Johannes Ledentu ábrázolásainak tanulmányozása közben kezembe akadt egy tusrajz, amely a XVII. századi Egerszeget ábrázolja várával együtt. Milyen volt a vár felépítése, és hogyan teltek az ott élők mindennapjai? Ezek a kérdések foglalkoztattak elsősorban amikor Somogy-Zala-Vas megyét érintő túrám egyik állomásaként Zalaegerszeget is felkerestem.

Napjaink vándora sajnos ma már nem sokat lát a hajdan a Kanizsában szembeni végvonal kulcserődítményeként is szereplő várból. Emlékét a Várkör elnevezés és egy emléktábla őrzi. Az alábbi cikkben Egerszeg végvárának kalandos történetét szeretném elmesélni.

                         

 

Története:

Egerszeg első írásos említése 1247-ből való, de ahogy az oklevélből is joggal feltételezhető, a város korábbi alapítású.

…”a veszprémi káptalan több egyháztól így a „Sancte Marie magdalene de Egurscug”-tól is járó jövedelem szedését és a Buda város körül való több lelkészi állás betöltését Zlandus veszprémi püspökre bízza.” (Kiss Gábor – 1984- 573.oldal)

Az oklevél a település jövedelmei felett is rendelkezik, amelynek ekkor már volt kápolnája is. A XIII. században a Kaplony nembeliek birtoka, majd a király tulajdona, végül 1389-ben a Kanizsa család kapja meg adományul. A Kanizsaiaktól csere útján 1390-ben a veszprémi püspök szerzi meg, és ettől fogva 1777-ig a szombathelyi püspökség alapításáig annak tulajdonában is marad.

A földesúr, a veszprémi püspök kúriát épített itt, melyet a XVI. század során a török hódoltság terjeszkedésének hatására erődítménnyé alakítottak át.

 „Falai nem kőből, hanem fölbe vert cölöpökből készültek, melynek közét erősen ledöngölt sárral töltötték ki, a gerendákat pedig vesszősövénnyel fogták össze.”(Kiss Gábor – 1984 -573.)

1566-ban a török elfoglalta és elpusztította Nagykapornakot, ahol a megye addig gyűléseit és ítélőszékeit tartotta. A megyegyűlés határozata szerint ettől kezdve Egerszeg adott otthont a megyegyűléseknek és az ítélőszékeknek.

                             

 

Kanizsa 1600. október 22.-én történt elestét követően stratégiai szerepe is erősen megváltozott. A törökök által elfoglalt Kanizsával szembeni végvár láncolat tagjává vált. A palánkvár a Zala folyó vonalát és a mögötte elterülő területeket kelet-nyugati irányban felügyelő várkörzet legfontosabb pillére lett. Egerszeg volt a Kanizsával szemben végvonal főkapitány helyettesének a székhelye. 1638-ban mintegy 300 főnyi őrséggel rendelkezett. A kisebb várakban állomásozó csekélyebb számú őrség csak egyesült erővel vehette fel a harcot sikeresen a portyázó törökkel szemben. Az ellenség mozgását állandóan figyelték, és mozsárágyúk segítségével (hírlövő mozsár) figyelmeztették illetve riasztották egymást veszély esetén. Láncszerűen adták tovább egymásnak az egyezményes jelzéseket, így a körmenden levő főkapitány vagy egerszegi helyettese szinte azonnal értesülhetett a törökök támadásáról. Kiváló példa erre az az 1649 májusa is, amikor az egerszegeiek segítségére érkező Francsics István kapitány 500 huszárjával sikeresen verte vissza a török rajtaütést.

Sajnos a mezővárost a vár sem tudta megvédeni a törökök rendszeres portyázásaitól, és kénytelen volt behódolni és adót fizetni az oszmánoknak. A kettős adóztatás, a török, magyar a német katonák zaklatásai elől a lakosság mind-mind nagyobb számban menekült el. A polgároknak nemcsak a katonák zaklatásai jelentettek problémát, hanem a háború nyomában járó pestisjárvány is. Az elhagyott házaikat, földjeiket a vár katonái vették birtokba, akik a gazdálkodásból szerzett jövedelemmel egészítették ki gyakran évekig is elmaradó zsoldjukat. Ez több esetben is pereskedéshez vezetett a földesúr (veszprémi püspök) és a katonaság között.

                                   

 

1664-ben a török rövid időre megszállta a várat, melyet védő elhagytak és csatlakoztak Montecuccoli Szentgotthárd felé menetelő hadaihoz. Kanizsa 1690-es töröktől való visszafoglalását követően a vár jelentősége megszűnt, 1702-ben pedig I. Liptó meg is szüntette a feleslegessé vált védelmi vonalat.

A XVII. század során a vár maradványai folyamatosan pusztultak, a környezetét és helyszínét pedig a fejlődő település épületei foglalták el.

A várhely napjainkban

A mai Mindszenthy téren levő Szentháromság szobor környezetében lehetett a külsővár kapuja. A külsővár lényegében a belsővárat övező mezővárosból állt, amelyet palánkfallal erődítettek meg. A palánkfalat széles és mély árok vette körül, melyet délnyugatról a Vizsla patak vize, míg Északról a Zala folyó táplált. A DK részen állhatott az a kis XIII. századi temetőkápolna, (melyet szintén Mária Magdolna tiszteletére neveztek el) melynek helyére a későbbi barokk templom épült.

   

   

A palánkkal erődített belső várat szintén egy vizesárok választotta el a külső vár területéről. A belsővár kapuja a Megyei bíróság ( volt megyeháza) bejárata helyén lehetett. A Piactér felújításakor 2011-ben találták meg a régészek belsővár DNY-i (óolasz) bástyájának cölöpmaradványait. A térburkolat lerakásakor jelölték a bástya helyét , és a nyugati fal vonalát. Az ÉNY-i bástya magánterületen van, így a feltárására egyelőre nincsen lehetőség. AZ ÉK- bástya cölöpjeinek maradványait 2001-ben Ferenczy Sándor József amatőr várkutatónak sikerült lefotóznia, mikor a Budai Nagy Antal és a Batthyány utca kereszteződésében levő sarokház építését megelőző régészeti feltáráson a felszínre kerültek. Ígéretes helyszín a Batthyány utcával párhuzamos Várkör köz melletti telekrész. Itt egy esetleges jövőben feltárás felszínre hozhatná a belsővár keleti falának maradványait. A Göcseji múzeum egyik épülete alatt feltételezik a belső vár DK-i bástyáját. Feltárása esetleges tudományos vizsgálata a jövő feladatai közé tartozik. A Göcseji Múzeum egyébként megkülönböztetett figyelmet szentel Zalaegerszeg egykori várának. Ledentu ábrázolása alapján készített makett, és Dr. Vándor László által készített alaprajz a mai városképre vetítve segíti elképzelni a kalandos időket látott erődítmény felépítését.

  

   

   

A XVII. századi Egerszegről az egyetlen ismert ábrázolás Johannes Ledentu tusrajza. Itt egyetlen kérdéses pontot fedeztünk fel az pedig az, hogy a külső vár (Mezőváros) DK-i bástyáján kívüli eső területen ábrázol egy templomot.  Miért nem a városerődítés DK-i oldalán belül van ábrázolva a templom?

 

(Köszönettel tartozom Ferenczy Sándor József amatőr várkutatónak a cikk elkészítéséhez biztosított információkért és archív fényképfelvételekért)

                            

 

A Kanizsával szembeni végvidék és ezen belül Egerszeg várának mindennapjairól szóló irodalom rendkívül gazdag és változatos.

A téma iránt érdeklődőknek az alábbi kiváló írásokat ajánlom szíves figyelmébe:

 

Marti Tibor - Két magyar főúr, Esterházy László és Batthyány I. Ádám levelezése (1646–1652)*

Tóth Hajnalka - A Kanizsával szembeni végvidék Gyöngyösi Nagy Ferenc levelezése tükrében

(1683–1690)

Szvitek Róbert József -  Kiskomárom végvár szerepe a dél-dunántúli védelmi rendszerben

Kelenik József – Királyi vár hódolt városban 1997.

 

Források:

Dr. Pesthy Pál – Zalaegerszeg múltja és jelene 1931. 10.-12. oldal

Kiss Gábor: Várak, Várhelyek, Kastélyok Magyarországon 1984. – 573,574.oldal

Vándor László: A zalai végvárrendszer a 16-17. században. In.:Zala Megye 1000 éve (1996) 89-96. oldal

Béres Katalin – Megyeri Anna : Zalaegerszeg  (2002)

1649. május 26-Összecsapás az Egerszeg környékén portyázó törökkel Francsics Gáspár levele Batthyány Ádám Grófhoz. In.:Zala Megye történelmi olvasókönyve (1996) 106-107. oldal

 

ifj. Fidrich Tibor