Bosznia várai a tapasztalataim szerint kívül esnek a hazai várkedvelők érdeklődési körén. A terület erődítései viszonylag ritkán szerepelnek a váras csoportok fénykép kollekcióiban. Történetük, felépítésük részleteire vonatkozóan Szatanek József pótolhatatlan információin kívül, szinte nincs magyar nyelvű információ. Hatalmas kincs a témában Husref Redzic és Hamdija Kresevljakovic – Bosznia és Hercegovina középkori várai című könyve (Redzic -1953, Kresevljakovic-2009) amelyet a magyar kutató a bosnyák régészeti lexikon adataival kiegészítve fordított magyarra. A mű kéziratban maradt fenn, könyvben való megjelentetése sajnos még várat magára.

Boszniai kalandozásaim során jutottam el Tesanj városába, melynek várát, a Zenica-Doboj kanton Turisztikai Szövetségének támogatásával megjelentetett kiadvány- Tesanj évszázadai – vonatkozó részeinek fordításával igyekeztem bemutatni. A szerző-Jamin Mandzukic történész professzor. A teljes anyag nemsokára elérhető lesz az interneten pdf formátumban.

Tesanj város észak és közép Bosznia határán helyezkedik el, a környező hegyek lejtői között. Jellemvonásaival azon helyek közé tartozik, amelynek története egyidős a homo sapiens megjelenésével. Számos régészeti lelőhely (Trebacko brdo, Paklenica, Tesanj) támasztja alá ezt az állítást. A rómaiak megjelenése előtt a kelta törzsek a Bosna és Usora folyók sekélyebb részén telepedtek le, új szokásokat, életmódot terjesztettek el, és a bronzeszközök használatának kultúráját is. A kelták azonban asszimilálódtak, és bár sokkal kevesebben voltak, mint az illír törzsek, de kultúrájuk jóval fejlettebb volt. Néhány évszázados jelenlétüket régészeti leletek igazolják, például kelta kard, tőrök, lándzsák, fibulák, és egyéb használati tárgyak a mindennapi életből. A nyelvészek éltal végzett kutatások azt mutatják, hogy több mint 600 szó a délszláv nyelvben kelta eredetű. A bosnyák folyók nevei például ezek közé tartoznak: Brka (ami azt jelenti, hogy bőven van), Bosnia (nyugodt és kiterjedt), Buna (ami hangos), Una (ami azt jelenti, hogy beáramlik), Drina (erős) vagy akár Tesanj város neve, amely a kelta nyelvben szereplő tesseni szó alapján kis kastélyt jelent.

Pontosan a bronzkorban a Tesanjka folyó mély kanyonjának magas szilaszirtjeinek tetején az első kelta-illír törzsek emelték az első erődített helyeket. Ezeket a rómaiak elpusztították a Balkán-félsziget meghódítása során. Helyére egy erődöt építettek, amely menedékként szolgált. Az erőd ismét elpusztult a 6. és 7. században, a Szlávok Balkánra való benyomulása során. A helyi földesurak később a középkor folyamán egy kisebb várat emeltek ez egykori római erőd helyén. Egyes történelmi források szerint Tesanj messze feküdt azoktól a stratégiailag fontos katonai és kereskedelmi útvonalaktól, amelyek az erős Magyar Királyságot Bosznián át összekötötték az Adriai partokkal. a 14. század első felében II. István bosnyák bán idején Usora bánság a középkori Bosznia része lett, és a század végére Tesanj a Zlatonosovic arisztokrata család birtokai közé tartozott. A Zlatonosovic család birtokolta a Bosznia folyótól és a Drina folyótól lefelé eső területeket, a Drina folyó menti területeket keleten Tesanj, Doboj, Dobor és Srebreni városokkal együtt. A család legismertebb képviselői testvérek voltak: Vukmir hercek (?-1424) és Vukasin (?-1430). Bár a hierarchia szerint nem tartoztak a magasabb arisztokráciához, úgy, mint a Hrvatinic, a Kosaca vagy a Pavlovic családok, a nevüket számos Bosnyák uralkodó említi okleveleiben a 14. és a 15. század során. Példának okáért Vukasin Zlatonosovic Usora bánság vezetője tanúként szerepel Ostoja István egy oklevelében, melyet „in Usora, in Listica” (Lijesnica Maglaj közelében) adtak ki 1399. január 15.-én. A Zlatonosovicsok képviseltették magukat az 1389-es rigómezei csatában sógoraik Vladja és Stipan révén, akik az előkelő Kosaca családból származó Vlatko Vukovic bosnyák herceg seregében harcoltak, és tragikus módon Oszmán szolgaságban végezték. Nem tisztázott, hogy pontosan mi történt azt követően, miután az utolsó Zlatonosovic 1430-ban elhagyta a régió politikai színpadát. (Történészek szerint 1430-ban halt meg a II. Tvrko király elleni ütközetben).

Egyes bizonytalan adatok szerint úgy tűnik, hogy Radivoj (II. Tvrtko unokaöccse, féltestvérének (Ostoja Istvánnak egyik természetes fia) Bosznia akkori (királyi cím nélküli) vezetője szerzett meg néhány királyi birtokot: Vrandukot, Tesanjt, és Soko-t Gracanica közelében. Nikola Lasvanin atya a Fojnica monostor krónikása rámutatott, hogy Tomasevics István bosnyák király nagybátyjának Radivoj Kotromanic-nak adományozta Tesanjt 1461 szeptember 18.-án. (Radivoj kétszer is ellenkirály volt, de az adományozás idejére már régen megbuktatták). „ A korona igaz és hű szolgálatáért Tomasevics István királysága óta pontosan itt Komotinban, Luka-ban, és Tesanj-ban Usira bánságban.” A jó kapcsolat és az adományozás oka az utolsó Bosnyák király részéről talán egyfajta köszönet lehetett nagybátyja felé, hogy segített az év nyarán (1461 július 10.) apjának István Tamás bosnyák uralkodónak meggyilkolásában. (István Tamás 50 évesen halt meg tisztázatlan körülmények között. Egyes híresztelések szerint halála nem természetes úton történt. Radivoj és István fia összeesküdtek ellene, más elképzelések szerint Mátyás és Mehmed is részt vett a cselekményben.

Ezeket az elképzeléseket a történészek később elutasították.) Bosznia 1463-ban került Oszmán fennhatóság alá, Tesanj pedig hamarosan egy bábállam fővárosává vált Kotromanic Matyás vezetésével. Radivojt 13 éves fiával és Tomasevics István bosnyák királlyal és Radivoj Pavlovic-al együtt Jajce 1463-as elfoglalása után a szultán kivégeztette. Őt Matija Sabancic (Kotromanic ház) követte, amikor is Mehmed 1465 utolsó hónapjaitól kezdve Bosznia királyának nevezte ki. Matija egyike volt az 1463-ban kivégzett Radivoj 3 fiának.1471-ben említették utoljára a források. 1472-től a bábállam új királya Matija Vojsalic lett a Hrvatinic házból, de 1476-ban eltávolították, mivel konspirált a magyarokkal a szultán ellenében. Az oszmánok ezt követően meg is szüntették ezt a mesterséges tisztséget. Istvánffy Miklós történetíró szerint Tesanj végső oszmán megszállása 1520-ban történt. „ A Tesanj-iak és Sokoliak, miután tudomást szereztek a Srebrenikeiek sorsáról, az erődöket felgyújtották, és a szökés mellett döntöttek. És így az erődök, amelyeket mi évszázadokon keresztül megvédtünk, elbuktak az elöljárók tunyasága miatt. A további Ottomán hódításokat követően Tesanj mályen a hátországba került, és elvesztette stratégiai jelentőségét, így a várat is elhanyagolták. Ez jól látszik Sarhos-Ibrahim pasa 1620-as a Boszniai várak állapotáról készített jelentésében is, amelyben azt írja, hogy Tesanj erődje elhanyagolt. Az erődítmény maradt is elhanyagolt, ám amikor az Oszmán Birodalom csapatai vereséget szenvedtek 1683-ban Kalenberg-nél Bécs közelében, és a Habsburgok ellentámadásba kezdtek, a vár újra előtérbe került. Mint a kapitányság egyik főhadiszállása, valamint fontos stratégiai pontja az Oszmán birodalom északi határainak, az erőd felújításra került a 18. század első felében. Az alsó vár építése 1703-ban kezdődött, II Musztafa szultán és a Bosnyák vezér Mehmed pasa uralkodása alatt, és a nagy torony (Dizdar Torony) és az árok építése Ali pasa és Szulejmán pasa bosnyák kormányzók idején kezdődött 1745/6 és 1746/7-ben. Így nyerte el a vár végleges formáját és lett a Bosnyák tartomány egyik legnagyobb erődítménye.

Abban az időszakban történt Tesanj történetének egy nagyon fontos epizódja, melynek főszereplője Savoyai Jenő volt. Bár francia származású volt, anyai részről pedig olasz, jelentéktelen kinézete miatt nem fogadták el a francia katonai akadémián, így szolgálatait I. Lipót Habsburg uralkodónak ajánlotta fel. Katonai karrierje az elkövetkezendő évtizedekben briliáns és felfelé ívelő volt, de negatív személyként emlékeznek rá Boszniában; ő vezette a Habsburg expedíciós erőket 1697 őszén, akik felégették és kirabolták a Boszniai tartományt a Bosna folyó mentén, így érkeztek Szarajevóba 11 nap alatt. Tesanj városa is károkat szenvedett pusztításaik során, bár a várat nem tudta elfoglalni a november elején történt 2 napig tartó ostrom során. A két birodalom csatája drámai változásokat eredményezett, mert „Undjurovina”-ból rengeteg muszlim menekült jött és telepedett le a Spreca, Bosna és Drina folyók völgyeiben, Savoyai pedig az ellenkező irányban 40000 bosnyák katolikust telepített le Szlavónia hatalmas területein. Mielőtt a kapitányságokat eltörölték 1833-ban, egy a vár állapotáról készített jelentésből kiderül, hogy jelentős tüzérséggel rendelkezett. A város védelmére 30 különböző kaliberű ágyú állt rendelkezésre, 200 kézifegyver, 200 szablya, hatalmas mennyiségű puskapor, élelmiszer egy hosszú ostrom szükséges kellékeként. A katonai egységek 1840-ben hagyták el a várat. 1878 tavaszán közvetlenül Bosznia Osztrák-Magyar monarchia által okkupációja előtt, a Szarajevóból jött parancs szerint az összes fegyvert Tesanj várából el kellett szállítani, az ágyukat pedig a súlyuk miatt megsemmisítették.

 

1881 után az Osztrák-Magyar igazgatás fontolgatta a Torony börtönként való hasznosítását, de ez csak rövid ideig tartott. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idején a várat felhagyták és rommá vált. Az 1950-es évek elején kezdtek neki kisebb régészeti kutatásoknak vagy kisebb konzerválási munkálatoknak. A 70 évek közepétől a 80-as évek közepéig a rekonstrukciós munka sokkal intenzívebben haladt kulturális és természeti emlékművek és ritkaságok védelmével foglalkozó hivatal, a Tesanj Kulturális Tanszék és Bosznia és Hercegovina Földmúzeum képviselőinek bevonásával. Ebben az időszakban restaurálták az Óratornyot, a „Hibás” tornyot (Kapitány torony) és a védőfalat, amely összekötötte az egykori sokszögű toronnyal. Az 1992-95 ig tartó háborút követően Tesanj város az Oktatási, Tudományos, Kulturális és Sport Minisztérium együtt dolgoztak a falak a Dizdar Torony és a tetőzet javításán. Ez jelentette a helyreállítások alapját.

 

A kulturális műemlék fontosságának felismerése után a helyi önkormányzat intenzív beruházásokat hajtott végre az elmúlt években, és azt tervezik, hogy teljes mértékben felújítják ezt a monumentális komplexumot állandó kiállítások és egyéb kulturális tartalmak számára.  Tesanj épített komplexumát 2003 ban nemzeti emlékhelynek nyilvánították, és állami oltalom alatt áll.

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

Forrás:

Jasmin Mandzukic - Tesanj évszázadai - A JU múzeum állandó helytörténeti kiállításának vezetője.-Fordította: ifj. Fidrich Tibor.

Ajánlott Irodalom: 

Husref Redzic és Hamdija Kresevljakovic – Bosznia és Hercegovina középkori várai című könyve (Redzic -1953, Kresevljakovic-2009)

Fordította: Szatanek József. kézirat