Szebenikó négy erődje

Dalmácia felfedezésének egyik emlékezetes helyszíne volt számomra Szebenikó (Sibenik) városa, ahol a település védelmi rendszere 4 erődböl és a városfalakból állott. Manapság a 4 erődből 2 látogatható, 2 pedig felújítás alatt van. Az alábbi bejegyzés ezeket az erődítményeket igyekszik bemutatni.

A Szent Mihály erőd Sibenik egyik legismertebb látványossága. Egy meredek, sziklás magaslatra épült, amelyről szemmel lehetett tartani az öböl területét. Falai alatt az Adriai tenger legrégebbi városa, Szebenikó (Sibenik) fejlődött. Sibenik erődjének alapítása a múlt ködébe vész, de a 9. században már bizonyosan állott. A város az erőd körül alakult ki.

1. kép - A Szent Mihály erőd látképe a Barone erődből fotózva.

Első említése 1066 karácsonyán történt, a helyen, ahol abban az időben IV. Kresimír Péter horvát királynak és udvartartásának székhelye volt. Ebből az okból kifolyólag Sibeniket, Kresimirov gradnak (Kresimír városnak) is szokták nevezni. Az erőd stratégiai szempontból rendkívül kedvező helyen,-Zára és Spalato (Split) között-a Krka folyó védett torkolatánál, Dalmácia összes fontosabb közlekedési útvonala közelében található. A Szent Mihály erőd rendkívül fontos Sibenik történelme és városfejlődése szempontjából.. A középkorban a városfalakból és az erődökből álló védelmi rendszer központi elemévé vált. Nevét a 12. század óta a falain belül található Szt. Mihály templom után kapta. A templom nem maradt fenn, de az erődítés megtartotta nevét, sőt Szent Mihály a korabeli Sibenik védőszentjévé vált. A helyszín fontosságát az egészen korai időktől kezdve számos régészeti lelet bizonyítja, az őskortól a római időkön keresztül egészen a középkorig. Mint kulcsfontosságú védelmi pont, az erőd a történelem során számos alkalommal elpusztult, majd újjáépült.

2. kép - Panoráma  az alsó várból tekintve

 

Alakja szabálytalan négyzet. A legrégebbi fennmaradt rész a keleti fal a 13. századból eredeztethető, a legnagyobb rész pedig (dupla falak, előcsarnokok) a 15. században épült. 1663-ban és 1752-ben a várban található lőporraktár felrobbanása jelentős károkat okozott a falakban. A katonai funkciót igazolja az is, hogy az átépítéseket követően csak néhány elem maradt fenn az erődben, amely a különböző korszakok stílusjegyeit tartalmazza. A helyszínen található információk nem igazán tartalmaznak adatokat a középkori magyar fennhatóság idejéről így egy pici kiegészítés miatt a wikipédiából idézek be néhány sort.

„Először 1066-ban IV. Petar Krešimir horvát király uralkodása alatt említik. A magyarok Szent László király uralkodása alatt foglalták el, de később Velence birtoka lett. 1124-ben II. István serege foglalta el, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. A gyakori hatalomváltások ellenére a város fejlődése ez időszakban is töretlen volt. 1298-ban VIII. Bonifác pápa egyházmegye székhelyévé tette. Erős természeti helyzetét igazolja az az 1378-as esemény is, amikor Pisani velencei admirális nem tudta bevenni az erődöt annak ellenére, hogy a város többi részét elfoglalta és felgyújtotta. 1409-ben Nápolyi László százezer aranydukátért adta el Velencének. A város vezetői azonban megtagadták a behódolást és három évig álltak ellen a velencei ostromnak. Velence csak 1412. október 30-án tudta elfoglalni. Ezután 400 évi velencei uralom következett, mely alatt a város autonómiát élvezett. A török 1570-ben, 1647-ben és 1659-ben is sikertelenül próbálta elfoglalni. 1649-ben hatalmas pestisjárvány pusztított és a lakosság háromnegyedét megölte. A Velencei Köztársaság bukásával (1797-ben) a Camp Forimó-i békeszerződés a várost a Habsburg Birodalomnak juttatta. A Habsburg uralom kezdetén a város megyeszékhely lett, de a Napóleon francia seregei 1806. február 18-án elfoglalták Dalmáciát és bevonultak a városba. 1809-től a Francia Császárság Illír tartományainak része lett. Napóleon oroszországi kudarca után az osztrák csapatok 1813. november 1-jén vonultak be a visszafoglalt városba. Sibenik újra megyeszékhely és önkormányzati székhely lett. A 19. század végén a város fejlődése új lendületet kapott, 1883-ban kórház létesült, 1895-ben vízierőmű épült a Krkán. 1900-ban a város lakossága elérte a tízezer főt. 1918-ban az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a Jugoszláv Királyság része lett.”

    

3. kép - A Dolfini család címere a felsővár bejárata felett

4. kép - A Szent Mihály templom helyének jelölése a felsővár területén.

 

A keleti fal két négyzetes tornya, illetve két sokszögű torony az északi fal mentén maradt fenn. A falakat számos címer díszíti, mint például Sibenik grófjainak, a Dolfini-eknek címere, amely a főkapu gótikus íve felett helyezkedik el. (További családok címerei: Vitturi, Orio, Benzoni, Michiel & Corer, Grimani) A vízellátást, amely a hadviselés egyik alapvető követelménye volt, két ciszterna építésével biztosították, amelyek napjainkig fenn maradtak. Egyéb helységek (raktárak, termek) nem maradtak fenn az utókor számára. Az erőd komplexum az elővárból – amelynek részei keleti és déli irányban a sziklaperem szélig húzódtak, illetve az északi és nyugati oldal falszakaszaiból áll. Az erődítés részét képezi az a dupla falsor is, amely a meredek sziklákon keresztül a tenger felé vezet. Ezt használták az erődbe való visszavonulás vagy a helyőrség ellátása ostrom idején, amely ellenséges támadás vagy a városlakók lázadása miatt tört ki.

5. kép - A keleti fal részlete 

 

Az északkeleti négyzetes torony az erődítmény egyik legrégebbi, a XIII. Századból származó része. A köveit román stílusban rakták, az északi oldalon található ablak szintén eme stílusjegyek szerint lett kialakítva.  A torony belső részében napjainkban csak egy helység érhető el. A zárt alapszintben épült a helyőrség ciszternája, valószínűleg az osztrák uralom alatt a 19. században.

Északi torony - ez a sokszögű torony a XVI. Századi erődfalakra épült, amint azt a külső falakon található címer is bizonyítja. Egy belső terem, két lőrés az ágyúknak, és a fal felső része maradt fenn napjainkra.  A torony a tüzérségi fejlődés követelményeinek megfelelően készült - a fal alsó részén egy lejtős peremet alakítottak ki, ami jobban ellenáll az ágyútűznek, és növeli a szerkezet stabilitását.

6. kép - A felsővár belső része napjainkban különböző rendezvényeknek ad otthont.

 

Az északnyugati torony valamint az erődhöz csatlakozó fal egy időben épült a nyugati alsóvárral. Feltételezhető, hogy ezek a konstrukciók a 15. század elején, az utolsó magyar parancsnok, Mislin (?) Péter uralma alatt zajlottak,nem sokkal ezt követően a város velencei irányítás alá került. A nyugati és északi várrészeket kapukkal kapcsolták össze. A falak javítása során új kapuk készültek, és a 16. században nyílt meg a nyugati alsóvár felé vezető átjáró. Madonna di Castello csodálatos festményét, amelyet sok évszázadon át megóvott a Sibenik népe, a puskapor raktár 1663-as felrobbanásáig a templomban őrizték. Az erőd belsejében a templom alapjainak feljelölése az  egyetlen megőrzött grafikai ábrázolás alapján , Francesco Zavoreo 1798-as térképen alapul.

 

7. kép - Szebenikó 1570 körül a várat a tengerparttal összekötő védőfallal

 

Dolac, Sibenik tengeri külvárosa (Borgo del Mar) mint kikötő és hajójavító műhely már a 14. században szerepelt a forrásokban. A gazdálkodók és halászok körzetét egy 16. században emelt védőfal biztosította az oszmán rablótámadások ellen. A fal a Szent Mihály erődöt kötötte össze a tengerparttal. A katonaságot és a tüzérséget a fal felső részein helyezték el. Napjainkra a dupla védőfal csak részben maradt fenn.

8. kép - A védőfal fennmaradt szakasza napjainkban

 

 

A Barone erőd 1646-ban épült a Vidakusa hegyen, amelyet a régi Szent Vitus templom után neveztek el. A közelgő Oszmán támadás veszélye miatt a város polgárai két hónap alatt építettek fel két erődöt. (A Barone erődöt és a közeli Szt. János erődöt) Az ostrom során a város védelme Von Degenfeld báró irányítása alatt szerveződött.

9. kép - A Barone (a helyiek a 20. század elejétől Subicevac-nak is nevezik) erőd napjainkban

Christoph Martin van Degenfeld

Katona és arisztokrata családba született 1599-ben Eybach-ban. Anna Von Adelmannel való házasságából 10 gyermeke született. A harminc éves háború során (1618-1648) a Habsburgok, svédek és a franciák szolgálatában is állt, képességeivel kiemelkedett a különböző csatatereken. Elkötelezettségeinek végeztével Velence szolgálatába állt, 1645-ben Dalmáciába küldték az oszmán birodalom elleni háború során (kandiai háború). A hadműveletek során kivételesen aktívnak számított, katonai képességeit és tapasztalatát számos hadszíntérről szerezte. Meglehetősen nyers és cinikus modora volt, nem habozott, hogy egyértelműen kifejezze véleményét, még akkor is, ha véleménye különbözött a velencei szenátus álláspontjától.

10. kép - Cristoph Martin von Degenfeld báró portréja

Von Degenfeld legnagyobb katonai sikere Sibenik 1646-47-es védelme. Nemcsak a város védelmét támogatta a Zárai haditanácsban, ő volt a védelem parancsnoka, sőt személyesen vezette a kis erőd építését is. Az ostromot követően a város hálás polgárai Barone-nak (Báró) nevezték el az erődöt megmentőjük tiszteletére. (A 20. század elejétől a helyiek a középkori előkelő család után Subicevac erődként is nevezik a helyszínt.)

Szerződésének lejártát követően visszatért szülőföldjére, hogy családi birtokaival foglalkozzon. 1653. október 13.-án halt meg, sírkövére az alábbi feliratot vésték: „Germánia dísze, Franciaország bátor harcosa, kitűnt olasz földön, híres győztes a törökök felett.”

Több mint 70 évnyi békét követően az oszmán birodalom megtámadta a velencei ellenőrzés alatt álló Krétát, és megkezdődött a kandiai háború. Nyár végén a tapasztalt zsoldos hírében álló német Von Degenfeld báró – az új katonai parancsnok- akit Velence bérelt el megérkezik Dalmáciába. 1646-ban a boszniai pasa által toborzott és vezetett több mint 20000 főből álló oszmán sereg halad a tenger felé. Július elején elfoglalják Novigrad várát.

11. kép - A felújított erőd bejárata

A városi rektorok és küldöttek már a 16. század közepétől hangsúlyozták, hogy a várostól északra fekvő dombokon erődítményeket kell építeni, mert a városi falak és a Szent Mihály erőd nem arra épültek, hogy ellenálljanak egy elhúzódó tüzérségi támadásnak. A velencei szenátus a pénzalapok hiánya miatt folyamatosan elutasította a kérést. Miután a haditanács ismételten elutasító választ adott, Sibenik polgárai a velencei hadmérnök Antonio Leni atya tervei alapján saját forrásból 1646. augusztus 1.-jén kezdték meg az épületek építését.

12. kép - A város felé néző bástya

Kevesebb, mint két hónap alatt (pontosan 58 nap alatt) épült fel a két erőd (Szt. János és a Barone) pont a város oszmán támadásának megkezdése előtt. A rövid, végül sikertelen ostrom október 7-13. között zajlott. A Von Degenfeld irányítása alatt épített kis Barone erőd védelmét személyesen a báró irányította. A várakat 1646 telén megerősítették, és felkészültek a következő támadásra. 1647. augusztus 17.-én Dalmáciában a római korszak óta nem látott méretű -mintegy 25000-30000 főt számláló- sereggel és nehéztüzérséggel (20 ágyú) érkezett Techieli pasa oszmán parancsnok Sibenik falai alá. A támadás augusztus 24–25-én kezdődött. Sibenik védelmi parancsnoka von Degenfeld báró. A fő támadás a közeli Szent János erődre, a másodlagos célzott pedig a Barone-erődre irányult az Oglavno-dombon, amely az északkeleti részen fekszik. A város történelmének legfélelmetesebb támadását szeptember 8-án visszavonták, és az oszmán hadsereg szeptember 16-án visszavonult a nagy veszteségekre való tekintettel Drniš felé, és soha nem sikerült meghódítaniuk Sibeniket.

13. kép - A Barone erőd belső területe napjainkban

A Barone projekt részeként 2015 nyarán lezajlott az erőd első régészeti feltárása a Városi Múzeum és a városi Műemlékvédelmi osztály irányítása alatt. A feltárások eredményei megerősítették  az erőd első építési korszakának (1646-1659) a történeti forrásokban megjelent adatait. Az erőd északi falának eredeti szövete is ebbe a korszakba tartozik. A sietve, kissé improvizatív formában épített erőd kis alapterületű volt, és nem a legújabb hadi építészeti elvek szerint épült. 1659-ben Dalmácia „Provveditore Generale”-ja tovább erősítette az erődöt északi félbástyák (hornwerk) építésével, amint arról a bejárat fölötti feliratok is tanúskodnak. A déli részen voltak a raktárak és a laktanya.

14. kép - Ajándékbolt és kávézó az erőd területén

Az ásatások során állati csontokat, kerámiát, ólomgolyókat és üvegeket találtak. amelyek az erődben zajló egykori életnek ékes bizonyítékai. A Barone Fortress-t 1,38 millió eurós uniós finanszírozású projekt keretében újították fel, és 2016 januárjában újra megnyitották.

 

 

Szent János erőd (más néven Tanaja; horvát: Tvrđava sv. Ivana) egy korai újkori erőd Sibenikben, Horvátországban, a város történelmi központjától északra. Az erőd az után a kis templom után lett elnevezve, amely valószínűleg ezen a magaslaton állt, és először trogíri Szent János legendájában említették, amely a 12. század végén íródott.  Az erődöt  a szomszédos Barone-erőddel együtt a kandiai háború alatt építették, 1646-ban és 1647-ben sikeresen visszaverte az egymást követő oszmán támadásokat. Az erőd helyi nevét, Tanaja-t, az egyik szerkezeti eleme után (olasz tanaglia) kapta.

15. kép - A Szent János erőd látképe a Szent Mihály erőd északi tornyából fotózva.

A kandiai háború elején Sibenik városa további erődítményeket igényelt. A polgárok rettegtek az ellenséges támadás lehetőségétől a város feletti dombokról, és a velencei szenátushoz fordultak. 1646 tavaszán a velencei szolgálatban lévő mérnök, Antonio Leni atya, egy egyszerű, szimmetrikus erődöt tervezett, amelynek elülső szarvai az ellenség felé nyúlnak, és két, egymás melletti fél-bástyája pedig a város felé. Bár a velencei haditanács nem szabadított fel forrásokat az építéshez, de nem is tiltották meg a polgároknak, hogy maguknak erődöket építsenek. Így Leni tervei szerint az építkezés megkezdődött. A munkálatokat 1646. augusztus 1-jén végezték el, és az egész várat mindössze 58 nap alatt fejezték be. Bár a Szent János erőd sietve és bizonyos védelmi elemek hiányában épült, 1646 októberében, de különösen 1647. augusztusában és szeptemberében kulcsszerepet játszott a város védekezésében az oszmánokkal szemben.

16-19. kép - Képek A Szent János erőd külső falszakaszairól

 

20. kép - A közelmúlt háborúja szintén itt hagyta a nyomait...

A látogatóknak biztonsági okokból jelenleg nem lehet belépni a várba. A Szent János erőd rekonstrukciós projektje amely 6,7 millió eurót tesz ki, jelenleg (2017-től) folyamatban van, az erőd tervezett újbóli megnyitása kapcsán az újabb hírek 2020-as befejezésről szólnak.

Az erődöt körbejárni lehet csupán, a területére bejutni nem lehetséges, de a páratlan kilátás az öbölre és a Szt. Mihály erődre kárpótolja az utazót mindenért.

 

Szent Miklós erőd

A vízi erőd a Szent Anna csatorna melletti kis sziget, Ljuljevac közelében épült, célja a betolakodók nyílt tengeren való feltartóztatása volt. Az erőd a nevét arról a Szent Miklós nevű bencés kolostorról kapta, amely eredetileg a szigeten volt, de az erőd létesítése miatt le kellett bontani.

21. kép - Légi felvétel a Szent Miklós erődről (Forrás: kongres magazine.eu)

Sibenik polgárainak kérésére de Canal velencei kapitány 1525-ben úgy döntött, hogy a Ljuljevac sziget közelében erődöt épít. Az erősséget 32 ágyúval szerelték fel, és az volt a feladata, hogy megakadályozza az ellenséges hajók a kikötőbe való bejutását. Alapjai kőből készültek, de anyaga tégla, mert úgy tartották ez áll legjobban ellen az ellenséges ágyútűznek. Az utolsó katonai egységek csupán 1979-ben hagyták fel, azóta felújítás alatt áll, hivatalosan nem látogatható.

22-23. kép - A Szent Miklós erőd belső területe (Forrás: atlasobscura.com)

Apály idején egy-két blog beszámolója szerint az erőd belső területe megközelíthető a sziget felöl saját felelősségre, de hallani lehetett olyan híradásokat is, hogy felújítások zajlanak és 2019-re megnyitják a helyszínt a látogatók előtt. Idő hiányában és a megközelítéséről olvasott ellentmondásos hírek miatt nem jártam a helyszínen, a fotókat más oldalakról szereztem be. A szent Mihály erődhöz hasonlóan a Szent Miklós erőd is felújítás alatt van, egyes hírek szerint hamarosan hivatalosan is megnyitja kapuit a látogatók előtt.

 

ifj. Fidrich Tibor 

0.004 mp