Bedzin vára és fegyverkiállítása

A bedzini várhegy (Gora Zamkowa) a helyi emberek védelmét szolgálta mintegy 1000 éven keresztül. Nem meglepő tehát, hogy egy 14. századi vár található a helyszínen, amelyben a térség első múzeuma létesült. A monumentális, újjáépített vár nemcsak kinézetével, hanem izgalmas történetével is vonzza a látogatókat immár fél évszázada. Már a 9. században egy település működött a hegyen, egy erős erődítésrendszerrel kiegészítve. Ugyanazon a helyen, ahol ma a várat találjuk, létezett a település (mezőgazdasági jellegű), és a földvár, melynek déli sáncait a szomszédos parkban csodálhatjuk meg. A Szentháromság templom későbbi építése következtében ma már nem ismerjük a földvár és falu pontos elhelyezkedését. Az egykori falu alsó részein kora keresztény temetőt fedeztek fel.

A helység valószínűleg (régészeti leletek is utalnak erre) az első tatár invázió (1241) során égett le. Az inváziót követően a földvár helyére a 13. század második felében egy kő tornyot emeltek falakkal, hozzá csatlakozó faépületekkel a település újjáépítése során. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a várat (Félénk) Boleszláv herceg emeltette, aki pontosan ebben az időben ült Krakkó hercegi trónján. Az azonban tény, hogy a toronyhoz csatlakozó tégla kastélyépületet a 14. század 40-es éveiben emelték Nagy Kázmér király uralkodása idején. A kastélyépület építése Czarnkowi János és Jan Dlugosz nevéhez kötődik. Az 1329-1335 ig terjedő időszakban Szilézia elszakadt Lengyelországtól, a Lengyel Királyság és a Cseh királyság határa a (Fekete) Przemsza folyó mentén húzódott. Ez az esemény hatással volt a Bedzin várának helyére és kialakítására is.  A várból a mai napig fennmaradt a felső vár-rész, a bejárati kapu és az egyik torony. Az alsó várból csak a falak alapjai maradtak fenn. 1358-ban egy kőfallal kapcsolták össze a várost és a várat. Ugyanebben az időben emeltek egy kőtemplomot is. Ezzel masszív védelmi rendszert hoztak létre.

Az első ismert parancsnoka Bedzin várának Wiernek volt, akit 1349-ben említenek, de a legnagyobb hírnévre Jagello Ulászló király alattvalója, Mikolaj Kornicz-Siestrzeniec tett szert, aki az emberek emlékezetében a hírhedt fej nélküli Fekete Lovagként maradt meg, aki a környező birtokokat fosztogatta. A vár védelmi rendszere évszázadokon keresztül sikeresen verte vissza a sziléziai hercegek támadásait vagy a fizetetlen zsoldosok rohamait a tizenhárom éves háború (1454-1466) idején.

                         

A legfontosabb (győzedelmes) próbatétel 1587-ben III. Miksa Habsburg főherceg inváziójával kezdődött, aki a Lengyel korona megszerzéséről álmodozott. 1588 január 24.-én a Byczyna-i csatában azonban Jan Zamoyski kancellár vezette köztársasági csapatai legyőzték. Az ütközetet követően 1588-ban a Bedzin vár börtönében raboskodott a főherceg. A tárgyalások Lengyelország és Ausztria között a Bedzini várban történtek a pápai nuncius (majd később VIII. Kelemen pápa) jelenlétében. A tárgyalások végül a Czeladźban aláírt będzini egyezséggel végződtek. 1589-ben Miksa főherceg lemondott minden a lengyel korona irányába támasztott jogáról.

 1616-ban egy hatalmas tűzvészben leégett a vár és a város egy része. Andrzej Debinski kormányzó újjáépítette a várat megőrizve eredeti gótikus stílusát. A katonai technológia fejlődése, (különösen a tüzérség) és a Svéd invázió végett vetett a vár fénykorának. A 17. századtól kezdődően már nem tudta betölteni védelmi funkcióját a gyakorlatban és 1655-ben a svédek támadása során rommá lett. 1660-ban részben újjáépítik, de hamarosan Lengyelország 1795-ös harmadik felosztása során Porosz fennhatóság alá kerül terület. Hamarosan a Hohenzollern család kezébe kerül, akik nem sokat törődtek vele és nem sokára felhagyták (1807-ben a terület visszakerül Lengyelországhoz).  A 18. és 19. század fordulóján zsinagóga és mikveh épült a vár előtt. (A németek 1939. szeptember 8.-án felgyújtották és legégett. Ennek és az elhurcolt zsidó áldozatoknak állít emléket a vár előtti obeliszk). A 19. század elején a vár lebontását tervezték, hogy az ebből nyert követ Bedzin utcáinak macskakövezéséhez használják fel. Végül a területen elkezdődő iparfejlesztés járult hozzá a Bedzini erősség megmeneküléséhez.

A XVIII. század végén gazdag szénmezőket fedeztek fel Dabrowa környékén, és megkezdték az ásványkincsek kitermelését. A bányák és ólom kohók létesítése folytán a térség hihetetlen gazdasági fejlődésnek indult. 1833-ban a lengyel bank biztosa Edward Rczynszki járt a helyszínen, és annyira lenyűgözte a vár látványa, hogy A Varsói székhelyű Polski (talán a PKO elődje?) Bank befektetésével Edward Raczynsky gróf ösztönzésére pénzeszközöket allokáltak a vár újjáépítésére és bányászati iskolává történő alakítására. Bár az iskola nem indult el, de a vár részben újjáépült Francis M. Lanci tervei alapján. A kerek torony magasságát csökkentették, és tetejét faragásokkal borították, valamint felhúztak egy jellegzetes árkádfalat a vár keleti oldalán. Rövid ideig a vár kórházként funkcionált, valamint evangélikus imaházként azoknak a szász bányászoknak, akiket a Basin-i bányákba hívtak dolgozni. Tervben volt az is, mivel a városnak nem volt városháza, hogy az önkormányzat odaköltözzön. Mind ezek az ötletek többé kevésbé sikertelenek maradtak, és a vár ismét romossá vált.

                       

Az első kísérletek a vár újjáépítésére már rögtön az I. világháború után megtörténtek. Bár Adolf Szyszko-Bohusz professzor elkészítette a terveket, és az újjáépítéshez nélkülözhetetlen alapok felét is összegyűjtötte, nem kezdődött el semmilyen komolyabb munka. Csak az 1952-1956 közötti időszakban történt meg a vár újjáépítése, részbeni rekonstrukciója (Zygmunt Gawlik mérnök tervei alapján). Akkor hozták létre a máig is létező múzeumot is a várban.

 

 

A Nagy Kázmér által épített királyi határvár mindig katonai jellegű épület volt. A várkatonaság felszerelései nélkülözhetetlen fegyverek voltak, amelyeket bármilyen külső veszély esetén készek voltak használni. A régi fegyverek állandó kiállítása tökéletesen illeszkedik a kastély falai közé, sőt annak szerves részévé vált.  A vár eredeti berendezései elpusztultak az évszázadok viszontagságai során. A múzeum 1956-os ünnepélyes megnyitására készült kiállítások nemcsak Bedzin város múltját, hanem "A régi évszázadok fegyvereit” is bemutatták. Az első kiállítási anyagban magánszemélyek felajánlásai szerepeltek. 1963-ban a Múzeumok és Történelmi Emlékek Tanácsának támogatásával, sok fegyverhez jutott a múzeum, amelyek a későbbi kollekció magját képezték.  Az elkövetkező évek során a szisztematikus vásárlások és felajánlások lehetővé tették egy 340 darabból álló kollekció létrehozását, melynek darabjai a kora középkortól a 20. századig terjedő időszakot ölelték fel. A Bedzinben a Basini Medence Múzeumnak fegyvergyűjteménye szúró és vágófegyverekből, lő és tűzfegyverekből, valamint különböző páncélzatokból áll.

 

A fegyverkiállítás legrégebbi darabja egy lengyel kard a kora középkorból, amely a 10. századra vagy a 11. század elejére datálható, amelyet a Grodziec-Boleradz régi temetőjében találtak 1949-ben. A Dabrowa-medencével való kétségtelen kapcsolat jelenti még a kard hozzáadott értékét. A szúró és vágó fegyverek közül érdemes megemlíteni egy bárdot a 15. század végéről, két kétkezes kardot a 16. századból, egy vadászkést a 18. századból, rengeteg lovassági szablyát pallost a 16. és 18. századból, valamint egy tiszti kard gyűjteményt a 18. századból. Nagyszerű kiállítás látható a 19. századtól a 20. század első feléig terjedő időszakból regurális katonai fegyverekből, amelyek szablyákat, rövid kardokat, különböző bajonetteket tartalmaznak a Francia, Osztrák, Porosz, Orosz, Lengyel hadseregtől. A legkivételesebbek:

-        Francia lovassági kard AN IX (1802-03)

-        Két lengyel szablya, egy a 19. századból (1863 után) egy pedig egy gyalogsági modell 1917-ből.

-        Lengyel rövid kard 1924-ből.

A gyűjtemény részei a szúrófegyverek és a csatabárdok is. Egy láncos buzogány a 16. századból, és két ácsfejsze, amit parasztság használt fegyverként.

 

                         

A múzeum kiállítása többek között a következő szúrófegyvereket tartalmazza. Egy lándzsa a 18. századból, alabárdok a 17/18. századból, paraszti kopják a 18. századból, vadászgerely Németországból a 18. századból, és egy exotikus darab Kongóból a 18/19. századból. A lengyel fegyverek közül érdemes megemlíteni egy lovassági kopját a 18. század végéről és két harci kasza a 18. és 19. századból. Az íjak vadászati és sport célzattal készült darabok a 18/19. századból, de találunk számszeríjakat is a 16/17. századból. A tűz és lőfegyverek a kiállítás legtekintélyesebb csoportját alkotják. Főleg nyugat európai lőfegyverek szerepelnek a kiállításon különböző típusokban a kanócosoktól a forgó és tolózáras modellekig. Magában foglalja a rövid és hosszú fegyvereket, a katonai, vadász és sport típusokat.

 

Katonai kézifegyverek a 18. század első feléből származnak főként, de találni régebbi típusokat is kanócos és dörzskerekes kivitelben. A vadászati célú fegyverek luxus kivitelűek és gazdagon díszítettek főként a 19. századból. A kézi lőfegyver gyűjtemény érdekes darabokat tartalmaz a kovászáras és ütőszeges megoldású pisztolyokból, valamint a Flobert rendszerű félautomata fegyverekből is. A puskák között megtaláljuk a kanócos muskétákat a dörzskerekes puskákat, a gyújtókupakos és kováspuskákat. Lőfegyverek kiegészítői között lőportartók is szerepelnek, muskétás kivitelűek és vadászati céllal használtak egyaránt. (Szarvból). Láthatók még kő és fém, valamint láncos ágyúgolyók is.

        

 

A védőfelszerelések között különböző sisakokat, pajzsokat, láncingeket, páncélzatokat láthatunk. Meg kell említeni a zárt sisakok egy csoportját: sisakrostélyok, könnyű fegyverzetű sisakok, egy lándzsás vésett és aranyozott mellvértje Nürnbergből a 16. század első feléből, valamint egy olasz lándzsás páncélzata a 16. század végéről, egy pikás katona teljes páncélzata 1600 környékéről. Néhány kiállítási darab a keleti fegyverzetet is illusztrálja. Van egy szamuráj „hoshi-kabuto” féle sisak és egy csodálatosan díszített japán kanócos puska. (Európában a 17. századig, míg Indiában és Japánban a 19.századig használtak kanócos puskát)

Ráadásként néhány indo-perzsa sisak és pajzs is található a kiállításon. A katonai részleg további fontos relikviái között található egy tiszti kabát a 3 gyalogezredből a Lengyel Királyság 1815-1831 közötti időszakából, valamint két gyalogsági dob a 18 és 19. századból.

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

Források:

The Museum of the Basin in Bedzin Guidebook - The Castle, the 14th century - Wroclaw 2004. (Fordította: Fidrich Tibor 2017.)

Brón Biala i Uzbrojenie ochronne - (A fegyverkiállítás fényképes katalógusa) - Bedzin 2005.

www.zamkipolskie.com

www.zamki.res.pl

Lengyel Kisebbségi Önkormányzat - Lengyelországról szubjektíven című írása.

 

  

0.057 mp