Somogysárd (Nagybajom) : Korotna vára

A magyarországi oszmán hódítás Somogy megyei történetének egy markáns, romantikus epizódja Korotna várához kapcsolódik. A látványos várhely meglátogatása arra sarkallt, hogy a több száz évvel ezelőtt virágzó erődítmény történetét megismerjem. A várvadász blog legfrissebb bejegyzésében Korotna várát igyekszem bemutatni.

Története:

A Szudas patak partján levő ősi földdarab neve a szláv korito (teknő) szóból ered, amely utal a föld felszínének sajátos formájára. Eredetileg Karatina, Karatna, Karathna névváltozatok ismertek az 1300-as évek közepén erről a területről. A század végétől ismerjük a Korotna alakot, igaz a 15. században felbukkan a Korokna változat is, de ez a Koroknya elnevezéshez hasonlóan csak az újkorban terjed el.

 

A vizenyős terület történetével a vár létesítésének idejétől szeretnék csak foglalkozni, hiszen az írás elsődleges célja a vár bemutatása. Hunyadi János és Hunyadi Mátyás politikája lehetőséget adott a köznemesi réteg rátermettebb tagjainak a felemelkedésre a társadalmi ranglétrán. Esetünkben a kínálkozó lehetőséget a tehetős, helyi köznemesi család sarj, Korotnai János mester igyekezett kihasználni.  Mester címe iskolázottságát mutatta, és alkalmassá tette jól jövedelmező állás betöltésére. 1450-es években János a Marcaliak szentgyörgyvári várnagyaként szolgált (Marcali Dénes-szlavón bán). Elégedettek lehettek munkájával, mivel a Marcaliaknak köszönhette, hogy 1463-ban a somogyi alispánok között szerepelt neve. A következő évben Budára került, ahol rövid ideig a kúriában dolgozott jegyzőként. 1466. közepétől nádori ítélőmester, a nádor segítőtársa lett. Ezt a pozíciót több nádor vezetése alatt egészen 1497-ben bekövetkezett haláláig megtartotta. 1469-től élete végéig a szlavón ítélőmester pozícióját is betöltötte. Nádori ítélőmesterként a nádori irodát vezette, felelt a kiadott oklevelek tartalmáért, őrizte a nádori pecsétet, valamint az oklevelek hitelét biztosította.

Természetesen részt vett a bíráskodásban is. Mivel ő őrizte a nádor pecsétjét, a nádor távollétében lehetősége nyílott arra, hogy saját birtokain (Korotnán, Csákányon), vagy a megyeszékhelyen Somogyvárott bocsásson ki idézésre vagy vizsgálatra szólító okleveleket. Hivatala mellé 1476-tól a somogyi főispáni tisztet is megszerezte, amit olykor mással megosztva, de élete végéig viselt. Korotnai János több mint 30 éves ítélőmesteri és majd két évtizednyi főispáni tevékenysége alatt jelentős jövedelemre tett szert. Jövedelmeit és befolyását jórészt birtokszerzésre fordította. (A veszprémi káptalantól például egy jobbágytelket kért és kapott, mert Budán a házában szállást adott a káptalan tagjainak, akik peres ügyeik miatt több napot voltak kénytelenek a városban tölteni) Birtokpolitikájával megteremtette a Korotnai uradalmat. Az uradalom Korotna, Csicsal és Csákány csomópontokkal 3 fő részre oszlott. Mindhárom területen földesúri majorság működött. Közülük a Korotnai volt a legnagyobb. Az uradalom nagyságáról képet az 1494-es portaösszeírás megismerésével alkothatunk. Eszerint Korotnai János Somogy megyében legalább 127 portát birtokolt. A központ Korotna volt ahol a vár is állt. A várat először 1509-ben említik, de az erősség korábban, már a 15. század utolsó harmadában felépülhetett. 

A vár felépülése Korotnai János társadalmi felemelkedésének egyenes következménye. Mivel ítélőmester tisztét és befolyását használta vagyonszerzésre, joggal feltételezhetjük, hogy a vár 1466 után épült. A befejezésének dátumára is lehet következtetni. A Somogy megyei főispán (esetünkben Korotnai János) hívei, familiárisai voltak a középkori gyakorlatnak megfelelően a megyei alispánok. Közülük Kékcsei Porkoláb Balázs-ról lehet feltételezni azt, hogy hogy várnagy lehetett Korotnán. Neve a Porkoláb, utalhat  éppen a várnagy foglalkozásra is. Sőt, bizonyossá teszi a feltételezést az is hogy Korotnai János halála után fia István szolgálatában maradt, és várnagyként szolgált 1505-ig. Ha tudjuk, hogy Kékcsői Porkoláb Balázs 1483-ban somogyi alispán volt, (ergo várnagy) akkor már egy felépített várban kellett kezdenie szolgálatát. Tehát a vár 1466 után és 1483 előtt épülhetett. A vár az első időszakban uradalmi központ és földesúri lakhelyként funkcionált. Innen irányította az udvarbíró az uradalom életét, ide szolgáltatták be a jobbágyok adóját, és szállították be a majorságok termését. 1516-ban a védelmét 6 rövid csövű ágyú, 95 szakállas puska, 38 puska, 8 dárda, 5 számszeríj, két íj, egy hordó puskagolyó, és egy hordó puskapor biztosította. A vár a hatalmaskodások kiindulópontja, a földesurak egymás közötti csetepatéiban biztos menedékhely, a rablásokban szerzett zsákmányok gyűjtőhelye volt. A vár a földesúri hatalom szimbóluma volt. A várban működött a börtön is.  1497. derekán a várépítő Korotnai János élete tragikus véget ért. A 70. éve felé járó ítélőmestert a pereskedő felek egyike-nyilván jelentős pénzösszeggel- rávette arra, hogy számára kedvező oklevelet állítson ki. Miután az öreg Korotnai kötélnek állt, meggyilkolták, nehogy később elárulja őket. Korotnai János halálával a család különleges jövedelemforrásai elapadtak. Két fia, István és az 1506-ban elhunyt Gergely nem viseltek hivatalt. István, iskolázottságát tekintve apjához hasonlóan megtehette volna, 1505-ben megyei követ is volt, de csak arra volt képes, hogy hatalmaskodjon, és apja összeharácsolt vagyonából minél többet adjon saját kezű kötelezvényeivel zálogba. Gergely halála után Istvánt a hitelezők egyre inkább szorongatták. Kiutat keresve 1506. december 12.-én szerződést kötött a jobbágysorból érsekké lett Bakócz Tamással. Ennek értelmében 4000 forint megfizetésével az érsek kiszabadította Istvánt a budai uzsorások karmaiból, és 3280 Forintot biztosított számára, hogy az elzálogosított Somogyi birtokait megválthassa. Korotnai viszont elvette feleségül Bakócz Tamás unokahúgát, és az érsek pénzén kiváltott birtokokat Bakócz Tamás és rokonsága zálogbirtokainak ismerte el. 1510. május 23.-án újabb egyezség született az érsekkel. Korotnai János örökösévé fogadta Bakócz Tamást és rokonait, Erdődi Pétert, Pált, Lőrincet és Jánost. Korotnai fia János 1509-ben már nem élt, így a Bakócz rokonság több somogyi és tolnai birtok várományosa lett. Sőt az érsek vállalta, hogy Korotnai leányát, a gyermek Katalint majd összeházasítja valamelyik unokaöccsével. Korotnai rá és életére jellemző lépéssel búcsúzott a földi világtól: egy hatalmaskodással.

                                  

Enyingi Török Imre és Korotnai várnagya Szomajomi Miklós 128 jobbággyal 1511. március 24.-én megtámadta Várdát, és Korotnai István számára visszafoglalt egy nemesi kúriát.  Az eset után nem sokkal Korotnai István meghalt. Kiderült, hogy a kiváltott ékszerek egy részét újból elzálogosította, de nem a budai uzsorásoknak, hanem a helyi köznemeseknek és plébánosoknak. Familiárisait, szolgáit nemhogy rendesen nem fizette, hanem még tőlük kért kölcsön. Korotnai István egyetlen vér szerinti örököse a 7 éves leánygyermek Katalin Várkonyi Amadé István alországbíró lett. Az 1511 őszén akcióba lendülő gyám keresztülhúzta az érsek számítását, miszerint a Bakócz rokonság a gyermekkezével megkaparinthassa az örökséget. 1512-től a várnagy az érsek unokaöccsének embere Ipoltfalvi Ipoltfi Gergely lett, Erdődi Péter akcióját követően. A vár megszállásával átmenetileg az érsek érdekeltségébe került a vár, de a frigy meghiúsult. 1516-ban Amadé István törekvéseiben sikert könyvelhetett el. II. Lajos király elrendelte, hogy Katalint iktassák be az elfoglalt birtokokba.  Azonban a birtokok egy részét továbbra is az érsek birtokolta, hiszen az ő pénzén váltotta ki Korotnai István azokat. A másik részre pedig Korotnai özvegye tartott igényt. Így 1516. október 6.-án a Korotnai birtokrész fele került csak vissza Katalin tulajdonába. Az örökség visszaszerzéséhez azonban az érsek és az özvegy jogos követeléseit teljesíteni kellett így Amadé István alkuba bocsátkozott velük.  1517-ben megállapodtak abban, hogy az érsek 3000 Ft ellenében lemond a zálogbirtokokról, míg az özvegy aki közben Pölöskei Ördög László felesége lett 200 Ft hitbért és jegyajándékot kap. A vállalt kötelezettségek teljesítése 1517 végén és 1518 elején megtörtént. A várat Ipoltfi Gergelytől Amadé István megbízottja Fancsi János vette át. A gyám a szükséges pénzösszeget Katalin kiházasításával teremtette elő. A somogyi nemes Tóti Lengyel János apja segítségével fizette ki az pénzt, ezt követően Korotna vára összes tartozékaival együtt Korotnai Katalin és a Tóti Lengyel család birtokába került. Korotnai János halálát követően, amikor a család kétség kívül hanyatlásnak indult, a helyi nemesek közül egy másik Korotnai János tett szert nagyobb jelentőségre. Emelkedését annak köszönhette, hogy kisvárdai Várday Ferenc váci, majd erdélyi püspök szolgálatába állt, annak tiszttartója lett. Ő hívhatta fel urának figyelmét Korotnai Katalin birtokügyére. A püspök meg is kérte rokonát Várday Jánost, hogy érdeklődjön, hogy tulajdonképpen mekkora vagyonról is van szó.  Korotna János előnyös vagyoni helyzete lehetőséget adott arra, hogy az elszegényedő környékbeli nemesek birtokait megszerezze.  1519-ben és 1521-ben Korotnai Sebestyén fiainak korotnai birtokrészét vette zálogba. Így nemsokára ő birtokolta a falu nagyobb részét is. 1534-ben a település 22 jobbágyportából állt. Ebből 14 Korotnai Jánosé, míg 8 Tóti Lengyel János fiaié volt.

                                        

A török 1532-ben Kőszegnél megtorpanó hadjárata komoly pusztítást okozott a megyének. (Az első tapasztalat az 1526-os csatavesztést következhetett be). Az oszmán sereg ugyanis a Dráva vonalát követve vonul végig a megye déli részén, és az ellátáshoz szükséges élelmet a környék lakosságától zsákmányolta. A két évvel később keletkezett adóösszeírásban szereplő felégetett porták is valószínűleg az erőszaknak estek áldozatul. (combusta-felégetett-ként szerepelnek az összeírásban) 1543-ban a török elfoglalta Pécs és Siklós várát, amellyel megteremtette Dél-Dunántúli uralmának alapjait. A Tolna megyei várak megszállásával Somogy megyét már félkörben szorongatta. A török erősségekkel a Somogyi oldalon a magyar erősségek néztek farkasszemet. A Balaton és a Dráva között húzódó Somogyi végvárrendszer ékként hasított bele a hódoltság területébe. Az ék első vonalában volt Fonyód, Lak, Korotna, Sziget, Somogyvár, Babócsa.  Babácsánál találkozott a védelmi vonal a második ékkel. Az ék egyik vonala Berzence Babócsa és Csurgó várakkal a Dráva vidékét felügyelte. A második ék felfelé Pácod, Segesd, Szenyér, Mesztegnyő, Marcali, Kéthely a Balatonig húzódott. Ezekre az erősségekre épült Somogy megye védelme. Természetesen a megyében több kisebb-nagyobb erősség, váracska, palánk húzódott. A védelmi rendszerben Korotna vára kicsi, de erős építmény lehetett, melynek kőfalait kívülről sáncok és sövény is védte. Dzselálzáde Musztafa török történetíró a várról így emlékezett: „ A nyomorult és gyalázatos gyauroknak Korotna nevű váruk is volt, mint a gyaur kutyáknak tanyája és az alávaló, feslett erkölcsű nemzetségeknek menedékhelye erős bástyákkal és szilárd falakkal ellátva.”

A középkori uradalmi központokból kialakított végvárak kezelését eleinte a földesúrak és familiárisaikból kikerült várnagyaik intézték. A katonák fizetése a törökök előrenyomulásával egyre nagyobb terhet jelentett, hiszen a birtokok oszmán kézbe kerülése után a bevételek egyre csökkentek. A végvárak fenntartása viszont létkérdéssé vált, így a földesúri várak fokozatosan a király zsoldjában álló kapitányok és katonák kezébe kerültek. A nagybajomi és korotnai vár Valpóvári Allya Mátyás királyi kapitánynak jutott. A Korotnai várat a hozzá tartozó tekintélyes uradalommal és a Csákányi erősséggel 1542-ben kapta meg. (Allya Mátyás 1542. július 22-én már Korotnáról, 1542. október 28-án pedig a korotnai uradalomhoz tartozó Csákányról írja leveleit Nádasdy Tamáshoz) Az uradalom tulajdonosai Lengyel Magdolna és férje Batthyány Mihály idejekorán megszabadultak a török fenyegetésnek kitett birtokaiktól, és 422 aranyforintért elzálogosították azt Allya Mátyásnak. (A korotnai uradalom mintegy 20 évig volt zálogban, előbb Allya Mátyás, majd halálát követően Zrínyi Miklós kezén. 1562 elején azonban Zrínyi Miklóstól Tóti Lengyel Magdolna és férje, Batthyány Mihály visszaváltotta az uradalmat. )Allya Mátyás jeles bajvívónak számított. A határvidéken a béke ellenére rendszeresen előfordultak kisebb nagyobb összecsapások, cselvetések, portyázások. Allya annyira sikeresen művelte ezt a műfajt, hogy a törökök panaszt emeltek ellene az udvarnál. A helytartóság erre megtárgyalta az ügyét és figyelmeztette, hogy ne szegje meg a törökkel kötött fegyverszünetet, és a török foglyokat adja vissza, akiktől jó váltságdíjat, vagy fogságban levő katonái szabadon engedését remélhette. Szóba került az is hogy az első vonalból valamely távolabbi vidékre helyezik. Várday Pál helytartó azonban védelmébe vette a kapitányt. Nemcsak azért, mert rokonai Somogyi birtokait védte, hanem azért is, mert a Somogy megyei elöljárók és követek igen jó véleménnyel voltak Allya Mátyásról. Szerintük a kapitány nélkül Somogy megye védelme igen nehéz helyzetbe kerülne. A végvárak rossz anyagi helyezete és a törökök közelsége lehetetlenné tette a békét. 1550-ben Dervis pécsi bég katonaival Somogyban portyázott, mikor a babócsai várból kitörő őrség megverte csapatát. A visszavonuló törököket Kálmáncsehinél Allya Mátyás korotnai katonáival okozott újabb veszteséget. 1553-ban 40 korotnai hajdú Bátaszék környékén rajtaütött a törökön és sokat levágott közülük, de foglyokat is ejtett.

                                     

A korotnai kapitányról, de sorstársairól is elmondható hogy nagy lendülettel viaskodtak a szomszéd várkapitányokkal is, a környék falvai sokat szenvedtek a hatalmaskodásoktól, erőszakos rekvirálásoktól. Dersfi Farkas Kaposújváron lefogatta Allyát, a vendéglátás megsértésével vádolva, mert birtokvita támadt köztük. A kapitányt végül Zrínyi Miklós védte meg a királynál. Magyar Bálint fonyódi kapitány 1551-ben részt vett abban vállalkozásban amely, Erdély megszállásával kívánta az országot egyesíteni. Visszatérve megvádolta Allya Mátyást hogy kárt okozott neki, amíg ő Erdélyben tartózkodott. Ellenben a korotnai kapitány azt állította, hogy ő csak a birtokait őrizte, és éppen a fonyódi kapitány rontott rá jobbágyának, Korotnai Máténak házára, és elrabolta két lovát. Allya Mátyás ebben a helyzetben nem tudott lemondani a falvak „meglátogatásáról” sem, hiszen katonáit nem volt miből tartania. Horváth Márton Nádasdy Tamás kapitánya meghagyta a Pácod vára környékén levő falvaknak, hogy ne engedelmeskedjenek Allya Mátyásnak. A falvak népe elfogadta az utasítást, de engedelmeskedni nem tudott neki. A kapitány felprédálta az engedetlen falvakat, jószágukat, szalonnájukat, ruhájukat elszedte tőlük. Később a marháikat visszaadta, de tizenhat állatot megtartott belőlük. Elérte, hogy a jobbágyság félelemből továbbra is neki szolgált. 1554. márciusban a kapitány szolgái Dencs falura szálltak. Amit a házaknál nem tudtak megenni, meginni, azt magukkal vitték. Az ellenálló jobbágyokat jól megverték. Allya Mátyás tevékenységének megítéléséhez több aspektust is célszerű figyelembe venni. Ezek a kapitányok és katonáik jórészt fizetetlenek voltak. Még Nádasdy embere Horváth Márton is arról panaszkodott, hogy amíg a tél tart, emberei vele maradnak, de amint kitavaszodik, elhagyják, mert nincs mit nekik adni, és az ellenség közel van.  Allya Mátyás Somogy megye keleti részét védelmezte, és ehhez katonákra volt szüksége, akiket el kellett látnia, gondoskodnia róluk. Az uradalom amely Korotna egy részét és Lók falut magába foglalta bevételhez juttatta ugyan, de a terület védelme nagyobb terheket rótt rá a bevételeknél. Értékesebb katonáit birtokokkal kötötte magához. Kalauz Mártonnak, Pálfi Ambrusnak, és Zöld Istvánnak birtokokat engedett át szolgálatuk idejére az uradalomhoz foglalt javakból. Allya Mátyás 1554 derekán török fogságba esett és hamarosan ott lelte halálát. (Utolsó levele 1554. május 15-én kelt. 1554. június 9-én már hagyatékáról intézkednek (Barabás: Zrínyi levelek I. 236. 1.). Fogságba eséséről Szarka Pál tudósít [Komáromy András: Magyar levelek a XVI. századból. Történelmi Tár (Új folyam) 12 (1911), 540. 1.].) A korotnai őrség vezetőjének nagy szerepe volt abba, hogy szolgálata idején a török hódoltság területe nem növekedett Somogyban. Allya Mátyás még életében vagyonát és gyermekeit Zrínyi Miklósra bízta. Halála után Zrínyi azonnal megtette lépéseit, hogy a vagyon Nagy Pétertől és Allya Mátyás több emberétől megszerezze. Nagy Péter és társai hűséget esküdtek neki, és megígérték, hogy királyi parancsra azonnal átadják neki a korotnai és csákányi várat és tartozékait. A királyi a parancs megérkezett, így Zrínyi Miklós, mint Allya Mátyás árváinak gyámja 1555.január közepén birtokba vette a két várat és a hozzájuk tartozó javakat.

A Korotnán szolgáló katonák helyzete továbbra is változatlan maradt. Mind itt, mind Kaposváron az őrség fizetetlen volt. A fenntartáshoz szükséges javakat a falvak népétől rabolták össze, de a vár fenntartásáról gondoskodtak. Ebben a helyzetben adtak hírt Ferdinánd Konstantinápolyi követei, hogy a következő hadjárat célpontja ezúttal Somogy lesz. A megyét félkörben szorongató Török erősségek katonái állandó portyázásokkal készítették elő a közelgő hadjáratot. 1555. május 24.-én a törökök felégették Nagybajom falut, és a Korotnai vár alá is eljutottak. Nem volt kétséges, hogy a hadjárat során Korotna vára is sorra kerül. 1555. évi hadjáratot szolgálta a boszniai pasa mozgolódása is, melynek célja az volt, hogy Zrínyit elvonja a Somogyi végekről. Ez sikerült is, Zrínyi a Dráva környékére vonult. Így 300 lovasával nem vállalkozhatott arra, hogy a teljes arcvonalat védje Somogy megyében. Ráadásul tavasszal Nádasdy Tamás főkapitány és nádor igényt tartott néhány katonára Szenyér várában. Zrínyi csupán Kalauz Mártont, Pálfi Ambrust, Imre deákot, és Bornemissza Mihályt és Benedeket engedte el a várból, nehogy a legyengített őrség okot adjon a felbátorodott oszmánoknak a támadásra. Zrínyi kérte, hogy a katonák elmaradt zsoldját fizessék ki, mert ha elhagyják a várat, akkor abból nagy veszedelem származik, annak ellenére, hogy a főkapitány is továbbította a kérést a király felé, a kérésnek nem volt foganatja. 1555. augusztusban Tojgun budai pasa a fegyverszünetre fittyet hányva Székesfehérváron és Koppányon keresztül Kaposvár felé tartott. Szeptember elejére érte el a térséget. Korotna katonái, míg Kaposvárt ostromolta a török, folyamatosan segítséget, gyalogosokat kértek, hogy tartani tudják magukat a nagy létszámú ellenséggel szemben. Hiába írt a főkapitány levelet a királynak, és Oláh Miklós esztergomi érseknek, és érvelt meggyőzően, miszerint Kaposvár elvesztésével a Kanizsáig terjedő országrész elveszik, mivel a kis várak nem tudják tartani magukat, a segítség nem jött. Zrínyi a szlavónai felöl érkező támadások miatt nem tudott segítséget adni, ahogy a főkapitány sem, így Kaposvár szeptember 17.-én elesett.

Az erős bástyákkal és falakkal rendelkező korotnai várat szeptember 12. és 18.-án fokozatosan hagyták el védői, és az ellenség viszonylag épp várat vehetett birtokba. A török miután őrséget hagyott Kaposváron és Korotnán Babócsa felé vette az irányt. Szeptember 23.-án elérte Lábodot, és másnap már Babócsán volt. Babócsa megszállásával az 1555. évi hadjárat elérte célját. Döntően megtépázta a Somogyi védelmi ék első vonalát, és a kulcsfontosságú Szigetvár hátába került.  A török császár a pécsi Dervis bégnek adta Kaposvárt és Korotnát, míg Babócsa Dervis öccsének Ahmednek jutott. 1556 tele és tavasza komoly készülődés jegyében telt mindkét fél részéről. A tét a kulcsfontosságú Szigetvár volt. Ferdinánd király végre egy nagyobb sereg kiállítására szánta rá magát. Míg a sereg toborzása tartott Zrínyi Miklós gondoskodott a török erősségek által körülzárt Szigetvár ellátásáról. Magyar Bálint pedig a Korotnához eső és Koppány felé eső török falvakat Fonyódhoz foglalta. A török pedig 1556.januárban nagyobb létszámú csapatokat irányított Korotnára és Babócsára. Májusban a babócsai és pécsi törökök megindultak Sziget vára ellen, aztán Ali budai pasa vezetésével júniusban megkezdődött a vár ostroma. Már negyven napja tartott Szigetvár ostroma, amikor Nádasdy Tamás és Pallavicini Sforza főkapitányok és Zrínyi Miklós vezetésével összegyűlt tizenötezer főnyi sereg Kanizsáról megindult Babócsára, hogy elvonja Ali pasa erőit Sziget vára alól. Ali július 21.-én felfüggesztette Szigetvár ostromát, és a szorongatott Babócsai őrség segítségére indult. Miután több alkalommal vereséget szenvedett Zrínyi csapataitól, megtizedelt legyengített csapataival megpróbálkozott újra Szigetvár ostromával, de a kilátástalan küzdelemmel július 31-én felhagyott, és visszavonult megfogyatkozott csapataival Pécsre. A magyar sereg ugyanakkor visszatért Kanizsára, hogy ott bevárja Ferdinánd főherceget és csapatait. A török számára világos volt, hogy újabb támadás, csak Babócsa és Korotna irányából érheti.  Július végén a környékbeli parasztok munkájával megerősítik a Babócsai várat, augusztus 9.-én pedig Mehmed Aga vezetésével 400 lovas vonul be Korotnára.

Szeptember elején a főherceg 12000 főnyi sereggel és a zsolddal megérkezett Kanizsára. A zsold kifizetését követően összeült haditanácson, úgy döntöttek, hogy Korotna várát támadják meg és foglalják el. Pallavicini Sforza vezetése alatt Pohlweyler Miklós serege, Lenkovics szlavóniai sereg és Zrínyi Miklós indult meg Korotnára 8 közepes faltörő ágyú kíséretében. Egész éjjel tartó menetelést követően az ágyúkat a vár keleti felén helyezik el.  Nemsokára elhatározták, hogy a nyugatra eső polyvával kevert agyaggal tapasztott sövénykerítéssel védett sánc ellen, amelyen az ágyúzástól nagy rés támadt, rohamot intéznek.  A sánc elfoglalása után szint eldőlt a vár sorsa. A kapunak rontó keresztény csapatok egy rohammal elfoglalták, és kifosztották a várat. A török őrség közül alig néhányan maradtak életben, jórész azok akik a csata kezdetén a mocsarakon erdőkön keresztül elmenekültek a várból. Korotna visszafoglalásának időpontját Istvánffy nem közölte, de közvetett adatokból könnyen meg lehet határozni az időszakot. Tudjuk, hogy Zrínyi csapataival szeptember 12.-én éjjel indult csapataival Korotnára. Egész éjjel meneteltek, így 13-a virradóra értek a vár alá. Sforza a Korotna melletti táborból levelet küldött Nádasdynak. Röviden írok-mentegetőzik a kapitány-mert az álmosság, éhség akadályoznak. Korotna elfoglalásához nem elegendőek a könnyek, a hadseregnek élelem is kell. Két nap múlva szeptember 15.-én ismét írt Nádasdynak a táborból, a levélben azonban egyetlen szó sem utalt az ostroma, tehát az akkor már a múlté lehetett. A sikeres ostrom tehát 1556. szeptember 13. és 15. között zajlott le. A korotnai vár melletti tábor hamarosan feloszlott, és a főherceg seregével együtt hazatért, csak a végbeliek maradtak a várakban.

Az 1556. évi hadjárat sikere azonban nem lehetett tartós. A végbeliek maroknyi serege a változatlan körülmények között nem tudta tartani a visszahódított részeket. 1557-ben Kaposvár újból török kézre került és valószínűleg vele együtt Korotna vára is elesett. 1566. szeptember 7.-én Szigetvár hős védőinek és Zrínyi Miklósnak önfeláldozása ellenére elesett. Kobak Miklós és Horváth György hadnagyok, Korotna várának hajdani elöljárói társaikkal együtt uruk oldalán haltak dicső halált. Szigetvár megszállásával tovább erősödött a török jelenlét Somogyban, sőt Zrínyi halálával az ellenállás lényegében összeomlott. 1582-ben a megye tulajdonképpen teljes egészében az oszmánok fennhatósága alatt állt. A somogyi végvári katonák zalai területekre húzódtak vissza, portyázásaikkal azonban olykor- olykor mélyen behatoltak hódoltsági területekre is.  1584 táján Korotna vára alá is eljutottak és az is elképzelhető, hogy rövid időre megszállták az erősséget. A török Somogy megyei uralma változatlanul fennmaradt, sőt Kanizsa 1600-an történt elfoglalását követően ez az uralom tovább erősödött a térségben. Korabeli létszámadatok szerint a 17. század közepén közel 10000 katona óvta az oszmánok dél dunántúli hódításait, rajtuk kívül több kisebb erősség egészítette ki ezt a védelmi rendszert. Közéjük tartozott Korotna vára is, amelyet az ott talált érem és pénzleletek alapján 1665 körül még használtak. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy Evlia Cselebi török utazó 1664 táján említi a várat nagyszabású művében Kaposvárral kapcsolatosan. Közvetett adatok arra utalnak, hogy Korotnát a török hódoltság utolsó éveiben hagyták fel, (vagy pusztulhatott el), mivel egy 1698-ban keltezett kataszteri térkép már romként tünteti fel az erősséget.

Megközelítése:

A helyszínt a legkönnyebben a Somogysárd és Újvárfalva közötti útról lehet megközelíteni. Somogysárdot Újvárfalva felé elhagyva kb. 1,5 km után balra kis ösvény indul az aszfaltútról egy mesterséges tó irányába. A tó végén levő töltésen haladjunk végig, követve az ösvényt. A traktorúton kitartóan haladjunk nyugati, majd délnyugati irányba, átvágva a tó melletti erdősávon, míg egy szántóföld szélére nem érünk. Innen már látható a DNY-i irányba levő kiugró erdősáv, amelynek rejtekében találjuk Korotna várának látványos sáncait. (Az aszfaltúttól a várhely kb. 350-400 m) Érdemes a területet lombmentes időszakban (november eleje és március közepe között) felkeresni, mert így élvezhetjük leginkább a várhely látványos részleteit.

 

Felépítése, személyes tapasztalatok:

A jó megközelítéssel téglalap alakú várterületet grandiózus árok veszi körül, amelybe DNY-i irányból megnyitva sáncot, belevezették a mesterséges tó vizét. A vár területének terepalakulatai egy komplexebb felépítésű épületet sejtetnek. Az északi oldalon egy árkon átvezető földtöltés vezet minket a várba. Az északi és keleti széleken markánsan kirajzolódik egy lepusztult körítő fal omladékos földdel borított maradványa. A bokros, bozótos területen több helyen omladékhalmok, beásások találhatóak, rengeteg habarcsos téglatörmelék társaságában.  Vármag keleti oldala pár méterrel magasabban fekszik a nyugati oldalnál. Valószínűleg itt feküdt a központi épület, amely több helységből állhatott, ezeket az omladékhalmok szépen meghatározzák. A Tó irányába „lejtő” nyugati oldal amolyan „elővár” rész lehetett, itt az omladék kevesebb, és a terep is egyenletesebb.

 

 

 

 

Egy összefüggés azonban gondolkodóba ejtett az első, helyszínen tett látogatásom során is. Az adatok több száz fős helyőrségről szólnak. Tudjuk azt közvetett forrásokból (török adóösszeírás), hogy a 16. század közepén Korotna falu Nagybajommal együtt kihalt az oszmán inváziónak következtében. Ismert az is, hogy a vár tovább létezett, és gyakori szereplője volt a korszak háborús cselekményeinek a térségben. A kérdés az, hol lehetett elhelyezni 150-300-as helyőrséget a kiszolgáló személyzettel, amikor a vár ma ismert területe ehhez mérten kicsi? Sokkal inkább kelti bennem egy reneszánsz castellum, egy birtokközpont érzését a helyszín, amelyet később grandiózus árokkal körítő fallal erődítettek, mintsem egy 150 fő befogadására alkalmas fontos katonai erődítményét, amely jelentős szerepet játszott az 1555-1556-os esztendő harci cselekményeiben. Felépítésének és a hódoltság alatt betöltött funkciójának alaposabb tisztázása a jövő generáció régészeti kutatásának hálásabb feladatai közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben egy újabb legenda fonódott össze Korotna várának helyszínével. A közelben futott Nagybajom érintésével is a II. világháborúban a Margit-vonal, amely a mai Magyarország területének egyik olyan helyszíne, ahol a mai napig hatástalanítatlan aknákat rejthet a föld mélye. A Geocaching oldalakon és az Index Várak Várromok fórumán fel felbukkannak posztok figyelem felhívó célzattal. Mi a helyszín bejárása során szerencsére nem találtunk aknát, de azért nem árt a fokozott óvatosság.

 

 

 

 

(Megjegyzés: A posztban szereplő archív felvételek a Nagybajom története című könyvből származnak, míg a leletekről származó felvételeket a Nagybajomban található Sárközy István Helytörténeti Múzeumban készítettem)

 

 

 

Források:

Solymosi László - Mikóczi Alajos: Nagybajom története a kora-középkortól napjainkig. 1979.   47-87. oldal

Magyar Kálmán – Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. 2005.  93. oldal

Dr. Karácson Imre – Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1664-1666.  35. oldal

 

 2016. február 20.-án a helyszínen készített filmfelvételem a Youtube-on az alábbi linken érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=M1ufsKTbzXw

 

 

ifj. Fidrich Tibor 

0.045 mp