Egy régi tervemet sikerült megvalósítanom. Soós Elemér kéziratából (Fol. Hung. 3105) sikerült feldolgoznom Vitány várának leírását, amely nyomtatott formában soha nem jelent meg. Maga a leírás kortörténeti jelentőségű elsősorban, néhol kissé utópisztikus hipotéziseit azóta a tudományos kutatás cáfolta(KDM közleményei 19-2013. László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány). A leírás eredeti nyelvezetén nem változtattam, úgy került feldolgozásra, ahogyan nagy várkutatónk papírra vetette. Soós Elemér 1899-ben és 1924. október 9.-én járt Vitányban, az ott tapasztaltakat rajzolta meg, és jegyzetelte le, amelyből később e kézirat is születetett. A leírás illusztrációjaként a jegyzetek forrásának másolatát, és a helyszínen készített skiccek és mérések másolatát illesztem a sorok közé. Ezzel a kordokumentummal tisztelgek nagy várkutatónk emléke és az immár 1 éves Várvadász blog előtt.

Soós Elemér : Vitám vár története, hadi és műleírása (1899,1924)

OSZK  - Fol. Hung. 3105 – XII. kötet   ff. 339-364.

I.  Vitám vár helyszíne. A vár építőjének feltételes építője. Nevéhez fűződő sejtelmek. Mint királyi vár, adományozás útján magánbirtokba kerül a vár, uradalmastul.

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a mai Komárom Vármegyében a Vértes hegység nyugatra eső lejtői – mélyre hasított szakadékokkal bővelkedik. A Budapestről – Bicskén át vezető vasút mentén Szaár megálló állomástól nyugatra 6 kilométer távolságra légvonalban van Vitám vár romjainak színhelye a Hosszú-hegyen, mely a Kapbereki pusztával délre határos. Ezen a 464 méter magas hegyről egy keskeny ág húzódik DK felöl észak-nyugatra és végződik a „Várhegy”  kiszélesedő gerincznek lejtőkúpjával. (Lásd. 1. ábra) 

 

 

A keskeny hegy-gerincz kiindulási pontjától (a)  mind inkább keskenyedik, és a tőle keletre fekvő 417 méter magas Menyasszony hegyet – valamint a tőle nyugatra eső Hosszúhegynek 377 méter magas pontját választja el egymástól. A válaszvonalak egyesülés pontján (b) a mély hasadékok „Síkvölgy” elnevezéssel kígyózik a Nyerges tető alatt, és nyugatra 3 ½ kilométer távolságra fekvő Síkvölgy pusztáig ér. Az eképpen magánálló Várhegy a kettészakadt völgyet elrekeszti és az alatta elterülő terepet, északra uralja. Ezért az északi oldalról a vár színhelye nehezen volt megközelíthető, ellenben a völgy keleti ágába leereszkedő szoroson – a Körtvélyes puszta felöl fáradtság nélkül lehet feljutni a hegy-gerinczre, melyen a romok állanak. Innen van az, hogy a „várútja” ezen az oldalon (a keletin) vezetett és észrevehetően ma is vezet, az egykori vár bejáratához. Ebből látható, hogy a középkor igényeinek megfelelően ez az ú úgy volt alkalmazva, hogy az érkező, a kapuhoz érve, jobbik – a paizs által védtelen oldalát volt kénytelen a vár falának fordítani. Egyébiránt: ezen állhatott Vitám falu is 1216-ban, amikor említik (1.) Ebből a faluból, amint látni fogjuk csupán temploma maradt meg. Később megtudjuk azt is, a hogy a várban a templomon kívül még egy árúház (bazár) is volt. 1301-ben.

 

 

Hogy ki építette Vitám várát, azt nem tudjuk, csak sejteni lehet, hogy a Csák nembeliek egyik tagja rakhatta le első alapfalait, mert 1276-ban e nembeli trencséni ág ősi birtokai közt említik. (2.)  A castrum Vitam: Vytam, Wytam, Vithan, és Wytan változatokban fordul elő okleveleinkben (3.), melyet egy ötletes osztrák térképész Vídám várának keresztelt. (4.) Ami a vár nevét illeti, megemlíthetjük, hogy Vytam: ős magyar család nevében fordul elő Zala vármegyében. (5.) 1240-ben IV. Béla király Jacobus de Vytan-nak kiváltságglevelet ád, melyet 1249-ben lefolyt perében ügyvédje felmutatott. (6.) Csák Máté halála után a Guthkeled nembeli Maróthi családból származott Mihály: az István fia, Károly Róbert apródja, mint Vitám várnagya tűnik fel – tehát királyi vár volt 1324-ben. Ugyancsak várnagyi minőségben szerepel Cháki Miklós és Bebek 1348-52 között. (7.) Zsigmond király császárrá választásakor 1410-ben Vitám várát Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. A várnagy benne Silstrang, aki egyúttal a 6 kilométerre fekvő Gesztes várának is parancsnoka. A király parancsára 1417-ben hajszát tartott a Vértesben rejtődző rablókra, akik Pozsonyban garázdálkodtak. Még halála előtt 1437-ben a király odaadományozta a várat Rozgonyi Istvánnak, melyet Zsigmond király 1430-35-ben Rozgonyi Istvánnénak a galambóci hősnőnek adományozott, s így az 1437. évi adomány „megújítása” Rozgonyi István részére, (9.) melybe 1440. május 1.-én be is iktatták. Az ő várnagyai voltak Gergalaki Gergely (Gergelylaki Sandrin) és Bedege Benedek (Bödögei Benedek).

 

 

Ulászló király 1440. december 23.-án Rozgonyi Jánosnak adta élete tartamára, mind amellett, hogy május 1.-én Erzsébet királynét is beiktatták e vár birtokába. De 1445-ben Újlaki tartja kezén, állítólag hatalmasul, az országnagyok rendelete ellenére (10.), és csak 1448-ban derült hogy Újlaki zálogjogon bírta ezt a várat, melyez ez év april 4.-én Rozgonyi János, Rajnold, Ostvát testvérek is igényeltek. (11.) Novák Pál tatai polgár 1449-ben bort szállított Hégerről Tatára, Kálnási Péter ezidőben Vitám vár várnagya ezt a szállítmányt Berzsely (Bethül) mellett elfogta, Novákot fogságba ejtette, és a vár legmélyebben fekvő torony osztályába tartotta foglyúl. Különben úgy emlékeznek Kálnásiról, hogy a vidéket zsarolta. (12.) Mátyás király trónra léptekor 1485 elején nagy számú adomány levelei közt fordúl elő. Vitám falva eladományozása Perényi Péter, Miklós és István részére, mely falu ekkor Pest vármegyében fekvőnek mondatik. Ezek ellen Szilágyi Erzsébet pert indított állítván, hogy ezek a falut eltulajdonították.  Ebből következtetni lehet, hogy Vitám falu ezidőben még a helyén állott, és bizonyságot nyújt arra nézve is, hogy a felemlített templom a várba be lett építve. Látható nyomokat a faluról 1924. október 9.-én nem találtam. Hogy Szilágyi Erzsébet perének mi lett a vége, még nincs felfedezve, de az igánylő Rozgonyiak 1453-ban tényleg a vár birtokába jutottak – V. László király adományából, mit Mátyás király 1458,1459,1460-ban megerősített. Özvegy Rozgonyi Jánosné: Dorotja asszony Vitám vár várnagyait, Aczél Andrást és Csep Benedeket perbe fogta Barthe János 1478-ban, mert Hozinvelgi 60 kaszás rétjét Kapa ekkor esztergom vármegyei faluban jogtalanúl elfoglalták. Tizenöt év leteltével Egervári László horvát bán nyeri zálogjogon, ki Vitám és Csókakő várát, ez utóbbi Fehér vármegyében, a Vértes hegység dk-i lejtjén 16000 forinton kapta.  Egervári halálával Egervári István-majd ennek magvaszakadtával – 1508-ban Kanizsay Györgyre szállott, ki nőül vette Egervári özvegyét. Ezeknek fia: László örökölte 1512-ben.

 

II.   A vár viszontagságai: A török világutazó, hogyan emlékezik Vitám váráról. A vár tartozékai.

A török hódoltság első időszakában 1543 év derekán mikor Uláma basa és Mohamed khán csapatai Tata ostromolására küldettek, Vitám vára nagyon megrongálódhatott, de újból rendbehozták, mert 1547 és 1549 közt Nagy László várnagysága alatt a várban 3 lovas, 12 hajdu évenként 396 forintba került. (14.) Ezután Vitám vára a közelfekvő Gesztes vár sorsában osztozkodik. A borzasztó Mohácsi csapás után, ámbár Tata és Komárom sikeresen állott ellen Bali bég támadásának, úgy látszik Gesztes és Vitám várai mégis a törökök kezére kerülhettek, mert 1566-ban Szalm Miklós és Thúry György, ez utóbbi Palota vitéz védője, július hava elején megszállották, miután a török őrség azokból megszökött.  Az év végével azonban ismét a törökök kezén vannak. Gregoróczy Vincze győri és Huszár Péter pápai parancsnokok 2000 főnyi haddal a Vértesben portyáztak 1588-ban, miután pedig a budai törökök, sehol sem mutatkoztak, Gesztes várát éjjeli rajtaütéssel kézre kerítették. Valószínű, hogy 1594-ben Tata feladása után a Vértesben fekvő Vitám és Gesztes megint török kézre kerülhettek, mert úgy tudjuk, hogy 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf a Bakony vidék több várak elfoglalása után Vitám várát is hatalmukba ejtették. Ez volt tehát Vitám várának utolsó hadijelenete. (15.) Evlia Cselebi mondja: Tata megszemlélése után Vitám várához ment 1601. július 1.-én. Itt a Bakony hegy szélén úgy találta, hogy Vitám erős meredek vár. „Volt temploma és bazárja”. Ennek a kapitánya ebédre hívta meg és nagyon megvendégelte. Ebéd után a Rába melléki ütközetben fogságba került Mustafa efendi: lovassági khulefa után kérdezősködött. A vár börtönéből a foglyokat előhozták, Evlia megnézte őket, de a Khulefát nem találta köztük. Ezekután a kapitánytól ajándékot kapott, és kísérőket kapván Pápa várába ment. (16.) Így látjuk hogy Vitám vára ebben az időben fennállott, de falujáról többé nincsen szó, ámbár ez a templom, mely a várban említtetik, valamint az áruház (bazár) oda mutat, hogy itt valamikor község is létezett, de ennek nyomát itt nem lehetett felfedezni – alkalmasint elpusztult. Ez után a várról többé nincsen szó, hogyan pusztult el, és mikor lett felhagyva végképpen ? nem tudjuk. Tartozékai a következőképpen soroltatnak föl: 1.) Bánhida az Által-ér jobb partján (1453,1459,1461), 2.) Alsó Galla az Által érbe torkoló jobb parti mellék vizén a vártól 3 kilométerre.(1453-1461), 3.) Másik-Bánhida a mai Bánhida nyr. (1453-1461), 4.)Bakalló (1461), 5.) Baróczülése, a mai Baraiska (1453 és 1459-61), 6.) Bikcse a mai Bicske (1459), 7.) Csapol a mai Csabdi (1459-61), 8.) Gálya a mai Felsőgalla (1459) a vártól 3 kilométerre északra. 9.) Gárda, Bicske és Szár vidékén fekütt (1453-1461) 10.) Kürt puszta, Szent László községgel a mai pusztával említik, Csabdival délre határos (1453-1461) 11.) Mindszent, ily nevű puszta van Gesztes várától d. ny légvonalban 7 kilométerre, és Vitám várától 13 km-re távol (1459). 12.) Múr puszta Baróczüléssel említik (1453-1459-1461) 13.) Németegyház ma ily nevű puszták, Vitám várától keletre 10 kilométer légvonal, H. és R. Németegyháza néven fordulnak elő. (1453-1459-1461) 14.) Sárás község, Tarjánnal együtt (1453-1459-1461). 15.) Suslyán puszta Baróczüéssel együtt említik (1459) 16.) Szántó község Bicske és Tabajd közt fekütt. 17.) Szár község Vitám vártól keletre 9 kilométer. (1453-1459-1461-1499) 18.) Szent László a mai puszta Martonvásártól délre 4 kilométerre (1459-1461) 19.) Szent Tamás, a mai Szent Tamás tanya, melytől északra Szt Tamás erdő és Szt Tamás kincstári tanya a Magos hegyen. Ez a várföld majdnem 5 kilométerre terjedt és a Kapbereki pusztával határos. (1453-1461) 20.) Szőcs máskép Szőcstelek  Németegyházával együtt emlegetik.(1459) 21.) Tarjány, a mai Tarján, a Szúnyog-tó mellett Vitám vártól 13 kilométerre e-k.-re (1453-1459-1461). 22.) Tolma ? 23.) Tomapuszta Szárral együtt (1493). 24.) Vért puszta Egyektől d-ny-ra 4 kilométerre. (1440-1460) 25.) Zalánta puszta Baróczüléssel együtt említik (1453-1459-1461) (lásd 2. ábrát) Igy látjuk Vitám várföldjeit északról délre az Által ér és a Szt László vize közt – Tarján és Szt László pusztáig 45 kilométerre nyugatról: Mindszenttől Vértig keletre 25 kilométernyire terjedni, és a vár körül elszórva egy nagy uradalomba egyesítve körülbelöl 580 (négyzet) kilométer területen (lásd 2. ábrát)

 

III.  Vitám várának leírása. Várépítési – korszakai és szerkezete. A vár hadászati fontossága.

Vitám vár alapfalairól két rajz jelent meg. Az egyik Könyöki József tanártól származik. 1885. évi felvétel (18.) Csernő (Csernó) Géyza mérnök vette fel, egy tornyának képleti felvételével, nyugatról (19.) (Lásd 2. ábra A betű alatt) Azonkívül találtam egy igen jó távlati rajzot Újházi festő művésztől, ki ugyanazon torony nyugati részét keletről nézve tünteti fel. (lásd. 3. ábra B. betű alatt)(20.)

 

 

Mivel a leírások és a rajzok egymástól eltérők, elhatároztam, hogy személyesen győződjek meg, ezen vár miben léte felöl. Ugy találtam: hogy a várromok alapfalai azon hegygerinczen, melyet már felemlítettem dél-keletről észak nyugati irányban az északra lehanyatló lejtő kúpján feküsznek. Az … körfalak és egyébb falak a hegygericz peremének és fenlapjának  sziklájába vannak beágyalva. A kívülről felfalazott körfal, legalább 30 méter magas, belölről azonban 6-8 méter magas lehetett. A „várútja” az é-k-i homlokzat alatt folytonos mérsékelt emelkedéssel vezetett a vár külső kapujába (Lásd 3. ábra) Egy a hegygericzet átvágó „nyakárkon” (C. betű) és a kapu előtt egykor létezett „kis árkon” , melyre az „emelcső” hidacskája engedte a belépést. A nyakárok nyomai egy szikla alatt, táguló tisztáson észlelhető(ek), hol egy könnyen felszedhető fahíd, úgy a nyakárkot, mint a két „gyűrűs árkot” - melyek a hegy lejtjén a várat körülfogták- át hidalta. 3 és 4. szám. A kapun belépve jobb kézt ember magasságú „vigyázó fülke”  hol az őrt álló magát meghúzhatta, különben pedig az emelcsőt kezelhette. 5.szám. Bal kézt (vagyis a keleti oldalon) a 6-8 méter magas, 3 méter vastag, de alapjában mindenesetre erősebb körfal, a rajta elhelyezkedő gerenda ágyainak nyomai után ítélve, „védőfolyosóval” volt ellátva. Ezen foglalt állást szükség esetén a védőrség. A kaputól délre a körfal és a vár keletre lévő homlokfala között 4 méter széles sikátor húzódik. A lapos ívezető várkapu 2 méter négyszögben, éppen akkora, mint az ablakoké.

 

A hegygerinczen magasló várat nagyban biztosította a környös körül tátongó – völgy szakadék, a majdnem merőlegesen hanyatló hegyoldalakon, ezenkívül a már felemlített két árokgyűrű fokozta védhető képességét. A 6.-dik számú torony a kapu védelmére szolgált, kikönyöklő és a kapu felé hajló erkélyével, melynek egyik gerendafája 1899-ben még a helyén állott. A 7. számú tornyot az észak keleti oldalon egy rövidke fal választotta el a 6. számú toronytól, ezt Könyöki 1885-ben és Újházy még rajzban kimutatják. Most már nem látható, leomlott. A keletre délre és nyugatra néző – magában „álló” torony a 8. számon az egykori öregtorony hármas ormozatának két szélfogója lőrésekkel 1924 október 9.-én látható volt. Földszintje dongás keresztboltozata kivehető, de mivel nem rendes négyzetben feszült, teherképességének emelésére gerendás padolatot borítottak föléje, amit a fennmaradt gerendaágyak igazolnak. E torony földszíne alatt lehetett a tömlöcz a déli homlokfalon 1899-ben már alig gyanítható szelelő réssel. A börtön falakon ajtónyílás nyomai nem látszanak, s csak felső valamely nyíláson juthattak abba. E torony körül kívülről emelet magasságban, gerenda ágyak nyomai észlelhetők, mi bizonyságot nyújt arra nézve, hogy itt kikönyöklő „favédő-folyosók” húzódtak, melyben egy úttal a közlekedés is lehetővé vállott. (Lásd: 2. ábra felépítmény) A dél keleti sarkon egy helység két fallal volt határolva (9. szám), melynek északi zárófalán egy ajtó 1. számú sikátorára, a másik ajtó a nyugatra nyíló hasonló sikátorba vezetett, ez utóbbi a vár épületet délről és nyugatról körülfogta, pedig ezen várrésznek védőszerkezete hasonló lehetett, mint a 2. számú sikátor felett alkalmazott favédő folyosónál, felemlítettük. Ennek védjárdajára a 6. számú torony emeletéről a nyugati oldalon ajtó nyílás szolgált. a.) betű. A 9. számú helynek „nyitott bástyának” kellett lennie, hogy a d-k-i sarkot megvédhesse. A „várudvara” (10. szám) két egyenlőtlen részre osztotta a várat, bejárata a 2. számú sikátorból vezetett beléje. 11. szám, egy 2 méter széles „belső-kapun” mely törmelékkel töltve, alig engedi guggolva az áthaladást. Ezen kapu felett az udvaron belöl, úgy észak, kelet, mint délről gerendás karzat volt, melynek északi oldalán kőlépcső vezetett fel.  A tornyokat 18 méter magasságban kimagasló ormozott párkányzat koronázta.

  Eszerint a tornyok 3 emeletesek voltak. Az ormozott tornyok pedig sátortetővel voltak fedve. A tornyok emeletéről a 2. emeletére, s ismét a legfelső foktérre csupán létrákon lehetett feljutni az ormozatok mögé. Mindezek után megállapíthatjuk, hogy Vitám vár alapfalainak ismeretlen lerakásától kezdve, egészen Bali bég támadásáig, ezen váron alig változtattak valamit. Állott pedig ezen vár a 3. és 4. számú árkok által bekerített terjedelemben. A vár magva a 6.,7., 8., és 10., számokkal kimutatott épület csoportokból állott, ami 68 négyzetméter területet vett igénybe. Így ez az időszak képezi a várnak az első várépítési korszakát. (1566-ig). Minthogy kifejezésre jő, hogy a vár kibővült, illetve a külső körfal csak ezután épülhetett, azon kívül az a különös dolog, hogy a vár északra eső részén, a 6.) és 7.) számmal jelölt helyeken, két torony egymás mellett említetik, azokat rajzban is feltüntetik, biztosra vehetjük, hogy ez a kettős torony egykor a már említett templomnak a várba beépített része. Sőt, arra a következésre jutunk, hogy itt talán valamikor egy zárda vagy klastrom lehetett, melyet már a Csákok építhettek be a várba. A kettős torony összekötő fala az emeleten ormozva volt, mi annak a bizonysága, hogy alatta a két torony közt volt a várnak azelőtt, hogy a körfalat emelték a régi kapuja. A két torony között volt a templom hajója, melyet egy fallal kettéválasztottak, a régi kaput pedig befalazták. Következik ebből még, hogy a két torony nyugatra nézett, a templom szentélye keletre nyúlt el, talán az 1. számú kapun túl. Most ottan mély szakadék van. A tornyok nagyrészt leomlottak, az északi mélységbe, csupán a 6. számú torony keleti fala áll még ormos koronájával. A feltűnően nagy ablakok tufa és téglarakással ekkor keletkeztek, a védőrések helyén lőrések vágattak, a kaput védő erkély viszont megmaradt. Ezek a nagy ablakok árulják el, hogy ezek a favédő folyosókra nyílottak, tehát tulajdonképpen ajtók voltak.

Ekkor a külső körfal, az 1. számú kapuval, a sikátorok és a délkeleti sarokbástya képezik az újítást. Ez az átalakítás a vár 2. várépítkezési korszaka. Ezek után Vitám vára nem változtathatta többé alakját, a XVI század végéig.  Azért őrizte is meg a középkori várépítés tiszta jellegű szerkezetét, mert a várhegy korlátolt fennlapja nem engedte a terjeszkedést. Buda vár bevételéig (1686) rabok őrzésére úgy ahogy szolgált. Elvesztette teljesen védképességét, mert a környező magaslatok (lásd 1. ábrát) a fegyverek fejlődési fokához mérten uralták. Habarcsba rakott mészkőt, tufát, és téglát lehet a falakon észlelni. A mészkő a Vértesen mindenütt található, a tufa Tatáról került ide, a tégla ujabbkori.

A tufa és a tégla csak időnként a javításokra lett használva. Amily jelentéktelennek látszik a kis vár, mindössze 947 négyzetméter területet foglal el, a gyűrűs sáncok nélkül – azzal együtt azonban 19.586 négyzetméter területet igényelt, mégis fekvésénél fogva erősnek mondható, 300-400 főnyi védőrség helyezkedhetett el benne. Az eddig mondottakból kivehető, hogy Vitám vára a középkor hadászati fontosságát az a körülmény emelte, hogy a Vértes hegység oly pontján állott, hogy közelsége Budáról egyrészt Komárom felé, másrészt a Tatáról Esztergom felé törekvő hadak útját könnyen megzavarhatta, a megközelíthetőségét az erdő borított hegyek nehéz járhatósága nagyon megnehezítette. Láttuk, hogy valahányszor a törökök a jelzett irányban működtek, 5 ostromot kellett ennek a várnak kiállani, és mindannyiszor gazdát cserélt. Úgya védőknek, min a támadóknak érdekében állott tehát, ezt a vonalat hatalmában tartani, mit Vitám vár közelsége ezen vonalhoz elősegített. A romok 1899-ben Eszterházy Ferencz gróf tulajdonát képezték.

 

 

A kéziratot átdolgozta: ifj. Fidrich Tibor