Kastelina, Vir sziget

 

Vir sziget 25 km-re északnyugatra található Zára városától. A szigetet egy 390m hosszúságú híd köti össze a szárazfölddel. A térség napjainkban népszerű üdülőhely, leghíresebb műemléke a Kastelina nevű erődítés.

A 16. században Nin környékén megjelentek az Oszmánok. Akkoriban a terület a Velencei Köztársaság irányítása alá tartozott. 1502-ben Nint az oszmánok lerombolták. Komoly vita alakult ki arról, hogy a romos Nint építsék-e újjá, vagy egy erődöt emeljenek Vir-en. Körülbelül 120 évvel a velencei vita után megkezdődik az erődítés építése egy sziklás földnyelven, amelyet Kozjak vagy Kecske foknak is neveznek. Építésének idején Dolfin, Molin és Pisani volt Dalmácia általános kormányzója (Provveditore Generale (1622 - 1623 Daniele Dolfin; 1623 - 1625 Francesco Molin; 1626 - 1628 Antonio Pisani).

 

1.-2. kép.: A Vir szigeten található Kastelina nevű erődítésről készített légifelvételek. (2019)

 

Az építtetők célja az volt, hogy vár védelmet nyújtson a helyi lakosságnak az uszkók kalózok és az oszmánok támadásai ellen.  Kastelina egy gondosan megválasztott helyen épült. A Kozjak fok nevű sziklazátonyt 3 oldalról tenger vette körbe, területe viszonylag sík. Az erődítést kb. 40 m hosszan emelték ÉK-DNY irányban, hogy a szárazföldről a zátonyra való bejutást megakadályozzák. A nagyobb téglalap alapú nyugati tornyot és a négyzetes alapú keleti tornyot védőfal köti össze, amely a felénél enyhén megtörik. A nyugati torony oldalfalainak egy része a védőfal síkjától a szárazföld irányába, a többi rész pedig a zátony irányába nyúlik.

3. kép - Kastelina látképe ÉK-ről, a partmentén haladva...

 

4. kép: A Szárnyas Oroszlánt ábrázololó dombormű a keleti torony homlokzatán.

 

A toronytól nyugatra nyílt az erőd bejárata. Itt egy védőfal indult a zátony mentén, amely védelmet nyújtott a szomszédos homokos öböl irányából fenyegető veszély esetén. A keleti torony sarkától szintén védőfal futott a zátony peremén. Az így kialakított erődítményt szabályos tömbökbe faragott, vastag mészhabarcsba rakott kövekből emelték. A keleti torony falain fennmaradtak a belső területi megosztás nyomai. A 10 m magas torony egy földszinti részből és két emeletből állt. A délkeleti, tenger felé néző oldalon, ahol a földszinti részen egy kiomlás alakult ki a feltételezett bejárat környékén. A torony földszintjén a szárazföld felé néző falak vastagsága 90 cm, a Vir öböl felé néző fal 108 cm. A feltételezett bejárat környéki fal vastagsága 52 cm. 2,3 m magasságban a falak két kő konzollal rendelkeznek a bejárat mindkét oldalán, a másik két falon pedig lyukak vannak, amelyekbe a padlószerkezetet tartó gerendákat illesztették be. Ugyanez a megoldás megismétlődik a második emelet szintjén is. A padlót kívülről közelítették meg, így a földszinti bejárat felett megjelölték az egykori ajtó nyílását. Egy másik gerendarés-sorozat létezik a torony végső szintjén és az erődítmény legmagasabb pontján, amely minden bizonnyal kilátóként szolgált. A védőfal átlagos szélessége 95 cm. Alatta három téglalap alakú lőrés található, mint a keleti toronyban. Az átlagos szélességük belül 100 cm, magasság 80 cm. A szárazföldi oldalon a torony 4,7 m széles, az oldalfalak pedig 2,7 m-rel nyúlnak ki a védőfal felől a szárazföld felé. A védőfal belső oldálából a szárazföld felé húzódó falakat alapjaikig lebontották, amelyeknek csak nyoma látszik. A belső térben a földszintre és további három szintre osztás nyoma látható. A fal vastagsága, amelyen az erőd bejárata található, 1 m, és a gerenda négyzet alakú barázdái megmaradtak, ami biztosította a zárt ajtót. A toronnyal és az 55 cm széles oldalsó védőfallal együtt a bejárati ajtó további kiemelkedését a konzolokon kiálló védett erkély biztosította, amelynek nyoma magasan a bejárati ajtó felett látható. Köveket vagy forró olajat dobhattak az ellenségre az alsó oldalán lévő nyíláson keresztül. Kaštelina délnyugati végén, a bejárati ajtó mellett található az utolsó, kilencedik a lőrések sorozatában, amelyek minden veszélyeztetett oldalról lefedték a toronyhoz való hozzáférést.

5. kép.: Kastelina ÉNY-ról a száraföld irányából.

 

Az erődítés bejárata felett található a Molin, a Michiel, és a helyi Grisogono család címere. A malomkerék felismerhető jele a velencei családnak Molin, amelynek tagjai régóta a Köztársaság szolgálatában töltöttek be tisztségeket. A keleti toronynál magasan, a szárazföld felé néző oldalon mészkőbe van faragva a velencei szárnyas oroszlán domborműve. Az oroszlán mellkasán, lábain és hasán dús szőrmékkel díszített sörény, S-vonallá görbült farok és mancs olyan könyvet tart, amelyen a felirat már nem olvasható. A fej súlyosan sérült. Az erődből kilátás nyílt a Ravni Kotari irányába, vagyis szemmel tudták tartani a szárazföld egy részét.

  

6-7. kép.: Az erődítés bejárata és a felette elhelyezett Molin, Michiel, és Grisogono családok címerei.

 

A vár védelmének megszervezése arra utalt, hogy a tenger felől nem vártak támadást, viszont tenger megadta az erőd elhagyásának lehetőségét, és az egyetlen lehetséges módja volt az utánpótláshoz vagy a katonai segítséghez való hozzáféréshez. Az erőd fő feladata az emberi élet és ingó vagyonuk megőrzése volt, nem pedig a környező terület védelme. A műemlék a 20. század végére igen rossz állapotba került. A rekonstrukciós munkálatok 2001. májusától 2002. áprilisáig tartottak Vir önkormányzata és a Régió turisztikai hivatala beruházásában Nenad Rimanic építészmérnök felügyelete alatt.

 

Obrovac vára

A Zrmanja folyó kanyarulatánál található Obrovac városa. A település feletti magaslat tetején állnak a Kurjakovics család várának impozáns romjai. A vár a 14. századtól a korbáviai grófok, a Kurjakovicsok birtoka volt. 1387-ben a família birtokainak központjaként említik. A vár a középkorban azt a fontos kereskedelmi utat ellenőrizte, amely Likából a Velebit-hegységen át vezetett a tengerparti városok felé.

8. kép.: Obrovac vár és város 1680-1699

 

(Feltételezhető, hogy az egyik legjelentősebb fennmaradt glagolita kódex, az 1402 körül írt berlini misekönyv is itt, a Kurjakovics grófok déli birtokainak székhelyén íródott. Ebben történik említés a koprivai Szent György kolostorról, melynek maradványai ma is láthatók az obrovaci temetőben. -forrás: wikipédia)

Az utolsó korbáviai gróf tulajdonos Karlovics Iván volt, aki 1527-ben Horvát-Szlavón bán lett. Ősi birtokait igyekezett megvédeni az oszmánok egyre növekvő fenyegetései ellen. 1527. március 30.-án végül Pozsedárszky György várkapitányt az obrovaci vár átadására kényszerítették. (I. Ferdinándtól Karlovics megkapta Medvevárat, Lukavecet, Rakovec, és Turopolje birtokokat az elvesztett Obrovac , Udbina , Komić és Mrsinj-grad helyébe.

1531 augusztus 9.-én hunyt el Medvevárban. Zágrábban temették el Remete városrészben, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele templomban. Birtokait egy 1509-ben kötött örökösödési szeződés szerint a Zrínyi család örökölte. Abban az időben Karlovicsnak 22 erődje és városa volt három megyében és két járásban.

 

9.-10. kép.: Légifelvételek Obrovac váráról (2019)

 

A török érkeztével nagy számú lakosság menekült a biztonságosabb, velencei uralom alatt álló területekre, főként Zenggre, Vinodolra valamint Isztriára. Obrovac vidéke rendkívül gazdag volt fában, ezért a török sok fát szállított innét hajóépítésekre, melyet a velenceiek támadásaikkal többször próbáltak akadályozni. A város ugyanis a tengerig hajózható Zrmanjának köszönhetően egyben fontos kereskedelmi kikötőhely is volt. Viszont a támadók is könnyen felhajózhattak a folyón a településig. A hódítók hamar megerősítették a várat. és a folyó mentén a tengerig őrtornyokat hoztak létre, amelyek figyelmeztettek a közelgő veszélyre. Obrovac a törökök fontos támaszpontja is volt az uszkók kalózok elleni harcban, valamint a Pag, Rab és Krk szigetei elleni rablótámadásokban.

11.kép.: Obrovac váráól készített alaprajz

 

1647-ben a kandiai háború során Leonardo Foscolo tábornok velencei seregei a helyi erőkkel kiegészítve elfoglalták és lerombolták a várat. A kandiai háborút lezáró béke 1669-Konstatinápoly) értelmében Obrovac viszont ismét oszmán fennhatóság alá került. 1670 novemberében visszaértek, és ellenállás nélkül ismét birtokba vették a területet. Az 1683-as Bécsnél elszenvedett török vereség arra ösztönözte a Velenceieket, hogy véget vessenek az oszmán uralomnak felső Dalmáciában. 1683-ban Stojan Jankovics morlák csapatai és Simon (Grisogono) Bortolazzi zadari nemes serege véglegesen felszabadította a várat az oszmán uralom alól. Az erősségbe velencei őrséget helyeztek el.

12. kép.: A torony maradványa 

 

13. kép.: A vár területe keletről

 

A katonák hanyagsága miatt 1694-ben a toronyban 3 hordó puskapor felrobbant, maga alá temetve a legénységet. Az egyetlen, aki megmenekült, Dimitar Vlasko várparancsnok volt. A vár maradványainak jó részét a lakosság építkezéseihez hordta el. A vár eredetileg négyszög alaprajzú volt, falait négy saroktorony erősítette. A velencei uralom idején A. Colnaga terveinek megfelelően átépítették. (Eszerint példának okáért a felső vár területét sáncok vették körül) A felsővárat és a várudvart egy hatalmas sánc vette körül. A várudvar bejáratát egy négyzet alakú torony védte, a várudvaron ciszterna volt. A vár alatt egy kisebb település helyezkedett el kb. 30 házzal. A település irányába két félkör alakú bástya nézett. A 20 század végén a vár területén bunkereket létesítettek.

 

Perusic Benkovacki – Perusics várkastély

Az erődítésről igen kevés adatot találni, az alábbi pár sort a közösségi oldalak információi segítségével sikerült összeállítanom.

Perušić Benkovački (Gornji Perusic) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

A település feletti magaslaton épített várat Vjekoslav Klaić neves horvát történész szerint Fráter György sógorának Perusics Gáspárnak őse építhette valamikor a 14. vagy 15. században. A közeli Mária Mennybemenetele templom mellett dokumentumokban először 1449-ben említik.

14. kép.: Légifelvétel a várkastély maradványairól.

 

1527-ben a került oszmán megszállás alá,1647-ben a kandiai háború során átmenetileg felszabadult, de a velencei-török háborút lezáró béke eredményeképpen visszakerült az oszmánokhoz. 1683-ban azonban végleg felszabadult. A török kiűzése után előbb szerbek költöztek be, majd nem sokkal ezután a bruškai Zrilić családnak engedték át. 

 

15.-16. kép.: . A képeket Ejnar Dyggve dán felfedező és régész készítette útja és munkája során a 20. század első felében.

 

 

 

17.-18.-19.kép.: Az épület romjai napjainkban (2019)

 

A II. világháborúig viszonylag épségben vészelte át az évszázadok viszontagságait. A II. világháború idején azonban az usztasák egyik fő támaszpontja volt ezért bosszúból a partizánok földig rombolták 1944-ben. A kastély négyzet alaprajzú volt. A sarkait négyzetes tornyokkal erősítették meg, míg a középső részt egy 18 méter magas kerek torony uralta.

 

Fényképezte és összeállította: Fidrich Tibor 

 

Források:

J. Conago-1928.: Sredovječne kute i gradine oko Novigrada i Karina. (Középkori házak és erődök Novigrad és Karin környékén)

Perusic. Horvát enciklopédia, online kiadás. Lexikonográfiai Intézet Miroslav Krleža, 2020. Hozzáférés: 2020. november 22. 

wikipédia: Obrovac, Vir, Perusic Benkovacki.

Croatian Herritage – Perusic Benkovacki (Marko Zurak)

Obnova Kasteline Mletacke Utvrde na Kozjaku otok Vir