2018. márciusában egy kedves ismerős jó tanácsát megfogadva, családommal Celje városát kerestem fel, hogy szemügyre vegyem a romantikus táj fölött őrködő ősi várat, a Cillei grófok sasfészkét. Angol nyelvű források segítségével szedtem össze azokat az információkat, amely e kétségkívül látványos és érdekes erődítményt be tudja mutatni az érdeklődő olvasóknak. Értem ezalatt az építési periódusait, a történetét, vagy éppen a róla szóló legendákat. Bízom benne, hogy a kedves olvasó legalább úgy fogja élvezni az alábbi sorokat, ahogyan én élveztem a várral kapcsolatos adatok feldolgozását.

1451. április 11.  fordulópontot jelentett Celje történetében, ugyanis a Cillei grófok uralkodása idején virágzó település szabad városi jogokat kapott Frigyestől. Vára eredetileg a karintiai Heunberg karintiai grófjainak tulajdonában volt, akik az erősséget a 12. század második felében emelték. A váracska a mai állapotához képest sokkal kisebb volt, egy román kori palotaszárnyat, egy zárt udvart, illetve egy külső várfalat foglalt magába, melynek tetején gyilokjáró volt, ahogyan más várak esetében is abban az időben. Miután a Heunberg grófi család kihalt, 1341 április 16.-án a várat és Cille városát a cillei grófi címmel együtt az Alsó-Stájerország ban (Stíria) levő Sanneck várának (ma Zovnek) ura Sannecki Frigyes kapta IV. Lajos császártól adományként.

A grófok belefogtak a vár komfortos rezidenciává történő átalakításába. A külső várfalat egy gótikus palotaszárnyba építették be, amely a kastély lakóépületeként szolgált. Egy közel 23 méter magas védő tornyot építettek egy közeli dombra, amelyet később Frigyes -toronynak neveztek. Az épület fejlődésének későbbi fázisaiban a várat külső fallal bővítették, kis tornyokkal, melléképületekkel és katonai létesítményekkel, széles védő árkokkal és egy új, a vár központi részébe vezető bejáratot létesítettek. Annak ellenére, hogy a vár rendkívül jól és erősen meg volt erősítve, végső része csak a XVI. Század elején épült, és vált a korszak az egyik legerősebb erődítményévé. Végleges fejlesztési fázisában a középkori várat reneszánsz erőddé alakították át, amely veszélyhelyzetben menedéket nyújtott a helyiek számára.  A XVIII. Században a várat elhagyták, és a köveit egyéb közeli épületek építéséhez használták fel. Állagmegóvását követően vonzó turista látványossággá vált. Modern információs központ és kávézó is létesült a vár területén a látogatói igények kiszolgálására. Szlovénia egyik legnagyobb középkori vára csodálatos helyszínként szolgál esküvők, valamint a nyári időszakban különböző rendezvények és koncertek számára.

A Cillei család – Cilli grófjai 

A Cillei dinasztia ősei az Alsó Stájerországban levő Sanneck (ma Zovnek) várának voltak urai. Miután Celje első birtokosai a Heunburg család kihalt, Sannecki Frigyes adományként kapta Celje városát és várát a cillei grófi címmel IV. Lajos német-római császártól (1341. április 16.). Frigyes ide költözött, modernizálta, és megerősítette a várat annak érdekében, hogy egy kényelmesebb, biztonságosabb rezidenciát alakítson ki családja számára. A város mai címerének – három aranycsillag egy kék háttérben – kialakulása szintén erre az időszakra nyúlik vissza. A Habsburgok hűbéri függőségéből való kilábalás érdekében II. Hermann támogatta Luxemburgi Zsigmondot Magyarország királyát. Megmentette az uralkodó életét a Nikápolyi csatában (1396), majd anyagi és katonai segítséget nyújtott Zsigmondnak a vereséget követő instabil katonai és politikai helyzet megszilárdításában. Hermann és Zsigmond szövetsége 1405-től még szorosabb lett, mikor az 1401-es eljegyzést követően a király feleségül vette a gróf legfiatalabb lányát, Cillei Barbara hercegnőt, aki így Magyarország királynője, majd később  német királynő és a Csehország királynője is lett. Unokája, Habsburg Erzsébet IV. Kázmér lengyel királlyal kötött házasságot, a frigyből 13 gyermek született, közülük 10 maradt életben.

A II. Hermann gróf a dinasztia legerősebb és legbefolyásosabb képviselőjének uralkodása idején a család részt vett a legfelsőbb szintű európai politikai életben, és szövetséget kötött az akkori legjelentősebb nemes családokkal. 1436-ban Zsigmond Hermann utódainak II. Frigyesnek és II. Ulriknak adta az örökös birodalmi fejedelem címet. A családi história számon tart egy tragikus kimenetelű szerelmi történetet is Desenicei Veronikáról. II. Hermann politikai ambícióinak biztosítása érdekében fiát Frigyes összeházasította egy másik nagyhatalmú család tagjával Frangepán Erzsébettel. Frigyes nem volt boldog, hamarosan szerelmes lett egy kisnemesi származású hölgybe Desenicei Veronikába. Frangepán Erzsébetet meggyilkolták, és Frigyes hamarosan nőül vette Veronikát II. Hermann akarata ellenére. Renitens fiát a Cillei vár 23 méter magas tornyába záratta, (Frigyes torony), míg Veronikát 1425. október 17.-én Ojstrica várában (ahol be volt börtönözve) valószínűleg Hermann parancsára megfojtották.

 

                 

Apja az örökségéből is kitagadta, azonban amikor 1426-ban Hermann nevű öccse hirtelen meghalt, újra Frigyes lett a Cillei-vagyon örököse. Hamarosan kegyelmet kapott, sőt 1426 végén erdélyi vajdává történő kinevezése is szóba jött. 1445-től szlavón 1453-tól horvát báni címet viselt.

www.historia.hu-Borbála és a Cilleiek

…Zsigmond egészen a haláláig elhalmozta kegyeivel a Cillei családot, arra azonban gondosan ügyelt, nehogy túlságosan megerősödve veszélyt jelentsenek hatalmára és Magyarország integritására. 1435-től Zsigmond viszonya a Cilleiekhez érdekes kettősséget mutat. Egyrészt, hűen a Luxemburgok hagyományos Habsburg-ellenes politikájához, támogatta a Cillei-territórium kiemelését a Habsburgok fennhatósága alól. Zsigmond 1436 novemberében Prágában emelte a Cillei grófokat birodalmi fejedelmekké. Másrészt viszont világossá tette, hogy Szlavóniában nem szándékozik örökletessé tenni a Cilleiek hatalmát. [...] A későbbi fejlemények azt mutatják, hogy a Cilleiek nehezen viselték a szlavóniai hatalomvesztést, de 1440-ig nem állt módjukban fellépni a helyzet megváltoztatása érdekében….

A Habsburgokkal folytatott háborúskodást 1443-ban egy békeszerződés és a két család kölcsönös örökösödési szerződése zárta le. A család hatalmának csúcsán II. Ulrik idején állt, aki Albert uralkodása idején cseh helytartó is volt. 1452-ben átvette a fiatalkorú V. László feletti gyámságot, ambíciói miatt összetűzésbe került a Hunyadi családdal. Hunyadi János 1456-os halálát követően átvette a főkapitányi tisztet, de szembe került a Hunyadi Párttal, akik Hunyadi László hatalomra jutásának, és az ország megszilárdításának kerékkötőjét látták személyében. A konfliktus tetőpontján Cillei Ulrikot 1456. november 8.-án a Hunyadi párt hívei Nándorfehérváron meggyilkolták. Vele kihalt férfiágon a Cillei család, így a Habsburgokkal kötött örökösödési szerződés értelmében minden uradalmukat és birtokukat (III.) Habsburg Frigyes és örökösei kapták.

               

Legenda: A fekete hollóról

Mielőtt Ulrik gróf részt vett egy csatában, egy hölgy látott egy fekete hollót, figyelmeztette őt, hogy ne távozzon otthonról, mert a fekete holló rosszat jelent. Ulrik azonban figyelmen kívül hagytatta, és egyébként elindult. Miközben Nándorfehérváron tartózkodott, ugyanazt a hollót látta. Miközben megfigyelte, egy ellenséges katona (ellenséges Hunyadi párt híve) leszúrta. Így találkozott Ulrik a végzetével.

 

Séta a vár körül

A vár részeinek ismertetésével 11 információs tábla alapján igyekszem bemutatni a vár részeit és a középkor egyik legerősebb európai családjának életét.

• 1)  A vár területére a Turisztikai Információs Központon keresztül jutunk, amelynek helyiségei az egykori torony mellett találhatók. A Turisztikai Információs Központban jegyeket és ajándéktárgyakat lehet vásárolni, valamint alapvető tájékoztatást kap a látogató Celje-ről és a várról. A Cillei grófokat bemutató állandó kiállítása  "Cilli Today and Never Again" címmel a celjei Regionális Múzeumban található.
• 2) A Veronica kávézóban italokat és desszerteket lehet fogyasztani, míg a vár felé nyíló előterében játszóteret alakítottak ki a gyermekek számára.
• 3) Keleti Belső udvar – Az udvar szolgált helyszínként annak a középkori hagyományőrző programnak, amelyet április és október között rendeznek a várban. A rendezvény lehetőséget nyújt a látogatóknak arra, hogy hiteles környezetben részesei legyenek a történelemnek íjászat és kreatív középkori kézműves műhelyekben történő foglalkozások keretében.
• 4) Frigyes torony – kilátó

A torony II. Frigyesről kapta a nevét, aki II. Hermannak, a dinasztia legerősebb és legbefolyásosabb képviselőjének volt a fia. A 14. században emelték, 23 méter magas, falai 3 méter vastagok.

Az első emeleten sötétkamrát állítottak fel, amely fölött fegyver és egyéb katonai felszerelés tárolására került sor. Eredeti formájában egy gyilokjáró futott körül a torony teljes felső emelete körül. A toronyban tartották fogva II. Frigyes grófot a Desenicei Veronikával - az apja akarata ellenére - történt házasságkötése után.

Legenda arról, hogyan élte túl Cillei Frigyes bebörtönzését.

Frigyes első feleségét Frangepán Erzsébetet meggyilkolták, és a fiú apja akarata ellenére titokban házasságot kötött Desenicei Veronikával. II. Hermann gróf fiát a vár tornyában börtönözte be, míg Veronikát megfojtatta. A legenda szerint II. Frigyest hűséges fegyver hordozója mentette meg a biztos haláltól, aki föld alatti járatot készített. A járaton keresztül látta el a foglyot élelemmel. Azt mondják, hogy a folyosó még mindig látható volt a múlt században, és elég széles volt ahhoz, hogy egy felnőtt ember használhassa.

 

• 5) Várudvar kúttal- A Cilleiek uralkodása idején a vár ezen részén jelentős katonai létesítmények álltak.

Falmaradványok jelzik egy kovácsműhely és az istállók helyét. Napjainkban a várudvar a nyári időszakban szervezett rendezvények fő helyszíne, többek között szabadtéri koncertek és színi előadások, amelyek az augusztus végén rendezett kétnapos várjátékokon érik el csúcspontjukat.

 

• 6) Vár-árok és felvonó híd - A XV. Század folyamán a meglévő természetes árkot mélyítették, és védő-árokká alakították át, amely plusz védelmi funkciót biztosított a Cillei grófok által lakott vár területén. Az árok mélyítése és átalakítása szintén megkívánta a belső várba való bejutás átalakítását. Az eredeti nyomvonalon egy felvonó híddal ellátott kaput építettek.

A Vár kútjának legendája Egy éjjel egy gazdálkodó érkezett a kastélyba, hogy fontos hírt küldjön a tulajdonosának. Ahogy elért az udvarra, hirtelen hangokat hallott: "Hol van a földem, hol van a kastélyom, ki vagyok én? "Amikor a gazdálkodó közeledett a kúthoz, látta, hogy a sebesült Ulrik gróf van derékig a kút vizében. Azóta senki se mert vizet gyűjteni a kútból, amelyet később befalaztak.

        -7) Torony a gyilokjáró (Pelikan út) fölött – Északi torony

             A védőárok északi részén, egy kis kaput találni, amely a „Pelikán út” végpontját jelöli. Nevét egy ismert 20. századi celjei fotográfus Josip Pelikan után kapta, kinek stúdióját a városközpontban lehet megtalálni. A vedő-árok bejárata felett egy három emeletes torony emelkedik, amelyet a Pelikán út fölötti toronynak is szoktak hívni. A 16. század elején épült, miután a Cillei dinasztia már kihalt. A torony jelenleg időszakos kiállításoknak ad otthont.

                    

       -8) Gótikus palotaszárny – Az eredeti vár sokkal kisebb volt, mint a napjainkban látható épületegyüttes. A külső fala ott volt, ahol a Gótikus palotaszárny maradványait találjuk. A 14. században a Cillei grófok belevágtak egy átfogó átalakításba, melynek során a várat egy sokkal komfortosabb rezidenciává alakították át. Ekkor az előbb említett külső falszakasz bele lett építve a készülő 4 emeletes Gótikus palotaszárnyba. A felsőbb emeletek lakhelységként, míg az alsóbb emeletek raktárként és egyéb hasznos célokra voltak használva.

     -9) A Románkori palotaszárny a vár legrégebbi részének minősül. A múltban több emeletből állt. A felsőbb emeleteket lakóhelységeknek használták, míg az alsóbb szinteket funkcionális célokra és raktárként használták. Belső része egy ciszternával ellátott kis udvart tartalmaz. Egy a 16. században történt földrengés során a palotaszárny elpusztult, és egy újabb épült az alapjain. Napjainkban a Román kori palotaszárny termét különböző rendezvények (pl. esküvők) lebonyolítására használják.

  -10) Kilátó terasz – A teraszról nyílik a legjobb kilátás Celje városára. A Celje mentén folyó Savinja folyó csaknem kétezer évvel ezelőtt alakult ki, és fontos közlekedési utat szolgált dél felé a középkorban. A folyó hátterében találjuk a tutajosok védőszentjének templomát, a Szent Miklós templomot, amelyet a Cillei grófok időszakában emeltek.  A tutajosok különleges imákat mondtak a biztonságos utazás érdekében. Nyugatra található a Kamnik-Savinja Alpok.

Legenda – A vár és a Szent Miklós-hegy közötti hídról

A legenda szerint a Savinja folyó bal partján levő Szent Miklós hegyen levő templomot és Celje ősi várát egy bőrből készült függőhíd kapcsolta össze a Cillei grófok idejében.  Századokkal ezelőtt néhány ember még képes volt megmutatni a gyűrű helyét, amelyet a kőzetbe vertek, jelezve az egykori híd helyét. 2018. február végén látott napvilágot a hír, amely szerint a függőhidat újra kívánják építeni 3.3 Millió Euro költségen.

http://www.total-slovenia-news.com/news/728-celje-plans-the-world-s-longest-tibetan-style-bridge-across-the-savinja-river

 

Ales Stopar – Stari Grad Celje

A Celje feletti meredek sziklán álló óvár az egyik legnagyobb ilyen jellegű épület Szlovéniában. Több mint 7000 m2 területet foglal el, és minden bizonnyal az ország egyik legjelentősebb várromja.

A középkorban a Savinja, a Voglajna és a Hudinja folyók összefolyása fontos közlekedési útvonalak metszéspontját jelentette, amely az ősidők óta létezett. Ezt a területet az Illírek lakták, őket a kelták követték, mint az első állandó telepesek. Itt hozták létre a rómaiak Noricum tartomány egyik legfontosabb települését (Municipum Claudia Celeia). A folyók összefolyásánál a korai időkben kialakult kereskedő település a Cillei grófok uralkodása idején érezhetően fejlődött a Savinja folyó feletti sziklaszirten épült vár védelme alatt. Az első erődítés a sziklás gerinc nyugati oldalán épült (a román palota helyén) a 13. század első felében a Karintiából származó Heunberg grófok jóvoltából. A déli oldalon a természetes védelmet a gerinc fölé magasodó sziklafal jelentette.A vár első írásos említései 1125 és 1137 közötti időszakra keltezhetőek; valószínűleg Gunter gróf építette. Az eredeti tulajdonosok a karintiai Vovberg grófok voltak, akik a 12. század második felében építették a várat. A grófi család kihalása után a vár 1333-ban az öröklés útján a Sanneck (Zovnek) urak kezébe került; akiket a helyszín után hamarosan Cilleinek kezdtek el hívni. A városban hamarosan lakóhelyet alakítottak ki maguknak, a várban tisztségviselők tartózkodtak, akik különféle feladatokat láttak el. A vár a Cilleiek tulajdonában maradt egészen az utolsó férfisarj, II. Ulrik 1456-ban bekövetkezett haláláig. Az első császári várnagy Kristóf Ugnad volt, akit 1461-ben neveztek ki a vár élére. A második, Jurij Apfaltrer-t két évvel később követte elődjét… A várnagy 1470-ben Andrej Hohenwart lett. Amikor átvette a tisztséget, megesküdött, hogy gondoskodik az erősségről, és jó állapotban tartja.A tisztséget 1503-ban bekövetkezett haláláig betöltötte. Őt követte Jakob Landau, aki egy délnyugat német hercegség uralkodói tisztségviselője volt. Várnagyi tisztségét I. Miksától kapta, kinek 10000 koronát kölcsönzött. Landau 1514-ben még mindig betöltötte a hivatalát. 1515-ben a várat parasztok támadták meg egy jobbágyfelkelés során. 1516-ban Bernard Raunacher rövid ideig töltötte be a tisztséget, de a császár utasítására át kellett adnia Gasper Herbst-nek, Rudolfswert (később Novo Mesto) bevételeivel együtt. Más várnagyok is követték a tisztségben, akik az adóbehajtásért is feleltek a vicedominus betöltése mellett egyidejűleg. A vár a 16. század végén jelentős felújításon és fejlesztésen ment keresztül. A vár azonban a 17. században elvesztette a stratégiai fontosságát, és lassú pusztulásnak indult. Georg Matthaus Vicher 1681-es leírása szerint a Frigyes toronynak már nem volt tetőzete. Az alsóvár tetőzetét 1748-ban távolították el. Amikor 1755-ben Gaisruck gróf megvásárolta a várat, a vár legszebb faragott köveit a Petrovce és Zalec közötti Novo Celje kastély építéséhez használtatta fel. Az utolsó lakói 1795-ben hagyták el a pusztuló épületet. 1803-ban Andrej Gorisek gazdálkodó vásárolta meg a várat, és kőbányaként kezdte használni. 1846-ban Wickenburg gróf, Stájerország kormányzója vásárolta meg a romokat, ás az államnak adományozta őket. 1871-ben a romok iránti érdeklődés élénkülni kezdett, és kitartott egészen 1882-ig, amikor a Celje-i Múzeumi Társaság erőfeszítéseket tett a vár restaurálásra, amely napjainkban is tart.

A Jugoszláv királyság idején a Maribori hatóság átadta az erősséget a helyi önkormányzat kezelésébe, amely nagyban hozzájárult a vár megőrzéséhez. A második világháború idején a várat felhagyták, de a rekonstrukciós erőfeszítésék folytatódtak a háború után. A Frigyes torony sarkain beton blokkokkal pótolták a hiányzó köveket. Egy parkolót alakítottak ki a vár bejárata mellett. Az északi oldalon a fal meg lett bontva, hogy egy új bejárat legyen egy újonnan kiépített út találkozásánál. (Pelikan út). Minden évben nyár végén a „Celjei csillagok alatt” címmel rendezvényt szerveznek, amely előadásokkal és bemutatókkal igyekszik ábrázolni a középkori életet. Koncerteket is szerveznek a helyszínen. A várat évente mintegy 60000 ember látogatja meg.

A vár építészeti fejlődését, több szakirodalom írja le, melynek legfontosabb megállapításait az alábbiakban összegezzük. Ivan Stopar legfrissebb könyvében az Ostra kopja, bridki meci-(Hegyes lándzsák, éles kardok) a következőképpen jelenik meg.

A vár vizsgálatát a gerinc nyugati részén, az épület legöregebb románkori részén kezdjük meg. Az alaprajz ötszög alakú volt, vagy inkább téglalap alakú, amely megtörött a déli oldalon igazodva a terep alakulataihoz. A nyugati oldalon egy emeletes palotaszárny volt, amelynek falai csupán részleges töredékekben maradtak fenn, tőle keleti irányba pedig egy nagy kúttal rendelkező belső udvar nyílt. Az udvart záró keleti, a támadásnak leginkább kitett fal 3 méterrel magasabb volt, mint a többi külső fal szintje. A fal tetején gyilokjáró.

A második fázisban, talán valamivel 1300 előtt, a Keleti-Nyugati tengelyű gerinc, nyugati oldalon levő sziklatömbjét, amelyre a vár épült, külső védőfalakkal vették körül követve a szikla vonalát. Az északi oldalt egy kis toronnyal erősítették meg, amely a vár magjába történő bejutást ellenőrizte.

A harmadik fázisban, vagyis a 14. század első felében az új tulajdonosok hozzáfogtak a vár kényelmesebb rezidenciává történő átépítéséhez. A keleti oldalon emelt, magasabb falat is felhasználva egy gótikus palotaszárnyat építettek, amely több lakó és funkcionális helységet kínált, mint a nyugati román sítlusú palotaszárny. Lakóhelyiségek csak a két felső emeleten volt, ezeket melegítették, mint ahogyan ezt a kandalló maradványai is mutatják. Az alsóbb szinteken raktárhelységek voltak, és egy kamra, amelyben füstölt élelmiszereket tároltak. Az udvar irányából egy fa lépcső vezetett az első és második emeletre, míg belső lépcsősor vezetett a legfelsőbb emeletekre. Az új palotaszárny megépítésénél a többi falnál 3 méterrel magasabb keleti falat belefoglalták az új épületbe, így az elvesztette addigi védelmi funkcióját. Azonban a keleti oldal védelme továbbra is kiemelt jelentőségű volt, így a vármagtól keletre egy természetes kiemelkedésen egy négyemeletes védőtornyot emeltek, amely közel 3 méteres vastag falakkal rendelkező építmény volt. Az első emeletre egy falépcsővel ellátott bejárat vezetett, míg a tetején gyilokjáró futott körbe. Nemsokára Frigyes toronynak kezdték hívni, mivel Herman gróf ide zárta lázadó fiát Frigyest a Desenici Veronikával történt tragikus kimenetelű szerelmi kapcsolatát követően.

A negyedik építési fázisban a Frigyes torony és a vármag alkotta területet külső védőfallal vették körbe. Az így kapott várterületet északon és délen kis védőtornyokkal is ellátták. A falak követték a sziklagerinc vonalát, tetejét díszítéssel és gyilokjáróval látták el.

Az ötödik fejlesztési fázis során, amely úgy 1400 körül következett be, a keleti falon kívül újabb területet kerített körbe, így az eddigi külső fal egy elválasztó fal lett, amely az új keleti részt választotta el a középső vártól. A Belső várat a palotaszárnyaival védőárokkal választották el a középső várrésztől, amelyen kis fahíd biztosította az áthaladást, és egy kis kaputorony védett.

A vár további fejlesztése nem állt meg a nyugati oldal külső falánál. A hatodik, késő gótikus periódusban, amely a XV. század második felére esett, a gerinc keleti részén levő sziklás felszínre egy erős ötszögű tornyot emeletek. A belső és középső vár közötti elválasztó árkot tovább mélyítették. Eddig a belső várba a sekély árkon átívelő, enyhén emelkedő fix építésű fahíd vezetett. Az árok további mélyítésévél szükségessé vált a belső várba való bejutás megváltoztatása is.Az árok belső oldalára kőpilléreket emeltek, amelyeken felvonóhíd csatlakozott. A belső várba vezető kaputoronyból tudták adott esetben működtetni a hidat.

A vármagot körbe ölelő fal déli és nyugati oldalán új félköríves tornyokat emeltek, amelyek összeköttetésben voltak a többi gyilokjáróval.

Paolo Santonio utazó 1487-ben a várat csodálatra méltónak írta le, egy el nem foglalt feudális erődítménynek, amelyet háromszoros falgyűrű védett. A 16. század elején a középső vár déli oldalán a negyedik falgyűrűt a meglévő falakhoz építették. Bővítést követően Celje az ország egyik legerősebb erődjévé vált. Ezeket a falakat ágyúkkal és különböző tűzfegyverekkel látták el. A belső vár ebben az időszakban nem változott jelentősen.

A Déli falon épült az úgynevezett András-torony, amelyben már 1479-ben egy kápolnát feltételeznek. A falgyűrűk közötti részen a 16. század első évtizedeiben néhány kisebb épületet (őrház, kovácsműhely) emeltek.

Az 1511-es katasztrofális földrengés az eredeti román kori palotát romba döntötte. A részben megmaradt alapfalakon egy új épületet emeltek, amelyet a gerinc belseje felé bővítettek. A keleti falát kis lépcsőházzal ellátott tornyokkal díszítették.

A nyolcadik, és egyben utolsó fejlesztési fázisról a legjobban az 1565-1579 között zajlott munkálatok írásos forrásai tudósítanak. A legalapvetőbb változás az volt, hogy a várat teljesen az akkori Reneszánsz irányzat szerint alakították át. A fából készült erkélyeket eltávolították, helyükre kőből faragott boltíves árkádokat emeltek. A lakószobákba új téglaburkolatú padlót helyeztek. Az elhasználódott tetőszerkezet fa részeit, megújították, vagy kicserélték. A gyilokjárók fa zsindelyeit cseréppel borították.

A belső tereket is felújították, a helyszínen talált reneszánsz stílusú csempék azt jelzik, hogy a lakóépületek többsége kályhával volt felszerelve.A déli és nyugati oldalon levő félköríves tornyok pincéit feltöltötték, egy emelettel megemelték, tetejüket kúpos tetővel borították.Ezen a szakaszon a fa gyilokjárókat is eltávolították. A félkör alakú tornyok a védőfalnál magasabbak voltak. A felépítmények közötti mellvédeket befalazták, a falakat megemelték.A külső falakon lőréseket alakítottak ki. A vár legkeletibb oldalán az ötszögű tornyot egy fedett bástyába építették bele. Falai két és fél méter vastagok voltak. A vár déli kapuját kaputoronnyá fejlesztették, védelmére egy barbakánt emeltek. A középkori várat egy reneszánsz erődítménnyé alakították át, amelynek a modern hadviselési stílushoz kellett igazodnia. A vár nemcsak az állandó helyőrségnek adott otthont, hanem veszély esetén a környék lakossága is ide menekült.

A XVIII. század végén a régóta pusztuló várat utolsó lakói is végleg elhagyják, majd kőbányaként hasznosítják.

Mindenekelőtt a faragott építészeti elemeket használták fel a falakból, fennmaradt falai pedig találkoztak sorsukkal… Annak ellenére, hogy sok építészeti emléke elveszett, Celje ősi várát a várépítészet egyik legfontosabb emlékeként tartják számon a mai Szlovéniában.

ifj. Fidrich Tibor 

 

Források:

Ales Stopar – Stari Grad Celje (angol nyelvű változat-Margaret Davis) -Celje Regionális Múzeum, a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériuma segítségével.  2006. Készült 1000 példányban.

Old Castle Celje – (Ingyenes túravezető) – Kiadja: Celje-i Kulturális és Turisztikai Központ (Institution for Cultural Events and Tourism Celje) – Euro Lingua. 2017.

www.historia.hu – Borbála és a Cilleiek

 

Ajántott irodalom:

http://fotelkalandor.blog.hu/2017/05/07/tortenelmi_lecke_magyaroknak_celje

http://www.gothic.hu/gothic/?q=cilleivar

Csépe Attila: Szlovéniai vártúrák – VKT 2010. /4. október – 36-39. oldal

Szatanek József: Nagytábor vára és legendái – VKT 2009. /2. április – 42-43. oldal