Zsibritó és Bakabánya erődítései az egykori Hont Vármegye területén

A várvadász blog legújabb bejegyzése az egykori Hont Vármegye két helyszínével foglalkozik, amelyek talán nem annyira ismertek napjaink várszerető közössége előtt.

Korponától 8 km-re ÉK-re található Zsibritó (SZ:Zibritov) település, melynek ékessége a 70 fős lélekszámú falucska központjában található erődítés maradványa.

Az erődítés szót ebben az esetben szándékosan használom, mert még magam sem döntöttem el igazán, hogy a vár vagy az erődített templom tűnik korrektebb elnevezésnek.

 

A wikipédia a településről az alábbi gondolatokat osztja meg a várra vonatkozóan:

„A települést 1266-ban "Seurdfolou" néven említi először oklevél, a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. 1342-ben Litva várának tartozéka. 1442 és 1446 között gyakran érték huszita támadások. A falu régi templomdombján 15. századi források várat említenek, mely egy bizonyos Zsibrid Jakab tulajdona volt. Őróla kapta volna nevét is a település, mivel azonban erkölcstelen életet folytatott családjával együtt börtönben végezte. A falu a 16. század első felétől a szitnyai uradalom része. 1629-ben Koháry Péternek a birtoka, a 19.században a Coburg családé. 1576-ban elpusztította a török. 1586-ban várát megerősítették. A török időkben az erősség fontos őrhely volt, ahol folyamatosan őrség állomásozott. A vár romjai állítólag még a 19. század közepén is láthatók voltak.”

A falu központját egy kis bástya (harangtorony) uralja, amely az 1586-ban kialakított erődtemplom maradványaként szolgál. A körítőfalak alapjai a déli utcafront felöli és a keleti oldalon még észlelhetőek. A területen emlékhely és pihenőpadok lettek kialakítva. A műemlékkel szemben az utca másik oldalán a Polgármesteri hivatal található. 

(A várhely koordinátája: N 48.391779, E18.980831)

 

 

 

Nemrégiben egy igen érdekes és értékes forrást találtam a Zsibritói erődített templomról:

Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)-350. oldal

„A falú középen egy lejtőn áll a régi erősített templom. Ennek csak falai állanak még és a szentélyben látszanak gerincek nyomai, melyek egyszerűen a falra futnak le és profiljuk a 15. századra mutat. AbIak és ajtóbéletek elpusztultak, Az udvar falai is, már alig egy méter magasak, Az udvar délkeleti szögletén áll az erős, kerek torony. Az udvar déli falát erős pillér támasztja. Az összes falak sárgás mészkőből valók. Zsibritó a Csabráki uradalomhoz tartozik."

 

Szerencsére Könyöki alaprajzot is közöl:

 

szignó j.I. : Könyöki

fekete tus
rp. kart. méret: 255 mm x 337 mm, 348 mm x 437 mm
előlap felirat k. f.:Zsibritó, korponai járás, hont Megye; jelzés b,f.:4.
sz. 1888.; jelzés j.I.: OMF Tervtár p. K 8529.
hátlap jelzés k: kerek MOB p.
rep. neg.: OMvH Fotótár Itsz. 135.635.
OMvH Tervtár Itsz. K 8529.;  MOB Irattár 1888/4.

 



A következő helyszín a Zsibritótól 34 km-re ÉNY-ra található Bakabánya, ahol Könyöki József is járt. Néhány sort idéznék a Szent Miklós templomról írt jegyzeteiből (1889), amelyben a települést írja le:

„A község keleti részén áll a késő góthkorú kath. szt. Miklós püspöknek szentelt templom, mely keleti részén végig húzódik egy magas védőfal mely előtt még árok is van. A templomtól délre pedig kaputornyot találunk. Mindebből látjuk hogy Bakabánya erősített hely volt, melynek egyéb falait csak a mult században hordották le.  (Megjegyzés: A kaputornyot később lebontották, de néhány 1899-es felvétel megőrizte alakját az utókornak.

 

 

 

 

A város (majd község) történetét illetően két forrásból idéznék:


Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4.ÉRTEKEZÉSEK Relković Néda: Bakabánya levéltára és rövid története / 231–235. o.

BAKABÁNYA LEVÉLTÁRA ÉS RÖVID TÖRTÉNETE.
Bakabánya (Hont vm.) levéltárában 1913-ban jártam. A levéltár a községház tanácstermében volt elhelyezve, ahol tartalomjegyzék is állott rendelkezésemre. A jegyzékbe foglalt okiratok azonban részben nem voltak megtalálhatók.

………………

A megtalált oklevelek ismertetése mellett rövid ismertetést ad a szerző a város történetéről:

A város rövid története a következőkben foglalható össze: Régi telepből alakult, mely mint villa Baka már a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) is előfordul.  Nevének főbb változatai a középkor folyamán ezek: Bakabanya,Baeabanya,  Wakkabayna, majd Buckahancz.
Fejlődésnek akkor indul, mikor Károly Róbert 1325-ben Haslaui Gyulának és Andrásnak hű szolgálataik fejében egy mérföldnyi területen belül vásártartási és turzási jogot adományoz.  E Hauslaui-testvérek osztrák bevándorlók voltak, alkalmasint rokonai ama ifjabb Haslaui Ottónak, akinek  IV.  László Rudolf császár kérésére az elhalt Roraui Detre javadalmait adlta 1278-ban.  Városi szabadalmait Nagy Lajos bővíthette ki.  A XIV. század derekán már annyira fejlett, hogy lakosai Újbányának vetik meg alapját, ekkor már külön bánya-kamarával bír. Mint a hét alsó magyarországi bányavárosok egyike, a  XV.  században királynéi tulajdonná lett. Nagyobb csapás a huszita mozgalom idején érte, mikor 1442-ben Rozgonyi Simon Selmecbánya megtámadásakor a környéken is pusztított.  A küzdelemben mint Erzsébetpárti város szintén résztvesz. A társvárosokkal egyetemben felgyújtotta Szentbenedeket, minek viszonzásául a berzencei várnép a közeli bányavárosok ingatlanait pusztította, többek közt a Bakabánya felé épült malmokat is lefoglalta. Ezért hagyja meg utóbb V.  László Szentmiklósi Pongrácnak, hogy a berzenceieket tiltsa el a hatalmaskodástól. E viszontagságos idők után a polgárság szabadalmainak megerősítését sürgeti. Adómentességét, vámszabadalmát, az erdősségek szabad használatát a társvárosokkal egyetemben erősítteti meg.  Bányászatának fejlettségét az a körülmény is igazolja, hogy Tyl és Miklós nevű bányapolgárok többek közt a bakai urburát is bérbeveszik. A  XVI.  században pedig maga a város bérli a szentbenedeki apátság érczúzóját 16 arany frt-ért. 
II.  Ulászló korában nyeri alapvető szabadalmainak megerősítését, mert az oklevelek ellenséges támadás következtében megsemmisültek. A bíró és esküdtek bemondása alapján megerősíti a tanácsválasztás módját,
a fellebbezés jogát és vásártartást; végül a város évi adóját 90 frt-ban állapítja meg.

A város továbbfejlődését a XVI. századi események akasztják meg. A hatalmaskodó Dóczyak ellen a bakai polgárok is fellépnek, majd a trónvillongások korában részt vesznek abban a küzdelemben, amely Zápolyai hívei ellen folyt. 1528-ban máj. 3-án Szentbenedek alól el is kergetik őket. Majd a török előnyomulása veszélyezteti a várost. 1552-ben a hódoltsági lajtsromba kerül.  1569-ben fallal veszik körül  s védőművei felépítésére több vármegye közmunkáját rendeli el az országgyűlés. Az adót követelő török főképpen az 1570-es években támadja a várost. Szorult helyzetét igazolja, hogy a nógrádi és esztergomi béglek közeledése hírére  1572-ben Forgách Simon ker. kapitány 100 lövészt kíván a bányavárosok által Bakabányára küldeni.  1581 májusában Dobó Ferenccel élükön visszaverik a bakaiak a törököt.
Belső zavargások is nyugtalanítják a várost. A polgárság ós a beszállásolt katonaság között egyenetlenség támad, melynek következtében a hatóság tekintélye apad.  Ily körülmények közt átéli a felkelések korát, míg 1640-ben a török felgyújtja. Az 1664. évi felvidéki hadjárat újból tönkreteszi. Még a tizenötéves taksamentesség sem képes helyzetén javítani. Lakossága, mely a XVI. század derekán még javarészben német,  a XVII. században kipusztul, eltótosodik,  közigazgatási nyelve a tót lesz.
 Belső élete is zaklatott. Határpert folytat az újbányaiakkal,  majd az ellenreformáció következtében elveszti templomát. Ezt panaszolják el az 1681. évi soproni és az 1687/88. pozsonyi országgyűlésen.
 A felszabadító török háborúk pedig anyagi romlását siettetik. A beszállásolt katonaság eltartása, a magas hadiadó felemésztik erejét. Bár szabadalmait megerősítik sőt újabb kiváltságokkal gyarapítják, amennyiben 1547-ben pallosjogot és 1560-ban a piros pecsét használatát engedélyezik,* nem tud többé fellendülni. 1542-bem 180 a lakóházak száma és a kivetett hatvanadadó 145 forint;  1596-ban csak 41 / 4 portát számlál, melyre 1050 forint repartátiót vetettek ki.
 
DR. RELKOVIC NÉDA.

Bakabánya az oszmán uralom felszámolása utáni történetét a wikipédia segítségével ismertetem:

A török 1686. évben történt kiűzése nagy megkönnyebbülést hozott a városnak, I. Lipót király pedig visszaállította a város régi kiváltságait. 1702-ben négy országos vásár tartását engedélyezte a király a városnak. 1703-ban a kurucok foglalták el a várost. 1774-ben már csak egy aranybánya működött, bányái fokozatosan kimerültek, 1875-re meg is szűnt a bányászat. 1823-ban megkezdődött az ipari üzemek betelepülése. 1876-ban elveszítette szabad királyi városi és bányavárosi jogait, közönséges községként Hont vármegyéhez csatolták. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.

Néhány adattal én is kiegészíteném az idézett forrásokat:

A rendszeressé váló török támadások miatt az országgyűlés döntése értelmében a katonai tanács felügyelete alatt,  Ferariho és Wadena császári mérnökök irányításával zajlott a város olaszrendszerű bástyákkal és kőfalakkal való megerősítése 1578-1595 között. Egyes levéltári adatok rávilágítanak, hogy valószínűleg csak a belvárost vette körül kőfa,l a külvárosi részeket palánk védte. Az erődítés téglalap alakú volt, egy-egy kapuval északi valamint déli irányban, és egy központi bástyával.

 Az én motivációmat a község felkeresésére a Szent Miklós plébániatemplom DK-i oldalán fennmaradt városfalak és ennek részeként fennmaradt olaszbástyák jelentették. A templomba sajnos nem sikerült bejutnom, ellenben a városfal maradványait szépen felújított parkosított környezetben szemlélhettem végig, sőt egyes esetekben a lakóházak udvaraira is bekukkantva végigkövettem a fennmaradt részleteket.

 

 

 

Az úgynevezett Alsó kapu a mai posta és gyógyszertár környezetében állott. A felső kaput pedig 1799-ben említették utoljára a források.A Szent Miklós  plébániatemplom a városi vár szívében volt úgy, mint Körmöcbányán. Mellette egy négyemeletes bástya állt, melynek helyén a későbbi városháza épült. A város központjában levő tér közepén levő szobor helyén állt a harangtorony. A város és a régi bányák feletti magaslati ponton egy Kistorony állott (Turnicka). Amikor az őrszem látta, hogy a várost közelgő ellenség fenyegeti, figyelmeztette  a városiakat és a bányák munkavállalóit a közelgő veszélyre. Turnicka ma kilátó és a környékbeli túrák kedvelt állomása.

 

Írta, fényképezte, szerkesztette: ifj. Fidrich Tibor

0.024 mp