Határvár az Una völgyében - Kosztajnica

Egy különleges helyszín került a látókörömbe ebben a hónapban. A horvát-bosnyák határ közvetlen közelében, az Una folyó mentén, egy mára feltöltődött folyami szigeten épült vár és környezete kezdett el foglalkoztatni. A helyszínen beszerzett források, és különböző történeti adatok ötvözésével szeretném kiegészíteni Szabó Tibor és Szatanek József várkutatók cikkei által szélesebb körben is megismert erősségekről kapott ismereteket.

Annak ellenére, hogy Kostajnica és környéke már az ősidők óta lakott, és az ókor öröksége is képviselteti magát, maga a helység első ízben csak 1240-ben került említésre egy adás-vételi szerződésben, amely említi a Kostajnica és Dubica települések közötti utat. Eredetileg Kostajnica  Dubica városhoz tartozott mielőtt Hetink gróf tulajdonába nem került. Utódai, a Hetnik nemzetséghez, családhoz tartozó grófok felvették a Kostajnicai előnevet, a XV. század elejéig irányították a területet. A középkori Szlavónia tekintélyesebb nemeseinek sorába tartoztak, közöttük Kostajnicai Péter és János, valamint unokája Miklós fontos tisztségeket töltöttek be a királyi udvarban sőt részt vettek a térség jelentősebb katonai összecsapásaiban is. Hetink nemzetség birtokai akkoriban a mai Horvát-Kostajnica és Bosnyák Kostajnica területére is kiterjedt Dubica és Dobrljin irányában. Valószínüleg a ferencesek 1285 és 1294 közötti betelepítése is a család nevéhez fűződik. Az Una mentén egy új nagybirtokos család jelent meg a 14. században, a Zrínyiek. Bizony előfordult akkoriban, hogy a Kostajnicai grófok tulajdonjogi viták következtében összeütköztek a Zrínyi családdal. A 15. század elején Kostajnicai Miklós halálával kihalt a nemzetség, és birtokaik a királyra szálltak. A XIII. század második felében valószínűleg Kostajnica grófjainak rezidenciája az Una folyó szigetén épült fel, míg a 14. és 15. században történt a legtöbb bővítés a feljegyzések szerint. A kaputornyot, amely az Una folyón átvezető híd fölött állt, a Kostajnicai grófok építették, a 14. század második felében, amikor a kastély már teljes mértékben használatban volt. A Frangepánok idejéig az óvárost castellumként említették. A Frangepánok idején viszont már castrumként jegyezték fel a helyszínt, ami utalhat fejlesztésekre, bővítésre is. A Kostajnicai grófok idejében egy település létesült az Una folyó bal oldalán egy Szent Mihályról elnevezett plébániatemplommal, amely említésre került János fő esperes figyelemre méltó plébániákat tartalmazó listájában a Dubicai főesperességben. A ferencesek jelentléte ebben az időszakban szintén említést érdemel. A gótikus ferences kolostor és az Assisi Szent Ferenc templom maradványai a mai Szent Anna temetőkápolna területén maradtak fenn. Egyes feljegyzések szerint a XIII. század végéről származnak de kifejezett első említése az 1380-as években, a Kostajnicai grófok idején történt, amelyet a század fordulójára jellemző középkori gótikus építkezési mód is alátámaszt. A Szent Anna kápolna a monostor maradványaira épült a 18. század elején, míg az új ferences monostor egy új helyszínen épült fel az Oszmán uralom alóli felszabadulást követően szintén a 18. században.

Wikipédia:

Kostajnica várát 1420-tól említik. 1424-ben Zsigmond király Blagay Lászlónak és fivérének adta, de ezt Cillei Frigyes bán nem ismerte el, mire bepanaszolták őt a királynál. Később a Lipoveciek birtoka. Lipoveci Ilona házassága révén szomszédvári Tót Lászlóé, majd 1442-ben a második férjé Frangepán Mártoné és leszármazottaié lett. 1471-ben Frangepán Miklós négyezer aranyért Benvenjuda Ivánnak adta el. 1480-ban Mátyás király kikényszerítette, hogy Benvenjuda lemondjon a várról, de Mátyás halála után újra birtokba lépett. 1492-ben a Benvenjuda fivérek nyolcezer aranyért Egerváry Lászlónak adták el. Kostajnica időközben jelentős településsé vált vásártartási joggal. A vár uradalmához 27 falu tartozott jó jövedelemmel. A 16. század elején, miután a török 1513–ban elfoglalta Dubicát a király Beriszló Péter püspöknek adta Kostajnicát, amely így egyházi birtok lett. 1530-ban Tahi János vránai perjel 13 ezer aranyért Zrínyi III. Miklósnak adta el.

Kosztajnica vára tanúja volt egy egyes pontjaiban máig tisztázatlan orgyilkosságnak is. A Zrínyi fivérek itt ölették meg 1539 őszén Hans Katzianert a habsurgok korábbi dicsőséges hadvezérét.

Az események és az összefüggések taglalására Varga Szabolcs – Leonidasz a Végvidéken : Zrínyi Miklós (1508-1566) című 2016-ban megjelent kötetét, és annak új adatait illesztem Be. Az idézetek dőlt betűkkel jelenítettem meg.

 „Már a kortársak sem értették pontosan, miért kellett meghalnia a sokak által sokat dicsért hadvezérnek. Tény, hogy az általa vezetett Szlavóniai hadjárat gyászos véget ért, a körülbelül huszonötezer főt számláló serege az Eszék mellett fekvő Gorjannál vereséget szenvedett. A  katasztrófa óráiban a hadvezér már messze járt, tisztázatlan okok miatt cserben hagyta seregét és elmenekült. Ferdinánd Bécsbe rendelte, és bár először megígérte, hogy nem esik baja, vizsgálati fogságba vetette. Katzianer kalandos úton megszökött a bécsi börtönből, és váltott lovakkal visszasietett Horvátországba, ahol az évtizedes fegyverbarátság miatt remek kapcsolatokat ápolt. A tartomány lakosságán amúgy is páni félelem vett erőt, mert jól tudták, hogy ekkora sereget Ferdinánd nem lesz képes kiállítani. Mindenki a közelgő oszmán támadást várta, és ebben a helyzetben nem tűnt utópiának, hogy Horvátország átálljon Szapolyai oldalára, az élére pedig oszmán vazallus helytartóként Katzianer kerüljön. A szervezkedésben Török Bálint is részt vett akinek pár hónappal korábban még oroszlánrésze volt a gorjani vereségben. Ő vitte a szervezkedés hírét Nagyváradra, ám az összeesküvők elkéstek, mert Szapolyai február 24.-én aláírta a hőn áhított váradi békét, és nem akarta ezt azonnal felrúgni holmi kétes kimenetelű gyanús vállalkozás kedvéért. Így Katzianer terve egy saját uralma alatt álló, az Oszmán birodalommal jó viszonyt ápoló vazallus állam kiépítéséről 1538 nyarára megbukott. A bukott főkapitány személye mindvégig akut gócpontnak számított Ferdinánd szemében, számára csak végleges kiiktatása volt elfogadható. Itt kerültek ismét előtérbe a Zrínyi fivérek, akik előtt e politikai merénylet révén nyílt meg végre az út a királyi udvarba….”

…. Katzianer Kosztajnicán Zrínyiéknél vendégeskedett ebben az időszakban. Ennek körülményei nem teljesen tisztázottak. Zrinyiék lényegében alkudozások tárgyává tették vendégüket, felhasználva őt politikai rehabilitációjuk, és újabb birtokcseréik céljára. Erre a Ferdinánd nevében eljáró Jurisich Miklós főhadparancsnok és a Zrinyiek közötti levelezéséből derült fény.

Jurisich „július 9.-én megígérte Jánosnak és Miklósnak, hogy Ferdinándtól adománylevelet szerez a Korbáviai örökséghez tartozó várakra, vranai perjelség birtokaira, és bármilyen bűnt is követnek el, a király megbocsát nekik és örököseiknek.”

Július 24.én Szomszédvár Zselin és Alsósztubica is bekerült a család követelései közé.

Nádasdy Tamás és Török Bálint levelezéséből kiderült, hogy Kazianer meggyilkolására október 27.-én került sor, ellentétben a kutatások eddigi 1539 nyarát megcélzó állításaival.

 

 

A Zrínyi család számára akkoriban Kostajnica és vára egy kiemelkedő stratégiai pont volt az Una melletti birtokaik és gazdasági érdekeltségeik védelme érdekében. Állandó helyőrséget állítottak fel Kostajnica védelmében, sőt III. Miklós és fiai több alkalommal is ott tartották székhelyüket. IV. Zrínyi Miklós Kostajnica várára úgy tekintett, mint a Horvát Királyság kapujára. Kastojnica legrégebbi városképe, Georg Houfnagel 1617-ből származó, Castanowiz Croatie Propugnaculum címmel nem a helyszínen tapasztaltak alapján, vagy emlékezetből készült, hanem egy másolat alapján, ahol a város az Una folyó egy szigetén ábrázolja, amely a kereszténység bástyájaként az Oszmán birodalom felé néz. A Zrínyi grófok a Zrin hegyen található (ezüst) bányákból és a Gvodzansko-i pénzverdéből származó bevételeket használták fel birtokaik védelme érdekében. Az 1530-as években az oszmán támadások tovább fokozódtak Kostajnica és az Una völgye ellen, az 1550-es években ezek tovább folytatódtak, így Zrin grófjai biztonságosabb területeket kerestek maguknak.

Wikipédia

1540-ben megtámadta Zrin várát, de a Zrínyiek visszaverték. 1542-ben a király Zrínyit nevezte ki horvát bánná, aki 1544-ben és 1545-ben súlyos harcokat vívott a törökkel az Unamentén. 1553-ban megerősítette Kostajnica és Novi várait, melyek védelmére a királytól katonaságot kért. A két vár védelmét a király Erdődy Péterre bízta. 1556-ban Zrínyi muraközi és magyarországi birtokainak védelmével volt elfoglalva.

Fokozatosan birtokokat szereztek védettebb területeken (tengerpart, Gorski kotar, Kupa-völgy, Medimurje, osztrák területek), és házasságkötésekkel és politikai szövetségekkel növelték hatalmukat. Rákényszerültek, hogy hagyják az Una völgy védelmét a Belső-Ausztria kincstára által finanszírozott határmenti lakosságra. 1552-ben IV. Miklós az Una egyik legfontosabb erődítményét Kostajnica várát átadta a királynak. A várat egy 40-60 fős habsburg egység védte, egy parancsnok felügyelete alatt.

1556-ban  Malkocs bég boszniai pasa ostrom alá vette Kostajnica várát (az utánpótlási útvonalakat elvágta, a városból kivezető utakat ellenőrzése alá vonta) , melyet mindössze 60 főnyi katonaság élén Pankratius Lusthaller várkapitány védett, aki a kilátástalan helyzetben július 23-án átadta a várat a töröknek... A dühös Zrínyi Miklós visszavette a várat 1558-ban, de később 1559-ben újra török kézre került.

1577-ben a térség legfontosabb Zrínyi erősségei a Zrin hegységben levő Zrin és Gvozdansko ellen zajló nagy támadások előestéjén Kostajnica török helyőrsége 400 lovasból, 200 gyalogosból, és 50 Vlach -ból állt. Ez egy hatalmas létszám volt, ami azt mutatja, hogy Kostajnica Sokollu Ferhat pasa idején az oszmán hadsereg kiemelt fontosságú katonai bázisa volt. Biztonságos menedékül szolgált a katonai csapatok számára, akik folyamatos küzdelmet folytattak a környező területeken. Kostajnica fontos ottomán bázis volt a tizenötéves háború idején is.

A horvát erők többször is (különösen az 1593 és 1606 közötti határmenti harcokban) megpróbálták visszafoglalni Kostajnicát, de nem jártak sikerrel. A Keresztény haderő megőrizte és megerősítette befolyását a Kupa vidékén, viszont Kostajnica az oszmán állam fontos határmenti katonai bázisa volt, így a keresztény támadások célpontja Az Una szigetén álló várat 1594-ben Lenkovics György generális, majd 1596-ban Sigismund Herberstein generális és Draskovics János bán is sikertelenül támadta. 1624-ben Zrínyi V. Györgynek rövid időre sikerült visszafoglalni, de 1630-ban már ismét török kézen volt. 1652-ben Zrinyi VII. György megtámadta Kostajnicát, a külvárost felégette a polgárokat elüldözte, de maga a város és a vár nem lett megtámadva. A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán célja az oszmán erők Una vonaláig való visszaszorítása volt. 1687-ben Erdődy felgyújtotta Kostajnica külvárosát, de nem támadta meg a várat, amely még mindig kemény dió volt a keresztény sereg számára. Kostajnica ostroma csak akkor kezdődött meg, amikor 1688. június 12.-én Ludwig von Baden herceg és a bán egységei egyesültek Sziszek közelében és a megfelelő logisztikai háttér is biztosítva lett. A bosnyák pasa 6000 fős hadserege várta a keresztényeket az Una folyón.

 

Bánlaky József – A magyar nemzet hadtörténelme.

Augusztus 8.-án a sziszeki hídon átkelvén, az őrgróf, miután Petrinjánál a horvát bán 4000 emberét is a maga hadtestéhez csatolta, a mult évben ismét török kézre került Kostajnica felé folytatta útját, melyet Sziavus boszniai pasa 6000 emberrel tartott megszállva.* s azonkívül az Una átjárókat vagy megszállatta, vagy elromboltatta. Mindazonáltal az őrgróf hadai egy részét Kostajnicán fölül a folyón átküldvén, a pasát bekerítéssel fenyegette, mire ez Gradiska felé vonult vissza. Most aztán a császáriak augusztus 14.-én megszállották a törökök által fölgyújtott Kostajnicát, majd a pasát üldözve, Dubicát, augusztus 21.-én pedig Gradiskát. Menetét tovább folytatva, az őrgróf augusztus 28.-án Bródot érte el. Itt két fontos dolog történt. Az őrgrófnak egyrészt Erdődy bán hadtestét, részben, sőt úgylátszik főkép, annak fegyelmetlensége miatt, részben mivel esetleges török beütések miatt Horvátország fokozottabb védelméről kellett gondoskodni, vissza kellett küldenie* s másrészt a hátországgal való biztos összeköttetésről is kellett gondoskodni, mi célból az őrgróf Bródnál a Száván állandóbb jellegű hídat veretett és azt erős hídfővel is ellátta.

A keresztény hadsereg gyorsan átkelt az Unán köszönhetően két zászlóalj és 15 ágyú Djed hegy felöli támogatásának. A sereg egy része az Una bal partjára lett küldve, hogy elvágja a pasa csapatait a várban védekezőktől, akik a város közelében várakoztak. A nehéz tüzérségi tűz alatt az erőd nem tudott sokáig ellenállni, és a helyőrséget feladásra kényszerítették. Az oszmán sereg többi része szétszóródott. Három nappal Ludwig von Baden herceg érkezése után Kostajnica felszabadult, sőt az ezt követő napokban Dubica és Jasenovac erődítményeket is felszabadították. A bán katonáit helyezték el a felszabadított erődökben. A bán serege a Török alóli felszabadító háború végéig maradt Kostajnica-ban, ezt követően egy Petrinjai parancsnokság alatt álló német helyőrség lépett a helyükbe.

 

Ez egy ideig feszültséget okozott, mivel a várossal szemben a vár felügyelete a Varasdi Általános Parancsnokság hatáskörébe tartozott. 1695-ben Lipót császár Kostajnicát a horvát bán alá rendelte. (1693-ban elhunyt Erdődy Miklós, utóda Batthyány Ádám – 1703-ban hunyt el. 1704-től a bán Pálffy János) 1703-tól A Habsburg uralkodó az egész Una és a Kupa közötti területet a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, így jött létre a Báni végvidék. Glina és Dubica mellett Kostajnica volt a legfontosabb erőd a Bani végvidéken, amelyhez később Petrinja is csatlakozott. Kostajnicában ebben az időben kérdés volt a Kostajnica és Petrinja között letelepedett vlach-ok sorsa is, akik tiltakoztak a báni fenyegetettség ellen. Azt kellett eldönteni, hogy csatlakozzanak az oszmán birodalomhoz, vagy közvetlenül a császár fennhatósága alá kerüljenek. Az oszmánok alóli felszabadulás idejéből származik Horvát-Kosztajnica L.F. Marsigli a császári tanács elnöke által készített hiteles ábrázolása. Az 1699-es békeszerződés alapján egy új határt jelöltek ki az Ottomán birodalom és a Habsburg Monarchia között. A határ 1699-ben az Una folyón mentén húzódott, a szerződés 5. cikkelye értelmében Kostajnica és az Una folyó többi szigete Habsburg tulajdon lett. Ebben az időszakban némi törekvés indult az időközben tönkrement vár felújítására. 1697-ben például az országgyűlés úgy döntött, hogy Keglevich Péter várkapitány 200 forinttal nagyobb összeget (a már odaadott 300 forinton felül) ad az erőd építési munkálataira. Tizenöt évvel később az új kapitány Krsto Delisimunovic idején volt néhány felújítási munkálat is, és Kostajnica előirányzott további 500 forintot.

 

A 18. század fordulópont Kostajnicai öregvár életében. A 18. század első harmadában a határvidék katonai jelentősége kapcsán felül kellett vizsgálni a vár védhetőségét. Az öregvárat a török oldaltól csak egy mocsaras holtág választott el, a Djed hegy irányából pedig teljesen belőhető volt az erősség, mint ahogy ezt már a visszafoglaló háborúk idején is tapasztalhatták. Ez a tény felülértékelte a Djed -hegy mint erődítés katonai jelentőségét, így nem volt kérdés, hogy előbb utóbb egy erőd építésébe kezdenek a magaslat tetején. A törökökkel kiújuló konfliktus következtében elkezdődött katonai felkészülés következményeként 1713 vagy 1715 körül kezdték el az erőd fejlesztését.

Az 1730-as évektől F. Du Portal de Monteau hadmérnök vezetése alatt új lendületet kapott a Djed-hegyi erőd fejlesztése. A Djed hegyi erőd és a vár fejlesztésére irányuló kísérletei a következő évtizedekben is tartottak, de az elégtelen befektetett összegek nem engedték meg a nagyobb és részletesebb munkákat. A század végére az új politikai helyzet más prioritásokat alakított ki a térségben. Az Oszmán-Habsburg konfliktus megszűnése miatt az erőd katonai szerepe csökkent, majd fokozatosan megszűnt. Az új beruházások a térségben egészen más objektumok kialakítására koncentrálódtak. Határ térség lévén a helyszín vám és kereskedelmi központtá alakult. Már a 18. század közepétől fokozatosan alakultak ki a raktárak, épületek a vámügyek intézésére, valamint karanténépület az orvosi ellenőrzés szükségességének megfelelően. A két világhatalom utolsó nagy háborúja után a Svitovski békeszerződés által létrehozott határok (1791) után Kostajnica a katonai funkció helyett már egy új összetettebb szerepet játszott. A 18. század végére jelentős határátkelő és közlekedési és kereskedelmi csomópont lett az oszmán birodalom és a bosnyák pasalik felé.

 

Új középületek épültek az adminisztratív, és oktatási célokra, amelyek közül néhány még mindig létezik. Folyamatosan kialakultak és bevezetésre kerültek az új polgárias élethez szükséges feltételek. A Kostajnica-ban a XIX. század végén élő kiemelkedő pedagógus és író Davorin Trstenjak volt.

 

 

Az élet új kihívások elé állította a várost a Horvát függetlenségi háború idején a huszadik század kilencvenes éveiben. A városközpont romossá vált, sok műemléképület elpusztult, néhány fennmaradt épület a háború nyomait azóta is magán viseli.

A Zrinyi vár, és az Unica és az Una folyó közötti terület 2002-ben került vissza Horvátország tulajdonába. Teljesen felújított, mérhetetlen értékű kulturális műemlék. Büszke falai és tornyai sok titkot rejtenek. Mit is ajánlhatnék záró gondolatként? Gyerünk, fedezzük fel ezen titkokat, és legyünk részesei hacsak egy rövid időre is annak a magasztos történelmi emlékezetnek, amelyet a vár képvisel.

 

Írta, fordította. fényképezte - ifj. Fidrich Tibor 

 

Források:

Forrás: Stari grad u Hrvatskoj Kostajnici Konzervatorsko-restauratorski radovi do završne prezentacije - Drago Miletic, Marija Valjato Fabris 2011.

Stari Grad Kostajnica – angol és horvát nyelvű kismonográfia  - Kostajnica vára , Horvát Kulturális Minisztérium kiadványa.

Bánlaky József – A magyar nemzet hadtörténelme. (Internetre feltöltött változat)

Varga Szabolcs – Leonidasz a Végvidéken Zrínyi Miklós (1508-1566)  (2016)

Gjuro Szabo 1916-os felvételei szintén a 2011-es Drago Miletic és Marija Valjato Fabric nevével fémjelzett tanulmányából származnak.

 

További, ajánlott irodalom:

http://varak.hu/latnivalo/index/2992-Kosztajnica-Zrinyi-var/

http://varak.hu/latnivalo/index/1226-Kosztajnica-KostajnicaDjed/

Szabó Tibor   Kosztajnica-Djed és Novi-Levernica újkori erődítései az Una folyó mentén - VKT 2013. augusztus - 20-23. oldal

 

0.001 mp