Kara Murteza tornya

Székesfehérvár belvárosától (a Budai kapu helyétől) északra helyezkedik el a Budai külváros nélkülözhetetlen eleme, az Öreghegy. Legmagasabb pontján 187 m tszf magasságban, a Donát út és a Kápolna tér találkozásánál áll a Szent Donát kápolna, melynek helyén állt a török hódoltság idején Kara Murteza pasa tornya. A középkor folyamán alakulhatott ki a szőlőművelés hagyománya a terület akkori nevén - a Szőlőhegyen, mely a török hódoltság idején tovább virágzott.

 

Evlia Cselebi így ír a helyszínről: „E Besli külváros keleti részén, egy ágyúlövés távolságra levő hegyek összes dombjain és hegyein mintegy kétezer szőlőkert van. Ezeknek mindegyikében van egy-egy nyári lakás, konyha és külön kút. Székesfehérvár népe három hónapig ezekben mulatozik.”

        

 

A kerttulajdonosokra és családtagjaikra sok esetben fegyveresek törtek, sokat közülük magukkal vittek. Az itt dolgozó emberek védelmére Kara Murteza pasa tornyot emeltetett...

 „Kara Murteza pasa, budai vezír e szőlőknek éppen a közepén

egy magas dombra az isztambuli vártoronyhoz hasonló kerek, magas erődítményt építtetett.

Ágyúkkal, százötven főnyi katonával, Buda felé nyíló kapuval ellátott erődítmény ez, melyben ötven vitéz éjjel-nappal őrködik. Utóbb, mikor a fehérvári szőlők annyira sokasodtak,

hogy az erődítmény nem volt elég, akkor a jelenlegi váli, Hádzsi Musztafa pasa e szőlőknek

alkalmas helyén egy másik tornyot építtetett, mely Murteza pasa tornyánál erősebb. Kapuja

négy ember termetének megfelelő magasságú s felvonókötelekkel húzták fel. Ebben is ötven

vitéz, ágyúk, puskák és más fegyverek állnak készen. Ha a szőlőkben időző emberekre

ellenség tör, az ellenséget öt órányi távolból is meglátják s ágyút sütnek el és ezzel a szórakozó

embereket mind az erődítmény alá hívják. Ha mégis előfordulna, hogy az ellenség

foglyot vinne el, azt üldözőbe veszik és elbocsáttatják vele.”

 

 

Siklósi Gyula régészprofesszor a Törökkori Székesfehérvár című 2013-ban megjelent könyvében a következő módon írja le a tornyot.:

„A korábbi tornyot Kara Murteza pasa építtette, aki először 1626–30 között volt budai pasa.175 Kara Murteza később, 1646– 47 között budai beglerbég volt.176 A torony tehát valamikor 1626–1647 között épülhetett. A pasa a tornyot földvárral és árokkal vette körül. A földvár, melynek kapuja

Evlia szerint Buda felé nyílott,177 a mai Pozsonyi út és a 70-es út közötti magaslaton épült.

Mindkettő utat használták ezidőtájt, sőt az 1783-ban készített első katonai felmérés minden

valószínűség szerint ábrázolja is a még álló földvár maradványait a két út között. 1989-ben

végeztünk feltárást a török erődítmény területén.178 A földvárat a környező területeken létesített

kőbánya, az Öreghegy fokozatos beépítése, majd a kőbánya területének és környékének

feltöltési munkálatai csaknem teljesen elpusztították. Szerencsére több helyütt megőrizték a

mai terepviszonyok egykori vonalait, sőt egy hosszabb szakaszon csaknem eredeti formájában

megmaradt. A földvár ovális alaprajzú volt, árkai által határolt területe kb. 46×87 m

lehetett. Egykori belső járószintjének tengerszint feletti magassága kb. 187 m volt. Ez durván

egyezik a mai járószinttel. A földvár árkának mélysége a viszonylag épebben fennmaradt

nyugati oldalon kb. 183 m körül mozgott. Az árok nyugati partján a szintviszonyok újra emelkedtek

a 184–185 m közötti tengerszint feletti magasságig. A földvár közepén helyezkedett

el az isztambuli vártoronyhoz hasonlított torony, mely Evlia leírásával ellentétben nem volt

kerek. Alaprajza inkább elfektetett hordóra emlékeztetett. Belmérete 7,8×8,2 m volt, falainak

vastagsága 120 cm. Alapozását szabálytalan kövekből fehér színű habarcsba rakták. A torony

területén végzett leletmentések során több törökkori zöld mázas talpas tál, szürke korsó,

cseréppipa töredékére bukkantunk.179 Az erődítmény valóban uralta a környező területeket,

melyekre megfelelő kilátás nyílt. Az utak és a környező települések, területek ellenőrzésével

a földvárral oltalmazott torony egyúttal Isztolni Belgrád egyik fontos elővára volt.”

A török hódoltságot követően az építmény még állt a Rákóczi szabadságharc idején is: Lauschmann Gyula a felsővárosi plébánia már megsemmisült história domusára hivatkozva leírja, hogy „1706. okt. 27-én reggel kilenc órakor Szekeres István kuruc kapitány a szőlőhegyen levő toronyig jött Pákozdról. ...”

A szabadságharcot követően a város fejlődése átalakulása, polgárosodása során egyre jobban benépesült a Szőlőhegy. 1733-ban Kara Murteza tornyát lebontották, köveinek felhasználásával helyére kápolnát építettek.  Az új épület neve Szent Donát kápolna lett melyet 1734-ben szenteltek fel.  A kápolnában a misét a jezsuiták szolgáltatták, míg Mária Terézia a Székesfehérvári püspökség kialakításakor a megszüntetett jezsuita szőlőket a püspökség tulajdonába adta.

Siklósi Gyula 1991.:

„A Szt. Donát kápolna gondozását egy 1742-es adat szerint remeték végezték. A kápolna első remetéje Tőke György, a ferences harmadrend tagja volt.12 Ekkor a remete a városi magisztrátushoz írt levelében remetelak építési engedélyét kérvényezi, cserébe a kápolna rendszeres gondozását, felhők elleni harangozást ígér. 1779 szeptember 23-án a püspöki konzisztórium elrendelte az újabb remete, a részeges, kötekedő P. Vendelinus eltávolítását. A remetének az egyházmegye területét is el kellett hagynia.

A Szt. Donát kápolna DK-i sarkában egy remete egyszerű sírját tártuk fel. A dereka táján talált két pénzdarab egyikének 1760-as évszáma valószínűsiti, hogy a kápolna első remetéjének, Tőke Györgynek a csontjai porladtak itt alföld alatt.

A sírt a falak mentén ásták, hossztengelye hosszávetőlegesen E-D-i irányú volt, párhuzamosan helyezték el a kápolna falával.”

A Szent Donát kápolna sorsa a II. világháború idején pecsételődött meg. Falai között robbanószert és lőszert tároltak. Az épületet 1945 tavaszán felrobbantották. Helyét évtizedekig csak egy kereszt és egy harang nélküli harangláb jelölte.

 

A kápolna az öreghegyi egyházközség adományaiból és közadakozásból 1994-re Schultz István tervei alapján dr. Glósz Ervin atya jelentős közreműködése mellett épült fel újra.  Augusztus 7.-én Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök szentelte fel.

Hadzsi Musztafa tornya

Az Öreghegyen vagy középkori nevén a Szőlőhegyen  Kara Murteza pasa tornya mellett állt egy másik torony is , amely Hadzsi Musztafa pasa tornya volt. Hadzsi Musztafa pasa Evlia látogatása idején 1664-ben volt fehérvári szandzsákbej, az általa épített torony helyére a jezsuiták szőlejében présház épült 1774-ben, melyet éppen a torony köveiből emeltek Michael Grabner tervei alapján. Napjainkra a torony nyomai teljesen eltűntek.

 

Evlia leírása Hadzsi Musztafa tornyáról:

„Utóbb, mikor a fehérvári szőlők annyira sokasodtak,

hogy az erődítmény nem volt elég, akkor a jelenlegi váli, Hádzsi Musztafa pasa e szőlőknek

alkalmas helyén egy másik tornyot építtetett, mely Murteza pasa tornyánál erősebb. Kapuja

négy ember termetének megfelelő magasságú s felvonókötelekkel húzták fel. Ebben is ötven

vitéz, ágyúk, puskák és más fegyverek állnak készen. Ha a szőlőkben időző emberekre

ellenség tör, az ellenséget öt órányi távolból is meglátják s ágyút sütnek el és ezzel a szórakozó

embereket mind az erődítmény alá hívják. Ha mégis előfordulna, hogy az ellenség

foglyot vinne el, azt üldözőbe veszik és elbocsáttatják vele.”

 

A pontos helyszínt, vagyis a jezsuiták szőlőjét, amelyet a rend feloszlatásakor a székesfehérvári püspökség vett át, sajnos nem közlik a fennmaradt források.  Sárközy Sebestyén a jezsuita rend Szőlőhegyi birtokát egy a levéltárukban őrzött 1766-os oklevél alapján tudta azonosítani. Ezt összevetette a mai utcahálózat képével. Ezek szerint ez egykori jezsuita birtok a mai Nyitrai utca – Zobori utca – Milleniumi út által határolt szakaszon feküdt.  Itt a Püspökkertváros nevű út pontosan ahhoz az épülethez vezet fel, amely a fenn említett térképen is szerepel.  Ez lehetett Hadzsi Musztafa pasa nyaralója vagy az általa épített kolostor , amely később jezsuita majd a püspökség tulajdonában levő présházzá alakult, napjainkban pedig Óvoda. A birtok felső határa-keleti sarka lehetett alkalmas torony építésére a terepviszonyok alapján, amelyet a mai Uzsoki utca végébe, illetve a Milleniumi emlékmű környékére feltételezik a szakemberek, de ezt csak egy régészeti kutatás tudná minden kétséget kizáróan igazolni.

 

Az építmények első említése az irodalomban – Székesfehérvári Szemle 1932 – 2 évf. – 59. oldal

Schoen Arnold : Vanossi Antal

Mídenről vázlatot kér ; a befejezett müvekről pedig, pontos rajzokat kivan, így 1756 márciusában Rómából szinte esedezik, hogy a superior küldje meg állandó vigasztalására az egész rezidencia s templom rajzát, májusban még a jezsuiták szőllőbelí emeletes házának, a később elnevezett Belvedernek a rajzát is kéri, amely Hadsi Mustafa pasa szőllőbelí tornyának a helyén épült, mint előbb a szent Donátkápolna, amelynek építése viszont Kara Murteza pasa szőlőbeíí tornyát semmisítette meg.

 

 

További források:

Terei György-Nováki Gyula-Mráv Zsolt-Feld István-Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortől a kuruc korig – (81) (97)

Siklósi Gyula: A Törökkori Székesfehérvár – 2013. 20-22.oldal

Siklósi Gyula: Kara Murteza pasa tornya és a Szent Donát kápolna Székesfehérváron. In.: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Budapest, 1991. 53-64.

Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664-1666. Ford.: Karácson I. Budapest, 1908. II. 48-49.

Donát kápolna – Archív felvétel 1940. Forrás.: Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc / Székesfehérvár Anno 1990.

 

 

ifj. Fidrich Tibor