesztem a sorok közé. Ezzel a kordokumentummal tisztelgek nagy várkutatónk emléke és az immár 1 éves Várvadász blog előtt.

Soós Elemér : Vitám vár története, hadi és műleírása (1899,1924)

OSZK  - Fol. Hung. 3105 – XII. kötet   ff. 339-364.

I.  Vitám vár helyszíne. A vár építőjének feltételes építője. Nevéhez fűződő sejtelmek. Mint királyi vár, adományozás útján magánbirtokba kerül a vár, uradalmastul.

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a mai Komárom Vármegyében a Vértes hegység nyugatra eső lejtői – mélyre hasított szakadékokkal bővelkedik. A Budapestről – Bicskén át vezető vasút mentén Szaár megálló állomástól nyugatra 6 kilométer távolságra légvonalban van Vitám vár romjainak színhelye a Hosszú-hegyen, mely a Kapbereki pusztával délre határos. Ezen a 464 méter magas hegyről egy keskeny ág húzódik DK felöl észak-nyugatra és végződik a „Várhegy”  kiszélesedő gerincznek lejtőkúpjával. (Lásd. 1. ábra) 

 

 

A keskeny hegy-gerincz kiindulási pontjától (a)  mind inkább keskenyedik, és a tőle keletre fekvő 417 méter magas Menyasszony hegyet – valamint a tőle nyugatra eső Hosszúhegynek 377 méter magas pontját választja el egymástól. A válaszvonalak egyesülés pontján (b) a mély hasadékok „Síkvölgy” elnevezéssel kígyózik a Nyerges tető alatt, és nyugatra 3 ½ kilométer távolságra fekvő Síkvölgy pusztáig ér. Az eképpen magánálló Várhegy a kettészakadt völgyet elrekeszti és az alatta elterülő terepet, északra uralja. Ezért az északi oldalról a vár színhelye nehezen volt megközelíthető, ellenben a völgy keleti ágába leereszkedő szoroson – a Körtvélyes puszta felöl fáradtság nélkül lehet feljutni a hegy-gerinczre, melyen a romok állanak. Innen van az, hogy a „várútja” ezen az oldalon (a keletin) vezetett és észrevehetően ma is vezet, az egykori vár bejáratához. Ebből látható, hogy a középkor igényeinek megfelelően ez az ú úgy volt alkalmazva, hogy az érkező, a kapuhoz érve, jobbik – a paizs által védtelen oldalát volt kénytelen a vár falának fordítani. Egyébiránt: ezen állhatott Vitám falu is 1216-ban, amikor említik (1.) Ebből a faluból, amint látni fogjuk csupán temploma maradt meg. Később megtudjuk azt is, a hogy a várban a templomon kívül még egy árúház (bazár) is volt. 1301-ben.

 

 

Hogy ki építette Vitám várát, azt nem tudjuk, csak sejteni lehet, hogy a Csák nembeliek egyik tagja rakhatta le első alapfalait, mert 1276-ban e nembeli trencséni ág ősi birtokai közt említik. (2.)  A castrum Vitam: Vytam, Wytam, Vithan, és Wytan változatokban fordul elő okleveleinkben (3.), melyet egy ötletes osztrák térképész Vídám várának keresztelt. (4.) Ami a vár nevét illeti, megemlíthetjük, hogy Vytam: ős magyar család nevében fordul elő Zala vármegyében. (5.) 1240-ben IV. Béla király Jacobus de Vytan-nak kiváltságglevelet ád, melyet 1249-ben lefolyt perében ügyvédje felmutatott. (6.) Csák Máté halála után a Guthkeled nembeli Maróthi családból származott Mihály: az István fia, Károly Róbert apródja, mint Vitám várnagya tűnik fel – tehát királyi vár volt 1324-ben. Ugyancsak várnagyi minőségben szerepel Cháki Miklós és Bebek 1348-52 között. (7.) Zsigmond király császárrá választásakor 1410-ben Vitám várát Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. A várnagy benne Silstrang, aki egyúttal a 6 kilométerre fekvő Gesztes várának is parancsnoka. A király parancsára 1417-ben hajszát tartott a Vértesben rejtődző rablókra, akik Pozsonyban garázdálkodtak. Még halála előtt 1437-ben a király odaadományozta a várat Rozgonyi Istvánnak, melyet Zsigmond király 1430-35-ben Rozgonyi Istvánnénak a galambóci hősnőnek adományozott, s így az 1437. évi adomány „megújítása” Rozgonyi István részére, (9.) melybe 1440. május 1.-én be is iktatták. Az ő várnagyai voltak Gergalaki Gergely (Gergelylaki Sandrin) és Bedege Benedek (Bödögei Benedek).

 

 

Ulászló király 1440. december 23.-án Rozgonyi Jánosnak adta élete tartamára, mind amellett, hogy május 1.-én Erzsébet királynét is beiktatták e vár birtokába. De 1445-ben Újlaki tartja kezén, állítólag hatalmasul, az országnagyok rendelete ellenére (10.), és csak 1448-ban derült hogy Újlaki zálogjogon bírta ezt a várat, melyez ez év april 4.-én Rozgonyi János, Rajnold, Ostvát testvérek is igényeltek. (11.) Novák Pál tatai polgár 1449-ben bort szállított Hégerről Tatára, Kálnási Péter ezidőben Vitám vár várnagya ezt a szállítmányt Berzsely (Bethül) mellett elfogta, Novákot fogságba ejtette, és a vár legmélyebben fekvő torony osztályába tartotta foglyúl. Különben úgy emlékeznek Kálnásiról, hogy a vidéket zsarolta. (12.) Mátyás király trónra léptekor 1485 elején nagy számú adomány levelei közt fordúl elő. Vitám falva eladományozása Perényi Péter, Miklós és István részére, mely falu ekkor Pest vármegyében fekvőnek mondatik. Ezek ellen Szilágyi Erzsébet pert indított állítván, hogy ezek a falut eltulajdonították.  Ebből következtetni lehet, hogy Vitám falu ezidőben még a helyén állott, és bizonyságot nyújt arra nézve is, hogy a felemlített templom a várba be lett építve. Látható nyomokat a faluról 1924. október 9.-én nem találtam. Hogy Szilágyi Erzsébet perének mi lett a vége, még nincs felfedezve, de az igánylő Rozgonyiak 1453-ban tényleg a vár birtokába jutottak – V. László király adományából, mit Mátyás király 1458,1459,1460-ban megerősített. Özvegy Rozgonyi Jánosné: Dorotja asszony Vitám vár várnagyait, Aczél Andrást és Csep Benedeket perbe fogta Barthe János 1478-ban, mert Hozinvelgi 60 kaszás rétjét Kapa ekkor esztergom vármegyei faluban jogtalanúl elfoglalták. Tizenöt év leteltével Egervári László horvát bán nyeri zálogjogon, ki Vitám és Csókakő várát, ez utóbbi Fehér vármegyében, a Vértes hegység dk-i lejtjén 16000 forinton kapta.  Egervári halálával Egervári István-majd ennek magvaszakadtával – 1508-ban Kanizsay Györgyre szállott, ki nőül vette Egervári özvegyét. Ezeknek fia: László örökölte 1512-ben.

 

II.   A vár viszontagságai: A török világutazó, hogyan emlékezik Vitám váráról. A vár tartozékai.

A török hódoltság első időszakában 1543 év derekán mikor Uláma basa és Mohamed khán csapatai Tata ostromolására küldettek, Vitám vára nagyon megrongálódhatott, de újból rendbehozták, mert 1547 és 1549 közt Nagy László várnagysága alatt a várban 3 lovas, 12 hajdu évenként 396 forintba került. (14.) Ezután Vitám vára a közelfekvő Gesztes vár sorsában osztozkodik. A borzasztó Mohácsi csapás után, ámbár Tata és Komárom sikeresen állott ellen Bali bég támadásának, úgy látszik Gesztes és Vitám várai mégis a törökök kezére kerülhettek, mert 1566-ban Szalm Miklós és Thúry György, ez utóbbi Palota vitéz védője, július hava elején megszállották, miután a török őrség azokból megszökött.  Az év végével azonban ismét a törökök kezén vannak. Gregoróczy Vincze győri és Huszár Péter pápai parancsnokok 2000 főnyi haddal a Vértesben portyáztak 1588-ban, miután pedig a budai törökök, sehol sem mutatkoztak, Gesztes várát éjjeli rajtaütéssel kézre kerítették. Valószínű, hogy 1594-ben Tata feladása után a Vértesben fekvő Vitám és Gesztes megint török kézre kerülhettek, mert úgy tudjuk, hogy 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf a Bakony vidék több várak elfoglalása után Vitám várát is hatalmukba ejtették. Ez volt tehát Vitám várának utolsó hadijelenete. (15.) Evlia Cselebi mondja: Tata megszemlélése után Vitám várához ment 1601. július 1.-én. Itt a Bakony hegy szélén úgy találta, hogy Vitám erős meredek vár. „Volt temploma és bazárja”. Ennek a kapitánya ebédre hívta meg és nagyon megvendégelte. Ebéd után a Rába melléki ütközetben fogságba került Mustafa efendi: lovassági khulefa után kérdezősködött. A vár börtönéből a foglyokat előhozták, Evlia megnézte őket, de a Khulefát nem találta köztük. Ezekután a kapitánytól ajándékot kapott, és kísérőket kapván Pápa várába ment. (16.) Így látjuk hogy Vitám vára ebben az időben fennállott, de falujáról többé nincsen szó, ámbár ez a templom, mely a várban említtetik, valamint az áruház (bazár) oda mutat, hogy itt valamikor község is létezett, de ennek nyomát itt nem lehetett felfedezni – alkalmasint elpusztult. Ez után a várról többé nincsen szó, hogyan pusztult el, és mikor lett felhagyva végképpen ? nem tudjuk. Tartozékai a következőképpen soroltatnak föl: 1.) Bánhida az Által-ér jobb partján (1453,1459,1461), 2.) Alsó Galla az Által érbe torkoló jobb parti mellék vizén a vártól 3 kilométerre.(1453-1461), 3.) Másik-Bánhida a mai Bánhida nyr. (1453-1461), 4.)Bakalló (1461), 5.) Baróczülése, a mai Baraiska (1453 és 1459-61), 6.) Bikcse a mai Bicske (1459), 7.) Csapol a mai Csabdi (1459-61), 8.) Gálya a mai Felsőgalla (1459) a vártól 3 kilométerre északra. 9.) Gárda, Bicske és Szár vidékén fekütt (1453-1461) 10.) Kürt puszta, Szent László községgel a mai pusztával említik, Csabdival délre határos (1453-1461) 11.) Mindszent, ily nevű puszta van Gesztes várától d. ny légvonalban 7 kilométerre, és Vitám várától 13 km-re távol (1459). 12.) Múr puszta Baróczüléssel említik (1453-1459-1461) 13.) Németegyház ma ily nevű puszták, Vitám várától keletre 10 kilométer légvonal, H. és R. Németegyháza néven fordulnak elő. (1453-1459-1461) 14.) Sárás község, Tarjánnal együtt (1453-1459-1461). 15.) Suslyán puszta Baróczüéssel együtt említik (1459) 16.) Szántó község Bicske és Tabajd közt fekütt. 17.) Szár község Vitám vártól keletre 9 kilométer. (1453-1459-1461-1499) 18.) Szent László a mai puszta Martonvásártól délre 4 kilométerre (1459-1461) 19.) Szent Tamás, a mai Szent Tamás tanya, melytől északra Szt Tamás erdő és Szt Tamás kincstári tanya a Magos hegyen. Ez a várföld majdnem 5 kilométerre terjedt és a Kapbereki pusztával határos. (1453-1461) 20.) Szőcs máskép Szőcstelek  Németegyházával együtt emlegetik.(1459) 21.) Tarjány, a mai Tarján, a Szúnyog-tó mellett Vitám vártól 13 kilométerre e-k.-re (1453-1459-1461). 22.) Tolma ? 23.) Tomapuszta Szárral együtt (1493). 24.) Vért puszta Egyektől d-ny-ra 4 kilométerre. (1440-1460) 25.) Zalánta puszta Baróczüléssel együtt említik (1453-1459-1461) (lásd 2. ábrát) Igy látjuk Vitám várföldjeit északról délre az Által ér és a Szt László vize közt – Tarján és Szt László pusztáig 45 kilométerre nyugatról: Mindszenttől Vértig keletre 25 kilométernyire terjedni, és a vár körül elszórva egy nagy uradalomba egyesítve körülbelöl 580 (négyzet) kilométer területen (lásd 2. ábrát)

 

III.  Vitám várának leírása. Várépítési – korszakai és szerkezete. A vár hadászati fontossága.

Vitám vár alapfalairól két rajz jelent meg. Az egyik Könyöki József tanártól származik. 1885. évi felvétel (18.) Csernő (Csernó) Géyza mérnök vette fel, egy tornyának képleti felvételével, nyugatról (19.) (Lásd 2. ábra A betű alatt) Azonkívül találtam egy igen jó távlati rajzot Újházi festő művésztől, ki ugyanazon torony nyugati részét keletről nézve tünteti fel. (lásd. 3. ábra B. betű alatt)(20.)

 

 

Mivel a leírások és a rajzok egymástól eltérők, elhatároztam, hogy személyesen győződjek meg, ezen vár miben léte felöl. Ugy találtam: hogy a várromok alapfalai azon hegygerinczen, melyet már felemlítettem dél-keletről észak nyugati irányban az északra lehanyatló lejtő kúpján feküsznek. Az … körfalak és egyébb falak a hegygericz peremének és fenlapjának  sziklájába vannak beágyalva. A kívülről felfalazott körfal, legalább 30 méter magas, belölről azonban 6-8 méter magas lehetett. A „várútja” az é-k-i homlokzat alatt folytonos mérsékelt emelkedéssel vezetett a vár külső kapujába (Lásd 3. ábra) Egy a hegygericzet átvágó „nyakárkon” (C. betű) és a kapu előtt egykor létezett „kis árkon” , melyre az „emelcső” hidacskája engedte a belépést. A nyakárok nyomai egy szikla alatt, táguló tisztáson észlelhető(ek), hol egy könnyen felszedhető fahíd, úgy a nyakárkot, mint a két „gyűrűs árkot” - melyek a hegy lejtjén a várat körülfogták- át hidalta. 3 és 4. szám. A kapun belépve jobb kézt ember magasságú „vigyázó fülke”  hol az őrt álló magát meghúzhatta, különben pedig az emelcsőt kezelhette. 5.szám. Bal kézt (vagyis a keleti oldalon) a 6-8 méter magas, 3 méter vastag, de alapjában mindenesetre erősebb körfal, a rajta elhelyezkedő gerenda ágyainak nyomai után ítélve, „védőfolyosóval” volt ellátva. Ezen foglalt állást szükség esetén a védőrség. A kaputól délre a körfal és a vár keletre lévő homlokfala között 4 méter széles sikátor húzódik. A lapos ívezető várkapu 2 méter négyszögben, éppen akkora, mint az ablakoké.

 

A hegygerinczen magasló várat nagyban biztosította a környös körül tátongó – völgy szakadék, a majdnem merőlegesen hanyatló hegyoldalakon, ezenkívül a már felemlített két árokgyűrű fokozta védhető képességét. A 6.-dik számú torony a kapu védelmére szolgált, kikönyöklő és a kapu felé hajló erkélyével, melynek egyik gerendafája 1899-ben még a helyén állott. A 7. számú tornyot az észak keleti oldalon egy rövidke fal választotta el a 6. számú toronytól, ezt Könyöki 1885-ben és Újházy még rajzban kimutatják. Most már nem látható, leomlott. A keletre délre és nyugatra néző – magában „álló” torony a 8. számon az egykori öregtorony hármas ormozatának két szélfogója lőrésekkel 1924 október 9.-én látható volt. Földszintje dongás keresztboltozata kivehető, de mivel nem rendes négyzetben feszült, teherképességének emelésére gerendás padolatot borítottak föléje, amit a fennmaradt gerendaágyak igazolnak. E torony földszíne alatt lehetett a tömlöcz a déli homlokfalon 1899-ben már alig gyanítható szelelő réssel. A börtön falakon ajtónyílás nyomai nem látszanak, s csak felső valamely nyíláson juthattak abba. E torony körül kívülről emelet magasságban, gerenda ágyak nyomai észlelhetők, mi bizonyságot nyújt arra nézve, hogy itt kikönyöklő „favédő-folyosók” húzódtak, melyben egy úttal a közlekedés is lehetővé vállott. (Lásd: 2. ábra felépítmény) A dél keleti sarkon egy helység két fallal volt határolva (9. szám), melynek északi zárófalán egy ajtó 1. számú sikátorára, a másik ajtó a nyugatra nyíló hasonló sikátorba vezetett, ez utóbbi a vár épületet délről és nyugatról körülfogta, pedig ezen várrésznek védőszerkezete hasonló lehetett, mint a 2. számú sikátor felett alkalmazott favédő folyosónál, felemlítettük. Ennek védjárdajára a 6. számú torony emeletéről a nyugati oldalon ajtó nyílás szolgált. a.) betű. A 9. számú helynek „nyitott bástyának” kellett lennie, hogy a d-k-i sarkot megvédhesse. A „várudvara” (10. szám) két egyenlőtlen részre osztotta a várat, bejárata a 2. számú sikátorból vezetett beléje. 11. szám, egy 2 méter széles „belső-kapun” mely törmelékkel töltve, alig engedi guggolva az áthaladást. Ezen kapu felett az udvaron belöl, úgy észak, kelet, mint délről gerendás karzat volt, melynek északi oldalán kőlépcső vezetett fel.  A tornyokat 18 méter magasságban kimagasló ormozott párkányzat koronázta.

  Eszerint a tornyok 3 emeletesek voltak. Az ormozott tornyok pedig sátortetővel voltak fedve. A tornyok emeletéről a 2. emeletére, s ismét a legfelső foktérre csupán létrákon lehetett feljutni az ormozatok mögé. Mindezek után megállapíthatjuk, hogy Vitám vár alapfalainak ismeretlen lerakásától kezdve, egészen Bali bég támadásáig, ezen váron alig változtattak valamit. Állott pedig ezen vár a 3. és 4. számú árkok által bekerített terjedelemben. A vár magva a 6.,7., 8., és 10., számokkal kimutatott épület csoportokból állott, ami 68 négyzetméter területet vett igénybe. Így ez az időszak képezi a várnak az első várépítési korszakát. (1566-ig). Minthogy kifejezésre jő, hogy a vár kibővült, illetve a külső körfal csak ezután épülhetett, azon kívül az a különös dolog, hogy a vár északra eső részén, a 6.) és 7.) számmal jelölt helyeken, két torony egymás mellett említetik, azokat rajzban is feltüntetik, biztosra vehetjük, hogy ez a kettős torony egykor a már említett templomnak a várba beépített része. Sőt, arra a következésre jutunk, hogy itt talán valamikor egy zárda vagy klastrom lehetett, melyet már a Csákok építhettek be a várba. A kettős torony összekötő fala az emeleten ormozva volt, mi annak a bizonysága, hogy alatta a két torony közt volt a várnak azelőtt, hogy a körfalat emelték a régi kapuja. A két torony között volt a templom hajója, melyet egy fallal kettéválasztottak, a régi kaput pedig befalazták. Következik ebből még, hogy a két torony nyugatra nézett, a templom szentélye keletre nyúlt el, talán az 1. számú kapun túl. Most ottan mély szakadék van. A tornyok nagyrészt leomlottak, az északi mélységbe, csupán a 6. számú torony keleti fala áll még ormos koronájával. A feltűnően nagy ablakok tufa és téglarakással ekkor keletkeztek, a védőrések helyén lőrések vágattak, a kaput védő erkély viszont megmaradt. Ezek a nagy ablakok árulják el, hogy ezek a favédő folyosókra nyílottak, tehát tulajdonképpen ajtók voltak.

Ekkor a külső körfal, az 1. számú kapuval, a sikátorok és a délkeleti sarokbástya képezik az újítást. Ez az átalakítás a vár 2. várépítkezési korszaka. Ezek után Vitám vára nem változtathatta többé alakját, a XVI század végéig.  Azért őrizte is meg a középkori várépítés tiszta jellegű szerkezetét, mert a várhegy korlátolt fennlapja nem engedte a terjeszkedést. Buda vár bevételéig (1686) rabok őrzésére úgy ahogy szolgált. Elvesztette teljesen védképességét, mert a környező magaslatok (lásd 1. ábrát) a fegyverek fejlődési fokához mérten uralták. Habarcsba rakott mészkőt, tufát, és téglát lehet a falakon észlelni. A mészkő a Vértesen mindenütt található, a tufa Tatáról került ide, a tégla ujabbkori.

A tufa és a tégla csak időnként a javításokra lett használva. Amily jelentéktelennek látszik a kis vár, mindössze 947 négyzetméter területet foglal el, a gyűrűs sáncok nélkül – azzal együtt azonban 19.586 négyzetméter területet igényelt, mégis fekvésénél fogva erősnek mondható, 300-400 főnyi védőrség helyezkedhetett el benne. Az eddig mondottakból kivehető, hogy Vitám vára a középkor hadászati fontosságát az a körülmény emelte, hogy a Vértes hegység oly pontján állott, hogy közelsége Budáról egyrészt Komárom felé, másrészt a Tatáról Esztergom felé törekvő hadak útját könnyen megzavarhatta, a megközelíthetőségét az erdő borított hegyek nehéz járhatósága nagyon megnehezítette. Láttuk, hogy valahányszor a törökök a jelzett irányban működtek, 5 ostromot kellett ennek a várnak kiállani, és mindannyiszor gazdát cserélt. Úgya védőknek, min a támadóknak érdekében állott tehát, ezt a vonalat hatalmában tartani, mit Vitám vár közelsége ezen vonalhoz elősegített. A romok 1899-ben Eszterházy Ferencz gróf tulajdonát képezték.

 

 

A kéziratot átdolgozta: ifj. Fidrich Tibor

 

 

A kisfilmet 2014. október 13.-án készítettem a Szilvásváradon található Éleskő váránál.

Az alábbi linken tekinthetitek meg:

https://www.youtube.com/watch?v=cvWrFW3tvvk&list=UUTqX-LDWCuairw0-DYBpEwQ 

Fogadjátok szeretettel !!!

 

A következő történet előzményei két évvel ezelőttre nyúlnak vissza. 2012. júniusában egy Bükk-ben zajlott vártúra során Éleskő várát, az egyik fő célpontot ki kellett hagynunk. (Túrabeszámoló feltöltve az Amatőr várkutatók fórum-archívumába) Az ok prózai: a várrom szigorúan védett területen van, és a megközelítés esetén szigorú bírságot kockáztatunk… Egy helyi kirándulásszervező cég vezetője mondta ezt, amit a Bükki nemzeti park egyik alkalmazottja is megerősített. Fészkelési időszak révén a járőrök fokozottan ellenőrizték a védett területet, így nem reszkíroztuk meg a vár felkeresését. Akkoriban is éreztem azonban, hogy itt valami komoly ellentmondás van: - Túrabeszámolók garmadája az interneten, a fenn (név nélkül) említett kirándulásszervező cég az interneten is hirdeti Éleskőt, mint potenciális célpontot. Gál Viktor az Éleskőről írt 2009-es VKT cikk szerzője is megnyugtatott az odajutást illetően az idei Castrum Bene vándorgyűlésen. Sőt, a magyarországi várak digitális bibliája, a Magyarország várai című weboldal is könnyed megközelítést taglal. Mivel a területre való belépés tudomásom szerint engedélyhez kötött, és én nem szerettem volna senkivel sem konfrontálódni, sem a madarakkal, sem a járőrökkel, sem senkivel, így elhatároztam megszerzem a kérdéses engedélyt, hogy végre megtekinthessem Éleskő várának maradványait. A BNP illetékesei az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség miskolci irodájához irányítottak. Fel is vettem a kapcsolatot az irodával, ahol közöltem, hogy Éleskő várát szeretném körbefotózni, megtekinteni, kb. 1 órát tartózkodnék ott, és nem teszek kárt a környező állat és növényvilágban. Ez egyébként nem fokozottan természetvédelmi területen sem jellemző rám.  A hivatal hozzáállását és ügyintézői rugalmasságát illetően rendkívül pozitív tapasztalataim vannak.  Lassú bürokratikus ügyintézés helyett gyors, közvetlen hangvételű választ kaptam, amelyet ezúton is köszönök Stoll László ügyintézőnek, és a Bükki Nemzeti Park szakembereinek.

 

Tisztelt Uram,

„Egyeztettem a Bükki nemzeti Park Igazgatósággal, mellékelem az általuk megküldött térképet is. Mivel az Éles-kő vára megközelíthető a Kukucsó-völgy irányából (keletről) is – én ezt az irányt javasolnám – nem „kell” fokozottan védett területen áthaladni, így az engedély beszerzése (a díj megfizetése) sem szükséges.”

 

 

A szakemberek által mellékelt térkép segítségével eldöntöttem, 2 év után újra nekivágok Éleskő vár meghódításának. Jelen poszt a vár területének könnyű megközelítését célozza, és szeretné bemutatni az internet vártúrázó közössége számára úgy, hogy fokozottan védett területet ne érintsen túrabakancsunk. Be kell hajtani a fizetős aszfaltozott erdészeti útra. A 48°05’18.947”N és 20°25’12.316”E koordinátán egy erdészeti út indul fokozatosan emelkedve. Kövessük az erdészeti feltáró út vonalát egészen addig, míg a magaslat tetejére nem érünk, egészen pontosan a fokozottan védett terület tábla vonaláig. A kiindulóponttól a fokozottan védett természetvédelmi terület határáig az út kb. 40 perc séta enyhén emelkedő terepen. A természetvédelmi terület táblánál menjünk be balra az erdőbe, és mintegy 100-150 m után megpillantjuk Éleskővár sziklatömbjét.

    

    

    

 

A kis vár fekvése nagyjából észak déli irányú. Északról, Keletről, és délről igen meredek oldal határolja. Nyugatról majd Dél-nyugatról lehet megközelíteni a helyszínt. A Dny-i oldalon egy nyereg köti össze a magaslat felszínével. Ezen az oldalon a bejáratot egy sziklába vájt árok védi. A legmarkánsabb rész a déli oldalon levő torony maradványa. Alatta helyezkedik el a ciszterna.  A vár keskeny kis udvara északi irányban terül el. Körítő fala a sziklafelszínig elpusztult, nyomokban lehet felfedezni némi habarcsos falmaradványt. Régészeti kutatás nem folyt a helyszínen, a vár maradványainak megóvása sürgető feladat kellene, hogy legyen a szakemberek számára.

 

 

Rövid történet:

 – A kis erősséget feltehetőleg a Miskolc nb. Panyit (1248-73) vagy fiai építhették, akik egy elképzelés szerint a szomszédos Ákos nemzetség terjeszkedését akarták ellenőrizni, gátolni.  Panyit fiai 1291-ig szerepelnek oklevelekben. Károly Róbert 1322-ben a nemzetség birtokait a Balog nb. Szécsieknek, Mikós, Péter, László és Dénes magisternek adta. A várat először 1336-ban említik, amikor Pál fia Miklós Szécsi Dénes bán várnagyaként szerepel. 1350-ben még ő szerepel várnagyként, azonban ura már Szécsi Miklós szörényi bán. 1360-tól Szécsi Péter örököseié lett a birtok, akikkel I. Lajos 1364-1366-ban a Vas megyében található felsőlendvai uradalomért elcserélte. A vár 1366 után már nem szerepel az oklevelekben. 1389-ben a szilvásváradi királyi várnagyot említi az oklevelek. (Ez a jelző az adatok ismeretében joggal utalhat Gerennavár várnagyára)

 

Források:

Karácsony János – A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. rész – Főúri és nemesi nemzetségek – Miskolcz- Panyitfi ág

„1320–66. években a Szécsy család Miskolcz vidékén Éleskő nevű várat bírt. Ennek tartozéka: Miskolcz városból, Várad, Besenyő, Kis-Tokaj, Mályi, Bala és Tord falvakból, továbbá Csaba, Bás és Visnyó falvak feléből állott.* Mivel ez Éleskő vár tartozékai közűl Miskolcz, Mályi, Kis-Tokaj és Bala, mint láttuk, a Miskolcz nem Panyitfi-ágáé voltak, azt kell tartanunk, hogy ez Éleskő várat e Panyitfi-ág építette és bírta.”

 

 

Engel Pál – Magyarország világi archontológiája 1301-1457 – V.  Várnagyok és várbirtokosok Szilvásvárad (Éleskő)

„Castrum. A helység Miskolc nb. Panyité [1248-73] és fiaié volt, akiket 1291-ig említenek. Birtokaikat I. Károly 1322-ben a Balog nb. Szécsieknek adta (Györffy I. 789). Első várát, Éleskőt, melyet Panyit vagy fiai építtettek, 1350-ben említik először. 1360-tól birtokosztállyal Szécsi Miklósé (Dl. 104926-7), akitől 1365-ben I. Lajos Felsőlendváért cserében megszerezte (Dl. 100104-5). Többé nem szerepel, úgy látszik lerontották, helyette 1389-ben ~ várnagyait említik. Ez a mai Gerennavár lehetett, amelynek építése tehát Nagy Lajosnak tulajdonítható (Megfontolandó, nem ez volt-e ama Garadna v. Garadnaszentmiklós nevi hely, amely 1377-81 között négy ízben kir. rezidenciaként fordul elő). Többé ezt sem említik, nyilván elpusztult, és tartozékait Diósgyőrhöz ill. az 1408 előtt emelt Cserépvárhoz csatolták. – Két rom Egertől É-ra a Bükkben, ~ területén (KMTL 185; Nováki-Sándorfi 50; Fügedi 130; Engel 109; Csánki I. 164).”

 

 

Csánki Dezső – Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – I.kötet Borsod vármegye – Várai és erősségei

„Éleskő. 1365 óta, mikor a Szécsiektől cserében Nagy Lajos kir. kezére kerűl, nyoma vész. – Castrum Eleskw – a megye kitétele nélkül, Miskolcz, Tard, Bala sat. helységekkel. (1360: Körmendi llt., Alm. II. lad. 4. Nr. 68. és 69.) Castrum Eleskw in comitatu Borsod. (1365: U. o. lad. 5. Nr. 6., 1366: Wenzel, Diósgyőr. tört. jelentősége. – Regeszták. 28. l.) 1365-ben és 1366-ban Miskolcz, Várad, Besenyő, Tokaj, Tard, Bala, Mályi, továbbá Csaba, Bós és Visnyó fele tartoznak hozzá. A király birtokába jutván, Diósgyőr mellett – mely már ekkor az itteni királyi uradalom központja – elhanyatlott.”

Gál Viktor – A Miskolc nemzetség és vára: Éleskő – VKT 2009. február 14.-17. oldal

 

„Az ősi birtokokhoz lényegesebben közelebb eső terület elvesztésének mikéntjéről sajnos nincsenek információink. Ezek alapján már a tervezett várépítés kapcsán is összeütközésbe kerülhetett a szomszédos földterületeket birtokló két nemzetség. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy Éleskő várának Miskolcok általi építését semmi nem bizonyítja. Azt csupán csak a később leányági rokonságot tartó Szécsi családdal kapcsolatba

hozható adatokból következtethetjük vissza. Ezek alapján Éleskő várának építését legkorábban az 1250-es évekre, a fentebb vázolt birtokadományok alapján inkább az 1260-as évekre helyezhetjük. Az erődítményt említő első oklevél csupán 1336-ból maradt fenn, és ekkor a várat, mint később látni fogjuk, már a Szécsi család birtokában találjuk. A történeti kutatások alapján a vár építtetőjének vélhető Miskolci Panyitnak három fiúgyermeke született, akik azonban fiú utódot nem hagytak maguk után. A kiterjedt birtoktömb így leányágon a Szécsi család kezén öröklődött tovább, ugyanis Panyit ismeretlen nevű leánya a Szécsi család őséhez, egy bizonyos Balog nembeli Miklóshoz ment férjhez.”

 

 

„…Az 1310-es évek közepén szintén hűtlenség vétkébe esett Ákos nembeli István mester birtokainak elkobzása és várainak elfoglalása (Diósgyőr 1319-ben, míg Dédes vára 1320-ban) után az uralkodó célja a diósgyőri váruradalom kikerekítése lett. Az Ákos nembeliek leverése után 1320-ban ismét a Szécsi család jelentkezik, hogy adományba kérje Miskolc, Csaba és Mályi birtokokat, majd két évvel később a Miskolc nemzetség maradék birtokait is. Az ebben az időben feltűnő éleskői uradalom ezután jelentős helyet töltött be

a család birtokállományán belül. Szécsi Miklós nyolc fia közül csupán kettőnek voltak leszármazottai. Ők 1360-ban megosztoznak Gömör és Borsod megyében elhelyezkedő birtokaikon. Ennek során Szécsi Dénes leszármazottai kapták a Gömör megyei Balog várát és Rimaszécs városát, míg Szécsi Péter örökösei kerültek Éleskő várának és uradalmának birtokába.  A 14. század második harmadától a diósgyőri

vár környezetében újabb és újabb falvak, földek tűnnek fel királyi, majd később királynéi kézen. Ebből arra is következtethetünk, hogy a király Diósgyőrött új erősséget kívánt építtetni a hűtlenségvétkébe esett Ákos nembeliek vára helyén. Ennek végeredményeként Nagy Lajos 1366. január 13-án, a Szécsi Péter örökösei kezén lévő Éleskő várát és a hozzá tartozó falvakat a Vas megyei Lendva váráért elcseréli és előbbit a diósgyőri uradalomhoz kapcsolja. Az oklevél felsorolja nekünk Éleskő várának tartozékait, (Myskouch, Warad, Beseneu, Tokay, Tord, Bala és Maly birtokok, Chaba, Bos, Vyssinio falvak fele és a Thapolcha-i Szent Péter monostor kegyúri joga) valamint a cserébe érte adott igen értékesnek számító Lyndwa-i uradalom 75 faluját is. Éleskő várának pusztulásáról szintén nincsenek pontos információink. 1366-os utolsó említését követően írott forrásokban többé nem jelenik meg. Feltételezni tudjuk, hogy a 14. század utolsó harmadában a birtokos uralkodó az erősséget magára hagyja, vagy lerombolja, ugyanis hamarosan a középkori Cserépfalu közelében Cserépvár néven új királyi várat építtetett. Ennek várnagyait 1408-ban említik először egy határjárásban, amelyen azonban korábbi alvárnagyok is részt vesznek. Ezek alapján Cserépvár építését és ezáltal Éleskő várának lehetséges pusztulását a 14. század legvégére helyezhetjük.”

 

 

Kiss Gábor – Várak, várkastélyok és Várhelyek Magyarországon 1984 – 248, 249. oldal

 

„A várat feltehetően a vidéket birtokló Miskolcz nemzetség építette. Első említése I. Nagy Lajos királynak 1360-ban, Visegrádon kelt oklevelében történik, melyben megerősítette Szécsi Dénes fiai osztályát. Eszerint Balázs, I. Nagy Lajos király testőre, és Tamás Balogvárát Szécs birtokkal, Miklós horvát és dalmát bán  Éleskő várát, Miskolc városát kapta meg más helységekkel együtt. Nem sokkal később, 1364. december 25.-én Csepelen kelt oklevél szerint Miklós Miskolcz birtokot és az ekkor már romos állapotban levő várát Lindva várért és tartozékaiért I. Nagy Lajos királlyal elcserélte. Az ezzel kapcsolatos bizonyságlevelet az esztergomi káptalan 1366. január 13.-án adta ki.”

 

 

Gerecze Péter – Magyarország műemlékei II. kötet 1906  – 250. oldal

Szilvás - Határában Gerennavár és Kisvár nevű várhelyek

 

Szöveg és fotók: ifj. Fidrich Tibor