Dobczyce vára

A RABA folyó völgyében, egy mesterséges tó fölé magasodó sziklás magaslaton állnak Dobczyce királyi várának romjai. A várhegy kutatása során megállapítást nyert, hogy már a neolitikumban, illetve a bronzkorban is lakták a helyszínt. A hely kiváló védelmi lehetőségét használták ki az első Piastok uralkodása idején, amikor is egy fából készült paliszád falakkal megerősített erőd állt itt. A felső vár feltehetőleg a 13. század elején épült. Első írásos említése 1225-ből származik. Az akkori erődítés fő eleme a négyzetes torony volt, hozzá kis udvar kapcsolódott a kiszolgáló épületekkel. A torony a vár bejáratát védhette, amely eredetileg délről vezetett. Szemérmes Boleszláv király idejében ez a megerősített vár ellenőrizte a Magyarországra vezető kereskedelmi útvonalat. Az 1241-es tatár invázió során két kísérlet is történt elfoglalására, mindkettő sikertelenül. 1311 májusában Albert wójt (városvezetői tisztség-a bíró és a polgármester teljesen más tisztség volt akkoriban) és a német polgárok, akik a krakkói trónt a Luxemburgi-háznak kívánták átadni, fellázadtak Lokietek Ulászló fejedelem (1320-tól királlyá koronázták I. Ulászló néven) ellen. A fejedelem udvara a felkelés idején a Dobczycei várban volt.

 III. (Nagy) Kázmér az apának nyújtott támogatásért cserébe számos előjogot adott Dobczyce-nak (pl. ország egész területére kiterjedő vámmentesség). A király a város védelméről is gondoskodott, falakkal vetette körül, a várat pedig bővítette. Az ő idejében a falak vastagsága 5 és 9 méter között váltakozott. Az erősséget a várhegytől egy mély árokkal választották el. Dobczyce élén a sztaroszta állt, akinek kötelessége volt a védelem megszervezése. 1390-ben Jagello Ulászló rendeletében a Wieliczkai bányák jövedelmét fordította vár fenntartására. Krakkóhoz való közelsége kapcsán gyakran fordultak meg koronás fők a várban. 1398-ban a vár volt II. (Jagelló) Ulászlónak és feleségének Hedvignek a lakóhelye.  Ez volt az a hely is, ahol IV. Kázmér (Jagelló Kázmér) király fiai (Sándor, Ulászló, János Albert, Kázmér) Jan Dlugosz atya kezei alatt nevelkedtek. 1473-ban IV. Kázmér fia Kázmér herceg tartózkodott a várban pár hónapig a magyar korona megszerzésére indított sikertelen expedícióról visszatérve. A herceg később 25 évesen gümőkorban hunyt el, 1484-ben még apja életében. Életét a szigorú aszkézis, a szegények szeretete jellemezte. Később szenté avatták. Szent Kázmér többek között Dobczyce földjének védőszentje. A vár fénykora 1585-1648 között a vagyonát és hatalmát a sóbányák kiaknázásából megszerző Lubomirski család tulajdonlása idején volt. 1593-94-ben a gótikus erődből egy csodálatos reneszánsz rezidenciát varázsoltak.

Megváltozott a vár bejárata is. A régi kaput megszüntették, és kápolnává alakították át. Az új bejárathoz egy órával ellátott kaputoronyhoz a várárkon átívelő híd vezetetett. Kiépült az alsó vár területe. 1620-ra a várnak 3 tornya és 70 szobája volt. 1649-től az új tulajdonos Michal Jordan lett. Az 1655-ös svéd invázió alatt a várost és a várat a svédek szállják meg, két évvel később pedig Rákóczi György seregei támadják meg. Ekkor vár kevésbé sérült. Az 1702-es svéd támadás után viszont a vár siralmas állapotban maradt, bár az egymást követő sztaroszták folyamatosan lakták. 1782-ban hagyták el végleg a várat.  A folyamatosan romladozó vár sorsát egy felfedezés pecsételte meg. Véletlenül egy fali fülkében egy érmékkel és ékszerekkel teli edényt találtak a 18. század második felében. Az akkori sztaroszták által is támogatott lázas kincsvadászat vette kezdetét, amely a kastély falainak pusztulását eredményezte. 1830-34 A lebontott falak kőanyagát Dobzycze templomainak és házainak építésére használták fel.  A tégláit és köveit továbbá a Visztula töltéseinek megerősítésére használták Krakkóban. A vár egy óriási törmelékhalommá változott, amelyet lassan gyepszőnyeg nőtt be, ugyanis a helyi lakosság a helyszínt szarvasmarhák legeltetésére használta mintegy 130 éven keresztül. Az 1960-as években (1960. július 11.-től kezdve) Wladislaw Kowalski tanár (későbbi múzeumalapító) és PTTK (Lengyel Turisztikai és Országismereti Társaság) helyi aktivistái feltárták a maradványokat. A munka eredményeképpen a felső vár és az alsó vár egy részének maradványai kerültek újra napvilágra. A nyugati rész a XIX. század során a közeli kőbánya tevékenységének következtében elpusztult. A feltárt és részben rekonstruált vár területén Múzeumot hoztak létre, és megnyitották a várat a nagyközönség előtt.

Az erődítés területére egy árkon átívelő hídon keresztül jutunk. A kaputorony és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helységek (Kassza, információ, raktárak), új építésűek, nem követik a vár eredeti kialakítását. Plusz turisztikai elem a Büfé előtt kialakított terasz, ahol az ételek, italok elfogyasztása közben kilátás nyílik a vár alatti mesterséges tóra illetve annak környezetére.

 

 

A kassza és a kaputorony elhagyása után az alsó udvarra jutunk, jobbra a kilátóterasz, balra pedig lépcsősor vezet a felső vár területére. A lépcsősor végén található az a fedett kiállító terem, amely a múzeum alapítójának, Wladislaw Kowalskinak állít emléket. Rövid tablósorozat mutatja be a vár feltárásának körülményeit, illetve néhány faragott kőtöredék is bemutatásra került. A terem bejárattól jobbra eső végének területén helyezkedett el valaha a kerek torony egy része. A szemközt egy kis lépcsősor vezet minket a felsővár udvarára. Az udvar közepén található a ciszterna, amely 8 méter mélységű jelenleg.

 

 

 

 

 

A keleti oldalon levő épületszárny bejáratán belépve egy csarnokba jutunk. A Történelmi csarnokként megnevezett várrészben Dobczyce középkori kiváltságait tartalmazó oklevél másolata van kiállítva, a bejárattal szemben pedig Nagy Kázmér király portréja néz le ránk. Említésre méltó kiállítási darab a teremben egy  15. században használt kis ágyú (lengyelül: „Tarasnicy”) kőgolyókkal. A csarnok jobb és bal oldalán is található egy-egy lejárat, amely kiállító teremként használt pincehelységekbe vezet minket. A balra található helység a Nemzeti Emlékezet Terme, amely a XX. századi két nagy háború áldozatainak állít emléket.  A kiállítás bemutatja a partizánok tevékenységét a német megszállás alatt, továbbá rávilágít Dobczyce és környékének az utolsó háborúban történt dicsőséges és tragikus eseményeire is. Láthatóak Julian Lichon és Piotr Scibor portréi és rövid életrajzai, akik Dobczyce-i lakosként Katynban haltak meg. Megemlékeznek Katyn, Monte Cassino, Lenino lengyel katonáiról. Az első világháború Dobczycei hősei (Mieczyslaw Boruty hadnagy (Spiechowicza) vezetése alatti helyi lakosok S. Banas, K. Kalemba, A. Kaper, E. Kozubek, J. Maniecki, P. Orzechowski, W. Orzechowski, J. Scibor) részt vettek a Kárpáti Ezred második brigádjának harcaiban, többek között Solotwina (1915.02.16), Rokitna (1915.01.13) térségében. A kiállításra krültek továbbá puskák, pisztolyok, gránátok, ágyúgolyók, egyenruhák, sisak, sapkák, cipők, archív fotók, és újságrészletek az említett korszakokból. Emléket állítanak annak a több mint 700 Dobczyce-i zsidónak is, akiket különböző koncentrációs táborokban kínoztak meg és végeztek ki. A Történelmi Csarnok bejáratától jobbra egy panoptikumszerűen létrehozott kínzókamra található. Ez nem az eredeti börtön és kínzókamra, mivel azt statikai okokból nem tudták megnyitni a nagyközönség előtt.

 

 

 

 

 

Az udvar északi oldalán folytatva a szemlélődést az egykori kaputoronyból (a vár eredeti bejárata) kialakított várkápolnába jutunk. Érdemes megjegyezni, hogy a történelem során 3 szent is járt a vár falai között. Szent Hedvig királynő (II. Jagelló Ulászló király felesége), Szent Kázmér, és II. János Pál Pápa. (Karol Wojtyla 1977. december 11.-én látogatta meg a várat) A kápolna bejáratánál Sebastian Lubomirski címere látható 1594-es dátummal, a bejárattal szemben pedig a Jagellók kettős keresztet ábrázoló címerét találjuk. A keleti falon Dobzycze egykori templomáról készített reprodukció fénykép másolata található. Az eredeti Krakkóban Erazm Ciolek püspök palotájában található. Az oltárt 4 kőlépcső és vasrács választja el az átriumtól. A kis lépcsősor szélén kőkorlát is található. Az oltár talapzata egy Életfát ábrázoló oszlop, amelyen az a kígyó van körbetekeredve, aki a Paradicsomban megkísértette Évát. Az oltár Szent Kázmért ábrázolja, aki Dobczyce királyi földjének védelmezője. Márcus 4. ünneplik a védőszent napját.

 

 

Az északi oldalon található következő helység a Régészeti Kiállításnak ad helyet. A kiállítás átfogó képet próbál mutatni Dobczyce és környékének régészeti leleteiből a neolitikumtól egészen a 18. századig. Többek között egy vitrin a neolitikum leleteit mutatja be (csiszolt kő, kerámia edény, fejsze), egy másik a középkor leleteibe enged bepillantást. A sarokban egy reneszánsz stílusú kandalló rekonstrukciója látható a 16. és a 17. század fordulójáról. A kiállításon szerepelnek még különböző tengeri állatok (kagylók, csigák, szivacsok) fosszíliái. Az a szegmens táblákkal együtt a földi élet eredetét, a növény és állatvilág fejlődését mutatja be.

 

 

 

 

A régészeti kiállítással szomszédos helység az úgynevezett Kandalló vagy Kemence terem. A régészeti leletek egyértelműen arra utaltak, hogy az Óváros területén léteztek kohók, valamint kemencék a kerámiák kiégetésére. Nagy meglepetés volt, amikor Dr. Gabriel Lenczyk régész egy három részből álló (északi, középső és déli) (ipari) kemencét tárt fel 1981-ben. Az északi (előmelegítő tűzhely) és a középső (nagy kemence) a fegyverek előállítására szolgálhatott (lándzsák,kardok, nyílhegyek, ágyúgolyók) A mellette levő pedig a fazekas kemence volt. Ebben a teremben dolgozó kézművesek a vár védelmét szolgálhatták egykoron.  A terem két ablaka között egy neobarokk kandalló található. Jobbra egy sarokban vitrin, ahol fém edények, gyertyatartók vannak kiállítva többek között. A jobb oldali falon kis cserép kandalló, amely mögött a vár korábbi kínzókamrájának elfalazott 14. századi lejárata található.

 

Írta és fényképezte: ifj. Fidrich Tibor

 

Források:

NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET - VI. KÖTET: A KÖZÉPKORI INTÉZMÉNYEK BOMLÁSA ÉS A RENAISSANCE V. RÉSZ. MAGYARORSZÁG FÉNYKORA ÉS HANYATLÁSA – XXX fejezet : Mátyás király.

zamkiobronne.pl/zamek/dobczyce

www.zamek.dobczyce.pl

www.polskieszlaki.pl

zamki.res.pl/dobczyce

0.029 mp