Cseklész rejtőzködő vára
A szeptember egy igen napsütéses kánikulai héttel ajándékozott meg minket, lehetőséget adva arra, hogy az év során esetlegesen elmaradt vártúra célpontokat teljesíteni lehessen. Igyekeztem kihasználni az alkalmat, hiszen az időjárás előrejelzés (ha egyáltalán hinni lehet neki) az általam kijelölt térségben borús esős időt jelzett a hónap utolsó harmadára. Amennyire lehet szeretek biztosra menni, így felkerekedtem, hogy a Csallóközt átszelve becserkésszem Cseklész várát. Az írás témájául szolgáló váracska nem tartozik a mai Magyarországon az ismertebb helyszínek közé, ezért igyekszem a róla található ismereteket minél jobban összeszedegetni.
Cseklészt ma szlovákul Bernolákovo-nak hívják, nevét Anton Bernolák szlovák írótól, a szlovák nyelvújítás legnagyobb alakjától kapta. A községet 1948. június 10-től hívják új nevén.

Ha Dunaújfalu (sz: Nová Dedinka) vagy Magyarbél (sz: Velky Biel) irányából közelítjük meg a települést, már távolról feltűnnek a település képét markánsan meghatározó Várdomb kontúrjai rajta a Szent István templom tornyával. Talán a legegyszerűbb, ha a templom előtt parkoljuk le az autót. A templomkert jobb oldalán indul egy kétnyomú ösvény, amelyen végighaladva 5 perc könnyű sétát követően balkézre találjuk a vár romjait. A terület elkerített, ásatási terület, ennek ellenére szabadon megközelíthető. A várról 3 nyelvű tájékoztató tábla osztja meg az ismereteket.
Leírása:
A Cseklészi vár romjai egy ovális magaslaton helyezkednek el a Várdomb délnyugati peremén a kastély és a Szent István templom között. A vár maradványainak jelentős része a mai napig a föld alatt rejtőzik. A mesterséges magaslat tetején egy víztorony áll, amelyet a 20. század elején létesítettek. A felépítése stílusosan egy vár tornyára hasonlít. A vár alatti völgyön a Fekete Folyó folyik keresztül. A domb déli peremén az erődítmény külső falainak mintegy 30 méteres szakaszát lehet azonítani a föld felett. A falak terméskőből épültek és 1,9 méter vastagok. 2008-ban a helyszínt és a szomszédos területet Nemzeti kulturális emlékké nyilvánították. A Cseklészi vár Polgári Társulás tagjai és szimpatizánsainak munkája következtében tud a rom megújulni és fennmaradni az utókor számára.

A Cseklészi vár Polgári Társulás a Szlovák Nemzeti Múzeummal, és a Pozsonyi Régészeti Múzeummal közösen 2010 óta végez régészeti kutatást a területen Dr. Zdenek Farkas régész vezetésével.
A következő fontosabb megállapítások születtek a kutatások folyamán:
1. A területen egy kora vaskori település nyomait találták. (Hallstatt kultúra-Keleti Hallstatt kör).
2. Az első erődítmény egy fa-föld szerkezetes épület lehetett. Lehetséges, hogy a korai erőd magva az ősi dombon még fellelhető.
3. Az első épületet és a 13. században létrehozott fa épületet tűz pusztíthatta el, melynek helyén még ugyanabban az évszázadban egy újabb kőből létesített erődítmény épült 2m vastag falakkal, őrtoronnyal. Később a várat déli és nyugati irányba téglából épített helységekkel bővítették. (Boltíves pincék nyomai)
4. A dendokronológiai vizsgálatok és kutatások szerint a vár a 15. század végén pusztulhatott el, és vált a környék lakóinak építőanyag forrásává.

A vár történetét illetően: mai települést 1209-ben említi oklevél először, amikor II. András király a birtokot Tamás nyitrai ispán fiának Sebestyénnek adja. A várat valószínűleg a Hontpázmány nemzetségi „Cseklészi” ága építhette 1290 körül. A vár funkciója a reprezentáció mellett védelmi jellegű is volt, hiszen a Pozsonyt Nagyszombattal és Semptével összekötő utat felügyelte. A vár alatti Fekete Folyón való átkelésért pedig vámot szedtek. A vár első uráról, Bökényről (1266-1304) rokonára, Szentgyörgyi Ábrahámra szállt, aki [1304-06] eladta Csák Máténak. Valószínileg Máté halála után, 1321-ben került királyi kézre. Károly Róbert király 1323-ban „Veres” Ábrahám comesnek adta Semptéért cserébe, 1392-ig rövid megszakítással az ő és leszármazottai (Cseklésziek) tulajdonában állt az erősség. (1385-ben a morva őrgrófok egy időre elfoglalták) 1392-ben Luxemburgi Zsigmond cseréli el a várat Cseklészi Tamás fiúsított lányaival az Apponyi várért. (Későbbi Apponyiak). . 1393-tól Korbáviai Károly kezén volt élethossziglani adományként. 1422-ben visszaszállt a koronára, és Rozgonyi ifj. István és György pozsonyi ispánoké lett, 1426-tól zálogul, majd élethossziglan, 1439-től adományul is. A majorság a Szentgyörgyiek és Baziniak kezén volt, míg a vár a Rozgonyiaké. Az gyakran vitához és viszályhoz vezetett a családok között. Gyakran előfordult, hogy az ellenséges pártok erőszakot alkalmaztak, és katonai akciókat vezettek egymás ellen. Az vezethetett a vár kifosztásához és pusztulásához a 15. század végén. (Dendokronológiai vizsgálatok és régészeti kutatások is ezt támasztják alá. Később a Szered-Sempte várának birtokaiként sorolják fel a területet, amely a Rozgonyiak kezén volt. 1511-ben a várat már romként említik.

Források:
Engel Pál – Magyarország világi archontológiája 1301-1457. V-Várnagyok és várbirtokosok
Cseklész, szlk. Čeklis (Pozsony m., ma SL.)
Castrum. Német neve Landschütz. A Hontpázmány nem cseklészi ága építtette a 13. sz.-ban, utolsó tagjáról, Bökényről (1266-1304) rokonára, Szentgyörgyi Ábrahámra szállt, aki [1304-06] eladta Csák Máténak. Valószínileg Máté halála után, 1321-ben került királyi kézre. I. Károly 1323-ban „Veres” Ábrahámnak adta Semptéért cserében (Anjou VII. 145. sz.), ezóta a tőle származó Cseklészieké volt. [1385-ben] a morva őrgrófok egy időre elfoglalták (Losentz, Windecke 14). Zsigmond 1392-ben visszacserélte Cseklészi Lőkös fia Miklós fiúsított leányaitól. 1393-tól Korbáviai („Cseklészi”) Károly kezén volt élethossziglani adományként. 1422-ben (vö. Dl. 86788) visszaszállt a koronára, és Rozgonyi ifj. István és György pozsonyi ispánoké lett, 1426-tól zálogul, majd élethossziglan, 1439-től adományul is (Dl. 13423). 1450-ben György a vejének, Bazini Imrének adta zálogba (a felét, Dl. 14422), ill. felesége hozományaként (másik felét, Dl. 14425). – Pozsony és Senec között, Bernolákovo (Cseklész) területén állt (Súpis I. 116; Fügedi 116; Engel 102).

Borovszky Samu-Magyarország vármegyéi és városai – Vende Aladár: Pozsony vármegye községei
Cseklész, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekvő kisközség, 242 házzal és 1804, túlnyomóan magyar ajkú, róm. kath. vallású lakossal. E község 1290-ben Cseklészi Kozma nevében szerepel először. 1324-ben I. Károly király Vörös Ábrahám comesnek adományozza. 1324-ben már vára is említve van Castrum Chekles néven. 1390-ben az Apponyiak az urai. 1458-ban Dengelegi Borbáláé, Rozgonyi Sebestyén nejéé a vár és a község. Az 1553-ik évi portális összeírásban Báthori Andrásnak 13 1/2 és a borostyánkői uraknak 15 portája adózott. A XVII. században mezőváros volt. Később az Esterházyak lettek az urai és gróf Esterházy József 1722-ben nagyszerű kastély építtetett ide, mely jelenleg Esterházy Mihály grófé s egyike az ország legszebb és legkiesebben fekvő kastélyainak, mely tömérdek műkincset, értékes festményt és gazdag könyvtárt rejt magában. A község a német Landsitz és Landsütz néven is ismeretes volt. A vár a Thököly-féle zavarok alatt a felkelők kezére jutott. Ma már csak csekély romja látható. Maga Cseklész a Rákóczy-felkelés alatt teljesen leégett. Katholikus temploma XIV. századbeli építmény, melyet azonban az idők folyamán átalakítottak. Az egyház birtokában 1666-ból való érdekes aranykehely van. A lakosok fogyasztási hitelszövetkezetet tartanak fenn. A község határában állott hajdan Monar község, mely 1324-ben szerepelt; ma már nyoma sincs. A dűlőnevek között is vannak olyanok, a melyek jelentőséggel látszanak bírni. Ezek: Rézhegy, Úrgyöp, Papkert, Kuczerföld és Sajtosföld. A község körjegyzőségi székhely. Van saját postája, távírója és vasúti állomása.
Pozsony vármegye nemes családai – ifj. Reiszig Ede – Hontpázmány nemzetség, a Szentgyörgyiek
A Kis-Kárpátok aljában fekvő Szentgyörgyöt I. Sebös Tamás nyitrai ispán fia kapta 1209-ben, Cseklész, Iván (Ivánka), Eberhart és a ma ismeretlen Kastellán falvakkal, illetőleg azok részeivel együtt. (F. III. 1/73. és 2/408.) Sebös 1241 után várat épített Szentgyörgyön, Bazin közelében, a mely már 1208 óta atyjának, Tamásnak birtoka volt. Utóbb itt is várat építettek s mivel a család tagjai felváltva, hol Szentgyörgyön, hol Bazinban laktak, azért Bazini vagy Szentgyörgyi grófoknak neveztettek. A fentebb említett Sebös főpohárnok és nyitrai főispán testvére Sándor főpohárnok volt, kinek fiait, Kozmát és Achillest IV. Béla király 1256 jún. 21-én Bazin birtokában megerősítette. E két testvér közül csak Kozma maradékait ismerjük, de azok is csak a XII. század végeig éltek. Ábrahám utódai azonban tovább terjesztették a nemzetség ezen ágát. I. Péter (1308–1365.) és testvére, Sebös (1304–1345.) a Szentgyörgyi és Bazini grófok ősei. E hatalmas nemzetség sarjai, mint látjuk, már II. Endre alatt magas méltóságokat töltöttek be, de ezeket IV. Béla uralkodása alatt is megtartották, sőt a Cseklészi ág az uralkodó családdal is rokonságba került. Bökény, a ki egy 1236-ban kiadott oklevél szerint Cseklész ura volt, III. Béla király unokáját, Erzsébetet, II. Endre király egyik nővérének leányát bírta nőül, (Wenzel VII. 535.) kinek hitbéri és hozományi illetménye fejében nyert birtokokat (Kürth, Paka, Beke és Csütörtökhely) hasonnevű fia 1260-ban Katalin leányának, Magyar nb. Olgyai Péter (1308 előtt) nejének adta. A nemzetség Szentgyörgyi ágából Tamás (1365–1399.) újvári várnagy, majd kir. tárnokmester, dalmát és horvát bán, végül országbíró. Unokahuga, Czeczilia (1398–1434.) Rozgonyi István temesi grófhoz ment nőül. A szentgyörgyi ágnak a XV. század elején magvaszakadt. A bazini ágból Sebes fia János kir. testőrtiszt (1361), György (1384–1426) pozsonyi főispán, Zsigmond szlavon bán († 1492.) és János erdélyi vajda (1487 táján). A család utolsó férfisarja Kristóf († 1557 márcz. 18.)

Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I, VII Budapest 2001
Cseklész vár és h.(Pozsony m.)
329, 2448, 2450,2463, 2822, 2915, 6141. — i cs. 492, 887, 901, 2448, 2463, 2822,3905.
2448 Márc. 26. A budai káptalan előtt Zs. a nyitramegyei Appony várat elcseréli Cseklészi Miklós leányaival a pozsonymegyei Cseklész várért, valamint pozsonyi házukért, jobbágyaikért, révvámukért és szőlőikért. Apponyi I. 226. és I. 320., tart. kiv. (Mátyás 1459 jún. 6. ítéletleveléből, itt márc. 19. dátummal.)
2450 Márc. 27. Buda. Zs. Cseklész várért cserében Appony várat adja. Apponyi I. 229. (Az 5416. sz. okl.-ből.) és 1.320., tart. kiv. (Mátyás 1459 jún. 6. ítéletleveléből, márc. 20. dátummal.)
2463 Ápr. 6. A pozsonyi káptalan előtt Cseklészi Anna eltiltja férjét, Vesszős Tamást és rokonait, hogy Cseklész várat Zs.-al elcseréljék. Apponyi I. 232.
2822 Febr. 9. A nyitrai káptalan előtt Cseklészi Anna tiltakozik, hogy férje, Vesszős Tamás és rokonai Cseklész várat elcserélik a királlyal, ez pedig a várat Bodizlo fia Károlynak adja. Apponyi I. 235.
329
Dec.
5. Buda. Zs. Cseklészi Miklósnak adja a cseklészi királyi vámot. Apponyi I. 218.
2915 Máj. 1. (Bude, in Phii.
et lac.)
Zs. a pozsonyi káptalanhoz. Iktassa be Bodozlaus Corbauia-i comes fia Gergely fia Károly mestert élte tartamára a pozsonymegyei Cheklez királyi vár, [Cheklez]
oppidum
és tartozékaik birtokába.
A pozsonyi káptalan 1393 jún. 23. okleveléből. Pozsonyi káptalan orsz. It. C. 1. f. 9. nr. 22.
O.
L. Fkgy.
1407 Febr. 25. (Bude, 44. die oct. epiph.) Garai Miklós nádor ítéletlevele. Midőn 141 l-ben Márton-nap előtti hétfőn (nov. 9.) Nyitra és Trencsén megyék részére prope villám Zelchen közgyűlést tartott, Wereswar-i János fia: Miklós és Elethky-i(!) Simon fia: Tamás igényt emeltek Apon várára és a hozzá tartozó Kerthweles, Perezlen és Apoon falvakra Ewr-i Péter fiaival: Tamással és Miklóssal, valamint Thwrolch-i Benedek leányaival: Cecíliával, Kaza-i Gywla feleségével és Orsolyával, Bathor-i Szaniszló fia: István feleségével szemben. Mint előadták és Zechen-i Frank országbíró idézőlevelével is bizonyították, a vár csere útján szállt az alperesekre nagyapjuk, Chechlez-i Lewkws fia: Miklós Chechlez nevü váráért, Chechlez-i viszont a felperesek osztályos testvére volt, ezért, bár leányait - az alperesek szüleit - apjuk birtokaiban fiúsították, tamen hoc fieri nequisset. A pert ekkor a felek kívánságára Györgynap nyolcadára halasztották, onnan pedig de termino in terminum tovább tolódott, miközben az alpereseket háromszori kikiáltással megidézték és távolmaradásukért többszörös bírságban marasztalták el. Az elmúlt vízkereszt nyolcadán a felperesek ítéletet kértek, az alperesek pedig további halasztást cum gravamine consueto. Ekkor úgy ítélt, hogy az alperesek György-nap nyolcadán kötelesek választ adni és bírságaik kétszeresét megfizetni. Innen az ügyet ő maga halasztotta el a. jelen vízkereszt nyolcadára, amikor a felperesek ismét ítéletet kértek. Az alperesek erre kijelentették, hogy a várhoz való joguk bizonyítására a következő terminuson készek bemutatni okleveleiket, amelyek jelenleg Wezews (dictus) Tamás özvegyénél vannak. ítéletlevelében kötelezi az alpereseket, hogy Mihály-nap nyolcadán mutassák be okleveleiket, bírságaikat pedig, mivel most nem fizették meg, cum dupplo fizessék meg.
Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 30777. (GYKOL Cista Div. Com. 2-4-18.) - (M.)

Házi Jenő – Pozsony vármegye középkori földrajza – Csallóközi kiskönyvtár – Kalligram könyvkiadó 2000.
CSEKLÉSZ (Ceki) 1209-ben Szentgyörgy tartozéka volt, s mint ilyet, II. Endre király Mike fia Csépán bántól szerezte meg, amelyet azután hűséges szolgálata fejében Sebes főpohárnok mesternek adományozott (Dl. 57., Szentpétery 242., CD. III. 1. 73. és III. 2. 468., hibásan). — 1216-ban II. Endre király ezt az adományát megismétli (Dl. 80. és 81., CD. III. 1. 178. hibásan, ÁUO. XI. 133—4.). — Bökény fia Bökény ispán Cseklész nevét 1266-ban már előnevében használja (Dl. 605. és ÁUO. VIII. 158-9.), kinek példáját Bökény testvére, Pál fia Kozma 1290ben szintén követi. Ennek az oklevélnek szövegéből azt is megtudjuk, hogy ekkor a cseklészi hegyet már szőlők borították (Dl. 1287., CD. VI. 3. 70-1. és 1-10. VIII. 283.). - Végül 1300 táján arról értesülünk, hogy Amadé fia Lothár Cseklészi Bökény fia Bökénnyel pereskedik (Amadé Itár, IV. 1. 6.). - Cseklész vára és birtoka Róbert Károly király adománya alapján Meynoth fia Vörös Ábrahám tulajdona lesz; egykor Szentgyörgyi Ábrahám fia Ábrahámé volt, aki azt Csák Máténak adta el, akinek halála után szállott a királyra (Apponyi okltár I. 55 1324-ben a pozsonyi káptalan beiktatja Vörös Ábrahámot Cseklész birtokába (Apponyi okltár I. 64-8., CD. VIII. 2. 526-30 )• — (1324-ben Róbert Károly király adománylevele) aki egész vagyonra tett szert ki nem fizetett bírói illetékek címén, hogy csak Pozsony megyéből Szemet, Sárfö, Csataj, Kiszey Csanak és Nyárasd falvakat említsem, amelyek a birtokosztály alól is mentesek voltak (Dl. 3851.). Elődeink pereskedési szenvedélyének ez az adat olyan szomorú bizonyítéka, amely végezetül érthetővé teszi, miért ment tönkre annyi nemesi család a középkor folyamán. Egy alkalommal már említettem, hogy Csataj Borsa és lgram szomszédságában fekszik. Ezt bizonyítja 1348-ból Anna asszony intézkedése is, akinek első férje Borsai Pál fia Mihály volt, míg mostani férje Márk fia Jakab, s akinek az első férje után járó hitbér fejében Udvaros fia Simon és két fia, Sebestyén és Lőrinc, átengedik elhunyt első férje birtokait. Ő viszont ennek ellenében volt férje tulajdonából lemond 10 hold szántóról lgram és Csataj között, továbbá 11 holdról Borsa területén, végül átengedi volt férjének telkéből annak 1 /5-öd részét (Dedek i. m. III. 659-60., Tört. Tár 1911. évf. 510—1.). - Csataj falu 1371 -ben osztozik Csanak sorsában. L. ott! (Dl. 5961., 6939., Sopron okmtár I. 395 . ) 1383 előtt Csatajt említik (Borsai Pethő 19.). Borsai Pál fia Tamás a birtokrészét Csataj közelében 60 évre zálogba adta 1391-ben Borsai Egyed fia Mihálynak 8 font dénárért és két nagyszombati mérő búzáért (Szülló, Dl. 37383., Zsigmondkori okltár I. nr. 2146.). 1393-ban Zsigmond király többek között Csatajt is Szentgyörgyi Temlin ispánnak ajándékozza (Dl. 7893., Zsigmondkori okltár I. nr. 3078.), amely egyébként neki volt elzálogosítva. -- 1398-ban ebből a faluból, Pál fia Tamás birtokrészéből a Nagyjókai Mihály fia Jakabnak járó hitbért, jegyajándékát és leánynegyedét Nagyjókai Mihály fia Jakab rokonának, Borsai Domonkos fia Jánosnak 12 márka dénárért eladta (Szüllő, Dl. 37372.).- Csataj, Gurab és Nyárasd birtokokat idősb Szentgyörgyi Tamás gróf 1400-ban ifjabb Tamás grófra hagyományozza abban az esetben, ha nem lenne fiú utódja (Dl. 8556., 10011., Zsigmondkori okmtár II. nr. 270.). 1408-ban Szentgyörgyi Péter fia Péter mester kiegyezett…

Mivel a leányt menyegzői ruhával ellátni nem tudták, ez okból Borsa, Réte és Csataj birtokrészeiket 60 mórko dénárban neki elzálogosították (Szüllő Itár, Dl. 37376., Zsigmondkori okltór II. nr. 6693.). 1412-ben Bazini Miklós fia György mester a testvérével, Miklóssal Bazin várában kibékült, s ellene o pereskedést beszüntette, teljesen megbízva fivére emberségében. Ez vonatkozik Temel bán Csataj birtokára és csütörtöki birtokrészére is, amelyben Temel bán pervesztes lett 700 ft erejéig (Dl. 11686., 12037., 12041 ) -- 1412-ben Garai Miklós nádor Pozsony megye közgyűlésében, közel Pozsony városához megállapította, hogy akik Bazin városából áruikkal Csónokon át, a szőlők háta mögött Igrámnál, innen Csatajba mennek, Ciferben vámot fizetni nem tartoznak, azok viszont, akik Bazinból Csánokon és Báhonyon át mennek, Ciferben vámot kötelesek adni (Dl. 9865.). 1412-ben Garai Miklós nádor megállapítja, hogy Galgócon, Szereden és Farkashidán, azonkívül Pozsony megyében, mely helyeken kell vámot fizetni (Dl. 9869., CD. X. 5. 352—4.). -- 1413-ban Garai Miklós nádor a pozsonyi káptalannak meghagyja, hogy a Szentgyörgyi család tagjait előbbi birtokaikba iktassa vissza (Dl. 10011. és 10012.). --- Csataj fölött 1421 -ben egyfelől Szentgyörgyi ifj. Temel fia Eberhard, másfelől Szentgyörgyi Péter fia Péter gróf a fiával, Lászlóval többek között megosztozik (Dl. 11105., így. P. 227 . ). 1425ben lényegileg ugyanaz történik (Dl. 12041 . . ) 1429-ben Bazini Miklós gróf fia György pereskedik Bazini György gróffal, többek között Csataj miatt is (Dl. 12037., 12073.). 1432-ben Szentgyörgyi László Csatajt és Csütörtököt 700 magyar ft-ért visszaváltja Bazini Péter gróf zálogából (Dl. 12462.). 1434— ben Fraknói János fiai, Vilmos és Pál fia Pál, többek között Csatajt is Molnári Péter fiának, Kelemen püspöknek, Istvánnak és Domonkosnak ajándékozzák (Dl. 12633., Sopron m. Okltár II. 212—3.).

— 1435-ben Cseklészról (Apponyi okltár I. 634., CD. VIII. 2. 524-6., 1.). - -- Cseklész és Pozsony között 1337-ben dél felé, közel Q lyázó vizéhez, amely Iván(ka) helység előtt folyik, egy rét terül el, az után Papnépe falut Cseklésszel egy út köti ossze, miként mindezt a győri káptalannak egyik oklevele bizonyítja (Dedek i. m. III. 245., Rimely: Capitulum eccl. Posoniensis 311-3.). 1340-ben Vörös Ábrahám fiai, András és Meynold már Csek_ lészröl nevezték magukat (Dl. 3284., Dedek i. m. III. 527.). 1346-ban Cseklészi Vörös Abrahám fia János ellen van pere Bazini Sebös mesternek és Karcsai Polda fia Lórántnak (Dedek . . 1347-ben Cseklészi i. m. Ill. 612., Tört. Tár 1908. évf. 502-3 ) - Vörös Ábrahám Mór Beke birtokából két egész lándzsát Jakab fia Miklós pozsonyi polgárnak IO évre bérbe ad (MNM. Törzsanyag, Anjoukori okmtár V. 105—6.). --- 1348-ban Cseklészi vagy Vörösvári Vörös Abrahám fia, Lökös Lőrinc mester, VÖrÖsvári és kaplati birtokrészét elcseréli Mókus Mór avagy Ábrahám testvérének cseklészi birtokrészével (Apponyi okltár I. 167—8.). r- 1349-ben a győri káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy a Pozsony megyében termelt bor dézsmájának egy tizede, valamint a Pozsony városában termelt gabona dézsmájának egy negyede a pozsonyi káptalant illeti meg. E vizsgálat megtartásónál az egyik királyi ember Cseklészi Vörös Ábrahám fia Lőkös mester volt (Tört. Tár 1911. évf. 521.). Ebben az irányban a győri káptalan 1349-ben Cseklészi Vörös Ábrahám fia Lőkös mester királyi emberrel föleg nagyszombati és Pozsony városi polgárokat is kihallgat, s ez igazolta a pozsonyi káptalan állításának igazságát (Dedek i. m. III. 936.). 13SO-łRn Olgyay András fia Péter fia Andics mester a győri káptalan előtt bejelenti, hogy az ősétől, Cseklészi Bökény fia Bökénytől (sic!) rászállott Németfalut a Csallóközben 40 márkáért zálogba adta Bodrogi Péter fia Váró Benedek mesternek, aki a Győr megyei Szentlőrincről származó nemes ember (Dl. 4155., Anjoukori okmtár V. 418-9.). — Cseklészi Ábrahám fia Lőkös a csallóköů Kiscsütörtök birtokát, amelyet Telesprunni Ottó fiaitól, Weltől és Jensultól 20 bécsi márkában bír zálogban, nővérüknek, Anglisnek engedi át, aki neje Celen fia Elek fia János mesternek, az udvar katonájának (Dl. 4406., Anjoukori okmtár Vl• 156-7.). - 1354-ben Cseklészi Vörös Ábrahám fia Lőkös átiratja I. Károly király 1323. évi oklevelét (hg. B.—Str. Körmend, Acta Korlátköiana-Apponyiana, Lad. 1. nr. 2., fgy. F. 186.). Cseklészi Lőkös fia Miklós 1360-ban említve (Törzsanyag, CD. IX. 7. 189 . . ) — 1361-ben I. Lajos király Cseklészi Vörös Ábrahám fia Lőkös fia Miklós mester lányait, Anglist, Maretilt, Skolasztikát és Annát arra az esetre, ha fiú testvérük nem születne, fiúsítja (Apponyi okltár 181 2.).— 1383-ban Mária királynő ezt a fiúsítást a maga részéről is megerősíti, de a lányok közül Skolasztikát már nem említik (Uo. 208—11 . . ) 1366-ban Cseklész Szőlős szomszédságában említve (Dl. 5500.). Béke 1377-ben Cseklészi Vörös Ábrahám fiainak birtokában (hg. B.—Str. Köpcsény, c. 19. f. 15. nr • 2 ). . 1380-ban, mivel Cseklész Lőkös fia Miklós mesternek, másrészt Cseklészi Ábrahám fiai közül Jánosnak nincs örököse, István pedig még nem házasodott meg, viszont Suri Tamás fia Péter mester nejét, Ágnest, azután Thuróczi Benedek nejét, Merlét, végül Zselizi Vesszős fia Tamás nejét, Annát, akik Miklós mester lányai, fiúsították, Cseklész vára és Veresvár meg Béke birtokok fölött megosztoznak (hg. B.—Str. Köpcsény, c. 16. f. 1. nr. 21.). — 1380-ban I. Lajos király Cseklészi Vörös Ábrahám fia Lőkös fia Miklós mestert Cseklész birtokában megerősíti (Apponyi okltár 202—3.). — 1381-ben I. Lajos király előbbi oklevelét megerősíti (Uo. 203—5.).

— A Cseklészen szedett vámot Zsigmond király 1387-ben Cseklészi Lőkös fia Miklósnak ajándékozta (Apponyi okltár 218—9. , Zsigmondkori okitár 1. 329 . ). — 1389-ben Cseklészi Lőkös fia Miklós végrendelkezik. A cseklészi vámot neje, Margit használja élete végéig, amely után lányaira szálljon. E vám jövedelméből évente 4 font dénárt egy fél szőlővel a cseklészi pap kapjon misemondásra, míg egy egész szőlő, Cseklészen, legyen Ábrahám fia Istváné, aki „testvéremfia” (Apponyi okltár 221—2., Zsigmondkori okltár nr. 887.). — 1390-ben Cseklészi Ábrahám fia István királyi ember (Mednyánszky Itár, MNM. és Dl. 7433 ) 1392ben Cseklész vár a vámjával ismét említve (Apponyi okltár 226— 9., Zsigmondkori okltár I. nr. 2448.). I— 1393-ban Cseklészi Lőkös fia Miklós mester lánya, Anna, aki neje Zselizi Vesszös fia Tamásnak, tiltakozik a csere ellen (Apponyi okltár 235—7., Zsigmondkori okltár I. nr. 2822.). 1399-ben Bazini Sebes fia Miklós fiainak, György mesternek és Miklósnak bazini jobbágyai nem kötelesek Cseklészen vámot fizetni (Dl. 8506., Zsigmondkori okltár I. nr. 6141.). I— Cseklész vára 1402-ben. Várnagya Gewreg ura, Károly mester megbízásából hatalmas kodik idősb Szentgyörgyi Tamás ispán Eberhard, Sárfö, törtök nevű birtokain; ebből a szempci jobbágyok is kiveszik részüket (Dl. 8703., Zsigmondkori okltár II. nr. 1500.). 1402. ben Cseklészi Károly megidézve Szentgyörgyi Péter fia Tarnás ispán ellenében (Dl. 8769.). — 1408-ban Sykharth Q cseklészi várnagy, aki ura, Károly nevében ellenmondott Sárfö és Misérd határjárásának; ezek Szentgyörgyi Péter fia Péter és ennek fiQi László, Kozma és Péter birtokában voltak (Dl. 9409., Zsigmond. kori okltár II. nr. 6170.). 1408-ban ismét (Dl. 9441.). 1409. ben gróf Szentgyörgyi Péter mester pereskedik Cseklészi Károly mester és társai ellen (Dl. 9503., Zsigmondkori okltár II. nr. 6600.). a- 1410-ben Kanizsai György bán és kapitány azt kéri a pozsonyi tanácstól, hogy a zsidók a cseklészi jobbágyoktól ne követeljenek annyi kamatot (MZSOK. I. 132—3.). - 1412-ben Cseklészt Vöröskő várához nem messze fekvőnek említik (Dl. 9869., CD. X. 5.3534.). Cseklész (Lamsnicz) várát Corbaviai Károly ispán halálával Zsigmond király 3500 magyar ft-ban és 1800 rajnai ft-ban 1424-ben elzálogosítja Lajos bajor királynak (fgy. P. 97 . . ) 1425-ben Beke tartozéka volt Cseklésznek (Dl. 11638) . . - 1426-ban Cseklész várát tartozékaival, Cseklész és Szempc városokkal, valamint Vörösvár felével a király elzá logosítja Rozgonyi György pozsonyi ispánnak és testvérének, Rozgonyi Simon dömösi prépostnak (Dl. 11860.). - 1427-bena király Cseklész várát Cseklész és Szempc városokkal, Beke fa luval és Vörösvár birtok felével 1500 arany ft-ért zálogba veti Rozgonyi István és György pozsonyi ispánoknak, valamint Rozgonyi Simon dömösi prépostnak (Dl. 11936.). — 1429-ben Berzeviczy Henrik fia Péter királyi tárnokmester Sopronhoz írt levelét Cseklészen keltezik (Házi okltár I. 2.409.). 1431-beno király Cseklész várát 3100 arany ft-ért veti zálogba Rozgonyi István és György pozsonyi ispánoknak és Rozgonyi Simon veszprémi püspöknek (Dl. 12410., 12412., 12426.). 1436. ban már 1640 arany ft a zálogösszeg Cseklészen, Szempcéflt Békén (Pozsony megyében) és Vörösvár nyitrai birtokon. Szemp cen Q templom Szent Márton tiszteletére épült föl (Dl. 12919” 12923., 12926., 12925.). - 1437-ben pereskedés Cseklész miatt (Dl. 13113)I • • 1439—40-ben említve Cseklesz (Ortvay: Pozsony város története IL 3. 399 ) • •

— 1439-ben Cseklészen Rozgonyi István és György pozsonyi ispán emberei az óbudai apácák boldogasszonyfalvai jobbágyaitól jogtalanul vámot szednek (Dl. 9870). . 1439-ben Albert király Cseklész várát és városát szempccel együtt Rozgonyi Simon fia István fia Sebestyénnek adományozza (Dl. 13423., 13447., 12923.). Cseklészi Vörös Ábrahám fia Lőkös 1349-ben királyi ember volt (Mon. eccl. Str. Ill. nr. 936. 1446-ban Cseklész zálogjogon Zagorhidai Tárnok, Demeter és János birtokában volt, de ezt tőlük Rozgonyi György országbíró és Rozgonyi István fia Sebestyén elfoglalták. Az országnagyok fölszólítják őket a visszaadásra (Dl. 13917 . ), 1450-ben Cseklész vára Rozgonyi György pozsonyi ispán és testvére, néhai István birtokában volt (Dl. 14323.). — 1450-ben Cseklész várát Rozgonyi György felében, tartozékaival együtt, Bazini Imre és László grófnak elzálogosítja 3000 magyar ft-ért, hogy testvérét, Sebestyént a török fogságból kisznbadíthassa (Dl. 14422.). -- 1450-ben Rozgonyi György a lányát, Ilonát nőül adja Bazini Imre grófnak, s hozományul adja Cseklészvárának felét (Dl. 14425., 15121.).-1451 -ben Rozgonyi István fia Sebestyén protestál amiatt, hogy Cseklészt Rozgonyi György pozsonyi ispán zálogba adja (Dl. 14444 . . ) -- 1451-ben Bazini Péter gróf fiait, Imrét és Lászlót beiktatják Cseklész várónak felébe (fgy. P. 98., Dl. 144438., 12823., 14449., 22492., 12923., 14454 . . ) — 1452-ben Cseklész vára fele zálogba vetve, hogy Rozgonyi Sebestyén az 5 évi török fogságból kiszabaduljon (Dl. 12923 . . ) 1454-ben Szentgyörgyi Imre gróf neje, 110na, Rozgonyi György lánya, Cseklész felét kapja hitbérül és jegyajándékul (Dl. 14813. és 15121 . . ) - 1457- ben Cseklész fele Rozgonyi György lányáé, Ilonáé, aki Bazini Imre gróf neje (Dl. 15193) . . - 1458-ban Cseklész alias Laznicz ügyében a Szentgyörgyi grófok nem jelentek meg (Dl. 15204.). 1458-ban Cseklész várnagyai Gyepes Péter és Erdélyi András (Törzsanyag). 1459-ben Mátyás király ígéri, hogy Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda birtokait, miután török fogságban volt, hamaroson visszaadja (Dl. 15356 . ) . — 1461-ben a Rozgonyi család tagjai Cseklész és Vereknye fölött egyezséget kötnek (Dl. 15554.). -- Ók 1463-ban az egyezséget nem tartották be (Dl. 15880.). Cseklészt Mátyás király Szempccel együtt 1468-ban Bazini és Szentgyörgyi János és Zsigmond grófoknak adományozza (Dl. 16656.). 1468-ban Cseklész erődítményt Enzesdorfer Jánostól, aki azt 8 ló váltságdíja fejében Rozgonyi bestyéntől megszállva tartotta, Grafenegg Ulrik és Parnkircher András visszafoglalták, és 2000 arany ft zálogösszeg 1469-ben Rozgonyifejében Q Szentgyörgyieknek adják (Dl. 16715.). — László tiltakozik az ellen, hogy Mátyás király Cseklészt és Szempcet Bazini és Szentgyörgyi János és Zsigmond grófoknQk adományozza (Múzeum, Majthényi Itár, Z. 8.). - 1471 -ben számos névleg fölsorolt szempci jobbágy és Long Miklós cseklészi vámos tiltakozása olvasható (Dl. 17141.). 1473-ban Cseklészt Szempcet és Béke birtokot, amelyeket Bazini és Szentgyörgyi György gróf fiai, János és Zsigmond grófok 2400 arany ft fejében megszereztek maguknak, átengedik Rozgonyi Sebestyén gyermekeinek, Lászlónak, Drusinának és Annának, akik vi. szont lemondanak Vöröskő váráról Bazini és Szentgyörgyi gróf öt fia, János, Zsigmond, Péter, Kristóf és György javára (Dl. 17447 . . ) r— 1473-ban egyfelől a Rozgonyiak, másfelől a Bazini és Szentgyörgyiek megegyeznek abban, hogy Szempcet és Cseklészt kizárólag csak Bazini és Szentgyörgyi Imre fia Simon válthassa meg (Dl. 17449.). — 1474-ben Rozgonyi György lánya, Ilona Szempcet, Cseklészt és Béke birtokot 500 arany ft-ért zálogba adja Bazini és Szentgyörgyi János és Zsigmond grófoknak, akik azokat Bazini és Szentgyörgyi Imre fia Simonnak átengedik (Dl. 17598 . . ) r— 1485-ben Beatrix királyné előtt többek közt Cseklész és Szempc zálogjoga ismét tárgyalás alatt áll egyfelől Bazini és Szentgyörgyi Simon gróf, másfelől Bazini és Szentgyörgyi László gróf lánya, Borbála között, aki Roraui Lichtensteiner Rudolf neje (Dl. 19033.). — Még ebben az évben, azaz 1485-ben arról hallunk, hogy Rozgonyi László a király emberének jelenléte nélkül beiktatta magát többek közt Cseklész és Szempc birokába, aminek többen ellenmondtak (Dl. 19074.). Cseklész várának fele miatt 1487-ben egyfelől Rozgonyi László, másfelől Bazini és Szentgyörgyi Simon gróf között van per (fgy. P. 99., Dl. 12919., 19248., 19285., 19295')' — Cseklész vára-földje 1519-ben Bazini és Szentgyörgyi Innre gróf fia Simon fia Farkas zálogbirtokában, aki Ilonától' Rozgonyi Simon fia György lányától született volt (Dl. 23119” Dl. 23261.).
A blogban szereplő alaprajz forrása Miroslav Placek és Martin Bóna : Encyklopedia Slovenskych Hradov című kötet 94. oldalán található.
ifj. Fidrich Tibor