Dalmáciai kalandozásaim egyik nem titkolt célja az volt, hogy a Magyar Királyságban zajlott események a térséggel kapcsolatos helyszíneit felkeressem. Az egyik ilyen esemény IV. Béla tatárok elöli menekülése, amelyben Trau (Trogir) főszerepet kapott. Az 1997-ben UNESCO világörökségi helyszínné választott, megkapó kis szigetre épült városon a közel 400 éves velencei uralom csodálatos építészeti remekművek formájában hagyta ott emlékét.

1. kép Trau (ma: Trogír - Horvátország) jelentősebb műemlékei, és fennmaradt erődítései

 

Jelen írás azonban Trau erődítéseivel, és IV. Béla emlékezetével foglalkozik első sorban a város kapcsán.

A Kamerlengo-erődöt 1420 után nem sokkal építették, amikor Trogir a Velencei Köztársaság részévé vált, feladata az volt, hogy megvédje a városba vezető tengeri csatornát és Trogír kikötőjét. Az erődítmény az eredetileg 1380-ban a genovaiak által épített Lánctoronyhoz való hozzáépítés eredményeképpen született. A külső falakat egykor Pietro Loredan, a velencei admirális,Francesco Foscari dózse és Maddaleno Contarini trogiri herceg címerével díszítették. A várat Marin Radojev mester építette Pincino da Bergamo velencei hadmérnök által javasolt tervek után. Eredetileg a várat egy árkádfal vette körül, északi és keleti oldalon pedig széles védőbástya volt. A főbejárat az északi oldalon állt, és volt egy felvonóhídja. Az udvaron található épületekben a várparancsnokot és a legénységét helyezték el, de a 19. században lebontották. Később a Szent Márk kápolnával is erre a sorsra jutott.

2. kép - A Kamerlengo erőd délkeletről a tenger irányából

 

3. kép - A Kamerlengo erőd délkeletről

 

4. kép - Az erőd belső udvarának nyugati oldala

 

5. kép - Az erőd belső udvarának keleti oldala

 

6. kép - Archív fotó a 20. század első harmadából...Itt még áll a várkápolna.

 

Trogír északnyugati részén található Szent Márk-torony. Ez egy erődítés, amelyet a szárazföld felé vezető csatorna védelme céljából építettek. A szerződés szerint építése 1470-ben kezdődött, de csak a 15. század végén fejeződött be. Létesítésére a növekvő török fenyegetés miatt volt szükség. Eredetileg a városfalak két oldalát kapcsolta össze: az északi városfalakat és a nyugati városfalakat, amelyek a Kamerlengo-erőd felé futottak. Az építmény belső tere két emeltre oszlott. Egy kő lépcső vezet a második emeleti boltíves bejárathoz, amelyet az Antonio de Canal gróf reneszánsz címere díszített (1496-1498). A torony északi oldalán egy másik ábrázolás volt található a címerről valamint egy a velencei Szent Márk-szárnyas oroszlánjával ellátott domborművel, azonban mindkettőt 1932-ben lebontották. A sziget kikötője stratégiailag védett volt. A nyugati bejáratát az 1380-ban épített toronyból (Kamerlengo Erőd) láncokkal lehetett lezárni, míg a keletin felvonóhíd volt, illetve védőtornyok, melyek a XIV. században épültek.

 

7. kép - A Szent Márk torony a Kamerlengo erőd Lánctornyából fotózva

 

8. kép - A Szent Márk torony délről

 

9. kép - Archív felvétel az infromációs tábláról.

 

Városfalak

A szárazföldről északról egy kőhídon keresztül lehetett eljutni Trogirba. Az eredeti kapu kissé keletebbre állt, a jelenlegit 1656-ban építették. A bejárat fölött a város védőszentjének (trogiri) Szent János püspöknek 15. századi szobra áll( a milánói Bonino alkotása). A kikötő irányából, vagyis a tenger felöl a déli kapun (1593-ban építették) keresztül lehetett bejutni a városba. A középkor folyamán éjfél után bezárták a kapukat, így akik ezt követően érkeztek, csak a másnapi kapunyitás alkalmával kelhettek át a kapukon. Részükre egy kis fedett helységet emeltek a 15. században, amely a déli kapu melletti városfalnak támaszkodott. Itt húzódhattak meg az utazók a kapu nyitásáig. A városfalakat a Napóleon uralma idején kezdték lebontani a XIX. század elején, amelyet a század során tovább folytattak. Napjainkra a déli városfalszakasz maradt fenn legjobban az egykori védelmi rendszerből. A XIII. századi eredetű déli városfal eklatáns elemei a Szent Miklós torony és a Vitturi torony jellemzően románkori építészeti stílusjegyekkel. A XVII. században épült bástyák maradványai még láthatóak a Fosa na Fortinu csatorna vizében.

 

10. kép - Giovanni Francesco Camocio-Trau citta nella Dalmacia vicino al Spaleto.-1574-es térképének

részlete kiválóan mutatja Trau erődített városát és a kastélyöböl erődítéseit

 

11. kép - A 16. századi ábrázoláson a kapu keletre van...

 

12. kép - A város kapuját keletről északra helyezték, biztosítására védműveket emeltek.

 

13. kép - Giuseppe Juster - Trau 1708. Veduta (A kép a Kamerlengo erődöt és a déli városfalat ábrázolja. Jól látszik a Szent Lőrinc székesegyház tornya is.-Jobbra a kicsi torony)

 

14. kép - Déli városfal. Szent Miklós torony (XIII. sz), előtte az 1602-ben emelt zászlótartó, majd jobbra a déli (tengeri kapu)

 

15. kép - A déli kapu mellett létesített fedett menedék napjainkban kávézó.

 

16. kép - A déli partszakasz másik ékessége a Vitturi torony (XIII. század), alsó szintjén napjainkban

élelmiszerbolt működik.

 

17.kép - A legjobban fennmaradt déli falszakasz háttérben a Kamerlengo erőddel és a Riva sétánnyal. A kép 

a Ciovo szigetet Trogirral összekötő hídról készült.

 

IV. Béla nyomában

Az 1241-42-es tatár invázió részleteire most nem térnék ki. 1242 telén a kemény tél miatt a tatár hordák át tudtak kelni a Dunán, és a Dunántúl kezdték fosztogatni. A hírre IV. Béla és kísérete Zágrábból Dalmáciába menekült. Spalato (Split), Klissza, és Trogír menekülésének főbb állomásai. Trau városfalainak kiépítését a XIII. század elején befejezték, így egy erődített város várta a tatárokat. Az eseményeket Spalatói Tamás fődiakónus leírásából ismerjük. Királyunk Dalmáciai menekülését, Trau-i epizódját Udvarhelyi Nándor a Honismeret 2015-ös 1. számában megjelent írásából ismertetném:

 

„Trau (Trogir) kapcsán idézzük tovább Tamás főesperest:

„A tatár csapatok istentelen vezérükkel a traui parton állapodtak meg. Amikor a király látta, hogy a tatár sereg az ő bujdosásának menedékhelye előtt szállt meg, nem tartotta elég biztonságosnak a közel fekvő szigeten tartózkodni, ezért a királynét fiával és minden kincsével együtt bérelt hajókra szállíttatta, ő maga pedig beült egy csónakba, s miközben ide-oda evezgetett, figyelte az ellenség csapatait, és várta a dolgok kimenetelét.” (Spalatói i. m. 234.)

„Kádán hírvivőt küldött a városba, és a király és kísérete kiadására szólította fel Trau lakóit. A kapuőrség azonban nem is válaszolt, készült a védelemre, s egy hajót állandóan készenlétben tartott, hogy ha a tatároknak mégis sikerülne bejutni a szigeten álló városba, a király tovább menekülhessen. A támadás azonban elmaradt, a tatár sereg váratlanul tovább indult Dél felé. Batu kán ugyanis elrendelte a hadjáratok félbeszakítását és csapatai visszavonulását.

A hagyomány szerint IV. Béla a várost hűségéért, kitartásáért megajándékozta koronázási palástjával. A Szent Lőrinc székesegyház kincstárában több más egyházi emlék között őrzik IV. Béla koronázó palástjának kámzsáját. Az igazgyöngyökkel díszített, hímzéses pajzs alakú csuklyán Pannónia védőszentje, Szent Márton látható, amint köpenyét kettévágja, és egy koldusnak adja. Bár egyes kutatók szerint a kámzsa csak a XIV. vagy a XV. században készült, a hagyomány erősen él.Trau székesegyházával kapcsolatban még egy magyar vonatkozást kell megemlíteni. A főoltár alá temették 1242 áprilisában a király kíséretében tartózkodó unokaöccsét, Omeri Vilmost. A sír az oltár előtt jelöletlen, és egykori felirata sem olvasható már. „

18. kép - IV. Béla koronázó palástjának kámzsája. (részlet) Forrás: ww.ujkor.hu

 

19.kép - A Szent Lőrinc székesegyház főoltára. Egyes történészek szerint az oltár alatt nyugszik jelöletlenül

(Szent) Omeri Vilmos, a király unokaöccse, aki 1242. április 20-án hunyt el.

 

Az óvárosban bolyongva próbáltam valamilyen építészeti részletet utalást találni IV. Béla tartózkodására. A 400 áves velencei uralom rányomta bélyegét a városra, a reneszánsz-barokk (nyomokban román) építészeti stílus dominált az óváros utcáin. Végül szerencsére a sikátorokban való séta közben egy kis templomra bukkantam…

20. kép - Trau (Trogir) Szent Péter templom.

 

21. kép - A Szent Péter templom főoltára (forrás: t-hz.hr)

A Szent Péter-templom a női bencés kolostor része volt, amelyet a legenda szerint IV. Béla király felesége alapított. A templom nyugati frontját a barokk portál díszíti, melyet Szent Péter mellé díszítettek, Niccolo Giovanni Fiorentino műve. A 17. század második felében barokk stílusban restaurálták a belső teret. Az ebből az időszakból származó fából készült mennyezet ovális, fél ovális és hatszögletű mezőkre oszlik, amelyeket gazdagon díszített határok díszítenek. Ekkor hozzáadták a két oltárat, akiket Mária anyának és Loyola Szent Ignácnak szenteltek. Ugyanebben az időszakban a magas oltár fából készült, de csak a Szent Péter és Szent Pál szobrai álltak fenn a mai napig. A templom burkolatába helyezve Trogir nemes családok Andreis és Cipiko sírjait találjuk.

 

Források:

Get to know Dalmatia (Towns, Coast, Inland) – Jura Zilic, Daniel Pek, Filip Kozina – 138,142. oldal –Nasa Djeca 2011.

Trogir turisztikai monográfiája – Turisticka Nagrada – 2009, Zagreb. Fani Celio Cega , Marta Büdi.

Archív képek forrása: www.tragurium.blogspot.com

Karczag Ákos – Trau az Adria ékköve. Várak Kastélyok Templomok folyóirat 2007. -4. szám – 40-43. oldal

Decline of Medieval Urban Symbols of Power:Tower Houses in Trogir, Croatia-Ana Plosnić Škarić-RIHA Journal 177-2017. Augusztus.

Udvarhelyi Nándor-IV. Béla nyomában Dalmáciában – Honismeret 2015.-1. szám (web-Újkor 2015.03.12)

 

Ifj. Fidrich Tibor