Nácz József (1846-1927) lelkész a Műemlékek Országos Bizottságának tagja

2014. december 25.-én megjelent blog bejegyzés dolgozta fel Soós Elemér Vitám vár története hadi és műleírása című kéziratát. Úgy gondolom, hogy a várral kapcsolatos korabeli kép akkor lesz még teljesebb, ha megidézem Nácz József  szellemiségét, és bemutatom, hogyan vélekedett  116 évvel ezelőtt  Vitány váráról.

1899-ben jelent meg az Archeológiai értesítő 22. (egyben utolsó) kötetében Nácz József (vértessomlói plébános) 86 oldalas tanulmánya, melynek címe: A Vértes vidékének történelmi műemlékei.

A VI. fejezet (131. -135. oldal) foglalkozott részletesebben a várral. A illusztrációt  Csernó Géza készítette.  (Vitányról az első modern, régészeti  kutatáson alapuló tanulmány 2013-ban jelent meg László János tollából.-KDM közleményei 19-2013. László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány)

 

 

 Nácz József: A vértes vidékének történelmi műemlékei -  Archeológiai értesítő 22.-1899.(131.-135 oldal)

 

VI. Vytan vára.

Gerencsérvár után legelőbb épülhetett Vitán vára a Vértes hegység északi lejtőjén, hogy az alatta elterülő síkot uralja és a hegység közé kigyózó, a várhegy alatt ketté szakadó völgyet elrekessze. A várhegy lejtőjére északról nehéz felkapaszkodni, de a hegy alját megkerülve, a déli oldal hosszában a nyugati völgyágba leereszkedő szoroson fáradság nélkül feljuthatunk a keskeny gerinczre, melynek emelkedő végén a vár 377 méternyire a tenger színe felett meredezett. Miután a várárok ezt a gerinczet is átvágta, a hegyszirten magasló várat köröskörül tátongó völgy, ezen felül a hegy lejtőjén még két árokgyűrű, 10—17 méternyi közökkel védelmezte.

A várnak alakja ötszögű, melynek egyik oldala sem egyenközű. Ezen alak Oroszlánkőre emlékeztet, csakhogy ennél az ék éle félkörben, Vitánnál pedig majdnem derékszög alatt vágódik; ez homlokával, Oroszlánkő ellenben élével fordul északnak, miként ezt a helynek kihasználása kívánta.

 

 

A várudvar kapuja a nyugati sarokról, a hegyoldal legmeredekebb részén nyílott, hová a homlokoldali bástya hosszában tekerődzött fel a keskeny járda, melyen veszedelmes volt közeledni, mert a bástyáról, kő, nyíl, golyó közelről érte a védtelen ellenséget. A kapufő le van rontva, sőt a bontásnál meglazított alap földje is lecsúszott s így ma a bástyafal rövidebbnek látszik, mint a várnak homlokfala, minélfogva a vár itt szabályellenesen Achilles sarkaként sebezhető lett volna. Ez azonban csak látszat. Mikor a várnak ezen oldalán a tornyot még egy torony hozzátoldásával erősítésül bővítették, akkor a bástyafalat is egy új és erősebb kapufővel kellett meghosszabbítani. A fal kötése azonban nem volt kellő, mert nem vágtak a régi falba kötéseket (Sclimotzen), mint ezt a fennálló bástyafal vastagsági sima lapja mutatja, minélfogva a kapu lebontását az idő viszontagsága annál könnyebben végezhette. Hogy a torony később lett odatoldva, azt mutatja a beépített sikátor a nyugati oldalon, az itteni bástya- és várfalnak három méter fölüli vastagsága s a homlokon a két torony összeillesztésének varrata. A bástyafal 6—8 méter magas, egy méter vastag, de alapjában mindenesetre vastagabb volt. Az eltűnt kapufőnél embermagasságú félköríves fülke van, hol az őrtálló meghúzhatta magát. A kapu védelmére szolgált a torony első emeleti ablakánál egyenesen föléje hajló erkély, melynek egyik gerendafája még a helyén áll.

A várnak nem volt előudvara. A várudvar vagy inkább sikátor, mely a várat eredetileg egészen övezé, a homlokoldal előtt 4-60 méter széles s a kapu sarkától az átellenes sarokig 6 métert emelkedik,itt ismét hirtelen vagy 2 méterrel magasabb s e magasságot a keleti oldalon megtartja, a hirtelen emelkedést itt a törmelék alól kilátszó bolthajtásos helyiség okozza, mely bizonyára tanyául szolgált a kapu őrségének. A sikátor további folytatásának minőségét nem lehet megállapítani, mert részint lebontva, részint törmelék alá van temetve.

Hogy az őrség a sikátornak hirtelen kezdő magasságáról le ne essék, korlátot alkalmaztak ott, melynek karfája még a bástyafal sarkából kiáll. Ugyancsak ezen bástyasarok gyilokvédő (propugnaculum) nyomát is mutatja, mely különben a tornyok ormozatán és a tornyok közti homlok falán még tisztán felismerhető. A lapos (flach) ivezetü várkapu nyílása az udvar sarkán két méteres négyszögben éppen akkora mint az ablakoké, melyek szintén lapos ivezetüek, béllés s egyéb építészeti dísz nélküliek, mind egyforma nagyságúak, de az emeletek felszínén nem egy vonalban egymás fölé, hanem egyenkint a vonaltól félretolva vannak elhelyezve, hogy a védelem a falszin minden részére elérhessen. Az ablaknyilások mind a két oldalon peremések s főleg az alsó sarkok betömve voltak, mely födözet mögül a harczos bátran lövöldözhette nyilait, golyóit. A várat belső udvara két egyenlőtlen részre osztá, melyeknek mindegyike torony volt, csakhogy a nyugati rész, mint kettőstorony, szélesebb s a keletinél látszatra alacsonyabb volt, mit az alap lejtőssége okozott, mert különben mindegyik torony bolthajtásos földszinnel és két mennyezetes emelettel birt, s igy az emeleteken fölülmagasló ormozatos párkány 18 méter magasságban összesen kilencz lakhelyiséget koronázott.

A keleti torony földszinjének dongás keresztboltozata volt, de mivel nem rendes négyzetben feszült, teherképességének emelésére gerendás padolatot borítottak föléje. E pinczehelyiséget a homlokfalon kivül alig gyanítható lyuk szellőztette. Itt esetleg istálló lehetett, míg az átelleni bolthajtásos helyiségek egyike szertár, a kisebbik pedig, a legmélyebben fekvő toronyosztályban, börtön lehetett, hol Kálnai Péter várnagy 1449-ben fogva tartotta Nóvák Pál tatai polgárt, miután Bethil (Bercsely) mellett, midőn Héregről Tatába bort szállított, elfogta s borával, ökreivel, szekerével együtt Vitán várába hurczolta. A börtönfalakon ajtónak nyoma nem látszik s így csak valamelyes nyíláson juthattak abba felülről. Azt a lyukat, mely a két pinczehelyiség közfalán most látható, szomjas kincsásók törték vagy legalább kibővítették. A fal rakása itt nem mutat nyílásra.

Az első emeleti gerendás karzatra csak egy kőlépcsőzet vezetett, melyet az udvar sarkán levő szoba, mint valami lépcsőház védelmezett. E szobának a toronyfalára merőlegesen álló oldalába voltak a lépcsőfokok illesztve. A karzat az udvar négy oldalát körülfonta. A tornyok közti összekötőfalak az első emeletre érve, ott felényire megvékonyultak s gyilokvédősekké váltak, melyeknek járdája a közlekedésnek és a védelemnek szolgált. Az első emeletről belül létrákon kellett külön-külön a két torony második emeletére és tetejére hágni. A második emeletnek udvar felőli falán szintén látható gerendalyuksor s így lehetett vagy volt is itt karzat, bár a tetőnek gyilokvédője mögül az udvar is, meg az átelleni torony is védhető volt.

A várnak azon oldalán, hol az istálló feküdt, lakhattak a katonák, míg a várnagy cselédnépével a kettős tornyot foglalta el. A nagyméretű ablakokat béke idején bizonyára berekesztették, mert máskép alig lakhattak ott állandóan. A vár háromféle anyagból, u. m. mészkő-, tufkő- s téglából vakolattal épült, úgy azonban, hogy a tufkő és tégla csak időnkinti foltozásokra, javításokra lett felhasználva. Az első javítás akkor történt, mikor a tornyot megtoldották, a bástyafalat meghosszabbították, kapufővel ellátták, később a bolthajtásokat rakták tufkőből, mikor egyúttal az ablakokat részint ilyen kőzettel, részint téglával javították, szűkítették. A tufkő Tata vidékéről való, mészkő pedig a Vértesen mindenütt fejthető.

 

 

A vár csak két kapuval birt, kisebbrendű volt, sem kürtőnek, sem kútnak nyomát nem találtuk benne. Különös formája érdekes, de építészeti becse nincs. A vár méretei pontos alaprajzunkról körzővel leolvashatók, azért azoknak egyenkinti felsorolását mellőzhetőnek tartottuk. A várnak valamelyes régi metszetű képére semmiféle liungarikában nem akadtunk.

Vitán várát a népszáj ma Vidámvárnak nevezi, miből a szlávofil felületesség ,Vitám' (Willkommen= Istenhozott,) tetszetős összhangzásából a várnak szláv eredetére akar következtetni, mintha bizony a vár a Sans-Souci, Mon-Bijou, Trianon s egyéb ilyen kéjhelyek korszakában s nem a vaskényszer korában született volna, mely nem jó kedvből a kényelemnek, hanem szükségből a védelemnek épített. Wythwn, Vitán, Vitány és Vidány helynevek gyanánt vagy ,de Vytan' előnévként szerepeltek.

Vitán, Vitány, Vidány nevű helység említtetik Zemplén megyében.1) Vidám falvát Pestmegyében Mátyás király 1465-ben Perényi Péter, Miklós és Istvánnak adományozta.2) Ez utóbbi ellen Szilágyi Erzsébet pört indított, mivel Vidám falvát eltulajdonította.3) Wythwn nevű vár volt Zágráb megyében. 1544-ben Frangepán István birta.4) Vituni nevű helység most is létezik az ogulini kerületben Horvátországban. Perényi Imre fiai, István és János, Zsigmond király uralkodása alatt birtokot cseréltek Jánossal, István fiával és Mátyással, a másik vitani Aryus Istvánnak (Aryus de Vitán) fiával.3) Még ennél is régibb a ,de Vitán' előnév. Velencze 1252-ben Bagusa városával szerződést kötött, melynek egyik aláiró polgára Cerne de Vitana volt.6) Vytan ősi magyar nemes családnak neve Zala megyében.7) 1249-ben Vytani Jakabnak (de Vytan) pőrében az ügyvédje privilegialis okmányt mutat fel, melyet fele 1240-ben IV. Bélától nyert.8)

Hogy ősi időben a személyről nevezték el a helyet, a hol az lakott, vagy melyet az alapított, azt, mint láttuk, Turóczi, Kézai, Anonymus is állítják. így lett Zobolsról Szabolcsvár, Isakról Sac- vagy Csákvár, Theodátról Thodas vagy Tata. A törzshelyről későbbb az onnan származók előneveiket kölcsönözték. így a Vitán helynév eredetileg szintén személynév volt. A bakonybéli kolostornak 1086-ból származó registrumában Fonsol (Francéi), Pesceta (Pista) Anglis (Engelbert=Angyal) nevű három szakácsa után egy Witan vagyis Vitus, Vida is említtetik.9)

A mint Achillesből lett Achilleon,10) épen úgy lett Vitusból Wythwn vagy Vytan, valószinűleg

mivel az alapítója Vitus, Vida volt, mely név leginkább a horvátok között kelendős.

Hogy Vitán várát ki építtette, erre határozott feleletet adni nem tudunk. A nyom, a nevet tekintve, délre mutat, de a birtokviszonyok jobban északra vezetnek. Keresztúri János (de Kereszthwr) és Vidaföldi László (de Vidafelde) közt a vidaföldi jószág felett pör folyt s jogaik érvényesítésére mindketten a chori nemzetség kiváltságleveleire hivatkoztak, s ugyan Vidaföldi chori Nagy Tamásnak adott levelére,11) Keresztúri pedig Donchnak (Dominic), Tamás fiának adott levelére.12) Vidafölde Liptómegyében Thopla és Latnia (Zlatna) falvak mellett feküdt.13) 1348-ban Nagy Lajos király Miklósnak, Donch fiának, Vitán várnagyjának adományozta Thopla és Dublafewi falvakat a dublafewi erdőben a lengyel határon.14) Miklós várnagy egyszersmind Twr és Wossyan tisztjének(officialis) is neveztetik. 1270-ben IV. László Ossian fejérvári vártartozékot a nyulszigeti apáczáknak adományozta.15) Ossian vagy Wossyan nevű falu Fejér megyében nincs, de van Varsány vagy a nép által ma Vásárnak nevezett erdőrész a csákvári határban.

Már most, ha Twr alatt Keresztúri (Vértes-Szt.-Kereszt), Wossyan vagy Varsány alatt pedig a ma Vásár nevű csákvári erdőrészt ismerjük: akkor Miklós, Donch fia és chori Nagy Tamás unokája által, mint vitánvári várnagy, Twr és Wossyan tisztje, a Vidafölde melletti Thopla és Dublafew falvak adományosa által a Choriak viszonya Vitánhoz bár nem tisztán, de homályos vonatkozásban mégis érezhetővé lesz. Chori Nagy Tamás okmányi nyomaink szerint 1323—1355 között majd három évtizeden át volt Csókakő és Gesztes várnagyja; mindamellett még sem őt, hanem legjobb esetben valamelyik ősét tarthatjuk Vitánvár alapítójául, mert ő fiatalon került Róbert Károly udvarába, akkor pedig, véleményünk szerint, Vitán vára már állott.

Vitán várnak, majd több majd kevesebb, de mindig elég tartozékai voltak Pest megyében : Gubach, Gödölye, Bikche vámostul és Zenthmal, Werth pusztákkal, Chapol, Zentlázló, Németegház, Sosmál (Sewczthelek), Kwrth ; Fejér megyében : Demsed, Zaar Zenththamás és Chaplár pusztákkal, Chakanegház, Baroczülése, Garda és két Wene ; Komárom megyében : Nagy-Banhyda vámostul, Kys-Banhyda, Nagy-Gallya Mindzenth pusztával, Kys-Gallya, Thona, Bana vámostul, Arpafeulde, Kys-Wygman, Zent-Mihál; Esztergom megyében : Tharyán, Zalancha pusztával, Sáros, Sacska, Swlyan (Sewczlan, Szüzlán), Mur.

E szerint Vitán bár kisebb, de mégis jelentékeny birtokú vár volt, melyhez összesen 35 helység tartozott.16)

Várnagyjai közül ismeretesek :

Maróthi Mihály 1324,

Chori Miklós 1348 1352,

Bubek v. Bebek,

Silstrangh 1417,

Gergelaki Sándor 1442,

Bedege Benedek,

Kálnai Péter 1450,

Aczél András 1478,

Csép Benedek, «

Nagy László 1547.

Hogy Vitán vára a vidéket uralta, zsarolta is, az Kálnai Péter várnagy eljárásán kivül, még más két esetből is kiviláglik. Silstrangh Gesztes és Vitán várnagyja Zsigmond király parancsára 1417-ben hajszát tartott a Vértesen rablókra, kik Pozsonyban garázdálkodtak s a Vértesre húzódtak.17) Bazthe János pedig 1478-ban pörbe fogta Aczél Andrást ós Csép Benedeket, özvegy Rozgonyi Dorottyának vitánvári várnagyjait, mivel 200 holdas szántóföldjét Hoziwelgieben s 60 kaszás Kapathó rétjét Kapa, esztergommegyei faluban jogtalanul elfoglalták.18)

Hivatkozások:

1.)Orsz. levélt. NRA. Elencli Tom. XIV. 238.

2.)Orsz. levélt, fasc. 818. Nr. 11

3.)Orsz. levélt. Dl. 16210; Dl. 16236.

4.)Orsz. levélt, fasc. 314. és fasc. 33. Nr. 14. Elencli Tom. XVII. 15, 30, 90, 107, 123.

5.)Orsz. levélt. 461. Nr. 12.

6.)Árpádk. okmt. XI. 386.

7.)Hazai okmt. П. 411.

8.)Hazai okmt. VIII. 54.

9.)Árpádk. okmt. I. 35.

10.)Erzsébet királyné korfui kastélya.

11.)M. Tört. Tár, IV. 32.

12.)M. Tört. Tár, IV. 18.

13.)M. Tört. Tár, IV. 17, 32.

14.)Árpádk. okmt. V. 218. Orsz. levélt. Dl. 4000. Pasc. 1537. Nr. 18. megjegyzi: «fortassis Bubek-Bebek»

15.)Pesty, Várisp, 212.

16.) Orsz. levélt. Dl. 13604., 14616., 14601., 15421., 24732., 15492.

17) Hazai okmt. I. 312.

18) Orsz. levélt. Dl. 18094.

 

Müllner János (1870-1925) fotográfus

 

Karczag Ákos :  Müllner János – egy fotóriporter  a várak nyomában (VKT – 2013. augusztus 16-19. oldal) című cikkében a következőket írta „Bús düledékeiden…” Müllner János várfotográfiái című, a közeljövőben megjelentetni  tervezett albumszerű kiadványról:

„Néhány közismert várromot hiába keresünk a könyvben (a mai határainkon belüli részt tekintve

különösen fájó Buják, Salgó, Dédes, Markaz, Márévár és Vitány hiánya). Feltételezhetően ezekről

is készültek képek, ám utóbb elpusztultak, vagy jelenleg ismeretlen helyen lappanganak.”

 

Ezért is örültem meg, mikor teljesen véletlenül felfedeztem az ÚJ IDŐK című hetilap 1913. május 4.-i számában Müllner  János Vitány váráról készített fényképét.

 

Íme a felvétel...