Emlékezetem Dalmácia vidékére repítve két Dalmát erősség történetét igyekszem bemutatni. A bejegyzés végére talán a két dalmát vár kifejezés is erősen kérdésessé válik...

Drnis - Gradina

A Sibenikből Knin felé vezető autóút során egy szerpentinen leereszkedve, egy völgy felett levő fennsíkon látványos várromot pillantottam meg, amelynek felkeresése nem szerepelt a terveim között. Rögtön el is határoztam ebben az esetben kivételt teszek; ha sikeresen meghódítottam Knint, és marad idő, becserkészem ezt a távolról ígéretesnek tűnő helyszínt. Knin felkeresését követően lehetőségem nyílt, hogy a visszafelé vezető úton a városon átvágva a magaslatot körbe ölelő park bejáratáig autóztam, és körbejártam a számomra eddig ismeretlen vár maradványait.

1. kép - A szerpentinen autózva felbukkantak Drnis Gradina helyszínén levő erősség maradványai...

A történeti ismertetést az információs tábla anyagát kiegészítve igyekszem felvázolni.  Gradina középkori erődje a Cikola folyó völgye felett áll, Drnis városának délnyugati részén. A helyszínen talált leletek alapján, amely főleg kerámiákból állt, igazolható, hogy a település legrégebbi része a Bronzkorra eredeztethető. A régészeti kutatások során talált római korból származó maradványok egy egykori erődre vagy várra utalnak, amely az akkori kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést biztosította. Egy másik erődítést emeltek a középkor folyamán; sajnos csak a déli rész maradt épen napjainkra. Ez az erődítés a Krka és Cikola folyókat övező erődítményrendszerhez tartozott (Kljucica, Kamicak, Bogocin, Necven várakkal) Valószínűleg a Nelipics nemesi család birtoka volt, akik az egész környéket birtokolták és igazgatták akkoriban.

2. kép - A várból szemmel tudták tartani a Cikola folyó völgyét...

 

3. kép - Drnis Gradina várának maradványai napjainkban (2018-as felvétel)

A vár környezetét, a települést sub urbum, vagy alsóvárosnak hívták. A települést, mint Drnis (Dernis) várost 1494. március 8.-án említik először Giorgio Lorenzo sebenicoi jegyző okiratában.  1522 folyamán az Oszmánok elfoglalták Petrovo polje , Promina, és Zagora területét, és Drnist tették ezen részek adminisztrációjának központjává. (nahije). A hódítók a várat is átalakították szükségeleiknek megfelelően: Védőfalakat építettek északon, és egy központi kőtornyot emeltek, mely a mai napig áll (A központi torony ma körülbelül 14,3 méter magas, és azt feltételezik, hogy 4 szintes volt egykor. A falvastagság 60-120 centiméter. A város erős kereskedelmi központtá fejlődött a partvidék és a Boszniai határ között félúton. 1647-ben járt itt Evlija Cselebi török utazó, aki szerint akkor 200-300 ház és öt dzsámi állt a városban.  Folyóvízzel a Promina-hegységről látták el a települést, a Čikola-folyón pedig hidak íveltek át, melyek közül egy még ma is áll. A náhije központjában a bírói hatalmat a naib, a skradini kádi alárendeltje képviselte. A várőrség parancsnoka a dizdar volt, akinek az alacsonyabb beosztású parancsnokok voltak alárendelve.  1649-ben a Krétai háború során a velencei parancsnok Leonardo Foscolo elfoglalta Gradinát, és természetesen a várost is, amelyet később el is pusztított. 1670-ben visszatért a török uralom. Végül 1683-ban Leonardo Foscolo velencei serege szabadította fel, melynek során a vár nagy részét lerombolták… 1684-ben az oszmánokat kiszorították Drnis környékéről és Dalmáciából, amely ezt követően Velencei uralom alá került.

 

 

  4.-5. kép Drnis Gradina várának ábrázolása 1708-ból. (G. Juster velencei hadmérnök) 

  

  

  6. kép - Drnis (Dernis) vára és városa az oszmán uralom alatt...

Az írásos dokumentumok szerint Drnis területén az oszmán uralom alatt 5 mecset működött. A Sahat torony (Óratorony) és számos más középület főként az 1649-es kandiai háború során pusztult el Leonardo Foscolo tábornok támadása során. Foscolo utasítása szerint az órát levették a toronyról és Sibenikbe (Sebenico) vitték, ahol ma is látható a Szent Iván templomon. A Minaret egy torony, ahonnan a muszlimok imára szólítottak egy nap 5 alkalommal. A Minaret maradványait emlékműnek nyilvánították.

 

7. kép - A minaret maradványa Drnis-ben

A terület stratégiai fontossága és a mindennapos oszmán fenyegetettség miatt a Velenceiek úgy döntöttek, hogy megerősítik és kibővítik az erődítményeket, adaptálva az új katonai és építészeti eljárásokat. A legfontosabb a falak megerősítése és ellenállóbbá tétele a tüzérségi tűzzel szemben. 

 

 8.kép - A vár fennmaradt déli része és a kerek torony maradványa

 

 Az 1715-ös török támadáskor a vár már készen állt.

9.kép -  A vár egy 1716-ban készített rajzon.

"Még a velencei uralom idején épült fel a Gradinán az első közösségi ház a ma már romos Nakić–Vojnović ház. A török veszély elmúltával a vár jelentősége is csökkent. Ekkor a 18. század vége felé kezdett kiépülni az új városközpont a Poljanán, ott, ahol ma is található. 1783 -ban épült fel a velencei törvényház, a későbbi közösségi ház, 1790 -ben pedig a város alsó részén a Milić-Štrkalj-ház, ahol 1818-ban I. Ferenc osztrák császár, majd 1875-ben I. Ferenc József császár is megszállt itteni látogatása során."

Amikor a háborús veszély elmúlt a 19. század elején az erőd elvesztette védelmi funkcióit, köveit, tégláit építőanyagként használták Drnis városában. Sajnálatos módon az eredeti épületből csak a déli rész maradt fenn napjainkra.

 

Skradin – Turina vára

Az ősi illír település helyére telepítették a római hódítók városukat, amelynek a Scardona nevet adták. Az 5.-6. században a barbár gótok pusztították el a rómaiak által alapított települést. A 7. század során megjelentek a területen a szlávok, és újjáépítették a települést. A 10. században a helyszín már ismert püspöki székhely. A tengerfehérvári püspök a város elpusztítását követően 1127-ben ide menekült. 1189-ben Mihály scardonai püspök III. Béla magyar királyt az ő urának nevezi. Imre király 1197. évben megparancsolja a nevezett püspöknek, hogy a spalatói érsekség fensőségét ismerje el. (Fejér II. 289., 309., 310. 1.). A XIII. század kezdetén Scardona a környező tengeren garázdálkodó kalózok egyik központja volt, de a magyar, illetve velencei hatalmak megszüntették ezt az állapotot. (1322-Liska-i csata Trogír közelében, II. Mladen bukása). Scardona (Skradin) felett a kikötőre nézve egy királyi vár állt. Az erődítéshez tartozó uradalom szántóföldjeit, szőlőit a lakosok tartoztak művelni, továbbá kötelesek voltak ivóvizet hordani a várba. A királyi vár jövedelmeihez tartozott továbbá a helység kapáinak és kikötőjének vámja, és illetmény járt piacok és a halászat után is. A Skradin közeli Bribir-ből származó család sarja Szubics Pál bán (1273-1312) a 13. század végére hatalma csúcsára ért… Boszniára is, testvéreivel Dalmácia tenger melletti városait Subics Pál - Már III. András neki adományozta 1293-ban a tengermelléki (szlavón) bánságot, ahol a királyi hatalomtól teljesen függetlenítette magát. Az egész dalmát tengerpart a család uralma alá tartozott, ugyanebben az évben örökösödési jogot is kapott az uralkodótól. A feudális anarchia idején mind III. András, mind a trónkövetelő Martell Károly salernói herceg igyekezett magának megnyerni. Károly 1295-ben a báni méltóságot hálából örökletessé tette Šubić családjában Dalmáciát és később, 1298-ban Horvátországot illetően.

 

10.kép - A tengeri szoros egy festői szépségű öbölben végződik Skradin (Scardona) városával, amely egyben a Krka Nemzeti Park (egyik) bejárata is.

Kapcsolatban állt a Szerb királlyal, a nápolyi uralkodóval, és Velence patríciusaival. A királyi hatalommal a hátában természetesen Skradin felett is átvette az irányítást. A vár Pálnak, mint bánnak már előbb kezébe kerülhetett, s az előbbiekben említett szolgálatokat talán neki tette a város.  1304-ben azonban a bán egészen megváltoztatja ehhez a királyi uradalomhoz tartozó szolgálat feltételeit.  Mert egy közte és Scardona közt keletkezett szerződés fölmenti a helység lakosait a királyi vár jobbágysága alól. Fizet a község ennek fejébe kétezer lírát, — a vám jövedelmekért pedig hatszázat. Mindez magának a bánnak, — s az egész szerződés pedig saját családjának érdekeit tartja szem előtt. Egyik pontja szerint Scardona községe tartozik azon klastromnak, melyben Pál bán húga, Stanislava apáczáskodik, évenként bizonyos szolgálatokat tenni. A bán még ezelőtt nagy kiterjedésű földet sajátított ki Scardonától a Kerka vize mellékén, s még a szóban forgó szerződés idején nem fizette le érte a mintegy háromezer lírát kitevő árat, hanem a fenti évenkénti váltságdíjból engedi, hogy levonják.

 

11.kép- Skradin kikötője. A felette levő magaslaton, a nyíllal jelölt részen helyezkedik el a vár.

A város a püspökség székhelyeként, fontos kikötőként középkor folyamán végig megtartotta gazdasági és politikai jelentőségét. A 13. század végén és a 14. század elején a település virágzott, mint a Szubics-bánok, I. Pál és II. Mladen területeinek egyik székhelye.  A 14. század közepére a klissai, scardonai és almissiai bribir- Szubics család csillaga folyamatosan leáldozott.  Amíg I. Károly fokozatosan leszámolt a század első harmadában az oligarchákkal, Dalmáciában és Horvátországban ez a folyamat kissé más irányt vett.  A térségben gyenge királyi hatalom árnyékában a család fokozatosan érvényesítette dinasztikus törekvéseit, házasággal, érdekszövetségekkel igyekezett mind nagyobb területeket az irányítása alá vonni. III. Mladen aztán szövetséget kötött a Velencei Köztársasággal, hogy I. Nagy Lajos horvátországi hatalmát megdöntse. Azonban ezen törekvéseit megállította, hogy Mladen 1348. május 1.-én Trau városában elhunyt pestisben. A herceget a város Szent Lőrinc székesegyházban temették el. Mladen a szerb király lányát (Jelena Nemanja) vette el. Halálát követően szinte azonnal megkezdődtek a birtokai megszerzésére irányuló hatalmi harcok. Ugyanis aki Klissza várát uralta, az stratégiai helyzete miatt ellenőrzése alatt tudta tartani a tengerparti városokat. Az özvegy férjének halála után megpróbálta fenntartani uralmát kiskorú fia nevében (IV. Mladen) a tengerparti városok fölött, Klis várát pedig rokona, a szerbiai Dusán védelme alá kívánta helyezni. Stefan Dusán király ennek érdekében csapatokat küldött Klis és Skradin helyőrségeinek megsegítésére. A kiskorú gyámja pedig Mladen testvére (öccse) Pál lett. Pál az egyik legtekintélyesebb velencei családba házasodott. Felesége Dandulo Katalin volt, révén inkább Velencéhez húzott. A várakat az özvegy, árva és gyám meg nem tudták védni.  Mladen özvegye a szerb királytól kér s fogad be őrséget Klissába, Scardonába és Almissába. De a szerb had alkalmatlan szomszédság volt a velencei felügyelet alatt álló dalmát városoknak. Ezért Velence 1355 táján, hogy rátegye a kezét a bribiri Szubicsok váraira, Klissáért 60, Scardonáért 40 ezer lirát igér a szerb királynak. III. Mladen özvegye rááll, és Scardona az erős tengerparti vár így fogad be velencei őrséget még ugyanazon évben 60 ezer líráért. Ezek a törekvések viszont ellentétben álltak I. Nagy Lajos király érdekeivel, így küszöbön állt a fegyveres konfliktus.A háborút Dalmácia földjén vívták. A hadviselő felek Scardona és Kiissza várait igyekeztek hatalmukba keríteni, melyeket Szubics Pál özvegye, Dandoló Katalin, birtokolt; Velence követséget küldött hozzá és pénzt kínált értök, de hiába, a szerbek már ostromolták Scardonát (Skradin), Kiissza fellegvárát pedig már elfoglalta Pálmán szerb vajda, az alsó vár pedig már Miklós horvát bán kezében volt. (Glasnik XII. 16—21. és 23—25. 1.).  A szorongatott szerb vezér, hogy Scardona magyar kézbe ne kerüljön, azt 1356. jan. 10-én Velencének átadta, ezt azért merte tenni, mert híre ment, hogy a szerb uralkodó meghalt. Halála nagy csapás volt Velencére s kénytelen volt Nagy Lajossal Zárában 1358. február 18-án keserves békét kötni, melyben dalmáciai birtokai legnagyobb részéről lemondott és a dózse levette magáról a dux Dalmatiae és Croatiae címét. (Jura Regni Croatiae I. 125—130.)

 

 

12.-13. kép - Skradin Turina nevű erősségének látképe DK-ről és D-ről

 

A 14.-15. század fordulóját a viszonylag gyakori tulajdonosváltások jellemzik. Kiemelkedik viszont a vár és a térség történelméből hogy Velence a szövevényes politikai játszmák eredményeképpen Nápolyi Lászlótól 1409-ben egész Dalmáciával együtt százezer aranydukátért megvásárolta a Velencei Köztársaság. A folyamat folytatásaként 1411. évben a velenceiek Scardonát és Ostrovizza területét a boszniai királytól 5000 aranyért megvették. Zsigmond már 1409-ben, amikor Velence Dalmáciát Nápolyi Lászlótól megszerezte, szeretett volna hadat indítani ellene, de ekkor minden erejét és gondolatát a lázongó Bosznia leverése foglalta el, remélve, hogy ezáltal biztos bázist teremthet magának, ahonnan a legnagyobb sikerre való kilátással kezdheti meg Dalmácia visszahódítását.  A Magyar Királyság és Velence között zajló háborúban több fegyverszünetet követően 1433-ban történt megegyezés, lényegében mindkét fél megtarthatta akkori foglalásait. Vizsgálatunk szempontjából fontos Scradona azonban visszakerült a magyar királyhoz.

A törökök már 1522 elején fegyverkeztek Dalmácia ellen; Horvátország ez év derekáig sehonnét sem kapott segélyt. Scardona rosszul volt felszerelve, s midőn Velencétől segélyt kért, ez a sebenicói comest felhívta, hogy szükség esetén némi segélybe részesítse, de óvatosan, hogy a török észre ne vegye. A várból küldöttség járt II. Lajosnál is, s mert ez Budáról sokáig nem tért vissza, azért márc. 29-én egy új követséget indítottak útnak, ha nincs is lehetőség segítségre, kérjen engedelmet arra, hogy a lakosság a várat elhagyhassa.

Május hó végével (1522. máj. 29-én) a boszniai basa 25,000 emberrel Knin ellen indult, ezt védői szabad elvonulás feltétele mellett átengedték neki; innét Scardona ellen indult, melynek lakóit meghódolásra csábították, lakói azonban inkább elmenekültek s így a vár a török kézbe került.

A velenceiek 1537. évben Pesara vezérlete alatt a várost rohammal bevették és a vár erődítéseket lerombolván, tovább vonultak. Ez időtájban az uszkókok is, kik Sebenicoban kiszálltak, ide ellátogattak, kirabolták a várost, aztán felperzselték.  A vár és a város 1684-ben szabadult fel az oszmán uralom alól, és velencei uralom alá került.

 

14. kép - Scardona Vincenzo Coronelli 1687-es ábrázolásán.

 

A mai Skradin csak a 17. század végén és a 18. század elején épült, amikor az oszmánokat kiszorították belőle. Első felszabadulás utáni püspöke, Gregorio Civalelli 1698-ban nyerte el pápai megerősítését.  Az 1699-iki karlócai béke Velencének juttatta 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg birodalom része lett. 1806-ban Napoleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Súlyos volt a városra nézve az 1809. hadi év. Mikor az osztrák hadsereg előre nyomult, Scardona lakosai csatlakoztak, és Sebenico ellen vonultak. Ezértt nagy sarcot kellett fizetniük, mikor a habsburgokat visszaszorították. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett.  XII, Leo pápa. 1828 jul. 30. Locum b. Petri kezdetű bullájával bizonyára a Dalmáciát kormányzó osztrák kormány beleegyezésével a scardonai püspökséget eltörölte, illetőleg a sebenicóival egyesítette s ezóta a scardonai püspöki cím még üresebb, mint addig volt. V. ö. Fraknói, A m. kir. kegyúri jog (361—419); Neh er, Kirchliche Geographie (2. kötet 205).

A Habsburg uralom az I. világháború végéig állt fenn. Ezt követően a Szerb-Horvát-Szlovén királyság évei következtek, majd a II. Világháborút követően Dalmácia a Tito vezette szocialista Jugoszlávia része lett. A Balkáni háborúkat követően, Horvátország része, napjainkban (is) kedvelt üdülőhely. A vár romja jelenleg kilátóként szolgál, biztosítva az öbölre és a kikötőre való csodálatos kilátást. Az erősséget szemlélve a jelenlegi romok alapján nem tűnik jelentős építménynek.

 

15.-16. kép - Turina erődjének ábrázolása egy veduta részletén, illetve Scradona Giovanni Francesco Camoccio 1574-es rajzán.

 

17. kép - Scardona Giuseppe Rosaccio 1574-es rajzán

A vár egy nyugatról keleti irányba futó sziklagerinc végében húzódik meg, csodálatos rálátást biztosítva a kikötőre és a Krka folyó torkolatára. Innen viszont nem látható a tengeri öböl bejárata, aminek később az írás szempontjából még jelentősége lesz. Egy henger alakú toronyból és a hozzá keletről kapcsolódó, négyzetes épületből áll. A gerinc nyugati oldalán egy védmű maradványai sejlenek fel. A torony átmérője kb. 14 méter, a kapcsolódó négyzetes épület, oldalait kb. 8,5-9 m-es hosszúságúnak feltételezem. Ebből kiindulva, és 17. századi vedutákat tanulmányozva inkább megfigyelő szerepe lehetett az utolsó periódusban. A 16. században jelentősebb épületnek tűnt az ábrázolásokon, ahol a toronytól nyugatra is jelöl épületeket (Giovanni Camocio – 1574). Giuseppe Rosaccio 1598-as ábrázolásán ez az épületegyüttes romként szerepel van ábrázolva.

 

 

18.-19.-20. kép - Skradin várának maradványai.: Feljárat a toronyba, a torony, és a torony belseje.

Érdekes hír egészíti ki a térség történetét, lehetőséget adva a további kutatásoknak, összefüggések keresésének. 2018. októberében a Sibenik.in internetes portál számolt be arról a felfedezésről, amely szerint egy újabb erődítést találtak Skradin területén, egészen pontosan egy 16.-17. századi török kori erődöt az öböl tengeri bejáratára néző magaslaton. A feltárások megindultak, és a látogatók érdeklődők számára is bemutathatóvá szeretnék hozni a helyszínt. Két térkép Skardin 1647-es velencei hódításának idejéből világosan mutatja a városon kívül található várat. Az írásos források közül kiemelendő egy velencei jelentés, mely „egy magasabb erődítményről is szól, amelyet a törökök építettek, hogy megvédjék a kikötőt”. A harmadik fő nyom az 1825-27-es Habsburg kataszteri térképgyűjteményből való, amelyen Dalmácia és települései sorában Scardona (Skradin) is megtalálható. A térképen a vár helyszínét „Gradina” felirattal jelölik.

21. kép - Gradina jelölése egy 1827-es keltezésű Habsburg kataszteri térképen

 

22. kép - Skradin várainak elhelyezkedése az öbölben...

 

 

23.-24. kép- Skradin Gradina elnevezésű várának maradványai (Forrás: Sibenik.in)  Kutatók: Josip Pavic történész, Andrija Nakic régész

Az erődítést valószínűleg a 16. század közepén emelték, hogy a város oszmán védői szemmel tarthassa a Prokljansko tavat, amelyen keresztül a tenger irányából az ellenséges (velencei) flotta az öbölbe juthatott. A Kandiai háború kezdeti szakaszában a velencei sereg elfoglalta Scardona-t, és elpusztította a két várat és a mecsetet. 1670-ben a város visszakerült az Oszmán Birodalomhoz, 1684-ben a Velencei Köztársaság visszafoglalta a (Szent Liga tagjaként-A VI. velencei-török háború során) A város újjáépítése ezt követően indult meg, a Gradina helynevet hamarosan elfelejtették, sőt Skradin később született térképészeti ábrázolásaiban sem tűntették fel. Mindeddig úgy gondolták, hogy az oszmán katonák a fennsíkon csak a város felett közvetlenül álló Turina erődben voltak. A Skradin térségének történelmével foglalkozó kutatók közül csak Josip Ante Soldo támaszkodott az erőd esetleges létezését majdnem három évtizeddel ezelőtt.

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

Felhasznált irodalom, források, idézetek jegyzéke:

 

• Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme /. I. Mária, II. (Kis) Károly és Zsigmond kora (1382–1437) / VI. Hadjáratok Zsigmond egyedüli királysága alatt 1396-tól 1437-ig. / 9. Az 1411–1413. évi velencei hadjárat.*
• Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) I. évfolyam 1994.3. szám -  Molnár Antal: Scardonai püspökök ,,ad limina' jelentései (1624-1648)
• Gonda Béla szerk.: A Tenger 5. évfolyam 1915 Szabó László dr.: Az Adria szigeteinek és keleti partjának történeti helynevei II.
•  Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. (Budapest, 1888)
•  Budapesti Szemle. 1863. 18. kötet,  58. szám - Salamon Ferenc : BREBIRI GRÓFOK. — Magyar történeti tanulmány. Második közlemény.
• Margalits Ede: Horvát történelmi repertórium

• https://temesvarijeno.blog.hu/2012/02/15/brebiri_iii_mladen_egy_majdnem_zrinyi_os_nyomaban