Olsztyn vára a Sziléziai vajdaságban

Olsztyn egyik várát Szabó Tibor és Karczag Ákos szerzőpáros már bemutatta a Várak Kastélyok templomok 2017. augusztusi számában.(A német lovagok várai között Észak-Lengyelországban) Ám ezúttal a várvadász oldalain nem a Warmia-Mazúria vajdaság fővárosaként is ismert Olsztyn városról lesz szó, hanem a Sziléziai vajdaságban Częstochowa mellett található községről (1871-ig szintén város volt), melynek területén névrokonához hasonlóan egy középkori erődítés található.

Az erődítés első írásos említése 1306-ból való, 1309-ben a várat Przemiłowice néven nevezték, és gyakran szerepelt Jan Muskata (*1250 körül-†1320. február 7.) krakkói püspök – Jakub Świnka (?-1314), 1283-tól gnieźnoi érsek által 1306-ban indított – második perének aktáiban.  Olsztyni-ként a várat az írott források első alkalommal 1349-ben említik. Ezekben az időkben Nagy Kázmér király úgy döntött, hogy a korábban emelt fa szerkezetű várat kőből épült erőddé alakítja át. A várnak a Lengyel Királyság nyugati határait kellett védenie a Sziléziából történő támadások, valamint a Csehek ellen. A vár funkcióját tekintve királyi börtönként is működött.  1360-ban Maciej Borowicz-et Poznan kormányzóját vetették a kerek toronyban működő börtönbe a király elleni összeesküvés miatt. Itt is halt éhen 1360 február 9.-én.  A monda szerint a vajda lelke, jajveszékel, bilincseit rázza és máig jajveszékel és ijesztget a vár környékén. 1370-ben Nagy Lajos magyar és lengyel király a wieluni földekből Olsztynt dinasztikus terveinek támogatása miatt hűbérül adja unokaöccsének, Oppelni László opolei hercegnek (Lajos által megbízott lengyel kormányzó). II. Ulászló, eredeti nevén Jagelló (lengyelül: Władysław II Jagiełło) lengyel király 1396-ban egy hetes ostrom után elfoglalja a várat és a Koronához csatolja. (Más források szerint 1391. augusztusában Olsztynt 3 napig ostromolja). A vár birtokosa Jan Odrowaz lett.

A 15. században a kastély jelentős szerepet játszott a sziléziai fejedelmek támadásainak visszaszorításában. Abban az időben kibővítették, majd többször újjáépítették, mert a falak összeomlottak a leeső sziklák miatt. A 15. század másik felében az erőd kiterjesztése délnyugatra folytatódott, majd a bővítés következő szakaszát Piotr Opalinski fejezte be a 1540-41-es években. 1587-ben a várat III. Miksa Habsburg főherceg és lengyel trónkövetelő osztrák csapatai támadták meg. A drámai ostrom során sikerült Kacper Karlinski parancsnoknak és 80 katonájának megvédenie a várat, de az épület hatalmas károkat szenvedett. Az ostrom során az osztrákok egy aljas trükköt alkalmaztak. Mivel nem sikerült megtörni a védőket, III. Miksa csatlósa, Stanisław „Az Ördög” Stadnicki gonosz tervet eszelt ki. A várat védő parancsnok Karlinie-ban (jelenleg Zawiercie) levő udvarházát megtámadták, elrabolták 6 éves fiát, akit a következő támadás során élő pajzsként használtak. A védők haboztak tüzelni, de Karlisnki a következő ondattal kezdte meg a tüzelsét: Elsősorban lengyel vagyok, és csak azt követően apa! Az ágyúzás közben a fiú meghalt, az ostromot a védők visszaverték. (Karlinski nem sokkal az ostromot követően 1590-ben elhunyt). A megrongálódott épületet Joachim Ocieski sztarosta igyekezett kijavítani. Halálát követően azonban utóda Mikolaj Wolski nem sokat törődött a várral, inkább Krepzice-ben levő rezindenciájára koncentrált. Így az épület állapota rohamosan romlani kezdett, tehát a népi hagyományt, mely szerint a svédek pusztították el a várat, árnyalja az a tény, hogy egy 1613-as vizsgálói jelentés igen lepusztultnak írja le a várat.

1655. októberében a svéd csapatok elfoglalták és lerombolták az erődítményt. A háború végén a tüzérségi fegyverek fejlődése kapcsán védelmi szerepét már nem tudta betölteni. Krzysztof Mieroszewski vezette a királyi erődítmények felújításának munkálatait, de a hatalmas költségek miatt a vár újjáépítésének terveit elvetették. Maradványai azóta fokozatosan pusztulnak. A 18. században fennmaradt falait főként az alsó vár területén bontani kezdték, alapanyagként felhasználva köveit a tűzben elpusztult környező templom újjáépítése (1722-26 Szent János plébániatemplom) során. Napjainkra a lakópalota egyes részletei, két torony (a henger alakú a börtön, és a négyzetes alakú a Staroszta torony), pincék, és gazdasági épületek részletei maradtak fenn, valamint olyan részletek (kovácsműhely és vashámor maradványai) amelyeket a régészeti kutatások hoztak felszínre. 2002-ben a vár nyugati szárnyában karbantartási munkálatokat végeztek, 2003-ban pedig egy kilátót hoztak létre a Sztaroszta toronyban.

 

Az elmúlt években régészeti kutatások kezdődtek a várban Dr. Czesław Hadamik vezetésével.

A vár legmagasabban fekvő részén állt a toronyszerű palotaszárny, amely a mészkőhegy lábánál elhelyezkedő hatalmas barlanggal állt kapcsolatban. A barlangot élelmiszer és hadianyag tárolására használták. A lakóépületet a sztaroszták, vagy az olsztyni várban állandóan itt tartózkodó al-sztaroszták használták. Itt volt a várkápolna és a kincseskamra is, valamint a hivatalnokok és családtagjainak helységei.

 A vár belsejébe három kapun keresztül vezetett az út, egy a védőfalakon belül elhelyezkedő kis udvarba (B), itt volt az esővizet összegyűjtő ciszterna is, a vár hosszabb védelmének lehetőségét biztosítva a várvédő helyőrség számára. A vár alatt helyezkedett el a gazdasági területként ismert alsóvár (D). Ennek területén, a 2 m vastag falakba építve álltak a gazdasági épületek és az állandó cselédség lakóépületei. A XVI. század kezdetére láthatóan elkülönült a több mint 250 m hosszú falak rendszerével a hatalmas váralja, amelynek határát délnyugatról a masszív négyszögű Sztaroszta- vagy Bíró bástya jelölte ki (I). Ezt az építményt a XIII. században vagy kissé korábban építették, ami azt jelenti, hogy ez a vár legrégebbi falazott része. A Bíró bástya tövében található a bejárati kapu a váraljára, ennek közelében a XX. század 50-es éveiben egy vashámor nyomait tárták fel (primitív olvasztókemencék), ellenben tőlük kissé keletre a régi kovácsműhely maradványait találták meg (K). Már a falakon túl, közvetlenül a vár alatt laktak a vár szükségleteit kielégítő kézművesek.

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

 

Források:

Kazimierz Alchimowicz (1840-1916) „Olsztyn védelme 1587-ben”, a XX. század első feléből való festmény

Buskó András – Buskóné Szatai Marianna – Rally Polska 2014 – Lengyel Kisebbségi Önkormányzat

www.zamekolsztyn.pl

https://pl.wikipedia.org/wiki/Zamek_w_Olsztynie_(wojew%C3%B3dztwo_%C5%9Bl%C4%85skie)

http://www.zamkipolskie.com/olsz/olsz.html

0.035 mp