Elpusztult várból, rejtőzködő vár: Verőce

Verőce egykori várának története, a Dráva menti őrhelyek tanulmányozása közben keltette fel az érdeklődésemet. Az idei főként Szlavónia területét érintő vártúráim során sort kerítettem az egykori vár helyszínének felkeresésére is. A varak.hu adatbázis információi szerint az egykori erősség maradványaiból már semmi sem látszik a felszín felett, hiszen a helyére épült fel a 1800-1804 között a Pejácsevics család kastélya.

             

Verőce a testvérváros Barcstól mintegy 17 km-re délnyugatra található. A 22000 fős lakosú város Horvátországban Verőce-Drávamente megye székhelye.

Verőcéről a legjobb összefoglaló Szatanek József fordításában jelent meg a régi Magyarország várai című weboldalon.

A római korban Verőcét, Sereteis-nek (Seruta, Soroga) nevezték, majd Coronac-nak. A középkorban Verőce, Horvátország legelső városi rangú településeinek egyike volt. A város már 1234-ben kedvezményeket kapott Kálmán hercegtől, de a szabad királyi városi címet csak IV. Béla adományozta a városnak 1242-ben, mégpedig a zágrábi Geréccel együtt. A 13. században a magyar-horvát királyok sűrűn tartózkodtak a városban lévő saját udvarházukban, mely egyben a királyi birtok székhelye, valamint Verőce vármegye székhelye is volt. Verőce városában, V. István korában pénzverde is működött, ahol Horvátország és Szlavónia részére verték a pénzt.

            Tekintettel arra, hogy a város királyi birtok volt, mi úgy véljük, hogy Zsigmond király idejében, valószínűleg a 15. század elején, egy nagy királyi kastélyt építettek Verőcén. A várat és birtokát először Mátyás király idejében, 1474-ben említették meg, ami azt valószínűsíti, hogy Verőce várát 1453. és 1474. között építették fel. A vár méretéről és kinézetéről nem sokat tudunk. Feltételezések alapján, a vár külső méretei 90x100 métert tettek ki. A várat erőteljes falak övezték, melyeket négy toronnyal erősítettek meg. A falak körül egy széles és mély, vízzel elárasztott árok is volt.

                          

Miután a törökök 1552-ben elfoglalták Verőcét, egy igazi iszlám várossá alakították át, melynek semmi különösebb jellegzetessége nem volt azon kívül, hogy fontos stratégiai helyen állt. Evlija Cselebi egy négyszögletes településként írta le, amit erős falak és paliszádok öveztek.

            Számos olyan rézmetszet létezik, mely Verőce várának 1684-es török alóli felszabadulása utáni képét ábrázolja, de a látványt régészeti feltárásokkal még nem sikerült igazolni. A visszafoglalás után szinte azonnal, megkezdték a vár felújításának előkészületeit, különösen az után, hogy Leslie tábornoknak sikerült felgyújtania az Eszék mellett, híres Szulejmán hidat. A császári hadmérnökök egy teljesen új és erős várat terveztek, ám ahogy a törökök, mindinkább kiszorultak Szlavónia nagy részéről, Verőce elvesztette határ menti várként a jelentőségét. Az öreg vár lassan tönkrement, majd a 18. század végén, végleg elbontották, hogy a helyére egy új kastélyt építsenek. A kastélyt a Pejácsevich család építette. Talán még érdemes elmondanunk azt is, hogy Verőce városmagja az utolsó hét és fél évszázadon át is megtartotta jellegzetességét, azaz az egykor hatalmas, középkori vár, illetve a helye maradt a város központja.

(Forrás: Građevinar havi lap 2005/3, 57. száma. Szerző: Nadilo, Branko – Fordította: Szatanek József.)

                       

A vár feltehetőleg a 15. században épülhetett. Közelebbi dátumra két oklevélből következtethetünk. A század első felében Verőcét oppidiumként említik. Egy 1453-as oklevélben „oppidum Werewcze „- ként szerepel a terület míg 1474-ben egy Mátyás király által keltezett adományozó oklevélen már így szerepel.: „Castrum et oppidum”. (Szabad királyi státusza megváltozott, amikor is 1429-ben Zsigmond zálogba adta a Marczali családnak.) A vár építése egyes feltételezések szerint a Marczaliakhoz köthető, és valamikor 1453 és 1474 közötti időszakban történhetett.

A város törökök általi megszállása 1552. augusztus 2.-án történt. Ulama boszniai pasa, valamint a hercegovinai és hlevnói bég vezetésével kibontakozó támadás keretében elfoglalták az azonos nevű kis vármegye székvárosát.

                 

A törökök támadása már július 30.-án hajnalban elkezdődött Ulama pasa parancsára. Brodiáni György parancsnok védte a várat. A törökök először a ferences kolostor foglalták el, majd lövetni kezdték a várat. Bradiáni várkapitány tudva, hogy a kis létszámú őrséggel nem lesz képes megvédeni a várat és a várost, segítséget kért Székely Lukácstól de mielőtt a felmentés ideérhetett volna, a maroknyi védő augusztus 2.-án átadta Ulama pasának a várat.

Ettől kezdve Verőce 132 évre a Pozsegai szandzsák területébe tagolódott. Egy 1577-es zsoldlista szerint helyőrsége 300 lovasból és 300 gyalogosból állott.

Négy sarokbástyás, kis alapterületű vár volt.  Ez az erősség, ami magában a városban volt, egy körbeárkolt, paliszáddal ellátott kicsiny építmény volt. A bejárata különösen meg volt erősítve, egy felvonóhíddal ellátott híd vezetett a széles árkon keresztül, mely mindig vízzel volt elárasztva.

           

 

A felépítést vizsgálandó tanulmányoztam a veduták mellett egy-két korabeli térképet is melyen nagyrészt négy sarokbástyával ellátott erősségnek ábrázolták Verőcét:

           

           Kivétel:

           

           

           

A Magyar Nemzet Hadtörténelme: 17. Magyarország felszabadítása a török uralom alól (1683–1699).2/d

A gróf Leslie tábornagy parancsnoksága alatt alakult horvátországi hadtestnek, mint tudjuk, az volt a feladata, hogy az eszéki Dráva-hidat hatalmába ejteni és az azon át Buda felmentésére törekvő török hadaknak a Dráván való átkelését lehetetlenné tenni igyekezzék.[1] Ez az utolsó sokatmondó szó igen tág teret engedett Leslienek, hogy miképpen értelmezze és szabja meg a hadteste által elérendő hadjárati illetve hadműveleti célt. A tábornagy rendelkezésére bocsátott csapatok egyelőre július elején Gyurgyevácnál gyülekeztek, ahonnan Leslie a saját maga, továbbá Erdődy horvátországi bán és gróf Herberstein József károlyvárosi kapitány hadaival mindenekelőtt Szlavóniába betörni igyekezett.

A tábornagy július 7.-én vagy 8-án kezdte meg előnyomulását Eszék felé és július 10-én mintegy 6000 emberével Verőce előtt állott és ép amikor annak körülzárása iránt rendelkezéseit megtette, vette a hírt, hogy a vár felmentésére közeledő mintegy 2500 főnyi török had már Slatinát elhagyta és hogy azzal egy másik, 1400 főnyi csapat egyesülni készül.

                  

              

                  

 

                  

Leslie tábornok seregével július közepén érkezett Verőce alá és szinte rögtön megkezdte az ostromot. A törökök a könnyebb védekezés érdekében felégették a külvárost. Az ostrom első napjai kevés sikert hoztak a falakon és a bástyákon kevés sérülés esett, az oszmánok hősiesen védték a várat. A várba holló bombákra szinte azonnal nedves takarókat borítottak, hogy csökkentsék romboló hatásukat. A kezdeti sikertelenséget követően Leslie tábornok megszigorította az ostromzár ellenőrzését. Két gyalogezredet vezényelt a várost körülvevő útvonalak ellenőrzésére, így senki sem tudta már észrevétlenül megközelíteni a települést. Az újabb támadás előkészítése közben Leslie értesült arról, hogy közeleg a török felmentő sereg.

                    

Ezek ellen a tábornagy gróf Trautmannsdorfot rendelte ki 4000 horvát lovassal. A gróf Slatina közelében tényleg ráakadt az előbb említett ellenséges csoportra s azt könnyű ütközetben Slatinán túlig visszavetvén, ott az teljesen feloszlott. Visszamenet Trautmanssdorf a másik ellenséges csoportra is ráakadt és azt is szétverte. A két ütközetben a törökök mintegy 1000 embert, 12 zászlót és 2 dobot vesztettek.

E sikerek folytán 15 napi ostrom után szabad elvonulás feltétele mellett Verőce 600 főnyi őrsége is megadta magát, mely alkalommal az összes fegyverek az oldalfegyverek kivételével, 14 ércből öntött ágyú, 20 mázsa lőpor, 10 mázsa ólom és ugyanannyi golyó került az ostromlók kezébe.

                   

E szép siker ellenére Leslie tábornagy mindenféle képtelen és tarthatatlan ürügy alatt[2] lemondott az Eszék felé való további előnyomulásról, hanem Verőce megszállva tartása mellett az attól északra fekvő Turanovac mellett erődített táborba szállva, mindössze arra szorítkozott, hogy időnkint a Dráván át portyázó csapatokat küldjön ki. Ilyenformán augusztus közepéig itt is csak kicsinyes portyázó hadviselés folyt, anélkül, hogy ez a fősereg hadműveleteit bármi tekintetben is elősegítette, illetve befolyásolta volna. Az említett időben megtudta a tábornagy, hogy a szlavóniai pasa, aki a hamzsabégi csata után sietve pasalikjába tért vissza, Verőce visszafoglalása céljából csapatokat gyűjt. Erre Leslie tábornagy gyorsan visszahívatta portyázó hadait és egyesített hadtestével elindult Slatinán át Eszék felé. Félúton a két utóbb említett város között, Breznica-nál tényleg rátalált a pasa hadára, melyet megtámadván, teljesen szétugrasztott. Dolgát ekként eredményesen elvégezvén, a tábornagy csapatjait ismét eredeti állásába vezette vissza, honnan október haváig megint csak a kisebb portyázó hadviselésre szorítkozott. Ekkor a tábornagyot Bécsbe szólították s helyette ideiglenesen gróf Herberstein vette át a hadtest parancsnokságát. Csak amikor október 20-án híre jött, hogy a szerdár egy új fölmentő haddal készül Buda segítségére sietni, indította el Herberstein hadtestét Eszék felé, de ő is csak Slatináig jutott. Itt a hovát lovasság egyszerűen faképnél hagyta a grófot, mire ez dühében Slatinát, Vucint, és Sopje-t elhamvasztván, Verőcére tért vissza smiután ezt a szükséges élelmi készletekkel ellátta, csapatjait téli szállásokba helyezte el.

 

                      

1684. július 25-én szabadították fel a császári csapatok, Leisle Jakab tábornokkal az élükön. Szinte azonnal megkezdték az előkészületeket az erősség kijavíttatására, különösen az után, hogy Leslie, 1685-ben felégette, a jelentős eszéki Szulejmán hidat. A katonai hatóság ekkor, egy jóval erősebb verőcei erődítmény terveit is kidolgozta. Akkor még senki sem sejtette, hogy 1687-re, a törökök végleg kitakarodnak Szlavónia nagyobb részéről és, hogy Verőce, már soha többé nem lesz határváros. Ezután többé már az új erőd felépítésén sem gondolkodtak, inkább a régit tartották meg Ettől kezdve, Verőce középkori erődje lassacskán tönkre ment úgy, hogy az 1777. után itt járt német útleíró, Frederick William von Taube már csak, félig elpusztultnak és rossz állapotúnak említi meg később Lipcsében megjelentetett könyvében. („Die Beschreibung des Königreiches SLAVONIEN und des Herzogthums Syrmien”) 1798-ban elkezdik bontani a rossz állapotú középkori épületet, majd 1800-ban megkezdődik a Pejácsevics kastély építése.

                 

A kastélyukat és a verőcei uradalmat, 1841-ben, 35 millió koronáért, a német Wilhelm Shaumburg-Lippe herceg vette meg. A családja, 70 év után adta el ezt a hatalmas jószágot, melyet a hetven évük alatt jelentősen megnöveltek. A birtokot, 1910-ben, a Magyar általános hitelbank és a Drezdai bank vette át, melyek az uradalom nagyobb részét, 54 kisebb, nagyobb birtokra felparcellázva, eladogatták. A verőcei és a szlatinai javakat, 1911-ben, Draskovich Iván gróf vette meg, 43,5 millió koronáért. Az erdeinek a nagy részét a Bródi vagyonközösség vett meg, a pusztáit a betelepített németek vették meg. Az I. világháború után, Verőce mezővárosának, akkori végrehajtótanácsa, nem használta ki az alkalmat, hogy fölvásárolja a valamikori verőcei uradalom területeit, így az idetelepített németeknek sikerült a birtokot megszerezniük, akik ezeket a birtokaikat, 1945-ig tarthatták meg. Időközben Verőce, 1921. december 31-én, városi jogállást kapott. A város képviselői, 1930. május 5-én rendeletet hoztak a kastély és hathektárnyi parkjának a megvételéről.

 

                 

 

A II. világháború után állami tulajdon, később a városi múzeum költözött falai közé. Jelenleg a műemlék felújítás alatt áll, nem látogatható. Területén rekonstrukciós munkálatok, környezetében régészeti feltárások zajlanak. A kastély parkja napjainkban is a város lakosságának kedvelt pihenőhelye.

                        

 

                       

 

                       

Verőce központjába érve autónak leparkolva kezdtük el az egykori vár területének körüljárást. A későbbiekben épült kastély és parkja kedvelt kiránduló és pihenőhely. A varak.hu adatbázisában szereplő állapot az eltelt közel egy évtized alatt sem változott sokat érdemben. A városi múzeum más helyre költözött és az épület jelenleg is felújítás alatt áll, és sajnos nem látogatható. Az egykori várárokban hangulatos ligetes sétány lett kialakítva. Az északi oldal várárka a leglátványosabb. Itt található a kastélyba vezető egykori híd is. A várárokban sétálva az egykori bástyák körvonalait szépen kirajzolják a jelenlegi terepviszonyok is. Az ÉNY-i és ÉK-i bástya az árok széléről tekintve is grandiózus látványt nyújt. A nyugati oldalra jutva az árok kissé sekélyebb a DNY-i bástyát elhagyva fel is töltődik. Az egykori vármag mögött létesült a városi strand. A Dny-i bástya helyén található halom közepére lépcsősort létesítettek, amelyen keresztül feljuthatunk a kastélyépület mögötti park területére. A Kastély és a park területe a középkori vízi vár alapfalaira épült. Keleti irányba haladva egy szondázó árokra leszek figyelmes, amely szalaggal van lezárva. Közelebb érve É-D irányú téglafalrészlet látványa tárul elém… Mekkora show lenne,- elmélkedem magamban-, ha ez a kis szelvény a középkori vár falait mutatná meg nekem. De erről bizonyság kell, nem elég a feltételezés. Az ÉK-i sarokhoz érve a kastély sarkán „építési területre” leszek figyelmes.. Közelebb lépek, és hirtelen különös izgalom vesz erőt rajtam. Eltérő falkötések, egy félköríves falszakasz rakott kőből, előtte tégla köppenyezés…

                     

                                 

  

                    

 

                   

Hopp ott egy lőrés… Ez nagyon-nagyon úgy tűnik, hogy a középkori vár ÉK-i tornyának kiásott maradványa! Szerencsémre a kastély balkonján észreveszek egy restaurátort, akitől meg tudom feltevésemet kérdezni. Válaszával igazolja, hogy a középkori Verőce várának régészeti kutatás által feltárt maradványait láttam! Az eddigi ismereteimet a helyszínnel kapcsolatban új információk gazdagították: a kastély alól napvilágra bújó maradványok létezővé varázsolták a várat. A városi park területén 1999 óta végeznek ásatásokat a város és a Kulturális Minisztérium finanszírozásában. A nyugati oldalon feltárták a nyugati bejáratot, amelynek hossza 10 m, szélessége 3 méter, magassága 2,5 m. A park Északkeleti részén pedig a bástya alapjait tárták fel. A 15. században épült középkori fal alsó része tört kőből, míg a felsőbb részek téglából épültek. A bástya (torony) kör alakú, belső átmérője 16 m. A várárokban pedig megtaláltak ez egykori fahíd részleteit 3 m mélységben. Lassan itt az ideje, hogy Verőcéről nem mint elpusztított erősségről beszéljünk, hanem mint rejtőzködő várról, amely csak arra vár, hogy felfedjék titkait.

 

Írta, fotózta, összeállította: ifj. Fidrich Tibor 

 

Források:

 A magyar nemzet hadtörténelme  I–XXII. (Budapest, 1928–1942)  

Građevinar havi lap 2005/3, 57. száma. Szerző: Nadilo, Branko – Fordította: Szatanek József.

 Virovitica Városi Múzeum honlapja  http://muzejvirovitica.hr 

http://www.danijel.info/virovitica/kronologija/index.html

Dvorci i perivoji -Nadilo Branko - Gravedinar - 2001/5.  335-342. oldal.

 

0.026 mp