Nógrádi vártúra 2. rész - A két Petény és Tolmács Kálváriadombja

Alsópetény – Templomdomb

A szokástól eltérően most nem Alsópetény földváráról teszek említést, hanem Werbőczy Istvánról, és az ő várkastélyáról, ahol a népi emlékezet szerint megalkotta híres Hármas-Könyvét. Werbőczy itt volt birtokos szerette is a falut, de hol helyezkedett el a várkastélya?

A Cserhát völgyében levő festői szépségű kis település fölé mintegy szimbólumként magasodik a Templomdomb. Az eltelt évszázadok néma tanúja, a dicsőséges történelmi múlt hirdetője a helyszín. A falu római katolikus templomának külső falait szemlélve fel lehet fedezni a középkori eredet, a gótikus építészeti stílus nyomait.  A régi temető és a Harangtorony felöli külső (északi) oldalán a barokk ablakok körül láthatóak a gótikus ablakkeretek. A szentélyrészt kívülről körbejárva támpillérek kialakítása, és a keresztboltozat a gótikus előzményekről árulkodik. A déli oldalon a sekrestye mellett a régi templom (XV. századi) sekrestyéjének alapfalai láthatóak. A templomhajót Jeszenszky István építette át 1724-ben felhasználva a régi templom anyagát. A templom mellett közvetlenül a kétemeletes barokk Harangtorony található, amelyet a XVIII. században építettek. (A középkori eredtű templomok a török korban és még a XVIII. század elején is torony nélküliek Nógrád vármegyében) A templomdomb tetejét bejárva szép megmunkálású és kialakítású kőkeresztek utalnak az ősi temetkezési helyre.

   

 

A harangtorony tövében a helyi birtokos Somogyi és Gyurcsányi család temetkezési helyéül szolgáló kripták állnak. Felette az 1791-ben özvegy Gyurcsányi Ignácné (sz: Blaskovich Teréz) által emeltetett 3 oldalú gúla emlékoszlop Werbőczy István emlékére. A kripták és az emlékoszlop előtt a domb pereméből kiképzett kis terasz áll, pihenő padokkal. A perem levágott oldalából régi falszakasz kandikál ki a nagyvilágra. Ez lehet az egyik eklatáns felszíni bizonyítéka annak, hogy itt található Werbőczy István egykori várkastélya. Hogy ez nem csak csupán feltételezés, arra több helytörténeti forrás is utal:

Szobi Mihály 1507-1514 között itteni birtokait Werbőczy Istvánnak adta, a ki ide vonult vissza 1513-1514ben, midőn a híres hármaskönyvét írta. Ennek emlékét a Gyurcsányi Ignáczné által 1791ben készíttetett következő feliratú s háromoldalú gulába illesztett emléktábla őrzi …

….A gulaalakú emlékkő a templom közelében áll oly helyen, a hol valamely régi épületnek, nyilván egy régi várkastélynak a rommaradványai láthatók; a romok alatt van a Gyurcsányi és Somogyi családok kriptája, a hol a Werbőczy emléktáblát készíttető Gyurcsányi Ignáczné is nyugszik.

NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZSÉGEI.-Írta Reiszig Ede dr. történetíró. Kiegészítette Vende Aladár szerkesztő -in: Magyarország vármegyéi és városai sorozat – Nógrád vármegye 1911.

 

„(„Alsópetény nevű faluban még ma is megvannak az ő mulató házának némely düledékei”) Sokan úgy vélik, hogy a harangtorony körül található romoknak és kőtörmeléknek közük van az ő házához, mely a reneszánsz kastélyok védelmi funkciójából adódóan valóban biztonságot nyújtó védett lakóépület, azaz várkastély lehetett. A templomdomb alatt alagúthálózat húzódik. A hagyomány szerint egészen Csővárig nyúlik. (A hozzáfűzött monda szerint járatai a török időkben menedékül szolgáltak a környék lakóinak) Állaguk miatt számos ponton maguktól beomlottak, egy részét pedig maga az önkormányzat szüntette meg, nehogy valakit baleset érjen.”

Zelenik Csaba Ákos: Alsópetény -Történeti emlékek, fejezetek Alsópetény múltjából. 2005.-135,136. oldal

 

 

 

 

Felsőpetény – Öreg temető

Felsőpetényben az energianád termelő konzorcium mellett indul egy kis ösvény, amelyen elindulva pár perces sétával feljutunk a település fölé tornyosuló magaslatra (Homlajt-hegy nyugati lankásabb nyúlványa), amelyen egy mesterségesen kialakított terasz a község Öreg temetőjének ad otthont. A peremen vezet végig minket az a kis gyalogösvény, amelynek segítségével az egykori temető sírjait szemügyre vehetjük. A blog szempontjából azonban van egy érdekesebb dolog is a területen: Egy kettős árokkal és sánccal elválasztott DK – ÉNY tájolású ovális plató, amely első nekirugaszkodásra egy árpád kori kis várat rejt magában.

 

A területre Fülöp Zsolt nógrádi kötődésű várbarát figyelt fel a közelmúltban. Érdeklődését szem előtt tartva egy petényi ismerőse hívta fel a figyelmét a helyszínre. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a kis kitérőnek tervezett állomás számomra a nap egyik izgalmas szenzációjává válik. A kis temető szépen faragott keresztjeit elhagyva egy délnek futó árok néz velem farkasszemet. A kiterjedése hatalmas, túl nagy is ahhoz, hogy egy kis templomocska cinterem területét a gerinctől elválassza. Az árok nyugati peremét annak vonalában sánc kíséri végig. Az árok délnek haladva fokozatosan sekélyebb, ott keletnek fordul, majd fokozatosan fölöltődik a peremmel egy szintre. A helyszín déli oldala meredek, itt védőárokra nincs is szükség. A nyugati oldal rendkívül bozótos, felépítése, szerkezete további vizsgálatot igényel. A bejárás során pro és kontra két teóriát is felállítottunk. Az 1. árkon és sáncon túl, a 2. sekélyebb árok a kis templomhoz vezető egykori út nyomvonala. Az egyházi funkciót a I. és III. katonai felmérésen a kérdéses területen jelölt kereszt indokolhatja.

 

 

A második hipotézis arra irányul, hogy a gerinc felöl, a keleti oldalról kettős árokkal, sánccal választották el a vár magját. A kitermelt földdel a vármagot emelték, illetve az árok peremén futó sáncot magasíthatták. A déli oldal felöl meredély szegélyezni a magaslatot, így innen védművet kiépíteni nem igazán volt indokolt. A bozótosabb nyugati oldal fokozatosan keskenyedik, terepjelenségeinek vizsgálata plusz terepbejárásokat igényel.

 

 

Az erődített helyet (várat) az általam eddig megismert források nem említik.  Az 1200-as években Alsópeténnyel közös falut alkot a település, majd csak a 14. században válnak külön.

A Csák nemzetségből származó Pous fia Ugrin két faluból álló birtoka volt, aki 1268-ban és 1274-ben serviensének, Zsadány nb. Arnach fia Dénes mesternek adta, viszont 1280-ban ugyanő (Gyulazombor nb.) Sybrid fia Erdew comesnek adományozta. 1297-ben Sebreth fia Erdeu viszzadta Dénesnek 225M finom ezüstért, s ezt 1300-ban „Seueridus” fia Erdeu néven megerősítette.  Említései : 1268-Peggen, 1274,1280-Pethen, 1300-Kethpethen, 1335-Pechyen.

Forrás: Györffy György: Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza IV. 1998 – 284. oldal.

 

A 15. század végén, 1477-ben a Petényi családé lett, akik a helységből vették fel nevüket is. Később a Török család, Werbőczy Imre birtokolta.

A török hódoltság idején népessége jelentősen csökkent. A 18. század végén szlovákok települtek be.

 

 

Tolmács – Kálváriadomb

A várat az eddig ismert oklevelek, és a szakirodalmak sem említik. A helyszínen 1989-ben Bodnár Katalin végzett a helyszínen ásatást, és a johanniták egykori templomának alapfalait tárta fel. Ekkor derült az is ki, hogy a domb erődített volt. A 6 hétig tartó, Kovács Géza plébános által szervezett társadalmi munkában a falu lakói segítették a munkálatokat. A szondázó jellegű ásatáson egy Árpád kori földvár és a domb első építményének részletét tárták fel. Nováki Gyula és Sándorfi György felmérte a helyszínt, és megállapította, hogy oválisra képezték ki a helyszínt, és árokkal vették körül. Az árok és a plató között 4m szintkülönbség volt. Valószínűleg a már álló földvárba építették bele a kicsi templomot, amelynek több építési peridusát sikerült tisztázni. A Johanniták tolmácsi birtokára és rendházára 1274-ből ismerünk adatot, de Belitzky János szerint már III. Béla adományozhatta nekik a területet. A templomot a XIX. század közepén bontották le.

 

 

„A legelső templom egy félköríves szentélyzáródású, pici , 8 m. hosszú épület a X I I - X I I I . sz-ból. Kicsinek bizonyulhatott, így a XIV-XV. sz-ban szentélyét átépítik egyenes záródásúvá, két támpillérrel, a hajó N y - i fala elé egy tornyot építenek. Kapcsolódik hozzá még egy sekrestye is az É-i oldalon, amelyet még később átalakítanak. Sajnos a templomnak nem maradtak meg az alapfalai, mert a szorgalmas tolmácsiak az alapozás aljáig kitermelték a használható köveket. Mi csupán a falak valamikori alapozási árkát tudtuk kibontani. A templom körül helyezkedik el a középkori temető, melyet a X I I - X V I I I . s z - i g használnak. Erre utalnak leletei, az S-végű Árpád-kori hajkarika, a gótikus X I V - X V I I I . s z - i csizma és párta.”

F. Bodnár Katalin – A Johanniták Temploma Tolmácson – Nógrád Megyei Múzeumi Mozaik 1989. 2. szám - 67,68. oldal

A Kálváriadomb Tolmács község déli részén a temetőnek otthont adó magaslat szélén helyezkedik el. A szabálytalan ovális alakú ÉNY-DK tengelyű plató átmérője Nováki Gyula és Sándorfi György adatai szerint 47 m illetve 32 m. Az egyetlen erődítésre utaló, és a napjainkban is látható nyom a domb ÉNY-i sarkában található árokrészlet, amely a nyugatra elterülő lankásabb gerinctől választja el a dombot. A domb platóján betemetett faragott keresztrészleteket, csontokat találni a felszínen. Feltételezésem szerint ez egy tereprendezés következménye. A déli oldalról a temető területének egyengetése során feltöltötték a dombot körbeölelő árkot. Az árokra nagy valószínűség szerint északról és észak-keletről nem volt szükség, mert az oldal egyébként is igen meredek. A domb peremét kis mértékben lefaragták, a keletkezett földdel pedig a plató területét töltötték fel egyengették el. A helyszínről a környék nagyon jól belátható, tehát erődítés építésére alkalmas. A temetőbe érkezve a dombot északról délre haladva lehet megközelíteni, kiépített járdán. A domb felé haladva az egykori uradalmi pince vonulata vonzza magához a kíváncsi szemeket.

 

 

 

 

 

„A besenyő Talmács törzsbeliekről elnevezett település. Eredetileg várbirtok volt, mely Bánk Bán kezére jutott, majd tőle II. Endre elkobozta és Dénes fia, Dénes nádornak adta, aki a várjavak 1239. évi visszavételekor a johannita ispotályos keresztes rendnek adományozta. E föld részét, mely állítólag Jenő határai között feküdt, a tatárjárás után a dömösi prépostság magának követelte 1138. évi birtokösszeírására vonatkozva, melyben azonban nem Tolmács, hanem Tamach szerepel, ez pedig a Zaránd megyei (Tamác) birtokra vonatkozik. A név csekély módosítása után a prépostságnak sikerült Tolmács részének birtokába jutnia, és ezt a részt bébe adnia a Jenőn birtokos Thekus fiaknak és Both comes fiának, Bertalannak telepítésre évi 1 ½ M bécsi denárért, mely Keresztelő Szent János napján fizetendő a jenői bíró és a dejtári pap előtt. 1274-ben a szomolyai, tolmácsi, és sziráki johannita keresztesek preceptora jelent meg a rendi káptalanon. 1299-ben a dömösi prépostság itteni birtokát bérbe adta a váci német polgároknak.” 

Forrás: Györffy György: Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza IV. 1998 – 308. oldal

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

2017. februárban jelenik meg a Magyarország Vártopográfiai sorozatának 4. - Nógrád megye várait bemutató kötete...

Megrendelhető a kiadónál, a  civertan@civertan.hu  e-mail címen. 

 

 

 

0.034 mp