Zlatno - Fekete vár (Cierny Hrad)

2014.11.19

A Felvidéken járva Gímes, Hrussó, Fenyőkosztolány várait meglátogatva még korántsem ér véget a vidék várainak felfedezése.

A Tribecs hegység szívében egy kis váracska bújik meg az erdő ölelésében, egy 573 m-es magaslaton Kisaranyos (sz: Zlatno) községtől 2,5 km-re északnyugatra. A neve: Feketevár (Cierny Hrad).

Története:

A várról alig szerepel némi kis adat a forrásokban. A 2005-ben M. Slivka vezetésével kezdődött régészeti kutatások eredményei alapján feltehetőleg a 13.-14. század fordulóján épülhetett. (További régészeti kutatások 2007-ben és 2009-ben zajlottak) Funkciója kapcsolódhat a közeli patakokból történő aranymosás felügyeletéhez. 1341-ben Zalathnuk néven említik a falut, amely környékén Baas fia Márk és János szerepel egy birtokvitában, mint örökös, a garamszentbenedeki apátsággal szemben. Jan Lukacka történész véleménye szerint Baas fia Márk és János őseihez köthető a vár születése. (Sebők Ferenc: Anjou-kori Oklevéltár. XXV. 1341.(Budapest-Szeged, 2004)-85,138,222,285,318,319.oldal)

A várat nem, míg a települést a szomszédos Gímes várának birtokai között említik egy 1386-ban kelt oklevélben.

Forgách Balázs II. Károly király elleni udvari merénylet egyik fő résztvevőjeként 1386. február 7.-én Budán halálosan megsebesítette az uralkodót.

„Mária királynő Forgách Balázs jutalmazására – „ aki megölte a királyné életére törő és őt, a királynőt koronájától megfosztó Durazzói Károly királyt ” – 1386. február 28-án kiadott oklevelében intézkedett. Neki és általa rokonainak adományozza örökjogon a nyitra megyei Gymes várát a Nyitra, Bars és Esztergom megyékben fekvő név szerint felsorolt tartozékaival, vámjaival és vásárjaival egyetemben. A birtokba való bevezetésre a garamszentbenedeki konventet március 11-én utasította. A garamszentbenedeki konvent április 14-én jelenti Mária királynőnek, hogy a birtokba történő bevezetés ellentmondás nélkül megtörtént.”

(A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF: 58652, 58653,58654)

A vár egyes feltevések szerint a 15. század második felében pusztulhatott el. A vár egy 1516-os oklevélben tűnik fel újra (Fekethewar), melyben II. (Jagello) Lajos király nemesfém kitermelésére ad bányászati jogot Forgách Miklósnak és Péternek. Az hogy a dokumentum a várhoz tartozó területekre vonatkozik, vagy a vár ideiglenes ébredésére utal, csak egy folyamatos és mindenre kiterjedő régészeti kutatás tudná tisztázni, ami azonban még a jövő zenéje.

„Az aranykészletek kimerülése miatt aranymosás azonban nem tartott hosszú ideig, hiszen 1564-ben már a ghymesi uradalom lakatlan településeként említik.”

Később a falu a 17. század folyamán újratelepül. Említéseit 18. század elejére keltezett urbáriumokban is megtaláltam.

Napjainkban egy 2004-es alapítású, pozsonyi civil szervezet igyekszik a vár csekély maradványait megóvni a jövő nemzedéke számára.

A csoport facebook oldala.:

https://sk-sk.facebook.com/pages/%C4%8Cierny-hrad-Black-Castle/278074272281682

Megközelítése:

Kisaranyos község északi végénél egy focipálya mentén autózzunk a természetvédelmi terület határáig. A területet jelző tábla előtti kis terület pont elég 1-2 autónak a parkolásra.(GPS.: 48°28’10,59”N , 18°18’30,26”E)

A sárga jelzést követve haladjunk az aszfaltozott erdészeti úton a balra folyó patak völgyében 1,2 km-t, amíg egy elágazáshoz nem érünk. (GPS.: 48°28’10,59”N , 18°17’56,26”E) Itt le kell térni balra az aszfaltozott útról követve a sárga-rom jelzést. Enyhe szintemelkedést leküzdve kb. 300 m-t megtétele után újra balra kell fordulni. Eddig szerencsésen alakult az út, hiszen minimális szintemelkedéssel haladtunk kb. 1,5 km-t.

Az utolsó 1 km viszont nehezebb: itt 1 km-en belül kell leküzdenünk 100-120 méternyi emelkedőt nem egyenletes szintemelkedés mellett.

A jelzés végén a vár északi sáncainak vonalát pillantja meg a kitartó túrázó. A helyszín a természetvédelmi terület szélétől 45 percnyi kényelmes túrával elérhető változó emelkedésű terepen.

Fekete vár (Cierny Hrad) GPS koordináta.: 48°28’23,03”N , 18°17’36,19”E.

Leírása:

A vár területe (95m hosszú, 55m széles) észak-déli tengelyű, ovális alakú, melyet igen látványos módon árok és sánc ölel körül. A vármag 39 és 17m-es területtel rendelkezik, déli végén egy négyzet alakú torony maradványával. Valószínűsíthetően a vár területére északról bejutva a keleti oldalon végighaladva majd a déli oldalt megkerülve a kaputorony mellett a nyugati oldalon lehetett bejutni kicsiny vár belső részébe.

A várudvaron, közel a déli pólushoz helyezkedik el a ciszterna. A keleti oldal markáns maradványa az udvart körítő fal megmaradt részlete. Az északi oldalon osztott falu helység feltételezhető, de ezt is csak a jelentősebb omladék eltávolítását követően lehet megállapítani egyértelműen.

Említések:

Borovszky Samu – Bars vármegye nemes családai – (1903)

A Hont-Pázmán nemzetségből származott Sebes 1216-ban nyerte II. Endrétől Kosztolányt Nyitra vármegyében. (Wenzel XI., 135.) Ivánka pedig 1226-ban a vármegyével határos Ghymest (Fejér III., 2., 93.), fia András, kir. tárnokmester, 1255-ben azon Phys (Füss) helységbeli 20 eke földet adta vissza rokonának, Füssi Gyene fia Wichloonak, melyet ez a tatárpusztítás után neki két márkáért eladott. A nemzetségnek Ghymesen kivül még egy vára volt: Csernihrad, Velsicz és Zlatno határában. (Fejér, IV., 2., 362.) András tárnokmester, Béla herczeg udvarmestere (1256), IV. Béla királynak igen kedvelt embere 514volt. 1268-ban a szolgagyőri várjobbágyok Szencse nevű birtokára nyert királyi adományt. (Fejér, IV., 3., 431.) Fiai: Tamás (1275–95) nyitrai s barsi főispán és Miklós (1290–95), a Forgách család őse. Az ugyenezen nemzetségből leszármazott Welk fia Sándor, valamint Péter fiai Márton és Miklós 1294-ben elhalt rokonuknak, Athának birtokát, Geyn-t (jelenleg Génye puszta) az ugyane nemzetségből leszármazott Ders fia Tamásnak engedték át. Ennek az ágnak későbbi birtokviszonyai ismeretlenek.

Borovszky Samu – Magyarország vármegyei és városai (1903)

Bars vármegye községei – Írták többen.

Kisaranyos, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 300 róm. kath. vallású lakossal. E község, melynek azelőtt Zlatnó volt a neve, az esztergomi káptalan levéltárában 1424-ben van említve. A patak homokjából aranyat mostak s úgylehet innen vette a mai nevét is. Földesura a 43Jeszenszky család volt és a birtokot báró Lindelof Henrik 1885-ben vette meg Jeszenszky Sándortól. A községhez tartozó Roszkos pusztán azelőtt agyagiparvállalat volt, mely azonban 1882 óta szünetel. Templom a községben nincs. Postája Velsicz, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót. Határában egy várrom csekély maradványa látható.

Velsicz, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 808 róm. kath. vallású lakossal. E község II. András király egyik 1232-iki oklevelében mint koronabirtok van említve. A XIV. században mr a ghymesi vár tartozéka és mindvégig a Forgách család marad az ura. Csak a mult század elején van itt a Migazziaknak is birtokuk. A község határában, a Klacsán nevű erdőrészben, valamely várnak némi maradványa látható, melyet a nép Cerni Hrad-nak nevez és a csehek idejéből fenmaradt rablóvár maradványának tart. 1837-ben az egész község, 1886-ban pedig a község kétharmada tűz által pusztult el. Katholikus temploma régi, de építésének ideje ismeretlen. Az egyház birtokában egy 1745-ből származó érdekes ezüst kehely van. A községnek van postája és távirója, vasúti állomása pedig Barstaszár.

Gerecze Péter – Magyarország Műemlékei (1906) – 153. oldal

Velsicz – Régi r.k. templom . Ezüst kehely. 1745. Klacsán nevű erdőrészben cseh rablóvárnak tartott maradványok.

Mo. vm Bars vm. 78