Nógrádi vártúra 1. rész - Diósjenő Csehvár részletesebben

Régóta foglalkoztam a gondolattal, hogy Diósjenő – Csehvárat fel kellene keresnem. Megkértem Fülöp Zsolt barátomat, legyen szíves kísérjen el. Zsolt hely és terepismerete nem várt meglepetéseket tartogatott számomra, amely igen kedves emlékké varázsolta a csöndesnek ígérkező Nógrádi vártúrát. A most kezdődő blog sorozattal a túra legérdekesebb helyszíneit veszem górcső alá, a tervek szerint februárban megjelenő Nógrád megyei vártopográfia ráhangolódásaként.

Diósjenő – Csehvár területe a Börzsöny kedvelt túrahelyszínei közé sorolható. A községbe tartó műútról már messziről látni azt az 523m magas hegykúpot, amely a két szomszéd hegy ölelésében néz farkasszemet a tettre kész turistával.

A Diósjenői Szabadidőpark parkolójától a Zöld majd piros X jelzésen mentünk fel egy napsütéses december végi délelőttön a várhoz. 40 percnyi kaptató várt rám, amelyet két-három megállással tudtam leküzdeni. Az utolsó szakasz esetén megjegyzendő, hogy a Zöld jelzésről amikor a piros X -re csatlakozol közvetlenül a várnak otthont adó magaslat alatt, két út is indul a tetőre. A szélsőt kellene választani, mivel a belső felvezető utat nem takarította ki az erdészet az útra dőlt fáktól lehetetlenné téve az ezen az útvonalon való tovább haladást. A szélső X viszont kisebb kerülővel ugyan, de felvisz a várhoz.

Az első meglepetés a vár alatt ért… Egy nagy kiterjedésű nyugati irányba elterülő plató övezi a várhoz vezető ösvényt. A területnek az általam megismert alaprajz nem tulajdonít nagy jelentőséget, megérzésem viszont azt súgja, hogy bizony itt a várhoz kapcsolódó tereprészlettel van dolgunk. A vár alatti -nyugatra kiszélesedő- plató pereménél egy nyugatról és egy a vár területével párhuzamosan futó ÉNY-i irányú út találkozik. A két út találkozásánál a peremnél egy kisebb kör alakú terasz található. Talán itt volt valamilyen kisebb épület, amely az útról érkezőket megállította. A teraszt megkerülve vezetett az út a nyugati oldalra, ahol a központi vármagot övező árok és sánc is megszakad. Itt volt a (felső)vár bejárata. A nyugati oldalon a sánc vizsgálata során vasszögek kerültek elő, és némi cseréplelet, amelyek talán a 15. századra tehetők. A vasszögek egy fa építményre is utalhatnak a nyugati bejárat környezetében.

 

 

A vár központi részét, hatalmas árok övezi, amely az északi oldalon mélyebb, a déli és keleti oldalon sekélyebb, vagyis jobban feltöltődött az idők során. A plató északi oldalának vizsgálata során egy a huszita időkből származó „parasztkard” markolatának fém betéte került elő. Az árkot övező sánc tetején az árokkal körbevett várterület kellő körültekintéssel körbejárható. Tipológiailag egy Árpád korban keletkezett vár érzetét keltette bennem a helyszín, melynek az oklevelek szerinti huszita tovább élése plusz adalék.

   

(A helyszínen történt műszeres lelet felderítés az illetékes múzeum engedélyével és támogatásával történt)

A vár platóján egy hatalmas bemélyedés található az első harmadban. Gádor Judit kutatásai szerint a kő, tégla és habarcsmaradványok kőépület maradványait sejtetnek. Tehát eddigi régészeti megállapítások szerint egy kőépület állhatott ott. Kis alapterülete (ciszterna?) miatt én kíváncsian várom, egy esetleges tudományos kutatás eredményét, hogy milyen épület lehetett, belső oldalának északi és nyugati részén pedig még felsejlenek a kőfalazás nyomai. A torony esetében elképzelhető talán az is, hogy hátrébb, a keleti oldalon lehetett (téglalap alakú), ennek is lenne a logikája, hiszen onnan is a teljes környéket szemmel lehetett tartani,nyugati irányba pedig plusz épület(ek) kapcsolódhattak hozzá. Természetesen a központi platón elhelyezkedő épület(ek) felépítését és elhelyezkedését egy alapos régészeti feltárás tudná tisztázni, amely eddigi ismereteim szerint sajnos nem történt még meg. Ez pedig nagyon is időszerű lenne, ugyanis avatatlan kincskereső kezek durva beásásaikkal, már jóvátehetetlen károkat okoztak például a központi plató északi peremén…

 

 

Története:

A várat először 1851-ben említik. Az 1890-es Archeológiai Értesítőből megtudhatjuk, hogy bizony Könyöki József is járt ebben az időszakban a helyszínen, de értékes jegyzetei elkallódtak az idők során. Fügedi Erik 1977-ben értékes információkat ad a vár történetének kezdeteivel kapcsolatban. A 30-as években Mikszáth Géza említi, míg az 50-es években Patay Pál, 1967-ben pedig Gádor Judit írja le. A Nováki-Sándorfi-Miklós szerzőhármas Börzsönyi várakról szóló 1979-es könyvében a vár felépítését és történetét is taglalja, sőt közreadja a vár felmérési rajzát is.  Az azóta eltelt 38 évben újabb források jelentek meg, amelyek kis mozaikdarabkáival ki tudjuk egészíteni a várról eddig alkotott képet.

A település az egyik honfoglalás kori törzs, Jenő nevéből eredeztethető.

Jenő várát, a rendelkezésünkre álló adatok szerint valószínűleg az 1250-es években felépítő Tekus ispán és testvérei, Bot, Bács és András, tekintélyes Nógrád megyei nemes családból, címerük alapján ítélve talán a Kacsics-nem egyik ágából származtak.

A település nevét 1274-ben a váci káptalan oklevele említette először Jenew néven. 1274-ben Tekus fiainak birtoka volt, akiknek itteni népei a falunagy vezetésével bérbe vették Tolmácsnak azt a részét, melyet a dömösi prépostság mondott magáénak jogtalanul. Ugyancsak 1274-ben Tekus fivére, Both comes berényi földjét bérbe adta Jenő település német jobbágyainak (köztük a bírónak, egy borkereskedőnek) évi 3 finom ezüst M-ért. 1282–1295 között IV. László és III. András király a Torna vármegyei Szádvárért cserébe magához váltotta Jenőt és várát a Tekus fiaktól. 1295-ben Jenő vár királyi várnagya a Csák nemzetséghez tartozó Egyed fia Sándor comes volt. 1296 előtt a Bána nemzetséghez tartozó Cseszneki Jakab fiai Jenő várának tartozékait elpusztították, ezért a király a Hont vármegyei Visket a hozzá tartozó falvakkal elkobozta tőlük. 1299-ben Sebestyén fia Miklós jenei várnagyot a Hont-Pázmány nemzetségből származó Hont vármegyei Kóvár birtokosai; Kovári Miklós fiai testvérükké fogadták és birtokaikban is részeltették.

Györffy György – Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest,1998– 254. oldal

 

A várról a XIV. századból, az Anjou korból nem ismerünk okleveles adatokat, amelyek a várat említenék. 1389-ben tűnik fel említése, amikor Mezőlaki Zámbó Miklós királyi tárnokmesternek királyi rendeletre vissza kellett adnia a Zsigmondtól és Mária királynőtől zálogba kapott javakat, köztük Jenő birtokot is. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951-133.-134. oldal)

 

Ismeretlen korszak – a környék története

De mit történhetett a 1299-említés és az 1438-as Zsigmond által a Lévaiaknak történt adományozás közötti majd 140 évben? Hogyan kerülhetett a királyi birtok Salgói Miklós kezébe?

Erre pusztán jelenleg hipotéziseink vannak, régészeti kutatás és oklevelek ismerete nélkül. Hogy következtetéseink legyenek talán érdemes a szomszédos települések, valamint a Börzsöny helységeinek helytörténetét, okleveleit tanulmányozni…

Az 1300-as évek elején Csák Máté Nógrádra is kiterjesztette fennhatóságát (1302-1308 között), talán a Börzsöny sem kerülhette el az állandó csatározásokat.

A helyezetet híven példázza Nagybörzsöny története a vonatkozó időszakból:

A XIII. század végére az ország nyugati részéből kiszoruló Csák nemzetség az ország északi részén folytatta birtokszerző politikáját. Pozsony, majd Komárom, Bars, Hont és Nyitra megyére – vagy egy részükre – is kiterjesztették hatalmukat. Talán Börzsöny is behódolt nekik, mindenesetre tudunk az esztergomi érsek birtokai ellen a Hontpázmány nemzetségbeliekkel együtt elkövetett bűneikről. Az országbíró-helyettes ítéletlevelében 33 bűnüket sorolják fel, amit Lodomér érsek ellen követtek el. 1290–1293 között az esztergomi birtokokon, Börzsönyben is hatalmaskodott a Hontpázmány nemzetséghez tartozó Bényi Kázmér és Pásztói János és Miklós, akik Csák mester szolgáival együtt ott egy jobbágyot agyonütöttek és több embert megsebeztek. Elvittek harminc ökröt, hat lovat és hat ekére való ökröt és lovat, amiért háromszáz márkára büntették őket. Marcell országbíró 1293-ban hozott ítéletével elkobozta a Pásztói testvérek kemencei birtokát. 1294-ben huszonnyolc lovat és hatvan szarvasmarhát vitt el Lampert István László, és két embert meg is gyilkoltatott. 1295-ben a Hontpázmány grófok közül Kázmér fiai is erőszakkal léptek fel Börzsönyben, de több az esztergomi érsekhez tartozó birtokon is. Ismét megöltek egy jobbágyot, elvittek harmincegy lovat, tíz barmot, majd nyolc lovat és nyolc ökröt. 1311-ben Csák Mátét egyházi átokkal sújtották, s hívei elfoglalták birtokait. Úgy tűnik, falunkat is sajátjuknak akarták tudni, mert 1312 előtt Csák Máté híve, Ibur fia István szemet vetett Börzsönyre és elfoglalta a falut, az érsekség itteni ezüstbányáját és jövedelmeit is jogtalanul bitorolta, s ezzel kétszáz márka kárt okozott Tamás érseknek. Az érsek természetesen tiltakozott a földfoglalások ellen, és a veszprémi káptalan tárgyalta a bitorlók ügyét. Mindezek az esetek egyrészt rámutatnak azokra az ellentétekre, melyek az Árpád-ház politikáját támogató Lodomér érsek és az Anjou-uralmat ellenző nagyurak, illetve az Anjou-házi Károly Róbertet támogató Tamás esztergomi érsek között folyt.

Talán a kis királyi vár ebben a korban pusztulhatott el, a királyi hatalomra fittyet hányó Csák Máté fegyvereseinek keze által ?…

Szécsényi Tamás Károly Róbert oldalára állt, a király hatalmának megszilárdítása után a környéken birtokadományokban részesítette (leszármazottai vették fel a Salgói nevet.)…

Tehát a történet 1299 és 1438 közötti korszak szinte ismeretlen, újabb adatok hiányában pusztán feltételezéseink lehetnek. A XV. századtól azonban az oklevelek segítségével közvetve vagy közvetetten újra rekonstruálni lehet a Csehvár történetét.

Itt az előzmények estén Salgói Miklós kapcsán meg kell említenünk egy 1424-es esetet, amely a birtokok későbbi sorsát nagyban meghatározták.

1424 júniusában – Luxemburgi Zsigmond Salgói Miklóst hamis pénz verése, hatalmaskodások, (pl.: 1423. nov. 19. Garai  Miklós nádor előtt az esztergomi érsek panaszt emel Salgói Miklós ellen, aki Perechen-i, Mykola-i és Orsani, valamint szakállosi jobbágyokkal Kemenche-n és a Kemenche és Perechen közti völgyben a termést elvitték, jobbágyait megverték.) engedetlensége és erkölcstelen életmódja miatt - mivel együtt élt Garai János feleségével, Hedvig mazóviai hercegnővel -, megfosztotta minden birtokától, sőt a király parancsára a Hont vármegyei Salgót és Benevárat földig lerombolták. Az uralkodó a garázda bárót száműzetésre ítélte. Salgói Miklós Velencébe menekült el, ahol 1438. január 19.-én meghalt.

Zsigmond király az elkobzott birtokok egy részét 1437-ben Léva Cseh Péternek zálogosítja el.

(DL‐DF 65884: Zsigmond király, minthogy Lewa‐i Cheh Péter erdélyi vajda az ország szükségletére –különösen mióta erdélyi vajda lett – 10 000 magyar aranyforintot költött és neki 3000 ugyanolyan forintot kölcsönzött, zálogul leköti neki néhai Salgo‐i Miklós Pazthoh, Zakalos, Mykola, Perewczen, Lomtho, Zalaba és Orsan Hont megyei, Jenew és Zakolya Nógrád megyei birtokait és amikolai, jenői és szakolyai vámjait minden haszonvételükkel és tartozékukkal. – Az oklevelet a császári titkos pecséttel erősítették meg. Átírta Zsigmond király 1437. december 7‐én kelt oklevelében.)

Zsigmond halála után Habsburg Albert király 1438 márciusában az elzálogosított birtokot Léva Cseh Péternek adományozza.

 (DL‐DF 30798: A váci káptalan bizonyítja, hogy megkapta Albert király oklevelét, amelyben a király figyelembe véve Cheh Péter vajdának, a néhai Saro‐i Péter fia László fiának szerzett érdemeire való tekintettel, amelyeket már apósával Zsigmond királlyal és a szent koronával szemben szerzett, két királyi birtokát: Zokolya‐t és Jenew‐t, amelyek azelőtt a néhai Salgo‐i Simon Bán fiának: Miklósnak a tulajdonai voltak, de annak ... miatt Zsigmond királyra és így őreá is háramlottak, azok minden tartozékával a nevezett Cheh Péternek adományozta és be akarja őt azok tulajdonába vezetni, azért meghagyja a káptalannak, küldje ki a testimoniumát, hogy annak a jelenlétében ... mint királyi ember a szomszédok meghívása mellett vezesse be a nevezett Péter vajdát azok tulajdonába. Datum ... anno Domini 1438. ‐ A káptalan kiküldte /febr. 27./ kiszálltak az említett két birtokhoz és bevezették Péter vajdát azok a tulajdonába anélkül, hogy bárki is ellentmondott volna.”)

A Lévai család nemesi előnevét a Bars megyei Léva váráról vette. 1318-ban még a hírhedt kiskirály, Csák Máté birtokolja, később királyi majd királynéi vár lesz. Zsigmond király 1388-ban adományozta Sárói Lászlónak, a Lévai család ősének. Lévai Cseh Péter tehát házasságával megszerezte a jelentős Treutel-birtokot is. Övé lett Treutel Miklós Pozsega, Valkó, Fejér és Bodrog megyei jószágain túl Tolna megyében Bolta, Oroszló, Szentmihály, Kerekliget, Vargány, Köblény, Szalatnak, Hillje, Bikal, Kozár és Maróc. Cseh Péter ezen birtokokra úgynevezett „új adományt” eszközölt ki Zsigmond királytól 1427-ben és 1428-ban. Ezt akkor adták a királyok, amikor egy nemes nem tudta igazolni a ténylegesen a kezén lévő birtokaihoz fűződő jogait.

Az 1400-as évek közepétől tűnik fel újra az oklevelekben Jenő vára. Ebből azt lehet feltételezni, hogy a vár újjáépítése Lévai Cseh Péterhez, de leginkább Lászlóhoz köthető.

Lévai Cseh Péter halála (1440) után fiának, apja özvegyével Katalinnal folytatott zálog vitája nem volt mentes az erőszaktól sem. Erről tanúskodik a Budai káptalan 1447-06-24-i oklevele.

(DL‐DF 65893 : „A budai káptalan előtt Lewa‐i néhai Cheh Péter fia: László – fiának: Péternek terhét is magára vállalva – annak a 300 arany (auri puri) forintnak zálogául, amelyben az országos rendek a nemrég Pest városában tartott országgyűlésen fenti Péter özvegyének: Katalinnak elfogása és a neki okozott károk miatt elmarasztalták őket, átadja a Nógrád megyei Jenew birtokot minden haszonvételével, jövedelmével és census‐ával Katalinnak úgy, hogy ő azt 300 forint értékben bárkire hagyhatja, László és Péter viszont csak az összeg lefizetése után vehetik azt ismét birtokukba, ellenkező esetben az özvegy – vagy hagyományozottja – ellenében a tényből következően hatalombajban vesztesként fognak elmarasztaltatni.”)

 

Egy 1448. augusztus 17-i keltezésű oklevél szerint a 300 Ft megfizetése után a birtok visszakerült László tulajdonába.

( DL‐DF 14189: „A garamszentbenedeki konvent bizonyítja, hogy megjelent előtte Lewa‐i Cheh Péternek, volt erdélyi vajdának az özvegye: Katalin és ily bejelentést tett: Jóllehet Lewa‐i Cheh Péter fia László régebben két nógrádmegyei birtokát: Jenew‐t és Zakolya‐t neki 300 arany forintért elzálogosította, mivel most a zálogösszeget tőle visszakapta, nyugtatja őt a 300 forint vissza fizetéséről, egyúttal a két birtokot visszaadta neki és a zálogleveleket semmiseknek jelentette ki. „)

 

1456-május 28-i keltezésű a veszprémi káptalan azon oklevele (DL‐DF 15075), amelyből arról értesülünk, hogy Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán Axamit Péter huszita vezértől 2200 Ft-ért visszaváltotta Jenő várát, és egyes Nógrád és Hont megyei birtokokat. De mivel Lévai Cseh László fia az összeget megfizette neki, így a várat és a felsorolt birtokokat a rendelkezésére bocsátotta. (Axamit Péter 1458 május 21.-én esett el Sárospatak mellett a királyi hadakkal vívott csatában.)

A visszavétel és a husziták után mások rabolták a környéket: Lévai Cseh László familiárisai és jobbágyai a Váci püspök birtokai kárára hatalmaskodásokat követtek el, melyet egy 1458-szeptember 6.-án a Váci káptalan által kiadott oklevél (DL‐DF 59475) szerint a püspökkel való egyezség zárt le. Cseh László kifizette az okozott károkat.

(A váci káptalan bizonyságlevele arról az egyezségről, melyet Vince váci püspök felperes és Lévai Cseh László alperes fogott bírák közvetítésével kötöttek Cseh László név szerint felsorolt familiárisai továbbá jobbágyai által Jenew possessióban /Nógrád m./ levő erősségből a püspök javain és jobbágyain elkövetett hatalmaskodások: kártevések, házak felégetése, jobbágyok megölése és állatállomány elhajtása miatt indult perekben és amelyben Cseh László vállalta, hogy az okozott károk fejében a püspöknek 450 magyar arany forint kártérítést fizet).

1459. április 24.-én éjjel Cseh László gondatlansága (zálogba adta a várat és a birtokot, ám az őrzésre a szerződésben vállat kötelezettségei ellenére nem fordított kellő figyelmet) miatt újra a husziták kezébe kerül rövid időre a vár a Benedek és Pál plébánosok az esztergomi kanonokhoz intézett 1460-as jelentése szerint

(DL‐DF 15467: „Még 1459‐ben, a nagyböjtben, Letare vasárnap (márc.4.) körül megjelent a budai káptalan előtt a nevezett Cheh László és magára vállalva János nevű fiának a terhét, a nógrád megyei Jenyew nevű birtokát a benne lévő vámmal és minden más tartozékával 200 magyar arany forintért Themeskezy Bálintnak és 344 magyar arany forintért Tharcha‐i Jánosnak zálogosította el oly módon, hogy az összesen 544 magyar arany forintért Szent György napjáig azt bármikor visszaválthatja, de ez ünnep elmúltával csak egy év múlva van joga azt visszaváltani, amikor a zálogba vevők kötelesek azt a zálogösszeg ellenében visszaadni. Vállalta Cheh László, hogy a város és a vám békés birtokában meg fogja őket mindenkivel szemben védeni; ha ezt nem teljesítené, a budai káptalan oklevelében foglaltak alapján Bálint és János beléphetnek, Lászlónak a Zakalospasthoh, Pewrechen és Lewa birtokoban lévő oly birtokrészeibe, amelyek Jenyew birtok és a benne lévő vám értékével egyenlő értékűek. Ha azután László ezekben sem védené meg őket, az összeg kétszeresében és a vesztett párbaj büntetésében marad el velük szemben és esküszegővé lesz, amikor az esztergomi érsek vagy a vicariusa csupán egy idézés alapján ítéletet hozhat ellene, amint mindez a budai káptalan oklevelében foglaltatik. Amióta azonban ily feltételekkel beléptek a zálogbirtok tulajdonába, attól kezdve László kezdte a Jenyew birtok felett épült várát illetőleg várkastélyát kevésbé őriztetni, és legfeljebb 3‐4 familiárist tartott abban annak a megvédésére, ami teljesen elégtelen volt, úgy hogy mikor Nesa‐i János és László ezt megtudták, ugyanabban az évben Szent György napja (ápr.24.) körül a várkastélyt titkon megrohanták, a kevésszámú familiárist onnan kivetették, majd cseheket, az ország ellenségeit hozták be abba, akik azután a birtokot, vámot és annak minen tartozékát elfoglalták tőlük, 600 arany forintnyi kárt okozva nekik, aminek tuljadonképpeni okozója Cheh László volt, mivel nem őriztette eléggé a várat, és kérésükre később sem igyekezett a várat az ellenségtől visszaszerezni s így nem tudta őket a birtok tulajdonába megvédeni. Amikor pedig ők a megállapodás szerint Cheh László más birtokaiba akartak belépni, azt sem engedélyezte és nem engedi ma sem, magára vonva az összeg kétszeresének, a vesztette párbaj és a becsületvesztés büntetését. Mindezt az actorok 4.000 arany forint ellenében sem viselnék el. ‐ A libellushoz mellékelve vannak azok a kérdések is, amelyeket a tanukhoz intézni kellett.”

 

 

A vár ezt követően visszakerült Cseh László birtokába, mivel a következő híradás már egy újabb zálogszerződésról szól.

1463-ban Lévai Cseh László (1467 m.) és fia (János-m. 1493 előtt) A Lévai és Jenői vár felét egyéb Bars, Hont, és Nógrád megyei birtokokkal 4150 Ft-ért elzálogosították Guti Országh Mihály Nádornak és fiainak. A február 6.-án a zálogösszeg visszafizetésének módozatairól kötnek egyességet a Sági Konvent előtt. (DL‐DF 108048)

1511-április 9-i keltezésű azon oklevél (DL‐DF 49111 ), amelyben II. Ulászló király utasítja a Budai káptalant, hogy Guti Országh Mihály fiait: Mihályt, Imrét, Ferencet és Jánost a Lévai Cseh Lászlóval kötött örökösödési szerződés értelmében vezesse be Jenő vár és tartozékai valamint egyes Vas és Pozsega megyei kerületek és várak birtokába és az ottani királyi jogba. Ez arra enged következtetni, hogy Jenőt nem csak posessio-ként említi az oklevél, hogy a vár ekkor még létezhetett.

Egy 1524. május 7.-i II. Lajos által kiadott oklevél azonban már csak a birtokot említi.

„Bude. sabbato prox. p. f. ascensionis Domini. Lajos király a fehérvári keresztesek konventjéhez. Minthogy ő hozzájárulását adta azon adományhoz és átíráshoz, amelyet Wylak‐i Lőrinc, Bosznia hercegének, országbírónak az oklevele szerint Lewa‐i Zsigmond, Bars megye comese tett felesége: generosa domina Anna Petrowyth de Zwroklyan és mindkét nembeli örökösei részére super totali oppido Pazthoh vocato és az ott épült kőből való nemesi ház és curia felett, továbbá a Hont megyében fekvő Mykola, Perewczen és Zakalos teljes birtokok felett, és a Jenew meg Zokolya nevű birtokok felett Nógrád megyében, azonkívül Zapolya‐i Jánosnak, Szepes földje örökös comesének és erdélyi vajdának a kérésére a nevezett Anna úrnőnek és örököseinek adományozta minden királyi jogát, mely őt a fenti javakban bármi címen megillette és be akarja őt azokba és a bennük lévő királyi jogba vezettetni, azért meghagyja a konventnek, küldje ki a testimoniumát, akinek a jelenlétében Emericus de Fyzesmegyer, aut Franciscus de Thessa, vel Mathias de Felsewdersenye, sew Emericus de Ilmer, sive Stephanus de Horwathy mint a királyi curiából kiküldött ember szálljon ki Pazthoh városához, Mykola, Perewczen, Zakalos, Jenew és Zokolya birtokokhoz és a szomszédok jelenlétében vezesse be azokba és a bennük lévő királyi jogba a nevezett Petrowyth Anna úrnőt, az esetleges ellenmondókat vele szemben a királyi személyes jelenlét elé idézve. Átírta: 1524. ..., Fehérvári keresztes konvent. (Aug. 26. után.)”

A vár felhagyása majd pusztulása igazodva az eddigi elképzelésekhez a XVI. század első harmadára tehető.

 

 

Források:

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Liptó, Máramaros, Moson, Nagysziget, Nógrád, Nyitra, Pest és Pilis megye. Budapest, 1998. 720 lap + 6 térképmelléklet.

Fügedi Erik: Vár és Társadalom a XIII. században. Budapest,1977-Akadémiai kiadó

Nováki Gyula – Sándorfi György : Középkori Várak Nógrád megye Nyugati felében (1992-Műemlékvédelem)

Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

Arch. Ért. 1890. 351.

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

Folytatása következik...

 

2017. februárban jelenik meg a Magyarország Vártopográfiai sorozatának 4. - Nógrád megye várait bemutató kötete...

Megrendelhető a kiadónál, a  civertan@civertan.hu  e-mail címen. 

 

 

0.072 mp