Giulio Turco nyomában: Rajk és Mórichely

2018.06.02

2018. március 2.-án az Amatőr Várkutatók Fóruma című csoportban Gulio Turco hadmérnök 1569-1572 között készített rajzaiból osztottam meg egy csokorra valót. Két ábrázolás keltette fel az érdeklődésemet: Az egyik Rajk váráról, a másik pedig Mórichelyről készült… Elhatároztam, hogy egy kisebb túra keretében felkeresem ezeket a várhelyeket. A blog legújabb írásában a helyszínen tapasztaltak és az általam fellelhető adatok alapján szeretném bemutatni a két erődítést.

Rajk vára (1566,67– 1600)

A középkori vár környezetét elképzelni a mai terepadottságok alapján igen nehéz. A Közép Zala vidékének dombjai között észak-déli irányú völgy (Kanizsa patak völgye a vár idején) húzódik. Lényegében ez a patakvölgy köti össze a Mura és a Zala folyót. Ebben a völgyben haladt Kanizsától északi irányba egy fontos közlekedő út, illetve ebben találtak utat maguknak a környék időszakos illetve állandó vízfolyásai, többek között a Kanizsa patak (később Principális csatorna). A dombhátakról lefolyt és összegyűlt csapadékvíz miatt is a terület középkorban, és a kora újkorban erősen ingoványos volt. A környéken élők az ingoványban található kisebb szigeteken éltek. A XIX.-XX. század vízszabályzási műveleteinek köszönhetően vált a terület összefüggően lakható településsé. A vár Hahót-Sárkányszigettől mintegy fél mérföldnyire, a mocsár középén feküdt, de immár a Kanizsa patak másik oldalán. Az átkelés a vártól nem messze, egy malom és gát alatt vezető úton volt lehetséges, amely kihegyezett fákkal volt elzárva. Viszont a vártól a gát hadászai szempontból mégis messze volt. Az ott átkelőket ágyúval nem lehetett sakkban tartani, sőt észrevenni sem lehetett. Az 1570-es évek végi elképzelés szerint (Eck Zu Salm győri főkapitány vezette Muster Comission-1579 tavaszán) éppen ezért volt tervbe véve egy várhoz közelebbi gát építése.

Néhány történeti adatot szeretnék megosztani. Maga az erődítés a helytörténeti adatok szerint a helyi birtokos Rajki család nemesi kúrájának megerősítéséből jött létre feltehetőleg a 16. század közepén. Egy Ferdinánd által a kapornaki konvent részére 1545. április 3.-án kiadott utasítás még csak Rajki Gábor kúriáját említi, viszont az 1567. évi országgyűlés által hozott rendelet, már konkrétan említi a várat. Koppány Tibor Kastélyok a végvárak mögött című könyvében konkrét időpontot sikerül az építési időt illetően meghatározni.

„Ez történt a zala megyei Rajk esetében, ahol a birtokos Rajki család udvarháza köré az 1560-as évek végén tahy Ferenc kanizsai kapitány segítségével Rajki gábor, az alsólindvai Bánffyak várainak prefektusa építtetett négy sarokbástyás palánkot, s abba, mint Kanizsa vára alá tartozó végvárba, 1574-ben rendelt 20 fős fegyveres gyalogos őrséget II. Miksa király.”

Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

Az 1567. évi országgyűlés elrendeli, hogy a törökhöz közelebb eső véghelyeken (Keszthely, Szentgyörgyvár, Rajk) állandóan lovas katonaság tartózkodjék.''

Rajki György és Rajki Gábor, Albert és János közötti birtokper Vasvári káptalan által kibocsátott 1580-as jegyzőkönyveiből kiderül, hogy az építésnél a környékbeli falvak jobbágyai is részt vettek. 1569 körül Gulio Turco olasz hadmérnök is járt erre, és felmérte a várat. (Itteni tevékenysége talán épp annak köszönhető, hogy az uralkodó 1568-ban átvette a várat a Kanizsai családtól, és egy jövőben Kanizsai vár körüli védelmi koncepció miatt fel kellett mérni ezeket a kis várakat is. Később a Kanizsa várának környezetében levő kis várak, palánkok, amelyek a terület átkelőit, útjait felügyelték, a természeti adottságokkal kiegészítve egy komplett védelmi rendszert alkottak.)

1582-ből származó adat arról tanúskodik, hogy a várnak helyet adó szigeten lakók iszonyú szegénységben élnek, és az állandó török veszély miatt szántójuk sincs. 1588-ban a török Kéthellyel, Kehidával és Hídvéggel, Fityeházával együtt felégette, azonban újjáépítették, mert 1594 és 1598 között ismét említik a zalai végvárak között. Egy 1588-as adat arról tájékoztat minket, hogy a vár belső területe teljesen felhagyott, elhagyatott. (interior penes castrum totaliter deserta.) 1594-ben két adatunk is van a várról, ami azt jelenti, hogy pusztításából újjáépítették, újra benépesítették.

Az első a Zala Vármegye regesztáinak gyűjteményéből származó 1594. május 27-i adat, mely említi a várat a török elleni zala megyei felkelés egyik gyülekezőhelyeként.

Bilkei Irén - Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-1711 I. 1555-1609 - Zalai Gyűjtemény 29. (Zalaegerszeg, 1989)Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztai – 330.-1594. május 27.-60. oldal

A megye nemes és nem nemes lakói között sokan vannak olyanok, akik megtagadják, hogy szükség esetén az alispánok szavára hadba vonuljanak. Ezért úgy határoztak, hogy az ilyeneket 12 frt bírsággal sújtsák. Mivel olyan hírek járnak körbe, hogy a szigeti várnál az ellenség cselre készül, úgy határoztak, hogy a megye minden lakója köteles azonnal felkelni (insurgere) és fegyveresen összegyűlni szükség szerint Sümeg, Kapornak és Rajk váraknál, a fenti büntetés terhe alatt..

A második Cristoph Haym kanizsai kapitány 1594-es jelentése, amelyben több várral egyetemben a Rajki vár állapotáról is beszámol:

Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992) Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

Haym első terjedelmes jelentéseiben főleg a kanizsai vár, az utak, a palánkok s a város állapotáról számolt be. Megítélése szerint Kanizsa olyannyira düledező és rozzant, hogy egyes pontjain nem is védhető. Újudvar, Kilimán (Khielman-sziget), Kacorlak, Rajk és a többi megszemlélt végházról is az volt a véleménye, hogy azok oly nyíltak és védtelenek, hogy az ellenségnek nem tudnának ellenállni.

…Helyette azt javasolta, hogy ezen háborús időkben a végvárakat — pl. Kiskomárt, melyet Kanizsa után a legjelentősebbnek tartott — valamint a végházakat: Újudvart, Kacorlakot, Kilimánt, Szigetet, Rajkot és Kapornakot (Kapernach?) — több hadinéppel és fegyverrel lássák el. Szükséges, írta, hogy Kiskomárba még 200 német és 50 haramia, Újudvarra 50 haramia és 60 német, Kacorlakra 20 haramia, Kilimánba, Rajkra és Kapornakra 100—100 haramia kerüljön erősítésül a szolgálatot ellátó német katonák mellé.

A rajki palánk dicsőséges pillanatáról tesz említést Haym jelentése, amikor 1595. március első napjaiban a védők az oszmánok támadását sikeresen visszaverték.

Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992) Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

…Azon év március első napjaiban is Rajkot támadta és rohamozta a szigeti Hasszán basa, ám a rajki vajda, Rajky Albert vitézül ellenállt. Végül Hasszán kénytelen volt csúfosan elvonulni. Haym elismeréssel írt a rajki vitézek helytállásáról, majd kérte a főherceget, hogy a nemes és tisztes nemzetségből származó Rajky Albert havi 16 talléros fizetését jutalomként 20-ra, Belzi István hadnagyét pedig 5 tallérról 7-re emelje fel. Megjegyezte még, hogy a török támadás következtében a haramiák itteni állataikat elveszítették, a lovak pedig a vetést lelegelték és összenyargalták. Javasolta, hogy a kárt a haditanács térítse meg. Ha pedig pénz nem lenne e célra, megfelelő mennyiségű posztót adjon helyette…

Talán a fokozódó oszmán veszély vagy az új védelmi koncepciójegyében döntés született a vár környezetében levő gázló megszüntetéséről (áthelyezéséről ?)

A rajki gázlót a szomszédos faluk, tudniilik Hahót, Pölöskefő, Kacorlak és Söjtör lakói rontsák el. Erre Rajky Albert, a rajki vajda viseljen gondot.

Rajki várának 1600-ban bekövetkezett pusztulásáról Dr. Vándor László 1994-es írásából Simon Éva által átvett adatát tartalmazó tanulmányából kaptam információt.

Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről – 64. oldal

…az ostrom idején a környező kis várak legénysége Georg Paradeiser kanizsai főkapitány (1598-1600) parancsára a fővárba vonulva őrházát lángra lobbantotta. Leégett Fityeháza, Bajcsavár, Keresztúr, Újudvar, Rajk és Kielmansziget erőssége, de a tűz martalékává vált a Zala völgyének előterében álló Pölöske vára is.18

Felépítését illetően értékes adatot találtam Koppány Tibor könyvében:

Turco rajzainak egy része hasonló kastélyokat ábrázol. a legegyszerűbb épületforma, a már említett, késő középkori és háromosztatú nemesi ház a Rajki családnak a zalai Rajkon egykor állt kastélyáról készített rajzon látható: árokkal körülvett, négy sarkán kerek bástyákkal megerősített palánk, udvarán téglalap alaprajzú, belső osztás nélküli épülettel. helyszíni kutatás hiányában feltételezés lehet, hogy az ábrázolt épület olyan emeletes ház pinceként használt földszintje, amelyet két boltövvel alátámasztott, háromszakaszos dongaboltozat fedett és afelett, a felső szinten helyezkedett el az eredetileg nemesi lakóhelyként szolgáló három helyiség. hasonló a mai zalacsány határában árkaival, illetve egykori patakmedreivel körülhatárolt, a csányi család birtokában volt kastély rajza is. annak hasonlóan az alsó szinten egyterű épülete előtt középen azonban torony helyezkedett el, amelynek bejáratához külső lépcső vezetett fel.

Alaprajzát Giulio Turco 1571–1572-ben készült, RAIcH feliratú rajza örökítette meg Ezen olyan, mintegy 60 × 70 méteres palánkvárlátható, amelynek négy sarkán egy-egy hegyesszögű bástya állt és déli oldalán, a két bástya közötti kötőgát jobb harmadában falazott kaputorony emelkedett. A kapuhoz hosszú fahíd vezetett át a nagyjából tizenöt méter széles vizesárkon. Az árok külső szélén újabb palánksor húzódott, a híd előtt kisméretű elővárral. A vár belsejét a rajz üresen ábrázolja, azonban a későbbi adatok szerint, a zalai kis végvárakhoz hasonlóan, ez is a birtokos család udvarházából épült ki. építtetője valószínűleg középkori eredetű nemesi kúriából a Rajky család volt. A 16. század közepén birtokosa Rajky Gábor, aki 1549 és 1569 között az alsólindvai Bánffyak birtokainak, várainak és kastélyainak prefektusi tisztségét viselte. Szigetvár 1566-ban történt elestét követően a Kanizsa központtal megszervezett, „A Balaton és a Dráva közötti Főkapitányság” végvárai közé került. Palánkbástyás formájára még 1566–1567-ben Tahy Ferenc kanizsai főkapitány építtette.

(Koppány Tibor – Kastélyok a végvárak mögött Balassi kiadó 2014)

Annak ellenére, hogy a vár a kora újkorban elpusztult, a XX. század végén sajátos módon, nem messze a vár eredeti helyétől, újjászületett. 1997-ben Vigh László, a falu akkori polgármestere Felsőrajk falu közepén barátaival elkezdte felépíteni az egykori vár farönkökből, álló, elképzelt palánkját, földhányásokkal, árkokkal, függőhíddal. A helyszín kulturális központtá nőtte ki magát, ahol rendszeresen tartanak különböző hagyományörző rendezvényeket. A stílusos palánkrekonstrukció megszemlélését követően fel akartam keresni az eredeti várhelyet is. A terület ismert, Várhely pusztaként ismerik. Autóval viszonylag könnyen megközelíthető, az a kis lakott tanyaépület, ahol autónkat leparkolhatjuk. Több ház volt a jelenleg meglevő ház körül; az egykori házakat eladták, majd később elbontották. A tarlós földön levő rengeteg téglatörmelék is ezt igazolja. Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képekben című könyv Zala Vármegyét bemutató szegmensében olvasható, hogy az egykori vár helyét a vasút szeli át. Nosza, elindultam a vasúti sínek irányába. Ott felvettem egy GPS koordinátát, majd a sínektől kiinduló gyalogösvényen indultam vissza Várhely puszta irányába. A sínektől kb. 50 m-re bal kézre esik a Várhely. Bolygatott, bozótos, terület (méhészkedésre utaló nyomok) ez is lombos időszakban áttekinthetetlen. A tanya tulajdonosa elmondta, hogy 25-30 évvel ezelőtt még látszottak az egykori erősség nyomai, de eldózerolták azt is. A bozótos területen mindenesetre érdemes lenne kutatni, hogy az egykori várból maradhatott-e valami a vasútépítés és az egykori házak bolygatása következtében…

Mórichely (Miklósfa – Kanizsa közelében) (1560-as évek – 1578)

Somogy és Zala megye határán a Kanizsa patak mocsaras völgy állt a török portyázások útjában. A mocsáron gázlók és hidak vezettek át, de ezek a Kanizsai vár valamint a közelében létesített erődítmények ellenőrzése alatt álltak.

A korabeli leírások szerint az egyik ilyen fontos (vízi) átkelő a 16. században Mórichelynél volt. itt vezetett keresztül a Kanizsa patak völgyét átszelő, a várat északról megkerülő út. ( Sz.Simon Éva: Az út Csurgó–Iharos–Szentpéter–Liszó–Mórichely állomásokon keresztül, tehát északnak ment Kanizsára)

Miért pont Mórichely? Erre Szepesiné Simon Éva történész az OSZMÁN TERJESZKEDÉS ZALA MEGYÉBEN A 16. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN című írásában találunk választ.

„…Zákány felől Kakonyán keresztül az út a Muraközben fekvő Kottori felé vezetett. 1570 körül pedig a Zrínyiek viszonylag jól védett birtokai még veszélyes terepnek számítottak. A másik, hogy a természeti viszonyok rövid idő alatt – 1570 és 1579 között – jelentősen megváltoztak a területen. 1577-ben ugyanis Andreas Kielman von Kielmansegg kanizsai főkapitány (1577-1581) elkezdi építtetni a keresztúri gátat, amely mesterségesen alacsony vízállást hozott létre a Kanizsa-patak alsó szakaszán, ezzel több, addig nem létező átkelési pontot teremtve. Ez a későbbiekben felértékelte Kakonya szerepét. 1570-ben azonban még más volt a helyzet. Kakonyához közel, a patak túloldalán állt Keresztúr, ekkor már óolasz bástyás palánkerődje, ahol 1569 óta további erődítési munkák folytak. További akadályt jelentett Molnári és Letenye, ezzel megnehezítve a törökök észrevétlen tovább haladását. Ráadásul Kakonya közelében, a Mura egyik régi vízfolyásán áradáskor átfolyt a víz a Kanizsa-patak völgyébe. Itt tehát könnyen kutyaszorítóba kerülhettek volna a portyázó szpáhik. Valószínűleg ezért döntöttek Mórichely mellett.”

A kis árpád kori település rotundáját a Somogy megyei várak eleste és Kanizsa várának előtérbe kerülése után (az 1556-os sikertelen Szigetvári ostromot követően, még inkább a 60-as években Rajkhoz hasonlóan) kezdték a kanizsaiak megerősíteni. A körtemplomot palánkkal és árokkal vették körbe. Vele ellentétes oldalon volt a bejárat. A várba az árkon keresztül kis fahíd vezethetett. Ezen az oldalon két kis rondella volt található, feltehetőleg a bejárat védelmére.

Kanizsa című lokálpatriota hetilap - Bakonyi Erzsébet - Büszkék lehetünk régészeti leleteinkre című cikke:

Az egykor Somogy vármegyéhez tartozó Mórichely falu plébániája már az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékben említésre került. A mórichelyi Árpád-kori rotunda (körtemplom) helyének lokalizálása csak 1978-ban sikerült, mikor Vándor László a Mórichelyi-mezőn, a jankapusztai útelágazás közelében azonosította a falu középkori templomának maradványait. A szántóföldben rejtőző maradványok jelenleg nem veszélyeztetettek, azonban e romok tudományos-építészettörténeti jelentősége miatt kívánatos lenne a feltárás folyatatása és befejezése, valamint a rom nagyközönség számára is élvezhető bemutatása

Fontos adat Mórichely környékéről, amely szerint 1569. júniusában a kanizsai főkapitány, Thúry György és vitézei a falu közelében összecsaptak a szigeti bég törökjeivel és megszalasztották őket. A falu elpusztult.

1575 Mórichely erődítését sikertelenül ostromolta a török.

A kis vigyázóhely sorsát egy új védelmi koncepció pecsételte meg.

Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén – 167. OLDAL

„…egy dombon épült 1578-ban a bajcsai palánk. Ez a vár 500 fős helyőrségével Kanizsa után a környék második legerősebb helyének számított. A biztosok és Kielmann kapitány tökéletesen egyetértettek abban, hogy a vár nem megfelelő helyen épült, mivel két környező domb is föléje magasodik, ám mivel az út itt vezetett keresztül nem lehetett máshová építeni. Mivel Bajcsavár ezt a mocsáron átvezető fontos utat immár ellenőrzése alatt tartotta, feleslegessé vált a túlparton az ugyanezt az utat vigyázó Mórichely palánkja, mit hamarosan fel is robbantottak. Őrségét pedig az elhagyott szentmiklósi templomból kialakított új erősségbe helyezték át, a csákányi átkelőhöz vezető út őrzésére.”

A Miklósfa – Surd út mellett a Liszóra vezető út elágazásánal, a Gyékényesre vezető út mellett a szántóföld rejti az egykori körtemplom és település a maradványait. A felszínen semmi sem látszik.

ifj. Fidrich Tibor

Források:

https://djnaploja.wordpress.com/2018/04/26/zalaszentmihaly/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/felsorajk-vara-ma-2272541/

https://www.youtube.com/watch?v=e7LH-ez1Pj8

http://www.varbarat.hu/varak/rajk.html

Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992) Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)A török háborúk kora (1540-es évek–1690)Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16–17. században - 91.oldal

Bilkei Irén - Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-1711 I. 1555-1609 - Zalai Gyűjtemény 29. (Zalaegerszeg, 1989) Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztai – 330.-1594. május 27.-60. oldal

Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

Zala megye helytörténeti lexikona - Kéziratos regesztagyűjtemény Ebergény-Felsőrajk - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 7.Felsőrajk 7.148. 80

Báró Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2., A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905) Magyarország műemlékeinek általános irodalma – Zala vármegye műemlékei – 1023. oldal.

Zalai gyűjtemény A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1545-1548 - Zalai gyűjtemény 64. (Zalaegerszeg, 2008)Regeszták 349-582 16-17. OLDAL

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században 75. OLDAL

Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998) Béres Mária: Erődített templomok a Kárpát-medence középső területén – 33.OLDAL

N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991) – 9.OLDAL

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)DÉNES György: Szalonna, feudális főúri szálláshely és kerek temploma 79.OLDAL

http://lexikon.katolikus.hu/M/Mikl%C3%B3sfa.html

http://www.miklosfa.hu/index.php/ct-menu-item-7/miklosfa-tortenete

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei, Zrínyitől Rákócziig c. könyvének (kézirat) szemelvényei

Szepesiné Simon Éva: OSZMÁN TERJESZKEDÉS ZALA MEGYÉBEN A 16. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (Egy szandzsák-összeírás összehasonlító elemzésének lehetőségei és tanulságai) doktori disszertáció, Budapest 2011.

Megosztás: