A lengyel várak kevésbé ismertek a hazai várrajongók előtt. Történetük, felépítésük új információkkal gazdagíthatja a téma iránt érdeklődőket. A várvadász blog a Czorsztyn felett álló vár bemutatásával ingoványos talajra tévedt. Lengyel és angol források felhasználásával igyekszik bemutatni a történelmi magyar/ lengyel határvidék markáns erősségét. 

 

Czorsztyn vára (első említése 1348) a király kormányzójának, a sztarosztának a székhelye volt már a 14. század végétől kezdve. Örökös bérlőként ő irányította és felügyelte a király birtokát, végrehajtói jogkör nélkül. A hatásköre alá tartozott Kroscienko város és a következő falvak: Debno (időszakosan), Grynwald, Haluszowa, Huba, Kluszkowce, Krosnica, Maniowy,Mizena, Ochotnica, Ostrowsko (időszakosan) , Szomowce Wyzne, Nizne, Srednie, Szcawnica, Tylka és Tylmanowa Klodne tanyákra.A sztaroszta fő feladatai közé (kivéve amikor összegyűjtötte és kifizette a bérletet) a vár karbantartása és a jobbágyok koordinálása volt.  A sztaroszták közül 3 típust különböztetünk meg a korabeli lengyel területeken:

Starosta generalny: közigazgatási egység általános felelőse és képviselője.

Starosta grodowy: megyei szintű képviselő, a bűnüldöző és végrehajtó hatalom (rendőrség és bíróság) képviselője, valamint az állami vámok felelőse.

Starosta niegrodowy – a koronabirtokok felügyelője.

A leghíresebb czorsztyni sztaroszták Zawisza Czarny és (kétszáz évvel később) Jan Baranowski (1615-16 ban volt Czorsztyn sztarosztája) voltak. Jan Baranowski modernizálta a várat egy négyzetes torony építésével, amelyet tüzérségi fegyverek használatára terveztek. Vezetője volt 10 gyalogosnak, 3 ajtónállónak, egy tüzérnek, egy dobosnak, és egy trombitásnak. Fénykorában a vár fontos helyszíne volt a lengyel királytalálkozóknak. Valószínűleg Nagy Kázmér király, Ludwik király, Jadwiga királynő néhány alkalommal megállt itt; mások, mint Jagello Ulászló (1440) és Jan Kazimierz (1655) hosszabb időt töltött itt. Czorsztynnak nem volt fontosabb katonai szerepe a viszonylag békés Lengyel/Magyar határon. Azonban a kis vár belső zavargásoknak számos alkalommal helyszíne volt. 1598-ban Olbracht Laski támadta meg és foglalta el a várat. 1651-ben a régióban kirobbantott parasztfelkelés vezetője Kostka Napierski uralta rövid ideig. 1734-36 között az erődöt oroszok foglalták le, akik a szomszédaik fosztogatásáról és pusztításáról voltak híresek. 1769-ben menedékül szolgált a Bar Konföderáció híveinek. Az 1790-es tűzvész óta (villám csapott a tetőzetbe, és leégett) a várrom. Ez lett a vége Czorsztyn dicsőségének és annak az időszaknak a kezdete is egyben, amikor a Lengyel Királyság kezdett részekre szakadni.

A várba napjaink túristája az alsóvár területén keresztül jut. A mai bejárat helyén egykor kaputorony állt. Emeletén kis szoba, rajta kisméretű ablakokkal. Az alsóvár falaihoz zsindelytetős épületek támaszkodtak. Jobb oldalon két istálló, míg a baloldalon egy kocsszín és egy magtár állt. A mai bejárattól balra az alsóvár keleti oldalában kis saroktorony maradványai láthatóak. A keleti oldalhoz tartozó épületek (téglavető, sörfőzde, és magtár) alapjai inkább lombmentes időben érzékelhetőek. Az alsóvár Jan Baranowski sztaroszta idejében jelentős átalakításon ment keresztül. Az alsóvár udvaráról egy kaputornyon át indulhatunk a középső vár irányába. A 15. században a huszita fenyegetések miatt az akkori sztaroszta igyekezett a várat megerősíteni. Ekkor épült a második kaputorony, a Baranowski (iker) tornyok felé vezető folyosó. A középső várba vezető utat felvonóhidas kapu védte.  Aki a felső várba szeretett volna jutni, immár 5 kapun kellett keresztül verekednie magát. Itt kell megemlíteni, hogy a sziklakúp tetején már korábban is állt egy fából épült erődítmény.  A 13.-14. század fordulóján az ostromtechnikák fejlődése a vár átépítését eredményezték. Egy kerek torony adta az akkori erődítmény magvát, amelyhez tört mészkőből épült 3m vastag falak csatlakoztak. A toronyhoz kapcsolódó falak egy kicsi 20*55m-es udvar zártak körbe.  Később a hadi technika fejlődése és a lőfegyverek megjelenése a vár modernizálását tették szükségessé.  A kerek tornyot elbontották, alapjaira egy új épületszárny létesült gazdasági épületekkel. Itt volt a konyha, mely kemencéjének tetejét a régészeti kutatásoknak sikerült azonosítani.  A konyha mellett megtalálták a pékség épületét is.  A fal mentén fából épült vályú volt, amely az ételmaradékokat kivitte a falon kívülre. A legnagyobb változások az architektúrában Jan Baranowski idejében következtek be. Korszerűsítette a védelmi rendszert oly módon, hogya sziklaterasz peremén megszüntette a kapukat, majd négyszögű tornyot emelt kőből és téglából. A tornyot két támpillér erősítette meg. A falakon lőréseket alakított ki, melyeket a tüzérség tudott használni egy esetleges ostrom alatt. A megerősített vár már 1651-ben próbára lett téve a Kostka Napierski vezette parasztlázadás idején. A felkelők rövid időre elfoglalták a várat, de Piotr Gembinski krakkói püspök vezette csapatok rövidesen visszafoglalták azt.

 

 

 

A torony emeletét a középső vár udvara felöl fa lépcsőkön keresztül lehetett megközelíteni.  Béke időben a torony helységeit lakószobaként használták. A toronyból a felsővár udvarára lehetett jutni. A felsővárban egy háromosztatú épület helyezkedett el, amely lakószobákból és a kápolna helységből állt. A középsővár udvaráról sziklalépcsőkön keresztül lehetett a felsővárba jutni. A felső vár északi oldalán egy hosszú keskeny udvar, amelynek közepén egy ciszterna volt található. Innen a Baranowski torony ikertornyának helységébe jutunk, amely a fennmaradt kéménytöredékek alapján a konyha lehetett. Jelenleg egy kiállításnak ad otthont, amely a vár történetét, és helyreállítását mutatja be az érdeklődőknek. A helység keleti oldalából nyíló pincehelységben ma kőtár található. A várat 1735-ben kozák csapatok pusztították el, elvonulásuk után az akkori sztaroszta már nem volt képes visszaállítani az épület régi állapotát. A végső csapást Czorsztynra a természet mérte. 1790-ben villámcsapás következtében leégett, és megsemmisült a tetőszerkezet. A vár soha többé nem épült újjá. A védelem nélküli falak gyorsan pusztulásnak indultak, az omladozó köveket a lakosság kezdte széthordani. Az utolsó sztaroszta Josef Potocki nem tudta biztosítani a vár romjaiból való újjáépítését. 1797-ben bekövetkezett halálakor a romos várat és birtokát feleségére hagyta.

 

 

A feleség 1811-es halálát követően az egykori királyi birtokokat osztrák hatóságok vették át, felosztották kisebb részekre és aukción értékesítették. Czorsztyn a szomszédos falvakkal ( Kluszkowce, Krosnice, Haluszowa, Sromowce Wyzne, Nizne, Srednie) Jan Makszimillian  Drohojowskinak és feleségének Wiktória Grudnicka birtokába került. 30 évvel a tűz után a helyi lakosok nem sokat törödtek a romokkal. A várat kőbányaként használták, köveit építőanyagként hasznosították. Szerencsére a Drohojowski család megállította a pusztulást. sztettek, a Dunajec folyó partján a vár falain kívül, új épületekkel, parkkal, és kibővített farmmal. Makszimillian halála után fia, Marceli Drohojowski (1817-1909) örökölte a birtokot. Egyszerre volt jó admnisztrátor és író, valamint híres volthihetetlen patriotizmusáról. Védte a nemzeti érdekeket, annak érdekében, hogy az ország helyreálljon a Partíciót követően.  Pusztulása ellenére a vár híressé vált, mint a szétszakított ország jelképe, és fontos részévé vált annak a romantikus tájképnek, amely a Dunajec folyó környezetéből és az azt körülölelő hegyekből állt. Számtalan költő, novellista, festő, grafikus és zeneszerző járult hozzá a vár hírnevéhez a különbőző műfajokban született lengyel (és királyi) történelmet bemutatva. 

 

 

 

A két világháború között a vár és környezete rendkívül népszerű üdülőhellyé vált. 1927-ben Stanislaw Drohojowski településfejlesztésbe kezdett, melynek keretében nyaralóházakat hoztak létre egy kijelölt területen az európai formatervezési minta alapján.  1945 tavaszán, a mezőgazdasági reform keretében a kormány államosította a Drohojowski birtokokat. Az új gazdasági és szociális helyzet újjáélesztette azokat a terveket, amelyek szerint gátat és víztározót kell építeni a felső Dunajec völgyében. A terv szerint Czorsztyn, Maniowy, Kluszkowce, és más falvak, valamint kisebb falucskák DEBNO könyékén, Nedec  és  Sromowce Wyzne lesznek elárasztva, mivel nem voltak fejlesztési tervek  ezekre a területekre a 2. világháború után. A közvélemény nyomására ezen terveket azonban átmenetileg felfüggesztették.

 

Az 1950-es évek elején csak a legszükségesebb restaurálási műveletek történtek meg a két vár megmentése érdekében. 1951-54 között, valamint 1963-65-ig régészeti ásatások folytak a czorsztyni várban. 1967-től a Wavel felújítási bizottság vette át a további kutatási, tervezési és állagmegóvási feladatokat. Műemlékvédelmi terv készült, amely magába foglalta a várromok megőrzését is, amelyet 1985-ben a fő műemlékvédelmi bizottság is elfogadott. 1989-től a Pieniny Nemzeti Park vette át a projektet.  A Dunajec folyó erejének elektromos energia előállításában való felhasználásáról 1905-ben születtek az első tervek. A koncepciót amely a gát s víztározó építéséről szólt Nedec és Czorsztyn között, 1964-ben hagyta jóvá a gazdasági minisztérium.  A kutatási, tervezési és építési feladatok négy évtizeden keresztül  tartottak, a közvélemény hangos tiltakozása közepette. A gát 1997-ben lett befejezve teljesen.

 

 

Elpusztított települések:

1.      Debno –A falu északi része egy malommal, amely a Dunajec folyó mentén helyezkedett el.

2.      Frydman – Az északkeleti része a falunak a Dunajec folyó környezetében.

3.      Maniowy – Az egész falu a tanyáival.

4.      Chiechorzyn a környezetével

5.      Mizevna – A falu déli része

6.      Podbrzezie

7.      Kluszkowce – A falu déli része

8.      Czorsztyn – A nemesi kúria, a farm és park komplexum. Aszabadidős épületek és a gazdasági szolgáltató épületek.

9.      Nedec-Koprovica tanya a Nedeci vár északi oldalán, a régi várkert és a park egy része.

10.   Sromowce Wyzne- A falu északnyugati része

11.   Tanya Harczy Grunt völgyben

12.   Tutajos központ a nedeci várnál.

 

 

Áttelepített épületek (Részben rekonstruáltak)

1.      Manlowy

 – St. Sebastian temetői kápolna (1722)

-        3 szentély (18.-19. század)

-        Fa magtár (18. század)

2.      Czorsztyn

-        Tutajosok kápolnája (a parkban pavillonként volt használva)

-        Áldott Szűz Mária szobor (1827)

-        Krisztus tiszteletére emelet kápolna (18. század)

3.      Nedec

-        Fa vendégházak (1920-25)

-        Ezeken kívül néhány fa épület a Czorsztyn kereszteződésből, amelyek a 19. század első feléből származtak, szétbontották, és konzerváltak. A Stychen turista központba lettek áthelyezve a folyó partján.

 

Elpusztított épületek:

1.      Maniowy

– Plébánia templom (1817-1819)

-        Szent Márk temetői kápolna (1700-1855)

-        Nemesi kúria, parkkal (19, század)

-        Temető a sírásó házával (18-19. század)

 

2.      Czorsztyn

 – Nemesi lak, parkkal (19, század)

-        Néhány vendégház, üdülőházak és vendéglők.

 

Készítette: ifj. Fidrich Tibor 

 

Források: Czorsztyn vártörténeti kiállításának tablóképei.

                Zamek Czorsztyn - Teresa Ciesielka  - Pieninsky Park Narodowy  2010.