Segesvár városerődítései

Segesvár markáns jelképe a középkornak, és eklatáns példája a középkori szász építészetnek Erdélyben. A várost 1191-ben alapították, amikor a II. Géza által ide telepített (1141-61 között) szász telepesek elkezdték építeni a várost a Nagy Küküllő bal partján. Története során Segesvár sok mindent megélt. Az 1241-es tatárjárás elpusztította, bár akkoriban még nem vette körbe épületeit (favárát) védőfal. A 950 méter hosszúságú védőfal építése 1350-ben kezdődött. A kezdeti 4 méteres magasságot további 3-4 méterrel bővítették a 15. században. A védőfalakat 14 toronnyal és 4 bástyával bővítették. A 14 toronyból napjainkra 9 maradt fenn valamilyen formában. A tornyok működtetését valamely városi céhnek rendelték alá. A tornyokat a hozzájuk tartozó céhekről nevezték el. Kivételt képez az Óratorony, amelyet a céhek helyett a városi katonaság védett.

Tornyai: Óratorony, Tímár torony, Ónművesek tornya, Kötélverők tornya, Mészárosok tornya, Szűcsök tornya, Kovácsok tornya, Csizmadiák Tornya, Szabók Tornya.

Ma már nem létező tornyok: Kádárok tornya, Aranyművesek tornya, Borbélyok tornya, Takácsok tornya, Lakatosok Tornya.

A város két részre osztható. A fellegvárra, és az Alsó városra. A fellegvár és az Alsó város fa épületei az 1676. április 30.-i nagy tűzvészben elpusztultak. A közösség elkötelezettségének köszönhetően a település házai kőből épültek újjá, megalkotva egyúttal a város utcahálózatát is.

 

 

 Segesvár történelmi központjába az Óratornyon keresztül jutunk be. A 64 m magas torony a fellegvár legmagasabb tornya a XIV. században épült. 2,3 m vastag falai biztonságos teret nyújtottak a város kincstárának, levéltárának, a városi tanács működésének. Óraszerkezete eredetileg fából készült, majd az 1676-os nagy tűzvész után építették át fémre. 1566 ig a városi tanács és a polgármester székhelye is volt.  Az épületnek ezt követően számtalan funkciója volt, 1898-tól a városi történeti múzeumnak ad otthont.

 

 Az Óratoronytól a várhegy irányába indulva érkezünk el a Tímár és az Ónműves tornyokhoz. Az Ónművesek tornya együtt épült a városfallal. A földrengések és a tűzvészek miatt sokat szenvedett. Legjelentősebb újjáépítése 1583-ban történt.  Az Ónműves tornyot az Íjjászok folyosója köti össze a Tímár toronnyal. Így együtt alkalmas volt a város délkeleti részének védelmére.

 

A tornyokat elhagyva érkezünk a Diáklépcsőhöz.  Az 1642-ben épített 175 lépcsőfokból álló fedett lépcsősor vezet fel a várhegyre. Eredetileg 300 lépcsőből állt, az 1849-es átépítést követően alakult ki a jelenlegi szám. A fedett szerkezet a gimnáziumba járó diákok védelmére szolgált. A lépcsősor tetején rögtön bal kézre található az 1522-ben alapított iskola (gimnázium), melyet 1729 és 1803 között újjáépítettek új funkciókat is találva az épületnek.  Szokás megemlíteni, hogy Herman Oberth rakétatudós is az épületben tanult. 

 

Tovább folytatva sétánkat a Hegyi Templom épülete magasodik elénk. A Szent Miklós nevére keresztelt templomot 1345-ben kezdték el építeni, majd 1429-1483 között tovább bővítették.  Falai között koronázták fejedelemmé I. Rákóczi Györgyöt 1631-ben. A templom bejáratától jobbra az egykori Aranyművesek tornya helyén emelték a Temetőkápolnát. A gimnázium (régi iskola) és a Temetőkápolna közötti szakaszon még felfedezhetőek a Castaldo bástya romjai. A Szent Miklós templom bejáratától balra találhatjuk a Kötélverők tornyát.  A torony több szempontból is különleges. Az 1676-os tűzvész megkímélte, és az egyetlen a tornyok közül, amelyben a források szerint még ma is laknak. A temetőőr és a családja lakik benne. (A Kötélverők tornya és a Hegyi templom mellett található a szász közösség temetője)

 

 

 

 A megmaradt városfalak mentén haladva a következő állomásunk a Szűcsök és Mészárosok Tornya, valamint a Törle kapu. A Szűcsök és Mészárosok Tornyát tulajdonképpen a Törle kapu védelmére építették. A Mészáros torony a 15. században épült elébe bástyát emeltek. A vár északnyugati és délnyugati oldalát is ellenőrzése alatt tudta tartani. A torony hatszögű kiképzése pedig lehetővé tette a tüzelést minden irányba. A Szűcsök tornya szintén a 15. század során épült. Az 1676-os tűzvész során jelentősen megsérült, de kijavították. Négyzet alakú, 4 emelete van.  A Szűcsök és a Szabók tornya között állt valaha a ma már nem létező Takácsok tornya.

A Szabók Tornya a 14-15. század között épült, tulajdonképpen a fellegvár nyugati kapujaként is funkcionált. A földszinti területet két átjáró tagolja, amelyet eredetileg vaskapuk zárhattak le. Az 1676-os tűzvész idején a toronyban a gabona mellett puskaport is tároltak, amely felrobbant, ekkor a torony felső része és az egyik átjáró megsemmisült. 1935-ben a boltozatot helyreállították, és megnyitották a közlekedés számára.

A Szabó Torony után a Csizmadiák Tornyához érünk. 1521-ben épült, az 1676-os tűzvészben szintén megsérült, de 1681-re helyreállították.  A torony előtt volt egy bástya is melyet 1648-ban lebontottak.  A Csizmadiák tornya mellett kis tér közepén található z egyik legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor mellszobra, mellette a Római Katolikus templom áll.  A torony és a Kolostortemplom között állt valaha a Lakatosok tornya. Az egykori dominikánus monostor épületeit lebontották, helyén ma a Városháza áll.

A monostor temploma a XIII. században épült, gótikus homlokzattal és barokk stílusú belső architektúrával rendelkezik. A Kolostor és épületeinek védelmére épült a Kovácsok Tornya, melyet a Borbélyok tornya helyén emeltek 1631-ben. Emeletén a Tűzoltók állomásoztak. A Kovács torony után visszaérünk az Óratorony környékére. Az Óratorony előtti tér mentén áll a Velencei ház és Vlad Dracul háza is. Itt élt a havasalföldi herceg 1431-1436 között. Egyes vélemények szerint Vlad Tepes ebben a házban született 1431-ben. Jelenleg ajándékbolt és étterem üzemel az épületben. A velencei ház a 17. században épült, nevét ablakainak formáiról kapta.  Az épület leghíresebb lakója Stephanus Mann polgármester volt, akinek sírköve a Hegyi Templomban található. 

     

Két épületről szeretnék még említést tenni Segesvár kapcsán. Az első a Szarvasos ház, amely az erdélyi reneszánsz építészet kiváló példája. Nevét az épület homlokzatán elhelyezkedő Szarvasról kapta. Jelenleg panzió és kulturális létesítmények működnek benne. Az alsóvárosban levő a 15. században épített Leprások templomának külső nyugati oldalán egy szószék épült, ahonnan a leprásoknak prédikáltak, akik nem léphettek be a templomba.

 

Források: George Avanu - Sighisoara (Age Art)

 

Írta, fényképezte, fordította, összeállította: Fidrich Tibor 

Zsibritó és Bakabánya erődítései az egykori Hont Vármegye területén

A várvadász blog legújabb bejegyzése az egykori Hont Vármegye két helyszínével foglalkozik, amelyek talán nem annyira ismertek napjaink várszerető közössége előtt.

Korponától 8 km-re ÉK-re található Zsibritó (SZ:Zibritov) település, melynek ékessége a 70 fős lélekszámú falucska központjában található erődítés maradványa.

Az erődítés szót ebben az esetben szándékosan használom, mert még magam sem döntöttem el igazán, hogy a vár vagy az erődített templom tűnik korrektebb elnevezésnek.

 

A wikipédia a településről az alábbi gondolatokat osztja meg a várra vonatkozóan:

„A települést 1266-ban "Seurdfolou" néven említi először oklevél, a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. 1342-ben Litva várának tartozéka. 1442 és 1446 között gyakran érték huszita támadások. A falu régi templomdombján 15. századi források várat említenek, mely egy bizonyos Zsibrid Jakab tulajdona volt. Őróla kapta volna nevét is a település, mivel azonban erkölcstelen életet folytatott családjával együtt börtönben végezte. A falu a 16. század első felétől a szitnyai uradalom része. 1629-ben Koháry Péternek a birtoka, a 19.században a Coburg családé. 1576-ban elpusztította a török. 1586-ban várát megerősítették. A török időkben az erősség fontos őrhely volt, ahol folyamatosan őrség állomásozott. A vár romjai állítólag még a 19. század közepén is láthatók voltak.”

A falu központját egy kis bástya (harangtorony) uralja, amely az 1586-ban kialakított erődtemplom maradványaként szolgál. A körítőfalak alapjai a déli utcafront felöli és a keleti oldalon még észlelhetőek. A területen emlékhely és pihenőpadok lettek kialakítva. A műemlékkel szemben az utca másik oldalán a Polgármesteri hivatal található. 

(A várhely koordinátája: N 48.391779, E18.980831)

 

 

 

Nemrégiben egy igen érdekes és értékes forrást találtam a Zsibritói erődített templomról:

Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)-350. oldal

„A falú középen egy lejtőn áll a régi erősített templom. Ennek csak falai állanak még és a szentélyben látszanak gerincek nyomai, melyek egyszerűen a falra futnak le és profiljuk a 15. századra mutat. AbIak és ajtóbéletek elpusztultak, Az udvar falai is, már alig egy méter magasak, Az udvar délkeleti szögletén áll az erős, kerek torony. Az udvar déli falát erős pillér támasztja. Az összes falak sárgás mészkőből valók. Zsibritó a Csabráki uradalomhoz tartozik."

 

Szerencsére Könyöki alaprajzot is közöl:

 

szignó j.I. : Könyöki

fekete tus
rp. kart. méret: 255 mm x 337 mm, 348 mm x 437 mm
előlap felirat k. f.:Zsibritó, korponai járás, hont Megye; jelzés b,f.:4.
sz. 1888.; jelzés j.I.: OMF Tervtár p. K 8529.
hátlap jelzés k: kerek MOB p.
rep. neg.: OMvH Fotótár Itsz. 135.635.
OMvH Tervtár Itsz. K 8529.;  MOB Irattár 1888/4.

 



A következő helyszín a Zsibritótól 34 km-re ÉNY-ra található Bakabánya, ahol Könyöki József is járt. Néhány sort idéznék a Szent Miklós templomról írt jegyzeteiből (1889), amelyben a települést írja le:

„A község keleti részén áll a késő góthkorú kath. szt. Miklós püspöknek szentelt templom, mely keleti részén végig húzódik egy magas védőfal mely előtt még árok is van. A templomtól délre pedig kaputornyot találunk. Mindebből látjuk hogy Bakabánya erősített hely volt, melynek egyéb falait csak a mult században hordották le.  (Megjegyzés: A kaputornyot később lebontották, de néhány 1899-es felvétel megőrizte alakját az utókornak.

 

 

 

 

A város (majd község) történetét illetően két forrásból idéznék:


Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4.ÉRTEKEZÉSEK Relković Néda: Bakabánya levéltára és rövid története / 231–235. o.

BAKABÁNYA LEVÉLTÁRA ÉS RÖVID TÖRTÉNETE.
Bakabánya (Hont vm.) levéltárában 1913-ban jártam. A levéltár a községház tanácstermében volt elhelyezve, ahol tartalomjegyzék is állott rendelkezésemre. A jegyzékbe foglalt okiratok azonban részben nem voltak megtalálhatók.

………………

A megtalált oklevelek ismertetése mellett rövid ismertetést ad a szerző a város történetéről:

A város rövid története a következőkben foglalható össze: Régi telepből alakult, mely mint villa Baka már a garamszentbenedeki apátság alapító levelében (1075) is előfordul.  Nevének főbb változatai a középkor folyamán ezek: Bakabanya,Baeabanya,  Wakkabayna, majd Buckahancz.
Fejlődésnek akkor indul, mikor Károly Róbert 1325-ben Haslaui Gyulának és Andrásnak hű szolgálataik fejében egy mérföldnyi területen belül vásártartási és turzási jogot adományoz.  E Hauslaui-testvérek osztrák bevándorlók voltak, alkalmasint rokonai ama ifjabb Haslaui Ottónak, akinek  IV.  László Rudolf császár kérésére az elhalt Roraui Detre javadalmait adlta 1278-ban.  Városi szabadalmait Nagy Lajos bővíthette ki.  A XIV. század derekán már annyira fejlett, hogy lakosai Újbányának vetik meg alapját, ekkor már külön bánya-kamarával bír. Mint a hét alsó magyarországi bányavárosok egyike, a  XV.  században királynéi tulajdonná lett. Nagyobb csapás a huszita mozgalom idején érte, mikor 1442-ben Rozgonyi Simon Selmecbánya megtámadásakor a környéken is pusztított.  A küzdelemben mint Erzsébetpárti város szintén résztvesz. A társvárosokkal egyetemben felgyújtotta Szentbenedeket, minek viszonzásául a berzencei várnép a közeli bányavárosok ingatlanait pusztította, többek közt a Bakabánya felé épült malmokat is lefoglalta. Ezért hagyja meg utóbb V.  László Szentmiklósi Pongrácnak, hogy a berzenceieket tiltsa el a hatalmaskodástól. E viszontagságos idők után a polgárság szabadalmainak megerősítését sürgeti. Adómentességét, vámszabadalmát, az erdősségek szabad használatát a társvárosokkal egyetemben erősítteti meg.  Bányászatának fejlettségét az a körülmény is igazolja, hogy Tyl és Miklós nevű bányapolgárok többek közt a bakai urburát is bérbeveszik. A  XVI.  században pedig maga a város bérli a szentbenedeki apátság érczúzóját 16 arany frt-ért. 
II.  Ulászló korában nyeri alapvető szabadalmainak megerősítését, mert az oklevelek ellenséges támadás következtében megsemmisültek. A bíró és esküdtek bemondása alapján megerősíti a tanácsválasztás módját,
a fellebbezés jogát és vásártartást; végül a város évi adóját 90 frt-ban állapítja meg.

A város továbbfejlődését a XVI. századi események akasztják meg. A hatalmaskodó Dóczyak ellen a bakai polgárok is fellépnek, majd a trónvillongások korában részt vesznek abban a küzdelemben, amely Zápolyai hívei ellen folyt. 1528-ban máj. 3-án Szentbenedek alól el is kergetik őket. Majd a török előnyomulása veszélyezteti a várost. 1552-ben a hódoltsági lajtsromba kerül.  1569-ben fallal veszik körül  s védőművei felépítésére több vármegye közmunkáját rendeli el az országgyűlés. Az adót követelő török főképpen az 1570-es években támadja a várost. Szorult helyzetét igazolja, hogy a nógrádi és esztergomi béglek közeledése hírére  1572-ben Forgách Simon ker. kapitány 100 lövészt kíván a bányavárosok által Bakabányára küldeni.  1581 májusában Dobó Ferenccel élükön visszaverik a bakaiak a törököt.
Belső zavargások is nyugtalanítják a várost. A polgárság ós a beszállásolt katonaság között egyenetlenség támad, melynek következtében a hatóság tekintélye apad.  Ily körülmények közt átéli a felkelések korát, míg 1640-ben a török felgyújtja. Az 1664. évi felvidéki hadjárat újból tönkreteszi. Még a tizenötéves taksamentesség sem képes helyzetén javítani. Lakossága, mely a XVI. század derekán még javarészben német,  a XVII. században kipusztul, eltótosodik,  közigazgatási nyelve a tót lesz.
 Belső élete is zaklatott. Határpert folytat az újbányaiakkal,  majd az ellenreformáció következtében elveszti templomát. Ezt panaszolják el az 1681. évi soproni és az 1687/88. pozsonyi országgyűlésen.
 A felszabadító török háborúk pedig anyagi romlását siettetik. A beszállásolt katonaság eltartása, a magas hadiadó felemésztik erejét. Bár szabadalmait megerősítik sőt újabb kiváltságokkal gyarapítják, amennyiben 1547-ben pallosjogot és 1560-ban a piros pecsét használatát engedélyezik,* nem tud többé fellendülni. 1542-bem 180 a lakóházak száma és a kivetett hatvanadadó 145 forint;  1596-ban csak 41 / 4 portát számlál, melyre 1050 forint repartátiót vetettek ki.
 
DR. RELKOVIC NÉDA.

Bakabánya az oszmán uralom felszámolása utáni történetét a wikipédia segítségével ismertetem:

A török 1686. évben történt kiűzése nagy megkönnyebbülést hozott a városnak, I. Lipót király pedig visszaállította a város régi kiváltságait. 1702-ben négy országos vásár tartását engedélyezte a király a városnak. 1703-ban a kurucok foglalták el a várost. 1774-ben már csak egy aranybánya működött, bányái fokozatosan kimerültek, 1875-re meg is szűnt a bányászat. 1823-ban megkezdődött az ipari üzemek betelepülése. 1876-ban elveszítette szabad királyi városi és bányavárosi jogait, közönséges községként Hont vármegyéhez csatolták. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.

Néhány adattal én is kiegészíteném az idézett forrásokat:

A rendszeressé váló török támadások miatt az országgyűlés döntése értelmében a katonai tanács felügyelete alatt,  Ferariho és Wadena császári mérnökök irányításával zajlott a város olaszrendszerű bástyákkal és kőfalakkal való megerősítése 1578-1595 között. Egyes levéltári adatok rávilágítanak, hogy valószínűleg csak a belvárost vette körül kőfa,l a külvárosi részeket palánk védte. Az erődítés téglalap alakú volt, egy-egy kapuval északi valamint déli irányban, és egy központi bástyával.

 Az én motivációmat a község felkeresésére a Szent Miklós plébániatemplom DK-i oldalán fennmaradt városfalak és ennek részeként fennmaradt olaszbástyák jelentették. A templomba sajnos nem sikerült bejutnom, ellenben a városfal maradványait szépen felújított parkosított környezetben szemlélhettem végig, sőt egyes esetekben a lakóházak udvaraira is bekukkantva végigkövettem a fennmaradt részleteket.

 

 

 

Az úgynevezett Alsó kapu a mai posta és gyógyszertár környezetében állott. A felső kaput pedig 1799-ben említették utoljára a források.A Szent Miklós  plébániatemplom a városi vár szívében volt úgy, mint Körmöcbányán. Mellette egy négyemeletes bástya állt, melynek helyén a későbbi városháza épült. A város központjában levő tér közepén levő szobor helyén állt a harangtorony. A város és a régi bányák feletti magaslati ponton egy Kistorony állott (Turnicka). Amikor az őrszem látta, hogy a várost közelgő ellenség fenyegeti, figyelmeztette  a városiakat és a bányák munkavállalóit a közelgő veszélyre. Turnicka ma kilátó és a környékbeli túrák kedvelt állomása.

 

Írta, fényképezte, szerkesztette: ifj. Fidrich Tibor

Somogysárd (Nagybajom) : Korotna vára

A magyarországi oszmán hódítás Somogy megyei történetének egy markáns, romantikus epizódja Korotna várához kapcsolódik. A látványos várhely meglátogatása arra sarkallt, hogy a több száz évvel ezelőtt virágzó erődítmény történetét megismerjem. A várvadász blog legfrissebb bejegyzésében Korotna várát igyekszem bemutatni.

Története:

A Szudas patak partján levő ősi földdarab neve a szláv korito (teknő) szóból ered, amely utal a föld felszínének sajátos formájára. Eredetileg Karatina, Karatna, Karathna névváltozatok ismertek az 1300-as évek közepén erről a területről. A század végétől ismerjük a Korotna alakot, igaz a 15. században felbukkan a Korokna változat is, de ez a Koroknya elnevezéshez hasonlóan csak az újkorban terjed el.

 

A vizenyős terület történetével a vár létesítésének idejétől szeretnék csak foglalkozni, hiszen az írás elsődleges célja a vár bemutatása. Hunyadi János és Hunyadi Mátyás politikája lehetőséget adott a köznemesi réteg rátermettebb tagjainak a felemelkedésre a társadalmi ranglétrán. Esetünkben a kínálkozó lehetőséget a tehetős, helyi köznemesi család sarj, Korotnai János mester igyekezett kihasználni.  Mester címe iskolázottságát mutatta, és alkalmassá tette jól jövedelmező állás betöltésére. 1450-es években János a Marcaliak szentgyörgyvári várnagyaként szolgált (Marcali Dénes-szlavón bán). Elégedettek lehettek munkájával, mivel a Marcaliaknak köszönhette, hogy 1463-ban a somogyi alispánok között szerepelt neve. A következő évben Budára került, ahol rövid ideig a kúriában dolgozott jegyzőként. 1466. közepétől nádori ítélőmester, a nádor segítőtársa lett. Ezt a pozíciót több nádor vezetése alatt egészen 1497-ben bekövetkezett haláláig megtartotta. 1469-től élete végéig a szlavón ítélőmester pozícióját is betöltötte. Nádori ítélőmesterként a nádori irodát vezette, felelt a kiadott oklevelek tartalmáért, őrizte a nádori pecsétet, valamint az oklevelek hitelét biztosította.

Természetesen részt vett a bíráskodásban is. Mivel ő őrizte a nádor pecsétjét, a nádor távollétében lehetősége nyílott arra, hogy saját birtokain (Korotnán, Csákányon), vagy a megyeszékhelyen Somogyvárott bocsásson ki idézésre vagy vizsgálatra szólító okleveleket. Hivatala mellé 1476-tól a somogyi főispáni tisztet is megszerezte, amit olykor mással megosztva, de élete végéig viselt. Korotnai János több mint 30 éves ítélőmesteri és majd két évtizednyi főispáni tevékenysége alatt jelentős jövedelemre tett szert. Jövedelmeit és befolyását jórészt birtokszerzésre fordította. (A veszprémi káptalantól például egy jobbágytelket kért és kapott, mert Budán a házában szállást adott a káptalan tagjainak, akik peres ügyeik miatt több napot voltak kénytelenek a városban tölteni) Birtokpolitikájával megteremtette a Korotnai uradalmat. Az uradalom Korotna, Csicsal és Csákány csomópontokkal 3 fő részre oszlott. Mindhárom területen földesúri majorság működött. Közülük a Korotnai volt a legnagyobb. Az uradalom nagyságáról képet az 1494-es portaösszeírás megismerésével alkothatunk. Eszerint Korotnai János Somogy megyében legalább 127 portát birtokolt. A központ Korotna volt ahol a vár is állt. A várat először 1509-ben említik, de az erősség korábban, már a 15. század utolsó harmadában felépülhetett. 

A vár felépülése Korotnai János társadalmi felemelkedésének egyenes következménye. Mivel ítélőmester tisztét és befolyását használta vagyonszerzésre, joggal feltételezhetjük, hogy a vár 1466 után épült. A befejezésének dátumára is lehet következtetni. A Somogy megyei főispán (esetünkben Korotnai János) hívei, familiárisai voltak a középkori gyakorlatnak megfelelően a megyei alispánok. Közülük Kékcsei Porkoláb Balázs-ról lehet feltételezni azt, hogy hogy várnagy lehetett Korotnán. Neve a Porkoláb, utalhat  éppen a várnagy foglalkozásra is. Sőt, bizonyossá teszi a feltételezést az is hogy Korotnai János halála után fia István szolgálatában maradt, és várnagyként szolgált 1505-ig. Ha tudjuk, hogy Kékcsői Porkoláb Balázs 1483-ban somogyi alispán volt, (ergo várnagy) akkor már egy felépített várban kellett kezdenie szolgálatát. Tehát a vár 1466 után és 1483 előtt épülhetett. A vár az első időszakban uradalmi központ és földesúri lakhelyként funkcionált. Innen irányította az udvarbíró az uradalom életét, ide szolgáltatták be a jobbágyok adóját, és szállították be a majorságok termését. 1516-ban a védelmét 6 rövid csövű ágyú, 95 szakállas puska, 38 puska, 8 dárda, 5 számszeríj, két íj, egy hordó puskagolyó, és egy hordó puskapor biztosította. A vár a hatalmaskodások kiindulópontja, a földesurak egymás közötti csetepatéiban biztos menedékhely, a rablásokban szerzett zsákmányok gyűjtőhelye volt. A vár a földesúri hatalom szimbóluma volt. A várban működött a börtön is.  1497. derekán a várépítő Korotnai János élete tragikus véget ért. A 70. éve felé járó ítélőmestert a pereskedő felek egyike-nyilván jelentős pénzösszeggel- rávette arra, hogy számára kedvező oklevelet állítson ki. Miután az öreg Korotnai kötélnek állt, meggyilkolták, nehogy később elárulja őket. Korotnai János halálával a család különleges jövedelemforrásai elapadtak. Két fia, István és az 1506-ban elhunyt Gergely nem viseltek hivatalt. István, iskolázottságát tekintve apjához hasonlóan megtehette volna, 1505-ben megyei követ is volt, de csak arra volt képes, hogy hatalmaskodjon, és apja összeharácsolt vagyonából minél többet adjon saját kezű kötelezvényeivel zálogba. Gergely halála után Istvánt a hitelezők egyre inkább szorongatták. Kiutat keresve 1506. december 12.-én szerződést kötött a jobbágysorból érsekké lett Bakócz Tamással. Ennek értelmében 4000 forint megfizetésével az érsek kiszabadította Istvánt a budai uzsorások karmaiból, és 3280 Forintot biztosított számára, hogy az elzálogosított Somogyi birtokait megválthassa. Korotnai viszont elvette feleségül Bakócz Tamás unokahúgát, és az érsek pénzén kiváltott birtokokat Bakócz Tamás és rokonsága zálogbirtokainak ismerte el. 1510. május 23.-án újabb egyezség született az érsekkel. Korotnai János örökösévé fogadta Bakócz Tamást és rokonait, Erdődi Pétert, Pált, Lőrincet és Jánost. Korotnai fia János 1509-ben már nem élt, így a Bakócz rokonság több somogyi és tolnai birtok várományosa lett. Sőt az érsek vállalta, hogy Korotnai leányát, a gyermek Katalint majd összeházasítja valamelyik unokaöccsével. Korotnai rá és életére jellemző lépéssel búcsúzott a földi világtól: egy hatalmaskodással.

                                  

Enyingi Török Imre és Korotnai várnagya Szomajomi Miklós 128 jobbággyal 1511. március 24.-én megtámadta Várdát, és Korotnai István számára visszafoglalt egy nemesi kúriát.  Az eset után nem sokkal Korotnai István meghalt. Kiderült, hogy a kiváltott ékszerek egy részét újból elzálogosította, de nem a budai uzsorásoknak, hanem a helyi köznemeseknek és plébánosoknak. Familiárisait, szolgáit nemhogy rendesen nem fizette, hanem még tőlük kért kölcsön. Korotnai István egyetlen vér szerinti örököse a 7 éves leánygyermek Katalin Várkonyi Amadé István alországbíró lett. Az 1511 őszén akcióba lendülő gyám keresztülhúzta az érsek számítását, miszerint a Bakócz rokonság a gyermekkezével megkaparinthassa az örökséget. 1512-től a várnagy az érsek unokaöccsének embere Ipoltfalvi Ipoltfi Gergely lett, Erdődi Péter akcióját követően. A vár megszállásával átmenetileg az érsek érdekeltségébe került a vár, de a frigy meghiúsult. 1516-ban Amadé István törekvéseiben sikert könyvelhetett el. II. Lajos király elrendelte, hogy Katalint iktassák be az elfoglalt birtokokba.  Azonban a birtokok egy részét továbbra is az érsek birtokolta, hiszen az ő pénzén váltotta ki Korotnai István azokat. A másik részre pedig Korotnai özvegye tartott igényt. Így 1516. október 6.-án a Korotnai birtokrész fele került csak vissza Katalin tulajdonába. Az örökség visszaszerzéséhez azonban az érsek és az özvegy jogos követeléseit teljesíteni kellett így Amadé István alkuba bocsátkozott velük.  1517-ben megállapodtak abban, hogy az érsek 3000 Ft ellenében lemond a zálogbirtokokról, míg az özvegy aki közben Pölöskei Ördög László felesége lett 200 Ft hitbért és jegyajándékot kap. A vállalt kötelezettségek teljesítése 1517 végén és 1518 elején megtörtént. A várat Ipoltfi Gergelytől Amadé István megbízottja Fancsi János vette át. A gyám a szükséges pénzösszeget Katalin kiházasításával teremtette elő. A somogyi nemes Tóti Lengyel János apja segítségével fizette ki az pénzt, ezt követően Korotna vára összes tartozékaival együtt Korotnai Katalin és a Tóti Lengyel család birtokába került. Korotnai János halálát követően, amikor a család kétség kívül hanyatlásnak indult, a helyi nemesek közül egy másik Korotnai János tett szert nagyobb jelentőségre. Emelkedését annak köszönhette, hogy kisvárdai Várday Ferenc váci, majd erdélyi püspök szolgálatába állt, annak tiszttartója lett. Ő hívhatta fel urának figyelmét Korotnai Katalin birtokügyére. A püspök meg is kérte rokonát Várday Jánost, hogy érdeklődjön, hogy tulajdonképpen mekkora vagyonról is van szó.  Korotna János előnyös vagyoni helyzete lehetőséget adott arra, hogy az elszegényedő környékbeli nemesek birtokait megszerezze.  1519-ben és 1521-ben Korotnai Sebestyén fiainak korotnai birtokrészét vette zálogba. Így nemsokára ő birtokolta a falu nagyobb részét is. 1534-ben a település 22 jobbágyportából állt. Ebből 14 Korotnai Jánosé, míg 8 Tóti Lengyel János fiaié volt.

                                        

A török 1532-ben Kőszegnél megtorpanó hadjárata komoly pusztítást okozott a megyének. (Az első tapasztalat az 1526-os csatavesztést következhetett be). Az oszmán sereg ugyanis a Dráva vonalát követve vonul végig a megye déli részén, és az ellátáshoz szükséges élelmet a környék lakosságától zsákmányolta. A két évvel később keletkezett adóösszeírásban szereplő felégetett porták is valószínűleg az erőszaknak estek áldozatul. (combusta-felégetett-ként szerepelnek az összeírásban) 1543-ban a török elfoglalta Pécs és Siklós várát, amellyel megteremtette Dél-Dunántúli uralmának alapjait. A Tolna megyei várak megszállásával Somogy megyét már félkörben szorongatta. A török erősségekkel a Somogyi oldalon a magyar erősségek néztek farkasszemet. A Balaton és a Dráva között húzódó Somogyi végvárrendszer ékként hasított bele a hódoltság területébe. Az ék első vonalában volt Fonyód, Lak, Korotna, Sziget, Somogyvár, Babócsa.  Babácsánál találkozott a védelmi vonal a második ékkel. Az ék egyik vonala Berzence Babócsa és Csurgó várakkal a Dráva vidékét felügyelte. A második ék felfelé Pácod, Segesd, Szenyér, Mesztegnyő, Marcali, Kéthely a Balatonig húzódott. Ezekre az erősségekre épült Somogy megye védelme. Természetesen a megyében több kisebb-nagyobb erősség, váracska, palánk húzódott. A védelmi rendszerben Korotna vára kicsi, de erős építmény lehetett, melynek kőfalait kívülről sáncok és sövény is védte. Dzselálzáde Musztafa török történetíró a várról így emlékezett: „ A nyomorult és gyalázatos gyauroknak Korotna nevű váruk is volt, mint a gyaur kutyáknak tanyája és az alávaló, feslett erkölcsű nemzetségeknek menedékhelye erős bástyákkal és szilárd falakkal ellátva.”

A középkori uradalmi központokból kialakított végvárak kezelését eleinte a földesúrak és familiárisaikból kikerült várnagyaik intézték. A katonák fizetése a törökök előrenyomulásával egyre nagyobb terhet jelentett, hiszen a birtokok oszmán kézbe kerülése után a bevételek egyre csökkentek. A végvárak fenntartása viszont létkérdéssé vált, így a földesúri várak fokozatosan a király zsoldjában álló kapitányok és katonák kezébe kerültek. A nagybajomi és korotnai vár Valpóvári Allya Mátyás királyi kapitánynak jutott. A Korotnai várat a hozzá tartozó tekintélyes uradalommal és a Csákányi erősséggel 1542-ben kapta meg. (Allya Mátyás 1542. július 22-én már Korotnáról, 1542. október 28-án pedig a korotnai uradalomhoz tartozó Csákányról írja leveleit Nádasdy Tamáshoz) Az uradalom tulajdonosai Lengyel Magdolna és férje Batthyány Mihály idejekorán megszabadultak a török fenyegetésnek kitett birtokaiktól, és 422 aranyforintért elzálogosították azt Allya Mátyásnak. (A korotnai uradalom mintegy 20 évig volt zálogban, előbb Allya Mátyás, majd halálát követően Zrínyi Miklós kezén. 1562 elején azonban Zrínyi Miklóstól Tóti Lengyel Magdolna és férje, Batthyány Mihály visszaváltotta az uradalmat. )Allya Mátyás jeles bajvívónak számított. A határvidéken a béke ellenére rendszeresen előfordultak kisebb nagyobb összecsapások, cselvetések, portyázások. Allya annyira sikeresen művelte ezt a műfajt, hogy a törökök panaszt emeltek ellene az udvarnál. A helytartóság erre megtárgyalta az ügyét és figyelmeztette, hogy ne szegje meg a törökkel kötött fegyverszünetet, és a török foglyokat adja vissza, akiktől jó váltságdíjat, vagy fogságban levő katonái szabadon engedését remélhette. Szóba került az is hogy az első vonalból valamely távolabbi vidékre helyezik. Várday Pál helytartó azonban védelmébe vette a kapitányt. Nemcsak azért, mert rokonai Somogyi birtokait védte, hanem azért is, mert a Somogy megyei elöljárók és követek igen jó véleménnyel voltak Allya Mátyásról. Szerintük a kapitány nélkül Somogy megye védelme igen nehéz helyzetbe kerülne. A végvárak rossz anyagi helyezete és a törökök közelsége lehetetlenné tette a békét. 1550-ben Dervis pécsi bég katonaival Somogyban portyázott, mikor a babócsai várból kitörő őrség megverte csapatát. A visszavonuló törököket Kálmáncsehinél Allya Mátyás korotnai katonáival okozott újabb veszteséget. 1553-ban 40 korotnai hajdú Bátaszék környékén rajtaütött a törökön és sokat levágott közülük, de foglyokat is ejtett.

                                     

A korotnai kapitányról, de sorstársairól is elmondható hogy nagy lendülettel viaskodtak a szomszéd várkapitányokkal is, a környék falvai sokat szenvedtek a hatalmaskodásoktól, erőszakos rekvirálásoktól. Dersfi Farkas Kaposújváron lefogatta Allyát, a vendéglátás megsértésével vádolva, mert birtokvita támadt köztük. A kapitányt végül Zrínyi Miklós védte meg a királynál. Magyar Bálint fonyódi kapitány 1551-ben részt vett abban vállalkozásban amely, Erdély megszállásával kívánta az országot egyesíteni. Visszatérve megvádolta Allya Mátyást hogy kárt okozott neki, amíg ő Erdélyben tartózkodott. Ellenben a korotnai kapitány azt állította, hogy ő csak a birtokait őrizte, és éppen a fonyódi kapitány rontott rá jobbágyának, Korotnai Máténak házára, és elrabolta két lovát. Allya Mátyás ebben a helyzetben nem tudott lemondani a falvak „meglátogatásáról” sem, hiszen katonáit nem volt miből tartania. Horváth Márton Nádasdy Tamás kapitánya meghagyta a Pácod vára környékén levő falvaknak, hogy ne engedelmeskedjenek Allya Mátyásnak. A falvak népe elfogadta az utasítást, de engedelmeskedni nem tudott neki. A kapitány felprédálta az engedetlen falvakat, jószágukat, szalonnájukat, ruhájukat elszedte tőlük. Később a marháikat visszaadta, de tizenhat állatot megtartott belőlük. Elérte, hogy a jobbágyság félelemből továbbra is neki szolgált. 1554. márciusban a kapitány szolgái Dencs falura szálltak. Amit a házaknál nem tudtak megenni, meginni, azt magukkal vitték. Az ellenálló jobbágyokat jól megverték. Allya Mátyás tevékenységének megítéléséhez több aspektust is célszerű figyelembe venni. Ezek a kapitányok és katonáik jórészt fizetetlenek voltak. Még Nádasdy embere Horváth Márton is arról panaszkodott, hogy amíg a tél tart, emberei vele maradnak, de amint kitavaszodik, elhagyják, mert nincs mit nekik adni, és az ellenség közel van.  Allya Mátyás Somogy megye keleti részét védelmezte, és ehhez katonákra volt szüksége, akiket el kellett látnia, gondoskodnia róluk. Az uradalom amely Korotna egy részét és Lók falut magába foglalta bevételhez juttatta ugyan, de a terület védelme nagyobb terheket rótt rá a bevételeknél. Értékesebb katonáit birtokokkal kötötte magához. Kalauz Mártonnak, Pálfi Ambrusnak, és Zöld Istvánnak birtokokat engedett át szolgálatuk idejére az uradalomhoz foglalt javakból. Allya Mátyás 1554 derekán török fogságba esett és hamarosan ott lelte halálát. (Utolsó levele 1554. május 15-én kelt. 1554. június 9-én már hagyatékáról intézkednek (Barabás: Zrínyi levelek I. 236. 1.). Fogságba eséséről Szarka Pál tudósít [Komáromy András: Magyar levelek a XVI. századból. Történelmi Tár (Új folyam) 12 (1911), 540. 1.].) A korotnai őrség vezetőjének nagy szerepe volt abba, hogy szolgálata idején a török hódoltság területe nem növekedett Somogyban. Allya Mátyás még életében vagyonát és gyermekeit Zrínyi Miklósra bízta. Halála után Zrínyi azonnal megtette lépéseit, hogy a vagyon Nagy Pétertől és Allya Mátyás több emberétől megszerezze. Nagy Péter és társai hűséget esküdtek neki, és megígérték, hogy királyi parancsra azonnal átadják neki a korotnai és csákányi várat és tartozékait. A királyi a parancs megérkezett, így Zrínyi Miklós, mint Allya Mátyás árváinak gyámja 1555.január közepén birtokba vette a két várat és a hozzájuk tartozó javakat.

A Korotnán szolgáló katonák helyzete továbbra is változatlan maradt. Mind itt, mind Kaposváron az őrség fizetetlen volt. A fenntartáshoz szükséges javakat a falvak népétől rabolták össze, de a vár fenntartásáról gondoskodtak. Ebben a helyzetben adtak hírt Ferdinánd Konstantinápolyi követei, hogy a következő hadjárat célpontja ezúttal Somogy lesz. A megyét félkörben szorongató Török erősségek katonái állandó portyázásokkal készítették elő a közelgő hadjáratot. 1555. május 24.-én a törökök felégették Nagybajom falut, és a Korotnai vár alá is eljutottak. Nem volt kétséges, hogy a hadjárat során Korotna vára is sorra kerül. 1555. évi hadjáratot szolgálta a boszniai pasa mozgolódása is, melynek célja az volt, hogy Zrínyit elvonja a Somogyi végekről. Ez sikerült is, Zrínyi a Dráva környékére vonult. Így 300 lovasával nem vállalkozhatott arra, hogy a teljes arcvonalat védje Somogy megyében. Ráadásul tavasszal Nádasdy Tamás főkapitány és nádor igényt tartott néhány katonára Szenyér várában. Zrínyi csupán Kalauz Mártont, Pálfi Ambrust, Imre deákot, és Bornemissza Mihályt és Benedeket engedte el a várból, nehogy a legyengített őrség okot adjon a felbátorodott oszmánoknak a támadásra. Zrínyi kérte, hogy a katonák elmaradt zsoldját fizessék ki, mert ha elhagyják a várat, akkor abból nagy veszedelem származik, annak ellenére, hogy a főkapitány is továbbította a kérést a király felé, a kérésnek nem volt foganatja. 1555. augusztusban Tojgun budai pasa a fegyverszünetre fittyet hányva Székesfehérváron és Koppányon keresztül Kaposvár felé tartott. Szeptember elejére érte el a térséget. Korotna katonái, míg Kaposvárt ostromolta a török, folyamatosan segítséget, gyalogosokat kértek, hogy tartani tudják magukat a nagy létszámú ellenséggel szemben. Hiába írt a főkapitány levelet a királynak, és Oláh Miklós esztergomi érseknek, és érvelt meggyőzően, miszerint Kaposvár elvesztésével a Kanizsáig terjedő országrész elveszik, mivel a kis várak nem tudják tartani magukat, a segítség nem jött. Zrínyi a szlavónai felöl érkező támadások miatt nem tudott segítséget adni, ahogy a főkapitány sem, így Kaposvár szeptember 17.-én elesett.

Az erős bástyákkal és falakkal rendelkező korotnai várat szeptember 12. és 18.-án fokozatosan hagyták el védői, és az ellenség viszonylag épp várat vehetett birtokba. A török miután őrséget hagyott Kaposváron és Korotnán Babócsa felé vette az irányt. Szeptember 23.-án elérte Lábodot, és másnap már Babócsán volt. Babócsa megszállásával az 1555. évi hadjárat elérte célját. Döntően megtépázta a Somogyi védelmi ék első vonalát, és a kulcsfontosságú Szigetvár hátába került.  A török császár a pécsi Dervis bégnek adta Kaposvárt és Korotnát, míg Babócsa Dervis öccsének Ahmednek jutott. 1556 tele és tavasza komoly készülődés jegyében telt mindkét fél részéről. A tét a kulcsfontosságú Szigetvár volt. Ferdinánd király végre egy nagyobb sereg kiállítására szánta rá magát. Míg a sereg toborzása tartott Zrínyi Miklós gondoskodott a török erősségek által körülzárt Szigetvár ellátásáról. Magyar Bálint pedig a Korotnához eső és Koppány felé eső török falvakat Fonyódhoz foglalta. A török pedig 1556.januárban nagyobb létszámú csapatokat irányított Korotnára és Babócsára. Májusban a babócsai és pécsi törökök megindultak Sziget vára ellen, aztán Ali budai pasa vezetésével júniusban megkezdődött a vár ostroma. Már negyven napja tartott Szigetvár ostroma, amikor Nádasdy Tamás és Pallavicini Sforza főkapitányok és Zrínyi Miklós vezetésével összegyűlt tizenötezer főnyi sereg Kanizsáról megindult Babócsára, hogy elvonja Ali pasa erőit Sziget vára alól. Ali július 21.-én felfüggesztette Szigetvár ostromát, és a szorongatott Babócsai őrség segítségére indult. Miután több alkalommal vereséget szenvedett Zrínyi csapataitól, megtizedelt legyengített csapataival megpróbálkozott újra Szigetvár ostromával, de a kilátástalan küzdelemmel július 31-én felhagyott, és visszavonult megfogyatkozott csapataival Pécsre. A magyar sereg ugyanakkor visszatért Kanizsára, hogy ott bevárja Ferdinánd főherceget és csapatait. A török számára világos volt, hogy újabb támadás, csak Babócsa és Korotna irányából érheti.  Július végén a környékbeli parasztok munkájával megerősítik a Babócsai várat, augusztus 9.-én pedig Mehmed Aga vezetésével 400 lovas vonul be Korotnára.

Szeptember elején a főherceg 12000 főnyi sereggel és a zsolddal megérkezett Kanizsára. A zsold kifizetését követően összeült haditanácson, úgy döntöttek, hogy Korotna várát támadják meg és foglalják el. Pallavicini Sforza vezetése alatt Pohlweyler Miklós serege, Lenkovics szlavóniai sereg és Zrínyi Miklós indult meg Korotnára 8 közepes faltörő ágyú kíséretében. Egész éjjel tartó menetelést követően az ágyúkat a vár keleti felén helyezik el.  Nemsokára elhatározták, hogy a nyugatra eső polyvával kevert agyaggal tapasztott sövénykerítéssel védett sánc ellen, amelyen az ágyúzástól nagy rés támadt, rohamot intéznek.  A sánc elfoglalása után szint eldőlt a vár sorsa. A kapunak rontó keresztény csapatok egy rohammal elfoglalták, és kifosztották a várat. A török őrség közül alig néhányan maradtak életben, jórész azok akik a csata kezdetén a mocsarakon erdőkön keresztül elmenekültek a várból. Korotna visszafoglalásának időpontját Istvánffy nem közölte, de közvetett adatokból könnyen meg lehet határozni az időszakot. Tudjuk, hogy Zrínyi csapataival szeptember 12.-én éjjel indult csapataival Korotnára. Egész éjjel meneteltek, így 13-a virradóra értek a vár alá. Sforza a Korotna melletti táborból levelet küldött Nádasdynak. Röviden írok-mentegetőzik a kapitány-mert az álmosság, éhség akadályoznak. Korotna elfoglalásához nem elegendőek a könnyek, a hadseregnek élelem is kell. Két nap múlva szeptember 15.-én ismét írt Nádasdynak a táborból, a levélben azonban egyetlen szó sem utalt az ostroma, tehát az akkor már a múlté lehetett. A sikeres ostrom tehát 1556. szeptember 13. és 15. között zajlott le. A korotnai vár melletti tábor hamarosan feloszlott, és a főherceg seregével együtt hazatért, csak a végbeliek maradtak a várakban.

Az 1556. évi hadjárat sikere azonban nem lehetett tartós. A végbeliek maroknyi serege a változatlan körülmények között nem tudta tartani a visszahódított részeket. 1557-ben Kaposvár újból török kézre került és valószínűleg vele együtt Korotna vára is elesett. 1566. szeptember 7.-én Szigetvár hős védőinek és Zrínyi Miklósnak önfeláldozása ellenére elesett. Kobak Miklós és Horváth György hadnagyok, Korotna várának hajdani elöljárói társaikkal együtt uruk oldalán haltak dicső halált. Szigetvár megszállásával tovább erősödött a török jelenlét Somogyban, sőt Zrínyi halálával az ellenállás lényegében összeomlott. 1582-ben a megye tulajdonképpen teljes egészében az oszmánok fennhatósága alatt állt. A somogyi végvári katonák zalai területekre húzódtak vissza, portyázásaikkal azonban olykor- olykor mélyen behatoltak hódoltsági területekre is.  1584 táján Korotna vára alá is eljutottak és az is elképzelhető, hogy rövid időre megszállták az erősséget. A török Somogy megyei uralma változatlanul fennmaradt, sőt Kanizsa 1600-an történt elfoglalását követően ez az uralom tovább erősödött a térségben. Korabeli létszámadatok szerint a 17. század közepén közel 10000 katona óvta az oszmánok dél dunántúli hódításait, rajtuk kívül több kisebb erősség egészítette ki ezt a védelmi rendszert. Közéjük tartozott Korotna vára is, amelyet az ott talált érem és pénzleletek alapján 1665 körül még használtak. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy Evlia Cselebi török utazó 1664 táján említi a várat nagyszabású művében Kaposvárral kapcsolatosan. Közvetett adatok arra utalnak, hogy Korotnát a török hódoltság utolsó éveiben hagyták fel, (vagy pusztulhatott el), mivel egy 1698-ban keltezett kataszteri térkép már romként tünteti fel az erősséget.

Megközelítése:

A helyszínt a legkönnyebben a Somogysárd és Újvárfalva közötti útról lehet megközelíteni. Somogysárdot Újvárfalva felé elhagyva kb. 1,5 km után balra kis ösvény indul az aszfaltútról egy mesterséges tó irányába. A tó végén levő töltésen haladjunk végig, követve az ösvényt. A traktorúton kitartóan haladjunk nyugati, majd délnyugati irányba, átvágva a tó melletti erdősávon, míg egy szántóföld szélére nem érünk. Innen már látható a DNY-i irányba levő kiugró erdősáv, amelynek rejtekében találjuk Korotna várának látványos sáncait. (Az aszfaltúttól a várhely kb. 350-400 m) Érdemes a területet lombmentes időszakban (november eleje és március közepe között) felkeresni, mert így élvezhetjük leginkább a várhely látványos részleteit.

 

Felépítése, személyes tapasztalatok:

A jó megközelítéssel téglalap alakú várterületet grandiózus árok veszi körül, amelybe DNY-i irányból megnyitva sáncot, belevezették a mesterséges tó vizét. A vár területének terepalakulatai egy komplexebb felépítésű épületet sejtetnek. Az északi oldalon egy árkon átvezető földtöltés vezet minket a várba. Az északi és keleti széleken markánsan kirajzolódik egy lepusztult körítő fal omladékos földdel borított maradványa. A bokros, bozótos területen több helyen omladékhalmok, beásások találhatóak, rengeteg habarcsos téglatörmelék társaságában.  Vármag keleti oldala pár méterrel magasabban fekszik a nyugati oldalnál. Valószínűleg itt feküdt a központi épület, amely több helységből állhatott, ezeket az omladékhalmok szépen meghatározzák. A Tó irányába „lejtő” nyugati oldal amolyan „elővár” rész lehetett, itt az omladék kevesebb, és a terep is egyenletesebb.

 

 

 

 

Egy összefüggés azonban gondolkodóba ejtett az első, helyszínen tett látogatásom során is. Az adatok több száz fős helyőrségről szólnak. Tudjuk azt közvetett forrásokból (török adóösszeírás), hogy a 16. század közepén Korotna falu Nagybajommal együtt kihalt az oszmán inváziónak következtében. Ismert az is, hogy a vár tovább létezett, és gyakori szereplője volt a korszak háborús cselekményeinek a térségben. A kérdés az, hol lehetett elhelyezni 150-300-as helyőrséget a kiszolgáló személyzettel, amikor a vár ma ismert területe ehhez mérten kicsi? Sokkal inkább kelti bennem egy reneszánsz castellum, egy birtokközpont érzését a helyszín, amelyet később grandiózus árokkal körítő fallal erődítettek, mintsem egy 150 fő befogadására alkalmas fontos katonai erődítményét, amely jelentős szerepet játszott az 1555-1556-os esztendő harci cselekményeiben. Felépítésének és a hódoltság alatt betöltött funkciójának alaposabb tisztázása a jövő generáció régészeti kutatásának hálásabb feladatai közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben egy újabb legenda fonódott össze Korotna várának helyszínével. A közelben futott Nagybajom érintésével is a II. világháborúban a Margit-vonal, amely a mai Magyarország területének egyik olyan helyszíne, ahol a mai napig hatástalanítatlan aknákat rejthet a föld mélye. A Geocaching oldalakon és az Index Várak Várromok fórumán fel felbukkannak posztok figyelem felhívó célzattal. Mi a helyszín bejárása során szerencsére nem találtunk aknát, de azért nem árt a fokozott óvatosság.

 

 

 

 

(Megjegyzés: A posztban szereplő archív felvételek a Nagybajom története című könyvből származnak, míg a leletekről származó felvételeket a Nagybajomban található Sárközy István Helytörténeti Múzeumban készítettem)

 

 

 

Források:

Solymosi László - Mikóczi Alajos: Nagybajom története a kora-középkortól napjainkig. 1979.   47-87. oldal

Magyar Kálmán – Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. 2005.  93. oldal

Dr. Karácson Imre – Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1664-1666.  35. oldal

 

 2016. február 20.-án a helyszínen készített filmfelvételem a Youtube-on az alábbi linken érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=M1ufsKTbzXw

 

 

ifj. Fidrich Tibor 

Gamás - Törökvár: Pont az I-re…

2016. március 15-16.-án idén harmadik alkalommal látogattam Somogy megyébe. Ezúttal csatlakozott hozzám a vártúrák nagy öregje ABAAMADÉ, alias Alstadtler Zoltán. Maga a túra sikeresnek bizonyult, hiszen a tervezett célpontokon kívül sikerült plusz elemekkel gazdagítani emlékeinket. A felkeresett helyszínek: Balatonendréd-Katolikus Templom, Balatonszemes-Temető, Balatonszemes-Bagolyvár (sáncrészlet), Fonyód-Várhegy, Fonyód-Fácánosvár, Ordacsehi-Kisvár, Fehérbézseny-Törökvár, Gyugy-Árpádkori Templom, Somogyfajsz-Vári Sűrű, Somogyfajsz (Kastély,Templom), Kaposvár várhely, Somogysárd-Korotna vára, Mezőcsokonya-Sörnyepuszta…A tartalmas program során felmerült Gamás Törökvár is, mint potenciális célpont. A nap során írtam a túráról Dénes Józsefnek, hogy legyen szíves, segítsen a várhely lokalizálásában.  A nagyszerű szakember segített is, másnap-pont időben- küldte a megfelelő adatokat.

 

Hazafelé tartva a 67-es úton –igaz, sok időnk már nem volt- elhatároztuk Zoltánnal, teszünk egy bátortalan kísérletet a Gamás határában található Törökvár felkutatására. Ez feltenné a pontot az I-re, mondta újdonsült túratársam. Igyekeztünk biztosra menni, mivel a GPS nem igazán akart működni… A Polgármesteri hivatal bájos adminisztrátorai igyekeztek segíteni, mikor a várról szóló oldalt ki szerettük volna nyomtatni a Hungaricana –ról. Megtudtuk, hogy a falu nagy helytörténésze a szomszéd utcában lakik, ő még több információval tudna szolgálni a vár megközelítését illetően, így hát felkerekedtünk… Az illető úr feleségétől megtudtuk, hogy éppen a boltba ment, és pont elkerültük, de a várhoz vezető út éppen most megközelíthetetlen a csatornázási munkák miatt. Megköszöntük a kedvességet, és akcióba lendültünk, én a GPS-be igyekeztem életet lehelni, míg Zoltán a bolt körül cikázott, hátha megtaláljuk a nekünk szükséges információk birtokosát. Végre meglett az úr, de sajnos semmilyen konkrétumot nem sikerült megtudnunk. Vázlatos leírása alapján Gamást a 67-es út irányába elhagyva a falu ÉNY-i oldalán kezdtük keresni a várat. A felettébb kitartó, ám annál eredménytelenebb keresést idő hiányában fel kellett adnunk. A Magyar Kálmán által leírt helyszín sehogyan sem illett az idős úr által megadott információkhoz. Ekkor sajnos az a képletes pont nem került fel az I-re. Balogh Zoltán barátom pár nappal a túrát követően informált, hogy megtudta merre van a Törökvár.  Sőt, március 21-én fel is kereste a helyszínt, amelyet egy kiváló panoráma felvétellel illusztrált. A felvétel az Amatőr Várkutatók Facebookos fórumán jelent meg. Levélben megkaptam a koordinátát, amely megegyezett a Dénes József által megadott koordinátákkal. Hát, a helytörténész öregúr rossz irányba vezetett minket. Birizgálta a fantáziám a helyszín, és mivel semmit sem szeretek félbe hagyni, 24-én nekiindultam, hogy felrakjam a pontot arra a bizonyos I-re…

 

 

Gamás déli oldalán a Vásártér utca végéről indul az a földút, amely a Deseda patak völgyében egészen a várhelynek otthont adó magaslatig vezet minket. Az utca végétől a vár helyszínéig 35 perc könnyű túra. A földúton folyamatosan délnek kell haladni, majd a völgy kanyarulatánál az ösvényen keletnek kell fordulni, amely egy cserjésen keresztül megkerüli a várnak otthont adó magaslatot. A cserjés végén szántóföld terül el, szélén ösvénnyel. Az ösvényen a magaslat tetején levő erdősáv irányába indulva tudjuk megközelíteni a helyszínt. Maga a vár nem a legmagasabb ponton, hanem attól ÉK,K-re terül el. Célszerű GPS-t vinni, ugyanis a helyszínre turistajelzés nem vezet.

     

 

     

 

     

 

     

 

     

 

      

 

A vár GPS koordinátája:

 

         

 

         

 

Magyar Kálmán leírása a várról (Forrás: Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005-Kaposvár)

„A várra Stamler Imre (Somogyjád) hívta fel a figyelmünket 1994-ben. Gamás községtől D-re 2,4 km-re, a Szelistyei-árok kanyarja felett, a völgy D-i oldalában emelkedik a Törökvár. A D-i irányban elterülő fennsíkból széles, enyhén lejtő hegynyelv nyúlik ki É-i irányában. A vár azonban nem a legmagasabb részen van, hanem a hegynyelv EK-i oldalából kiugró, különálló részen, amely a lapos dombtető alatt kb. 20 méterrel alacsonyabb szinten van. A vár ovális alakú, a felette emelkedő fennsíktól sekély nyereg választja el. Erről az oldalról mesterséges, 9 m széles, átlag 1 m mély árok védi, amely kétoldalt lekanyarodik a K-i, illetve a Ny-i oldalra. É felől nincs határozott nyoma ároknak. A vár belső területének legmagasabb része a D-i végében van. Teljes területe 40x30 m, 0,1 ha. Az árkon belüli terület 34xl7m, 0,04 ha. Történeti adatot vele kapcsolatban nem ismerünk, jellege alapján középkori.”

A leírás kiegészítéseként a következőket tudnám hozzátenni. A Nyugati oldalon futó árokrészlet rajzolódik ki a legmarkánsabban. A vármagot nyugatról körülölelő árok szerintem 3-4 m széles és 1 m mélységű. A Déli oldalon a vár platóján kisebb kiemelkedés észlelhető. Az árok peremén túl meredek, szakadékos a helyszín. A Délkeleti oldal erősen bozótos, kisebb félkör alakú padka észlelhető a bozótban. Hogy a vár része lett volna, az nem tisztázott…

 

 

 

 

 

A Keleti oldalra futó árok részlete kevésbé érzékelhető. A vár platóján több ponton beásások nyomai észlelhetőek. Itt számos helyen paticsmaradványokat találtam. Ha tipológiailag vizsgálom a szerkezetét, könnyen lehet Árpád kori is a váracska. Ezt a feltevést igyekszik alátámasztani Magyar Kálmán összefoglaló tanulmánya is. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/tab/tabi_kilato_2004_2005/pages/tk_2004_003_eroditmenyek.htm

 

 

 

 

 

 

 

Korának megállapítása, szerkezeti felépítésének alaposabb felvázolása azonban a jövő tudományos feladatai közé tartozik. Egy picit zavar a Törökvár elnevezés is… Ha a szűkebb környezetet veszem figyelembe, Somogy megyében számos várhelyet illetnek Törökvár elnevezéssel. (Merészebben fogalmazva szinte már közhelynek számít)  A teljesség igénye nélkül Mike-Törökvár mellett a Zselic turistatérképén Korotna várát is Törökvárként aposztrofálják…( A helyi fakitermelők is Törökvárnak nevezték a Korotnát) Nos, talán egyszer csoda történik, és a csekély forrás között ráakad a kutató egy utalásra, amely új megvilágításba helyezi az elnevezést. Mindez azonban a jövő zenéje…

 

Szeretném megköszönni a vár lokalizálásában nyújtott felbecsülhetetlen segítségét Dénes Józsefnek és Balogh Zoltánnak.

 

Írta, fényképezte, és összeállította: ifj. Fidrich Tibor

Somogyi Vártúra II. - Videók a Youtube-on

2016. február 20.-án újra Somogyba látogattunk a megye várhelyeinek felfedezése okán...

 

A túra során készített videók a Youtube-on érhetőek el.

 

Öreglak - Lak vára

https://www.youtube.com/watch?v=eODSb0u-zjE  

 

Szenyér - Várhegy

https://www.youtube.com/watch?v=QIS2zLoqHVw

 

Somogyzsitfa Szőcsénypuszta - Szőcsény vára

https://www.youtube.com/watch?v=QIS2zLoqHVw

 

Somogysárd - Korotna vára

https://www.youtube.com/watch?v=M1ufsKTbzXw

 

Lak várhelyéről készített panorámafelvétel:

 

 

ifj. Fidrich Tibor 

 

Vártúra Somogyban: Posztsorozatom a Várak Várromok INDEX fórumon

2016. január 23.-án 4 állomásból álló vártúrán vettem részt Balogh Zoltán várbarát társaságában.

A felkeresett színhelyek a következőek voltak: Berzence, Babócsa-Törökvár, Segesd (Tüskevár), Kéthely-Fancsivár.

A túráról az INDEX VÁRAK-VÁRROMOK című fórumának keretei között számoltam be.

A túrát bemutató posztok epizódjai az alábbi linkeken érhetőek el.

 

Berzence:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=138513466&t=9038753 

 

Babócsa - Török vár

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=138580393&t=9038753

 

Segesd

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=138592569&t=9038753

 

Kéthely - Fáncsivár

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=138698054&t=9038753

Kéthely:

Zalai végeken 5. - A Vasi Hegyhát és a Haranglábak földje

A Kanizsával szembeni végvárláncolatba tartozó végházak az Őrség, és a  Vasi Hegyhát területén is képviseltették magukat. A XVII. század folyamán a törökök sorozatos portyáikkal tartották félelemben a vidéket. A területen nem sikerült saját közigazgatásukat bevezetniük, de a falvakat egészen a Rába vonaláig adóztatták. A török rablóportyák visszaszorítása, a hírek továbbítása, a tolvajok, pribékek előállítása, a hódoltsági területen robotra küldött jobbágyok kémtevékenységének koordinálása ezen erődítéseknek is a feladatai közé tartozott.  

 

Őriszentpéter

 

Jelen beszámolóm első állomásán még 2014-ben jártam Dr. Ferenczy Sándor társaságában. A Zala folyó mentén kialakított várláncolat legnyugatabbra levő eleméből napjainkra csak a középkori templomot és kis temetőjét körbeölelő körítő árok látszik.  A folyó völgye feletti kis domb közepén álló Szent Péter tiszteletére emelt románkori eredetű katolikus templomot a XVI. században erődítették meg,(1549-ben említik először a castellumot) melyet a körbevevő mély árok, és az e korban elterjedt palánkos erősítés (facölöpök közé döngölt föld), valamint habarcsba rakott téglafal védett (A templomtól délkeletre XVI. századi téglaégető kemence maradványai kerültek napvilágra)  A templom tornya kitűnő őrhely lehetett. Az erődített templom övező falán a kijáratot farkasverem biztosította. Nyilvánvalóan a Kanizsa elleni végvárláncolat egyik kisebb láncszemét képezte. 1963-ban, majd 1979-80-ban Valter Ilona feltárta a faszerkezetű erődítés több részletét.

A téglából épült templom dombon áll, és körülötte erődítés nyomai látszanak. A templomot, falától mintegy 10—15 m távolságban kb. 2 méter mély árok veszi körül. Az árok szélén valamikor kőfal futott körbe. Idős őriszentpéteri emberek visszaemlékezései szerint még e század elején is álltak az árok peremén a nem túl magas, kb. 60—70 cm széles falak. E falakból ma már semmi sem látszik a felszínen, csupán egy fűvel benőtt kiemelkedés mutatja nyomát az árok szélén.

Az ásatás tisztázta tehát, hogy a templomot körbevevő elpusztult fal és erődítés a XVI. század közepén készült. Ezt bizonyítják a fal mellől előkerült cserépdarabok, a fal építőanyagát alkotó nagyméretű téglák, és a téglafalat erősítő palánkos, döngölt agyagos erődszerkezet. Ez az erősítési mód nagyrészt a török elleni harcok idején terjed el.

A vár kis létszámú, főleg gyalogosokból álló katonasága nagyrészt az őrségiekből került ki. Az erődítménynek két kapuja volt. Ezt Batthyány Ádám 1648-as leveléből ismerjük, melyben utasítja a tiszttartót, hogy „a Szentpéter kastély mindkét kapuja fölé vigyázó górét építtessen."  A déli kapu téglából készült alapjait feltárul. Előtte farkasverem volt, melynek aljában kihegyezett karókat találtunk. A sáncot övező szárazárok mögött újabb árokkal övezték. sánc magasodott. A castellumnak 1690-ben már csak romjait írják le: "a castellum a templom oldalán árokkal körülvéve, csak az oldalfalai vannak".

(SAVARIA ,A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1995-1998) Szombathely  1999 - VALTER ILONA AZ ŐRISZENTPÉTERI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM KUTATÁSA)

 

Csákány

Csákánydoroszló kastélya napjainkban ápolási intézet, (régebben gyermekotthon) nem látogatható. A kastély területére egyeztetést követően kísérettel lehet bejutni.

Csákány a 16. század első harmadáig a Héderváriak strémi uradalmának egyik faluja volt, amelyet Batthyány Ferenc 1524-ben részben kapott II. Lajostól, másik részben pedig vásárlás útján szerzett 1543-ban. Ezt követően új birtokközpontot alakított ki a területen. A Rába itteni átkelőjének védelmére Batthyány Boldizsár szándékozott először itt kastélyt építeni. Halálát követően, 1591. tavaszán özvegye, Zrínyi Dorottya utasítást kapott Bécsből, hogy kezdje meg az építkezést. Az építkezés 1596-tól 1600-ig tartott a Batthyány birtokok őrségi falvainak és Vas vármegye falvainak robotjával, Boldizsár fia ifjabb Ferenc és Zrínyi Miklós hadainak védelmében. Az erősség egy fából és palánkból készült építmény lehetett, funkcióját tekintve kizárólag katonai célzattal, az átkelőhely védelmére. Be is került a Kanizsával szemben kialakított végvidék várláncolatába. Batthyány II. Ferenc javaslata alapján ekkor 100 fő lovas és 100 fő puskás gyalogos királyi őrséget kapott.

Batthyány Ferenc előre látta a csákányi végvár jövőbeni hadászati jelentőségét. 1600. október 20-án Ibrahim nagyvezér elfoglalta Kanizsa várát, ott szervezte meg új központját, a negyedik magyarországi vilajetet. Ezzel a török katonai hatalom súlypontja is oda helyeződött át. A korábban a sarc beszolgáltatásával felhagyó hegyháti és őrségi falvak kilencven évre adófizetőikké váltak. A hódoltság határa most végleg a Rába vonalán rögzült. A folyó Vas megyét egy hódolt és egy hódolatlan tartományra osztotta, mely részek között a közlekedést is, bár váltakozó szigorral, ellenőrizték. A Rába védővonalának kialakítása ugyan már egy fél évszázaddal előbb megkezdődött, de csak Kanizsa eleste után nyerte el igazi jelentőségét. A szentgotthárdi csatáig a folyót a nagy végvárakon (Csákány, Körmend, Sárvár) és a kisebb erődített kastélyokon (Hídvég, Rum) kívül őrhelyek (Csörötnek, Gasztony, Csákány, Szecsőd, Hollós, Hídvég) egész sora kísérte. Ezeket a mai magasleshez hasonló felépítésű őrhelyeket górénak nevezték. Némelyiket körülpalánkozták, mint a szecsődi és a csörötneki górét. Csákánynál egy időben négy is állt a Rába partján, egyik palánkozott őrhely a hídhoz csatlakozott. Ezt később tarackkal is ellátták. Hajdúk strázsáltak benne, akik a Batthyányaknak számoltak el a beszedett vámmal.

Kőműves tevékenységről először 1617-ből maradt fenn adat. Az ekkor említett Péter kőműves és emberei a szalónaki várban és németújváron szolgálatot teljesítő Thomas Weiss építőmesterhez tartoztak. Ezt az épületet a mai napig nem sikerült azonosítani. Abban az időben a várnak 34 lovas és 30 gyalogos alkotta az állandó őrségét. 1646-ban Batthyány Ádám új végvár építésébe kezdett Csákányban. Az odatelepített őrségnek, katonaságnak hajdúszabadságot adott. A körítő árkot megmélyítette, a palánkot megerősítette, téglavető színt és kemencéket állíttatott. Carli Paumeister kőműves és Hans Dreier ács közreműködésével a kapu mellett egy új földesúri lakóépület építésébe is kezdtek. 1651-ből származó adat szerint Batthyány házi építőmestere Carlo della Torre 30.000 téglát kér „az Nagyságod Háza épületihez.” Kérték továbbá Batthyány jöjjön Csákányba, tekintse meg a tervrajzokat. A mai kastély előzménye tehát 1651-től kezdődően épült fel. Ennek maradványa a délnyugati oldalon levő sokszögű bástya, vagy a kapu fölött magasodó torony.

1664-ben, szentgotthárdi csata eseményei során sikerült megakadályozni a Köprülü Ahmed nagy vezír török seregének itteni átkelését. Katonai jelentősége Kanizsa 1690-es visszafoglalását követően megszűnt. Batthyány IV. Ádám gróf 1753-ban alakítatta át a mai késő barokkos formájára az épületet. Az árkait betemették, bástyáit már korábban lebontották, sáncait megszüntették, a bevezető hidat lebontották. Az épület 1945-ig a Batthyány család tulajdonában maradt.

 

Felsőmarác-Tóthfalu

 

Csákánydoroszlótól Őrimagyarósd felé tartva Felsőmarác előtt megálltam a kanyargós Rába folyó feletti magaslaton, egy emlékhelyen, amely az egykori Tótfalunak állít emléket. Az út melletti kis ligetben emléktábla taglalja a kis véghely hőseinek történetét, jelezve az utókor vándorai számára. A Rába déli partoldalát uraló kis magaslat tetején kis kereszt áll jelezve az egykori helyszínt. Szerencsére a dombocska lombmentes, és a dombot körülölelő sáncárok maradványa is érzékelhető… A régi idők dicsőségét Benczik Gyula írásával igyekszem felidézni.

Zala megyei Csány birtokukról kapták nevüket a másik kastély földesurai, a Csányak, akiknek ősei a 15. század végén szereztek a Hegyháton birtokokat. A mai Felsőmarác határában fekvő Tótfalu semmilyen korábbi időkre mutató erődítéssel nem büszkélkedhetett. A 13. században a Nádasd nemzetség legnyugatabbra vetődött ágának, a Maráciaknak volt a prédiuma Tótlak néven 1291-ben. Neve alapján szláv lakosságra gyanakodhatnánk, de a határjárásában szereplő földrajzi nevek mind magyarok voltak. Másfél évszázad múltán lakói között szláv (szlovén) nevűt egyet sem találunk, néhány Tót család mellett Buda, Szécsen, stb. nevű családok éltek Tótfalun. Marác és Tótfalu 1549-ben együtt 16 portát számlál, és 13 zsellért. A birtokosok különböző köznemesek, köztük a Csányak. 1550-ben a vasvári káptalan küldötte idősebb és ifjabb Csány Bernátnak idézést adott át, akiket Tótfalu birtokon erőd módjára kiépített udvarházukban talált meg. Ez az első, viszonylag korai adatunk a tótfalusi kastélyról. A Csányak itt minden bizonnyal a zalai birtokaikon korábban megkezdett erődítési munkálataik tapasztalatait is felhasználták. Az első török hódoltság alatt 1588-ban Marácon és Tótfaluban 3 és fél portát (kb. 10 család), 7 zsellért, 1 szegényt és hét pusztatelket írtak össze a rovok. A földesurak közül Maráci László megszenvedte a török rabságot, ahová az 1582-es pusztítás idején hurcolták el. Fogvatartói megkínozták, váltságdíjáért testvéreinek el kellett zálogosítaniuk Darabos Gáspárnak 100 forintért a Maráci-birtokrészeket. A tótfalusi kastély a Rába völgye fölé enyhén magasodó dombháton épült, ahol ma már csak egy messziről látható kőkereszt emlékeztet az egykor volt falura és kastélyra. Semmi leírás nem maradt fenn róla, csupán a nyomokat őrző terepalakulatokból következtethetünk a mogyorósdihoz hasonló voltára. A kastély urai Csány György, majd fia Bernát voltak. A Batthyányaknak nem udvari, hanem saját birtokán lakó köznemesi kíséretéhez tartoztak, urukat háromnégy lóval szolgálták, hely illette őket Batthyány asztalánál a németújvári várban rendezett ünnepségeken. Csány György 1628-ban megegyezett testvérével, Imrével, hogy átenged neki egy földterületet a kastély kapujával szemben, hogy ott Imre a saját kastélyát felépíthesse. Csány György segítséget ígért Imrének az építkezésben, hiszen fivére is segített annak idején az ő kastélya megerősítésében. Tíz év sem telt el, Csány György felbontotta a szerződést, mert Imre nem építette fel a saját kastélyát. Az utóbbi azzal védekezett, hogy saját magának kellett a török adót fizetnie, mert jobbágyai telkeiket pusztán hagyták és elszöktek, így az építkezést sem tudta megkezdeni. Az 1609-es zsoldjegyzékben meghatározottak értelmében Mogyorósdon 20 gyalogot, Tótfaluban 1 lovast (Csány György) és 10 gyalogot kellett tartani, amit az idők folyamán mindig igyekeztek biztosítani. 1652-ben egy lovas havi zsoldja 4 forint, egy gyalogé 2 forint 80 dénár volt. A zsoldfizetés elmaradása, vagy annak posztóban, fegyverben történő megváltása rendszeresen megtörtént. A kis végházaknak az elsődleges feladata a török katonai mozgások figyelése volt, egyetlen hadfelszerelésük, a "hírmondó" szakállas ágyú vagy a tarack a riasztást, jeladást szolgálta. Legfeljebb száz fő körüli török portyázóknak tudtak ellenállni. Fontos közbiztonsági funkciót láttak el a kastélyokban szolgáló hajdúk, akikre a tolvajok, török pribékek előállítása hárult. A törvényben szentesített ingyenmunka-beosztás alig ellensúlyozta a szomszédos Batthyány család kezén lévő nagybirtok fenyegető túlsúlyát. Ezen túl a katonáskodó hegyháti köznemesség főparancsnokai is a Batthyány családból kerülnek ki. Nem meglepő tehát, hogy a végvári katonák garázdálkodásai —amelyek elég gyakran érték a Darabos-falvakat— általában büntetés nélkül maradtak. A falvak feldúlásán túl 1649-ben a csákányi kapitány, Kaczor János már odáig ment, hogy a várépítési ingyenmunkát is Csákányban végeztette a Darabos-jobbágyokkal. Darabos Gáspár csak akkor tett panaszt, amikor Kaczor a robotot saját háza építésére fordította. Csány Bernát pedig, aki ekkor a tótfalusi kapitányság mellett a csákányi lovasok kapitánya is volt, nem éppen bajtársiasan viselkedve, terményadót vetett ki Darabos falvaira. Miután Darabos Gáspár megparancsolta jobbágyainak, hogy ne merjenek ennek a parancsnak engedelmeskedni, és azzal fenyegetőzött, hogy az országgyűlés elé viszi az ügyet, Csány meghátrált.

A törökkel való egyezkedéstől a magyar földesurak sem voltak mentek, kiváltképpen, ha érdekeik a hódítókéival egybeestek. Igen érdekes okmány Hasszán kanizsai pasa telepítőlevele Tótfalunak 1626-ban. A pasa a letelepedő jobbágyoknak hat év szabadságot ígért, utána a szokott adójukat kötelesek voltak megadni a szpáhiknak és a magyar földesúrnak, Csány Györgynek. Utóbbinak majorja lévén, arra is védelmet ígért a pasa.

 A földesúr-kapitányoknak saját testvéreikkel is meggyűlt a bajuk. 1648-ban Darabos Istók, a kapitány fivére feltörte a mogyorósdi végházat, ellopta a király által kiutalt muníciót, és szembeszállt a hajdúkkal. A kastélyban "korcsmát árult", a kaput pedig kénye-kedve szerint éjjel is nyitva tartotta. Darabos Gáspárnak Batthyány Ádámhoz kellett fordulnia testvére megrendszabályozásáért. A nyomaték kedvéért fivérét avval is megvádolta, hogy "törökké akar lenni".A köznemesi udvarházakból kialakított kastélyok hadi jelentőségét a haditanácsban és a kamaránál nem ismerték el. Többször próbálkoztak megszüntetésükkel, a zsold megvonásával, a magyar nemesi országgyűlések nyomására azonban ettől mindig elálltak. Csány György így panaszkodott Batthyány Ádámnak 1646-ban: "megértvén azt, hogy némely aprólék végházakbul urunk őfölsége fizetése kivétetnék és alkalmatosabb véghelekre rendeltetvén, hasonlóképpen az én kastélyombul is,... de egynihány legény maradhasson meg őfölsége fizetésén".Amíg a mieink minden követ megmozdítottak, hogy a végházakat jobb karba hozhassák: addig a haditanács a végházak és kastélyok kevesbítésén törte a fejét. Tudjuk, hogy a mieink minden kis vigyázó házacskáért aggódtak s valamennyinek a fenntartását sürgették! Gondolhatjuk, minő érzés fogta el őket, mikor egymás után cassálják a régi házakat. Az 1652. évben például Egerszegre, Szt.Györgyvárra, Kéméndre, Tótfalura, Mogyorósdra, Lindvára és Kányavárra mondta ki őfelsége a halálos ítéletet." Tótfalu esetében, úgy tűnik az ítéletet végre is hajtották. A kastély ura, Csány Bernát méltatlankodott Batthyány Ádámnál: "... ezen rossz hitván tótfalusi kastélyom felöl: abban való kevés fizetésem hogy elvétetik, kit szegény atyám sok költségével és fáradságával szerzett, magamnak is hogy búcsú adassék kommisszáriusok által, nem reménlettem volt ezt... Erre a kevés fizetésre én is érdemesnek tartottam magamat... az gyalázatot sajnálom, mert kegyelmes uram, kinek tiszti fizetése elvétetik, méltó meghalnia". A kamarai megbízottak nem engedtek, kimondták, Tótfalura többé nem fizetnek. Csány Bernát nem adta föl, a fenntartást magára vállalta. 500 szálfát vágatolt az ivánci erdőn, Batthyánytól pedig néhány száz fazsindelyt kért. A hajdúk élete a kifürkészhetetlen hadiszerencsétől függött. Gyakran kellett táborba szállni a dunántúli főkapitány parancsára. A mogyorósdiak és a tótfalusiak résztvettek Szerdahelynél (1640), Pusztabillegénél (1641) és Kanizsa környékén (1648) a török és a rácok elleni portyákon. Szerdahelynél a törököt kelepcébe csaló ún. "martalék" szerepe is kijutott nekik. Aki épségben visszatért a kastélyába, az a hadizsákmányból osztozhatott. A körmendi kótyavetyén 1641-ben 25 lövői, mogyorósdi és tótfalusi hajdú 115 forint értékben részesült a zsákmányból. 1650-ben két hónapra pénzben, öt hónapra posztóval fizettek a Kanizsa elleni végházakban.

Tótfalu

Csány Bernát kapitány 2 lóval

Német György tizedes Gróf János

Ötvös György Fejér György

Nagy András Katona György

Tót Istók Sándor György

Rózsa Jancsi Tót György

A hajdúk és családtagjaik a törökök brutális megtorlásainak, túszszedő akcióinak célpontjaivá váltak. Helyzetüket jól jellemzi Batthyány Ádám tiszttartójának jelentése 1643-ban: "Tótfalui hajdúk jelentik nyomorúságukat, hogy az török miatt házoknál nem maradhatnak, hanem bujdosnak és lappangnak. Amellett az őfölsége szolgálatját is be kell praestálniok, s Csány uramnak is szüntelen köll szolgálni, s ha más hajdút állotnának is be, nem akarja bevenni. Azért könyörögnek nagyságodnak, hogy nagyságod bocsátaná el őket, hogy az pogány fogságába ne esnének, avagy azt engedje meg nagyságod, hogy ide Egerszegre jöjjenek s itt az őfölsége szolgái lesznek. 1664-ben százezres létszámú török hadsereg vonult Vasvár irányából Szentgotthárd felé, átkelőt keresve. A Rába másik oldaláról a magyarok a gomolygó füstről, tüzekről követhették nyomon az előrehaladását. Kisfaludy Balázs csákányi kapitány a veszedelmet látva, jó előre elszállíttatta a mogyorósdi kastély két tarackját Csákányba. Egyiket a hídnál, másikat a kastélyban állíttatta föl. Sem a két kastélyról, sem kapitányaikról, hajdúikról ettől kezdve nem hallunk. Néhány év múlva 1671-ben a végvári katonaság zömét is szélnek eresztették.

(BENCZIK GYULA-AZ ŐRIMOGYORÓSDI ÉS A TÓTFALUSI KASTÉLY A TÖRÖK ELLENI VÉDELEMBEN (1609-1681))

1664-ben a szentgotthárdi csatát megelőző napokban Csányi Bernát és Csanádi Ferenc, a híres törökverő kapitányok Őriszentpéternél lest vetettek a töröknek hatszáz magyar és kétszáz horvát katonával, hogy késleltessék a fősereg előrenyomulását. A csatában négyszázan elestek, maga Csanádi is a csatatéren maradt. Közben a fősereg Körmendnél próbált a Rábán átkelni, sikertelenül. Itt janicsár puskagolyótól találtan elesett Csányi Bernát.

1665-ben Csányi Bernát temetésére halotti zászlót festetett Batthyány II. Kristóf. (MKI, Iványi; Garas 1953. 146.)

 

Esterházy Pál Mars Hungaricus című könyvében leírtak (175. oldal - Perjés Géza) szolgáltattak kicsiny részleteket Tótfalu sorsát illetően. „A harmadik napon tehát eljutottunk a körmendi síkra és ott tábort ütöttünk, az ellenség pedig a Csákány irányában fekvő Tótfalu kastélyhoz, azután pedig Vasvár váracskához érkezve üt tábort, ott két napig időzik, s magához hívatja a császár rezidensét, és mivel a győzelembe vetett reményét teljesen elvesztette, a béke eszközeiről gondolkodik.”  Parancsot ad, hogy útközben pusztítsák el a falvakat és a kisebb várakat... A nagyvezír tehát Csákány irányában tábort üt, a mieink pedig a folyónak erről a partjáról vele szemben foglalnak állást. A szentgotthárdi csata aug.1-én zajlott, a vasvári béke okmányait aug.10-én írták alá. A vert török sereg Végh Ferenc tanulmánya szerint (Végh Ferenc: A török haderő visszavonulása a Balaton-Felvidéken a szentgotthárdi csata után, 1664.augusztus) aug.6-án bontott tábort és kezdte meg a visszavonulását a Balaton Felvidéken Székesfehérvár felé. Ha Vasváron két napig időzött a sereg, és előtte a Csákány környéki Tótfalu volt az állomás Esterházy szerint, és tudjuk, hogy a törökök mindent elpusztítottak-felégettek a környéken, akkor a kis véghely augusztus 8.-a környékén vált a visszavonuló vesztes és dühös had áldozatává a következtetéseim szerint.

 

Őrimagyarósd

 

Csányi Bernát hőstettein merengve érkeztem meg Őrimagyarósdra a Petőfi utcába. Az utca házai mögé egy rendezett, bokrokkal övezett gyalogút vezet. Székely kapuból nyíló fahídon keresztül jutunk a csodálatosan kialakított ápolt emlékhelyre, amellyel szerintem a kis település méltó emléket állított hős elődei számára. Igen kérem, lehet így is csinálni! A Darabos família végházának helyszínén kis pihenő és emlékparkot alakítottak ki tájékoztató táblákkal. A várhelyre nyugatról, a helyszínt körbeölelő grandiózus (kettős) árkon keresztül átívelő fahídon lehet bejutni. A vár területén pihenőpadok, tájékoztató táblák várják a kirándulót. A Keleti oldal megtekintése közben hasít belénk a felismerés, egy a patavölgy fölötti magaslaton állunk. Egy barátságos falusi templomos-vidéki falucska idillikus képe köszön vissza ránk.  A vasi végek krónikásának, Benczik Gyulának vonatkozó sorait idézem fel, miközben körbejárom a helyszínt…

A Hegyhát Őrséggel határos részén a 13. század óta a Nádasd nemzetséghez tartozó Darabosok voltak a földesurak. Szőce, Mogyorósd és Nádasd falvakat mondhatták magukénak. 1549-ben 15 jobbágyporta felett rendelkeztek, s mindkét faluban saját majorjaik kiépítéséhez is hozzákezdtek. Az udvarházban Mogyorósdon ekkor négyen szolgáltak. 1582-ben a Velencei tó mellől indult török hódoltató hadjárat első ízben ért el sikereket: az összes hegyháti falu a török adófizetőjévé vált, sőt a Rábán túl is néhány falut hódolni kényszerítettek. A pusztító hatást lemérhetjük az 1588-as rovásadó összeírás adataiból: Mogyorósdon és Szőcén már csak 2 és fél jobbágyportát (kb. 7-8 jobbágycsalád), 3 zsellért, 1 szegényt és 4 puszta jobbágytelket írtak össze. A tizenötéves háború (1591-1606) kezdetén a hegyhátiak felhagytak a török adó fizetésével. Ettől függetlenül a helyzet rosszabbodott: 1598-ban másfél jobbágyporta (kb. 5 család), 10 zsellér, 5 szegényt és 15 pusztatelek található a Darabos-falukban.

Elmondható, hogy rangidősnek azt tekintették a Darabos családban, aki Magyarósdot és tartozékait birtokolta. Magyarósdról tudni kell, hogy 1550 körül itt épült ki a család erődített udvarháza (fortalitium), majd 1609 után a kastélyt a Kanizsa ellen vetett védelmi rendszerbe kapcsolták. A magyarósdi „aprólék végház" az ősi lakhely több évszázados folyamatosságát jelképezte, de erődként, melyben királyi pénzen 20 hajdút tartottak, a család előkelő rangját is jelképezte a környék köznemesi famíliáinak körében. Gyakorlati jelentősége pedig a vagyonbiztonságban, a birtokigazgatási funkciójában állott (itt alakítottak ki szerény majorságot, idejártak robotolni a környékbeli és a tótsági jobbágyok, itt ülésezett az úriszék). Minden valószínűség szerint eleinte a család levelesládáját is itt őrizték.

(Benczik Gyula - Zágorhidi Czigány'Balázs A Vas megyei Nádasdi Darabos család birtokainak és levéltárának Esterházy kézre kerülése)

Vas megye déli részének sorsát majdnem egy évszázadra Kanizsa várának 1600-ban történt eleste döntötte el. A törökök Kanizsa központtal vilajetet szerveztek, a hódoltsági terület határát egységesen és szilárdan a Rába vonaláig tolták ki. A helyzet ilyen kedvezőtlen alakulása érzékenyen érintette a hegyháti nemességet, hiszen törzsbirtokaik mind a hódoltsági övezetbe estek. Kanizsa vesztése után Darabos István és Darabos Gáspár úgy egyeztek meg birtokaik felosztásakor, hogy Gáspáré lett a mogyorósdi kastély, Istvánnak viszont Szőcén az udvarházat kellett volna erőd módjára kiépítenie. A törökök és a hajdúfelkelés miatt a szőcei kastély nem készülhetett el, ezért 1619-ben új szerződést kötöttek. Ennek értelmében az egyetlen védett épületet, a mogyorósdi kastélyt méltányosan megosztották. Itt kapjuk az első leírást a kastélyról, bár ez is hiányos, csak az Istvánnak juttatott kastélybeli részeket sorolja fel. Istváné lett a kastély kapuja feletti pitvaros szoba, a keleti oldalon a teljes építmény, a konyha melletti bástya alsó és felső részével együtt. A pincében továbbra is ott tarthatta borát István használati tárgyaival együtt, amíg magáét meg nem építette. A kastély a völgyben fekvő falutól és az itt vezető körmendi úttól nyugatra egy meredek domb peremén állt. Három oldalról mély árkolással választották le a platóról. Kapuja nyugatra nézett, előtte kettős árkolást alkalmaztak. Az erőd a Zala és a Rába közötti török mozgást jól ellenőrizhette. A végház 20 gyalogos katonája, hajdúja, akiket az országgyűlés végzése értelmében a császári megbízottak ide rendeltek, Darabos Gáspár parancsnoksága alá tartozót. Helyettesítése, vagy halála esetén a parancsnokságot Istvánnak kellett átvennie. Három év múlva, miután a Bethlen-felkelés idején Darabos Gáspár feleségétől, Hagymási Annától 1.000 forint kölcsönt vett fel, a mogyorósdi kastélyt a szécsényi birtokkal együtt fiára, Darabos Miklósra íratta. A kölcsön felvételét az indokolta, hogy Kanizsa eleste óta a török és a tatár, nemkülönben a szabadon kóborló keresztény katonák kártételei miatt, birtokai részben pusztává váltak és elnéptelenedtek. Igásállatait is Hagymási Anna segítségével sikerült visszaszereznie.

Darabos Gáspár a harmincas években az egerszegi végvárban szolgált tisztként, majd a negyvenes évektől újra a kastélyban parancsnokolt. Az 1609-es zsoldjegyzékben meghatározottak értelmében Mogyorósdon 20 gyalogot, Tótfaluban 1 lovast (Csány György) és 10 gyalogot kellett tartani, amit az idők folyamán mindig igyekeztek biztosítani. 1652-ben egy lovas havi zsoldja 4 forint, egy gyalogé 2 forint 80 dénár volt. A zsoldfizetés elmaradása, vagy annak posztóban, fegyverben történő megváltása rendszeresen megtörtént.1Mogyorósa és Tótfalu kastélyainak felvétele 1609 után a Kanizsa ellen kiépített végvári rendszerbe a Darabosok és Csányak számára számos előnyt jelentett. Ezek közül elsősorban az ingyenmunka-körzetek kedvező kialakítása említhető. A végvárak állandó karbantartására, megerősítésére már az előző évszázad derekán határozatokat hoztak az országgyűlésben. 1559-ben 6 napban, 1567-ben már kétszeresében szabták meg a jobbágyok évi várépítő robotját, amit Vas megyéből Pápára és Kanizsára kellett szolgáltatni. 1600 után a Darabosok és Csányak falvaiban élőkben rendkívüli könnyítést jelentett az, hogy a helyben levő, saját védelmükről gondoskodó kastélyok fenntartására voltak csak kötelezhetők, nem kellett Egerszegre, Egervárra, esetleg még távolabbi "vármű"-re járniuk. Természetes, hogy az elszegényedéstől rettegő köznemesek számára, akiknek a jobbágytelkek pusztán hagyása egyet jelentett létalapjuk megszűnésével, ez a jobbágykímélő rendelkezés nagy fontosságú volt. A törvényben szentesített ingyenmunka-beosztás alig ellensúlyozta a szomszédos Batthyány család kezén lévő nagybirtok fenyegető túlsúlyát. Ezen túl a katonáskodó hegyháti köznemesség főparancsnokai is a Batthyány családból kerülnek ki. Nem meglepő tehát, hogy a végvári katonák garázdálkodásai —amelyek elég gyakran érték a Darabos-falvakat— általában büntetés nélkül maradtak. A falvak feldúlásán túl 1649-ben a csákányi kapitány, Kaczor János már odáig ment, hogy a várépítési ingyenmunkát is Csákányban végeztette a Darabos-jobbágyokkal. Darabos Gáspár csak akkor tett panaszt, amikor Kaczor a robotot saját háza építésére fordította. Csány Bernát pedig, aki ekkor a tótfalusi kapitányság mellett a csákányi lovasok kapitánya is volt, nem éppen bajtársiasan viselkedve, terményadót vetett ki Darabos falvaira. Miután Darabos Gáspár megparancsolta jobbágyainak, hogy ne merjenek ennek a parancsnak engedelmeskedni, és azzal fenyegetőzött, hogy az országgyűlés elé viszi az ügyet, Csány meghátrált. A földesúr-kapitányoknak saját testvéreikkel is meggyűlt a bajuk. 1648-ban Darabos Istók, a kapitány fivére feltörte a mogyorósdi végházat, ellopta a király által kiutalt muníciót, és szembeszállt a hajdúkkal. A kastélyban "korcsmát árult", a kaput pedig kénye-kedve szerint éjjel is nyitva tartotta. Darabos Gáspárnak Batthyány Ádámhoz kellett fordulnia testvére megrendszabályozásáért. A nyomaték kedvéért fivérét avval is megvádolta, hogy "törökké akar lenni".Tudjuk, hogy a mieink minden kis vigyázó házacskáért aggódtak s valamennyinek a fenntartását sürgették! Gondolhatjuk, minő érzés fogta el őket, mikor egymás után cassálják a régi házakat.

Az 1652. évben például Egerszegre, Szt.Györgyvárra, Kéméndre, Tótfalura, Mogyorósdra, Lindvára és Kányavárra mondta ki őfelsége a halálos ítéletet." Az őrségi és hegyháti hajdúk —ettől részben eltérő— története megíratlan, de a mogyorósdi és tótfalusi hajdúkról, életükről az alábbiakban némi képet nyerhetünk. A hódolt területen szolgáló parasztkatonának jelentős kedvezmény volt a békeszerződésben biztosított mentessége a török adó alól. Az olyan kis településen, ahol együtt élt hajdú és jobbágy, ez viszályra adhatott okot. "Itt az mogyorósdi falunkban lévő polgárság között számtalan sok veszekedés volt az itt való kevés hajdúsággal az török adó felől, mivelhogy egynihányan az hajdúkban az falu között laktak és egész helyeket bírtak, s nem akartak az falu közibe fizetni... ezen dolgot, hogy jó compositióra vihessök, mind az falut és az hajdúkat összegyöjtöttök, akarván jó rendre hozni őket, hogy mind az polgárság és az hajdúk békességben maradhassanak. És csak szónkat sem akarván meghallani, az hajdúk pártot ütöttek magokban az kapu között és elfutottak, az őfölsége végházát pusztán hagyván" —számolt be 1644-ben egy ilyen esetről Darabos Miklós. A hajdúk élete a kifürkészhetetlen hadiszerencsétől függött. Gyakran kellett táborba szállni a dunántúli főkapitány parancsára. A mogyorósdiak és a tótfalusiak résztvettek Szerdahelynél (1640), Pusztabillegénél (1641) és Kanizsa környékén (1648) a török és a rácok elleni portyákon. Szerdahelynél a törököt kelepcébe csaló ún. "martalék" szerepe is kijutott nekik. Aki épségben visszatért a kastélyába, az a hadizsákmányból osztozhatott. A körmendi kótyavetyén 1641-ben 25 lövői, mogyorósdi és tótfalusi hajdú 115 forint értékben részesült a zsákmányból. 1650-ben két hónapra pénzben, öt hónapra posztóval fizettek a Kanizsa elleni végházakban.

A fennmaradt sereglajstrom szerint a katonák névsora:

Mogyorósd

Nagy Gergely tizedes Kozma György tizedes

Böröck Péter Szabó István

Geher Mihály Horvát György

Bödör Márton Illés János

Tóth Gyurkó Pintér István

Szántó Mihály Banicska János

Fülöp Tamás Horvát Istók

Horvát Miklós Fejér Gergely

Geher János Degesi György

Horvát Péter Szabó György

A hasonlóan kétségbeejtő helyzetben levő szentpéteri hajdúk a kanizsai töröktől hitlevelet szereztek maguknak, hogy adózás fejében maguk és családjuk biztonságát elérjék. A mogyorósdiak és tótfalusiak ezzel nem éltek. Az előírt hajdúlétszám megtartása a kapitányoknak állandó nehézséget jelentett a tárgyalt korszakban. Perneszy Istvánt, a Mogyorósdtól 10 km-re levő Lövő kastély kapitányát nem egyszer otthagyták a hajdúi, megoldásnak Darabos jobbágyainak az elcsábítását vélte. "Az elmúlt napokban Darabos Gáspár szőcei falujából gyütt be hajdúságra három legény. Az egyik fiával együtt nem volt örökös jobbágya őkegyelmének, hanem a Széchyek jószágárul gyütt oda lakni, mindazonáltal az helyét pusztán nem hadta benne. Az harmadik penig, aki az Tótságrul szakadott és csak lakóul lakott őkegyelme jobbágyánál, de helt nem birt. Egy lévén ezért állapotjok, mind az hármat befogadtam, mert tudja azt nagyságod, hogy országunk végezése szerént még az örökös jobbágy is elmehet az végházban, csak gyütten az helet pusztán ne hagyja. Azt penig egyik sem hadta, s nem is volt örökös jobbágya a fia Darabos uramnak" — írta Perneszy Batthyánynak, előre felmentve magát Darabos vádjai alól. Egy ennél súlyosabb esetnek is Perneszy volt a főszereplője. A mogyorósdi porkoláb a kastély puskaporát meglopta és néhány embernek eladta. Perneszy menedéket adott a tolvajnak, akit Darabos Gáspárnak később Sárváron sikerült elfognia és vasra veretnie. A németújvári tömlöcbe akarta szállíttatni, de törvénynapig kezességen kiváltották. Erre Perneszy újra védelmébe vette. 1664-ben százezres létszámú török hadsereg vonult Vasvár irányából Szentgotthárd felé, átkelőt keresve. A Rába másik oldaláról a magyarok a gomolygó füstről, tüzekről követhették nyomon az előrehaladását. Kisfaludy Balázs csákányi kapitány a veszedelmet látva, jó előre elszállíttatta a mogyorósdi kastély két tarackját Csákányba.

Egyiket a hídnál, másikat a kastélyban állíttatta föl. Sem a két kastélyról, sem kapitányaikról, hajdúikról ettől kezdve nem hallunk. Néhány év múlva 1681-ben a végvári katonaság zömét is szélnek eresztették. Az utolsó híradás akkor kelteződik, mikor I. Lipót a magyar haderő létszámbővítésébe kezd, a török végleges kiűzésére készülődve. 1681. évi decretumában két cikkely foglalkozik Mogyorósddal (Tótfaluról már szó sincs):

12. Kányavárra az előbb említett Mogyorósdon levő húsz gyalogot küldjék, és a földesurak károsodása és jövedelmeik csökkenése nélkül vegyék számításba.

19. Mogyorósd kastély szintén fenekestül romba dűlvén, az előbb odatartozott Szőce és Szentjakab birtokokat Lövő erősséghez kell rendelni.

A két kastély krónikája itt ér véget. Darabos Gáspár és Miklós, illetve Csány György és Bernát legfőbb törekvése, hogy a hódoltsági területen bármi áron fenntartsák a nemesi udvarházukból kialakított "aprólék végház"-akat —bár minden körülmény ellenük dolgozott — , a szentgotthárdi csatáig eredményes volt. Mogyorósd, Szőce, Marác és Tótfalu nem váltak pusztává, törzsökös lakosságuk nem menekült el, mindez ennek a ténynek köszönhető. A 17. századi castellummá alakított nemesi kúriák közül kettőnek, a Kanizsa ellen vetett végházak közé sorolt mogyorósdinak és tótfalusinak a rövid bemutatása nem elegendő általánosabb következtetések levonására.

(BENCZIK GYULA-AZ ŐRIMOGYORÓSDI ÉS A TÓTFALUSI KASTÉLY A TÖRÖK ELLENI VÉDELEMBEN (1609-1681))

Tótfalu és Magyarósd 1664-es története magával ragadó. Igyekeztem Benczik Gyula útját követve valami konkrétabbat megtudni, mi is történt a szentgotthárdi ütközet és a Vasváron kötött béke körüli időszakban ezeken a helyszíneken, illetve a két véghely pusztulásának időpontját jobban körbehatárolni.  A Batthyány Missilisek egészen jól kutathatóak, térítés ellenében a levelezések digitalizált másolatai elérhetőek. A mélyebb kutatásnak azonban részemről anyagi és időbeli korlátai vannak. Egy digitalizált levél megfejtése, történelmi-történeti kontextusba helyezése is sok időt vesz igénybe. Viszont perspektívájában kecsegtető hogy a véghelyek mindennapi életének kutatása adhat még új információkat az utókor generációi számára. Ezen helyszíneken tudtommal komolyabb régészeti feltárás sem zajlott így a tudomány további lehetőségeket tartogat a téma további kutatói számára. Koppány Tibor „Kastélyok a Végvárak Mögött” című a Balassi Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent kötet 211. oldalán a következő szerepel a Magyarósdi véghellyel kapcsolatban. „…1664-ben a Szentgotthárd felé vonuló Török sereg felégette. Nem sokkal később ugyan újjáépítették, sőt 1681-ig őrséggel is ellátták, akkor azonban az őrségét a Kanizsához közelebbi Kányavárba vezényelték, azzal az indoklással, hogy a mogyorósdi tönkrement végházat nem érdemes ismételten újjáépíteni. Még ezt megelőzően, 1677-ben a néhai Darabos Gáspár özvegye a család birtokait a mogyorsódi „kastél hellel együt”  Hollósy Gáspár leszármazottaira hagyta. A birtok a 18. században tőlük került a Rimanóczy családhoz.”

Végezetül néhány gondolatot szeretnék megosztani a túrákkal kapcsolatban. 2014.-szeptemberében Dr. Ferenczy Sándor társaságában egy emlékezetes vártúrán vettem részt. A fő célpont ekkoriban Németújvár volt, de a sikerült más érdekes helyszíneket is bevenni a repertoárba. Őriszentpéter, Vasvár, Körmend, Egerszeg, Zalavár voltak azok a helyszínek, melyek mintegy felvezették a későbbi túra gondolatát. Akkor Kemend várának megtekintése meghiúsult, így ezen helyszín lett a vágybeli kapocs, amely szinten tartotta bennem a terület iránti érdeklődést. Végh Ferenc Keszthelyről és Szvitek Róbert Zalakomárról írott kiváló művei tereltek újra abba az irányba, hogy a könyvben taglalt helyszíneket felkeressem. Az út előkészítésében nagy segítségemre volt Dr. Dénes József, aki az általam kért vár(ak) lokalizációjában segített. Nem lehetek elég hálás a jó sorsomnak, hogy megismerhettem Dr. Vándor Lászlót, aki Zala megye várkutatásának meghatározó és megkerülhetetlen alakja. Szinte nincs olyan helyszín a térségben, amelyről ne lenne az érdeklődőket kielégítő ismerete. A Zalai végeken sorozat nyilvánosan hozzáférhető forrásainak a szakember tanulmányai adták a gerincét. Valószínűleg mindig emlékezni fogok erre a túrasorozatra, hiszen általa egy olyan különleges világot ismertem meg, amelyre joggal lehet büszke minden hazánkfia. A Göcsej, a Muraköz az Őrség, természeti szépségei és néphagyományai, a terület legendái és történelmi emlékei arra kellene, hogy sarkallják a döntéshozókat, hogy jobban megismertessék ezen értékeket az emberekkel. Büszkének kell lennünk az olyan helyszínekre, mint Pölöske, Türje, Őrimagyarósd, Zalavár, Zrínyi-Újvár. Emlékük és hőseiknek tisztelete hozzájárulhat talán ahhoz, hogy újra megtaláljuk elveszettnek hitt identitásunkat. 

 

Írta, fényképezte, és összeállította: ifj. Fidrich Tibor 

Zalai végeken 4. - Lenti, Szécsisziget, Kányavár

 

A Zala folyó vonalától a Kerka és az Alsó Válicka vidékére kalauzolom el a kedves olvasót, a megye délnyugati végébe. Lenti, Szécsisziget, és Kányavár erősségei szintén a Kanizsa ellen kialakított végvárláncolat tagjai voltak. Az ő történetüket mesélem el a Zalai végeken sorozat legújabb epizódjában.

 

Lenti

A település neve eredetileg Németi volt, amely Nemtire, majd később Lentire módosult. Első említése 1237-ből ismert, ekkor Boleszláv fia Búzád birtoka, akitől 1256-ban IV. Béla elveszi, és őt a honti várfölddel kárpótolja. 1275-ben, mint a királyi vadászok faluját említik. A várat először 1325-ben említik, ekkor Kőszegi János a birtokos.  A település tehát 1275 és 1325 között a Kőszegieké lesz, a vár építésének időpontja is erre az időszakra tehető. Később ismét a király kezébe kerül, — valószínűleg 1337-ben — aki 1343-ban Lendvai Miklósnak adományozza a várat birtokaival együtt. A birtokosok az Alsólendvai Bánfi család tagjai ettől az időponttól kezdve egészen 1644-ig. Birtoklásuk csak egy rövid ideig, az Albert király halálát követő zavaros időben szünetelt, amikor a vár Cillei család híveinek kezébe került a pákai várral együtt. Bár Ciliei Ulrik, amikor kiszabadult I. Ulászló fogságából, kötelezte magát, hogy a várat tulajdonosának visszaadja, ennek ellenére a királynak 1441-ben ostrommal kellett visszavennie. A sikeres ostromot követően került vissza ismét a Bánfiak birtokába. A XVI. századi krónikák az erősséggel kapcsolatban a Bánffi család birtokosai közötti egymás kárára történt hatalmaskodásokról illetve a nőági leszármazottakkal (Nádasdy) folytatott birtokperekről szólnak. (Érdekes, hogy Ferdinánd 1528-ban Bánffy Jánost hűtlensége miatt birtokai egy részétől megfosztja. - Később a birtokrész visszakerül a Bánffiakhoz) Katonai jelentősége Kanizsa 1600-as elfoglalását követően emelkedik, amikor a végvidék várláncolatának jeles tagjává válik.

1528. Nemthy castellum

Warday Pál esztergomi érsek és testvérei: Tamus nádori itélőmester és Simon beiktatásának elrendelése a Zala m-i Nemthy castellumbeli és a hozzátartozó oppidumok, possessio-k etc. birtokának fele részébe. E birtok előbb Alsolyndva-i Banffy János Ferdinánd király ellen elkövetett hűtlensége, majd Zeplak-i Horwath János Jaycza-i vár bánjának e vár elvesztése miatti hűtlensége folytán került adományozásra.

1548. Nempthy castrum

Az alsólyndwa-i Banffy István familiárisai: Ormandy István és János 1541-ben a Kolgyar-i özv. Bankó Imréné Zala m-i Kolgyar possessio béli nemesi kúriájából különféle ingóságokat raboltak el és vittek Nempthy várába. - Az idézést Ormand-on és Lak-on adták át!

1557-Nempty kastély Zágrábi Soproczay Antal mester és a vasvári káptalan kanonokja nagys.

Alsólyndvra-i Banffy István Zala m. főispánja  személyében,  Miklós és Gáspár fiai , valamint Magdolna leánya nevében alsólyndva-i Banffy Lászlót és  mindenkit eltilt Bolondos /Szepes/ és Alsolyndva váraknak, továbbá Nempty és cherenecz kastélyok /Zala  m,/ a megvételtől, zálogba vevéstől, elfoglalástól és azok birtokbavételétől, használatától stb. királyi leirattal és a káptalan által.- 1557, Sz. János apostol napján.

1559.Nempthy oppidum

Banffy László Zala m-i főispán és kir. főajtónálló mester 1558-ban a Banffy István Zala m-i főispán és főételfogó kegyurasága alatti Nempthy oppidum-beli szent György tiszteletére alapított egyház rétjét - amely a Nempthy possessio-ból a castellum  felé vezető közút mellett fekszik - elfoglaltatta s körül keríttette. Ugyanezt  tette a Kebele possessio-ban a szent Márton tiszteletére emelt parochialis egyházhoz tartozó Ryganyocz- ban fekvő puszta jobbágytelekkel is.

Lenti oppidum-             birtokosai, illetve a hozzájuk tartozó porták száma a XVI. század folyamán:

1542: Banffy László 12 p,- István 10 p.

1564: Banffy László 8 féltelek 29 corabusta 1 servitor 10 zsellér Molendinura dni 1 p

1564: Banffy István 12 fél és 8 negyed p, 16 combusta 16 zsellér

Van itt az úrnak egy allodiuma, ehhez használ 4 jobbágytelket.

1566: Banffy István 2 fél és 16 negyed porta, 5 servitor, 4 szegény, 16 új épület, 7 zsellér

Banffy Lászlóé 8 fél és 4 negyed porta , 29 új ház,  1 servitor,  1 malom, 10 zsellér

1598: Banffy család 3 tagjáé 49 porta, Nádasdy Ferencé  11, és Dorafi  Ferencé 5 ház, összesen : 65 ház.

1564- Nemesnep-i Boda Benedek és Titerati  Sassas Pál, a Nempthy vár castellanusának: Pechy Jánosnak, Nemesnép posessio határában, a Telekreth nevű rétjét lekaszálták.

1576. Divisio Bánffy László fiai között: Lenti, Lendva várak és tartozékaik.

1581.szept. 1. -Banffy László nevében előadják, hogy 1579-ben ennek Zala m. Nempthy castellumát  Banffy Miklós fegyveres  servitoraival megrohanta, és onnan erőszakkal két törököt hurcolt el , több mint  500 frt kárt okozva a panaszosnak. Banffy Miklóst Alsólendva várából perbe idézték.

1584. -Bánffy János kötelezvénye- Banffy Gáspár Nempthy várában átengedi neki a kapu fölötti házat, oly feltétellel, ha neki szüksége lesz rá s ezt egy hónappal előtte jelzi , köteles visszaadni.

1589. Vasvári kápt. hitelesh . jegyzők. X I I . 386-87.0.285.sz. Nempthy- Nagys.  Alsólyndwa-i  Banffy Gáspár a maga és édestestvére Banffy Miklós nevében előadja, ünnepélyes tiltakozás, ellen mondáskép:  értesült, hogy Alsolynadvía-i Banffy  János abban  az esetben, ha utódok nélkül halna meg, akkor - egyezséget kötött Nádasdy Ferenccel,  Fogharas örökös urával, Vas és Sopron megye főispánjával , a csász. és kir . felség  főistállómesterével,  és  tanácsosáva l , hogy Beczkó vára, máskép Bolondos, valamint  Alsolyndwa vára és Nempthy kastélynak Zala megyében a f ele  atyai örökség  jogon őt illeti ; utódok nélkül pedig Nádasdy Ferencre és örököseire szállnának.  Eme egyezség és szerződés ellen Banffy Gáspár és Miklós, mint testvérek ünnepélyesen és nyilvánosan tiltakoznak, mert az rájuk nézve ártalmas és sérelmes.

1590. Perirat . Másolatban esztergomi kápt, jelentése.-Nádasdy Ferenc és  Banffy János osztályáról. - Castrum Nempthy fele kerül osztályra. A vár két kapuja /eseterius, interius / közös marad, egyéb épületrészek felosztásánál intézkedik, közös marad a vár előtti kétkerekű malom is a Kerkán . Oppidum  Nempthy  fele kerül osztályra.

1590 Lenti- Nádasdy Ferenc atyja és néhai Banffy László között per folyt a kir. Kúrián a Trencsén vm-i Bolondos vár,valamint Lenti és Alsólendva fele része ügyében. A perben Nádasdy Ferenc felperes és Banffy László fia János egyességet kötöttek. - Banffy László leányának /János nővérének/ fia Ráttkay Péter ezt az egyességet sérelmesnek tartja magára, tiltakozik a végrehajtása ellen.

A hiteles helyi jegyzőkönyvek és periratok bejegyzéseinek taglalása után térjünk vissza az 1600-as évek elejére. A végvárláncolat kiépítésének folyamatát Bocskai és Bethlen mozgalmai lassították. A Bocskai féle felkelés idején Bánffy Kristóf Alsólendva és Lenti váraival együtt meghódolt a felkelők előtt. 1607.V.29-én Bánffy Kristóf már arról tájékoztatja Batthyány Ferencet, hogy Pribék Mátyás Lenti várkapitány Ráttky Menyhértet beengedte a várba, és a császár számára a várat elfoglalta. Ráttky ezek után átveszi a kapitányságot.

Az országgyűlés elrendeli a megerősítését, hasonlóan a többi végvárláncolatban részvevő erősséghez.

A király az 1625. és 1630. évi országgyűlések beleegyezésével úgy rendelkezett, Lenti stájer védőőrséggel és Stájerország költségén védelmeztessék. (Ennek fő oka, hogy a vár mellett haladt a vidékről az oda vezető legrövidebb út) Térség falvai a földesúr mellett a töröknek is adóztak. Egy 1629-es Esterházy levéltárból származó szöveg megmutatja annak mértékét.

1629./Eszterházy hg. lt. P. 123. raksz. 6§1./ Lenthy sarc Ft 50, adó R 21, kocsi pénz Ft 20, Pasa,tihaja ajándéka Ft 4 

A törökök szüntelenül folytatták a rablóportyáikat a vidéken, növelve a kettős adóztatású falvak szenvedéseit. Lentiből egy jelentés szerint 1635 és 1640 között 41 ember raboltak el, 27 embert öltek meg, és 56 marhát hajtottak el a törökök. A rab váltság összege 5580 Ft-ot tett ki.

1636.X.3. Banffy Kristóf levele B.A.-hoz -Kányavári  és Lenti kapitány ill. vajda tizedmagával Szombathelyre ment, ahol a prédikátor 2 diákjával prédikált. 300 török ütött rájuk, a kapitányt és a vajdát megölték, a papot elvitték.

I636.X.6. Sibrik Pál levele B. Ádámhoz Egerszegről. -Lenti alá a török beütött s mintegy 25 lovas már a hídnál volt, mikor egy hajdú megszólította őket. Megölték. A bent levők észrevették, s még idejében felhúzták a kaput. Tizenháromnál többen nem voltak abban az erős várban.

1636. A vár alatt a törökök egy katonát levágtak, feleségét s 2 gyermekét elvitték, egy másiknak feleségét s gyermekeit  vitték e l . A vajda fiának fejét vették, - Szombathely faluban Borbély István vajdát negyedmagával levágták.

1637. Kanizsai törökök Lendva melletti  Sz. Miklós faluban nagy haddal a végbeliekre ütvén 9-t elfogtak, 4-t levágtak s 10 lovat szerszámostól  elvittek . Katonák közül Galambos Gergely nemes 400 Ft sarcon jött k i a koldulásra jutott . A többiek sarca 170-180-250 tallér.

1638. A török a hostatra jött, s 9 embert vitt el. Dobri faluból egy katona feleségét vitték el.

1639: Lentiben ez a katonaság van: 1 hadnagy, 1 alhadnagy, 44 lovas s 58 gyalog zsoldos, továbbá 2 gyalogvajda, 1 zászlótartó, 8 tizedes, 1 dobos - összesen 117 katona. 1. Lenti. Van ebben a végházban: 1 hadnagy, 1 vicehadnagy és 44 lovaskatona. A gyalogoknál van 2 vajda, 2 zászlótartó, 8 t i z t d e s , és 58 gyalog katona, végül 1 dobos. Lóállományuk összesen 79 ló. (Batthyány mustra – „az végek megjárása”1639. május 1.)

1640. Lenti gravaminák. Kutos faluban 5 hajdúra találtak a kanizsai törökök, kettőnek fejét vették. Szombathely faluból 3 hajdút vittek el és 3 katona fejét vették. - Barabás faluból egy tizedes feleségét vitte el egy pribék többed magával.

1641.V.8. Kaczor János Csákányból B.Á.-nak - A török 4-500 lóval Zatay erdőben rejtőzött Csesztreg és németfalu között. Mikor a hírt bevitték és Lentiben lőttek, a török eltakarodott.

A török rablóportyák ellenére a vár védőművei folyamatosan felújításra szorultak, nem volt elég muníció sem.   A vár felépítését Dr. Vándor László 1976 és 1978 között végzett kutatásai tisztázták: A vár a község északkeleti szélén a Kerka folyócska és a Sárberki patak összefolyása által közrefogott szigeten áll, amelyet egykor három oldalról széles mocsár vett körül. Csupán délnyugat felől volt megközelíthető. A szigetet mesterséges árokkal kettéválasztották, az északkeleti részén helyezkedett el a belsővár, a délnyugati felén pedig a külsővár. A vár védelmére a két vízfolyást  az összefolyás alatt egy malommal visszaduzzasztották , így látták el vízzel annak árokrendszerét .  A négyzet alakú belső várat , amelyből ma csak egy L  alakú épület áll, egy 30—35 méter széles vizesárok övezte, amelyet a külső várból egy töltésúton lehetett megközelíteni.  A legyező alakú külső vár délnyugati oldalán a visszaduzzasztott Sárbereki patak, keletre a Kerka töltötte be a várárok szerepét, nyugaton pedig a patak össze volt kapcsolva a belső vár árkával. Ez a felépítési rendszer a terepen ma is nagyon jól megfigyelhető.

(Vándor László - A Lenti vár 1976-1978. évi kutatásának eredményei.)

1642.III.11-Bánffi az egyetlen tarackot elvitte a várból s Most lőfegyver nélkül vannak.

1643 –„En Lenti- vice Capitan Szecheödy István nagyságod paranczolatja szerent az minő fogiatkozasok vadnak eben az vegh házban ugi mint Lentiben Ngódnak punktatin  irva adok, ez szerint:

1.A végvár ágyúit Banffy Christof Alsólendvára vitette, így a vár ágyú, munitio és pattantyús nélkül van...ha ez nem  leszen az ellenséghnek szüntelen való reánk rohanassa miatt az vegh hazat semmi  utal megh nem oltalmazhattiuk. ..”

1643.VIII.30.-Szecsődi István Lantiból B. Ádámnak.

Ha jelző lövést adnak le, azt csak tiszta időben hallják meg Sz.Péteren (ma Őriszentpéter). A török mindig Kutos és Németfalu között megy föl Körmendre, éjféltájban a déli időben jön visszafelé. Sz.Péteri  vajda parancsolja meg a falvak lakóinak, ha a törököt észreveszik, azonnal lóháton adjanak hírt Sz. Péterre, s Körmendre. Tegnap egy pribék 15-öd magával Kápolnáról 2 hajdút vitt el a csépléstől, de nem mertek utánuk menni, mert féltek, hogy úgy járnak, mint aratáskor, amikor 7 emberüket vitte el a török. S ha akkor is utánuk mennek, a  Csömödér-i bürünél lesben álló 300 lovas mind egy szálig levágta volna őket. minket Nagos Uram "....kevesenkint elfogyatnak, majd immár az bástyára is  alig találunk hajdút vigyázni...ki elszökött, k i megholt , kit  az török vitt el . "

1644 után a nőágon rokon Nádasdy Ferenc lett Lenti és uradalmának birtokosa.

 1646.III.27- Szecsődi István Lentiből B. Ádámnak. Lenti katonaság száma: lovas 42, belső vajda 25, külső 25 gyaloggal.

1648.V.5. Szecsődi István Lantiból B. Ádámnak: Novai polgárok jelentették, hogy Kaczor János (csákányi várkapitány) megparancsolta nekik, hogy ezentúl ne Lentibe adják be a hírt , hanem Porszombatba. Kéri, B. parancsolja meg, hogy a falvak továbbra is Lentibe hozzák a hírt.

1649-1650 Szecsődi István jelentése a törökök által okozott károkról-"Lentyekben az mynekor esött az Török myat Anno 1649.  Az Katonak közöli Mihály Kovacznak  fejet  köték Baxay Istokot  e lfogtak. Vacy Giörgiöt elfogtak Szakmary Istvánt elfogtak Giarmaty Mihalt elfogták;.:,- Az gialogok közöli Tofey Jánosnak feiet vötek, Német Janczyt elfogtak, Szabó Janczyt elfogtak, Tonay Petyt elfogtak, Kardos B allit elfogtak, Zaby Giorginek feiet  votek, Horvát Farkasnak feiet  vötek, Tófei Nagi Giörgiöt elfogtak, Chömödery Giorgioknek feiet vötek, Magiar Giörgnek feiet  vötek, Bott Pétert elfogtak, - Anno 1650.  Bodacz Miklóst felleségostul elfogtak, Varga Miklóst elfogtak, Az Hadnagynak ket  Szilgaiat elfogtak, Katona Kopas Istok  fellességét elfogták, Katona Chorba Mihal felleseget elfogtak, Vörös Giörgi felleseget e l fogtak, Benczös Pálnak ket leianiat elfogtak, Vaczy Ballas parypaiat  Szerszámostul  elvittek , Racz lstoknak paripaiat szerszamostul elvitték, Horwat Miklósnak paripaiat  elvitek, Baxay Istóknak parypaiat Szörszamostul elvitek . Az Tehén marhainkatys mind elhaytotak. Secződy István."

"Anno 1649. Esztendőtül fogva kiket az Törökök elvittek  vagi  levágtak." /S most - a hozzátartozókon kivűl  41 személyt  sorol fel , mint akiket elhurcoltak a törökök Lentiből. A feljegyzést ezzel a szöveggel zárja: "Aszont, leant az kiket  elvittek  8  vitte / k / , Tehenüket Kétczer ízbe hajtotta e l csordással együtt." /Idegen, de kb. egykorú kéz-még az alábbi feljegyzéssel egészítette k i a fentieket: / " Lenti Zabo Mihalj , anak utána 5 Zolgajat Nadasdi  Ferenc uram eö Nagioaghanak. Ezeket fel nevezett rabokat kit  orzagh uton, kit  szölöhegiben, kit falukon vágtak,tagtak,nem chatan.”

A török veszteségek mellett végre a vár megerősítésére is utalnak dokumentumok. 1652. December 17.-én Batthyány Ádám Alsólendván pátenst ad ki, mely szerint a Lenti vár épületeihez a környező falvak házanként 20 szál fát kötelesek szállítani. Amennyiben ezt elmulasztanák, úgy a német katonák, vagy hajdúk mennének azt behajtani.

1653.-Haditanács rendelete. Alsólendva és Lenti várakban lévő német katonaságot Nádasdi Ferenc parancsnoksága alá rendeli.

1654.IX.7-Vasdinyei Sándor B. Ádámhoz. A várban 4 tarack s két kisebb van csupán, puskaporuk is kevés.

1656. Komáromy István Nemptiből  B.Á-nak. - Törökök száz lóval jöttek a vár alatti malomra. Szombathely és Iklód közötti fenyvesben volt a leshelyük. Dömeföldéről 2 kányavári hajdút vittek el.

1663.-Török adók összeírása - Lenti. Mezőváros. Szolgáltatások: A szultánnak : 6 Ft "a fumis". A kanizsai basának: 1 it 50 dénár. 2 köböl liszt , 10 pint vaj , 10 tyúk. 4 szekér 10 napra, különböző munkákra.

1664.ápr.8.- A bejegyzés szerint 17 lovasból, és 69 gyalogosból áll az őrség.

1667-ben terv készült a vár nagyszabású átépítésére, amely azonban (valószínűleg pénzhiány miatt) nem valósult meg.

Nádasdyt királyellenes összeesküvés miatt kivégezték 1671-ben, birtokait elkobozták. Átmenetileg a királyra száll a birtok.

1680.I.23.-Batthyány Kristóf generálishoz-Nempthi, Alsólindva és Balatincz /!/ végvári katonasága ellen emelnek panaszt, akik a kamara tisztségviselőivel nem tudnak megegyezni.

1681.szept.12. kamara a csáktornyai adminisztrációhoz. Nempti-Selischevick Perenc becsehelyi főesperes sürgeti a várban lévő német katonaság által Sz. Ferenc tiszteletére emelt templom kijavítását. A templom állapotáról jelentést kérnek. (Egy 1688-as Zágrábi érseki levéltári bejegyzés (Canonica visitatio) megadja a helyét is a templomnak-…” a vár kapuja közelében, ahol oda bejárnak, nedves, sőt mocsaras halyen van a Szt. Ferenc templom,…fából építve, gyengén minden pillanatban összedőléssel fenyeget. Elég tágas, de nem is javítható. - Új templomot kellene építeni alkalmasabb helyen, in suburbio ante praesidium,….ahol a régi is állt. Mihelyt a háborús idő véget ér, fel kell építeni..)

A Szent Ferenc templom mellett a vár is siralmas állapotban van az 1680-as évek első felében. A vár rossz állapota mellett a redukció miatt létszámhiánnyal is küzdenek.

1681.11.23.Szecsődy Gáspár Lentiből B. Kristófnak.- Középső várnak töltesi beszakadtak és romladoztak, az palánkjai kidüledeztek. A hidak is igen megromlottak. P.S. Itt nemcsak a középső, de a belső várnak is egy darab palánkja kidőlt.

1681.12.11.-Sibrik Pál levele B.Á-hoz Egerszegről. Lentibe és Zalavárra küldjenek 200 németet.

1682 1.24. A vár romlott állapotát panaszolják. A középső várhegy palánkja romlott, a hidak használhatatlanok, sem lovas, sem szekér nem használhatja, Még- tűzifát sem hordhatnak Maguknak a várba.

1685.IX.4.-Nagy Zsigmond levele,Lentiből  B.A-nak”-... szegény végházunk éppen romladozott és pusztult állapottal vagyon”

A kettős adóztatás, a gratius labor, a török veszély, a készülő Kanizsai blokád mellett, a felszabadító csapatok elszállásolása is terhet jelent a lakosságnak és a végbelieknek.

1685.VII.29. Nagy Zsigmond levele Lentiből B-Á-nak.

... Itt valóban nagy nyomorúságban vagyunk a német szomszédok miatt, egyfelől  aratja  a szegénység, másfelől csépli s elviszi . Gabona hordó szekeréből kifogja a lovát vagy ökrét, az arató asszonyokkal Istentelenség, amit csinál. Annyira körül könnyül vétettünk pedig, hogy majd- alig van valamely falu , akiben nem volna... Hosszufaluban Laszlit regimentje, Lendván Deszlit , Montecucoli regiment Csesztregen hál.

1686-ban az Alsólendvai és a Lenti váron felújítási munkálatokat is végeztek, erről az alábbi számadási jegyzőkönyv is tanúskodik.

A felszabadító háborúk során a Lenti vár katonái is részt vettek a hadműveletekben.

1686.VII.4-Lenti végházból táborra ment vitézlő rendek száma-50 lovas,50 gyalog.

1688.XI. 10. Haditanács összeíratja a végvárak katonaságát. Lenti: német 50, hajdú 100, huszár: 100

A Nádasdy birtokok 1671 után a királyra szálltak, de hamarosan új tulajdonos lépett a színre…

A Bánfi család nőági leszármazottai és Esterházy Pál — aki tevékeny részt vállalt az uradalom várainak megszállásában, és az Alsólendva—Lenti uradalom egy nyolcadának birtokosa volt — indított keresetet a birtokért Esterházy szerződést kötött a kamarával, hogy 102 500 forintért megkapja a két uradalmat. 1690-ben meg is kapta az adománylevelet  I.Lipóttól.   A császárhűségével 1687-ben hercegi rangot kapott főúr 1712-ben megkapta a jogot, hogy a hercegi címet legidősebb fiú utódaira is kiterjeszthesse. Ekkor elrendelte, hogy az adományul kapott Nádasdy - féle birtokokon levő várait I.Lipót iránti tiszteletből L betű alakúvá alakítsák át . A ma álló L alakú épület az 1712 utáni átépítés révén jött létre… (Vándor László)

A katonai jelentőségét vesztett vár uradalmi központtá vált, később tiszti és családlakásokat alakítottak ki falai között. Egy 1764-es leírás felvázolja a vár akkori felépítését, pontos leírást ad a helységekről: -„Vagyon az Berek közöt az M Urassághnak jó  materialiákbul valló kastélla, 2 condignatiora (emelet vagy szint) Fa Sindőly alat ; minden Condignatioba találtatik három szoba, egy konyha, állatta földszint; az Kapu mellet két kis kamara forma Pincze." (Eszterházy hercegi levéltár-Oppidum leírás)

1832-"A régi vár palisatirozása most is látszik. Egyéb nem maradt a várnak falaiból épen, mint a belső kapuja, amelyen felül két emeletre épült kasznári lakás vagyon. "

Könyöki József 1884-ben készít leírást a várról:  „A kaputorony, melyen a vonóhid nyomai még láthatók, a jelenlegi bérlők Lenk testvérek hanyagsága folytán dült romba, úgy hogy csak a négy erős fal áll, még, is kivehető, hogy a torony kétemeletes volt. Három kisebb épület nyomait találtam még, de miként voltak ezek összekötve a vár többi épületeivel azt annál kevésbé lehet kipuhatolni, miután a 2, lapon látható rajzon ezen épületek is külön állanak. Az alaprajzon éjszakra eső hosszú épület a régi vár anyagából épültnek látszik és jelenleg magtár. A vár egy széles víz árok által van elszigetelve, mely vizét a Kerka folyócskából kapta; innen e folyócska Szécsi Sziget felé veszi útját. Kezembe került Lenti várnak egy rézmetszete következő felírással: „Abbildung der Wöstung Nembti in Ungarn. 1665." Úgy látszik, ezen kép egy illustrait múből való. Ha e várat öszszehasonlítjuk a vár jelenlegi alakjával, azt tapasztaljuk, hogy 1665ben a vár csak czölöpfallal volt körülvéve és a jelenlegi granarium mögött egy templom és egy nagyobb épület csoport létezett. Én, a ki a helyszínén voltam lehetetlennek tartom, hogy oly nagy épületcsoport a granarium mögött elfért volna s így csak az lehetséges, hogy a vár csak 1665 után miután az épületek nagy része már elpusztult volt, lett csak vízárokkal körülvéve, vagy a képnek rajzolója nem természet után, hanem leírás után rajzolta ilyennek."

(Könyöki, Pozsony 1884 évi december hó végén.)

1925-Várának omladéka a múlt század nyolcvanas éveiben még megvolt. Előtte szép tó terült el. Tágas szobáiban uradalmi tisztek, később cselédek laktak. Az uradalmi bérlők pusztulni hagyták. Később ugyanis a bérlők - kegyeletre nem gondolva – lebontották és helyére magtárt építettek.

1976 őszén, amikor is a nagyközség tisztítatta a vár környezetét a bozóttól, a vár árkában előbukkantak a külső vár nyugati palánkjának cölöpmaradványai. A községi vezetőinek támogatásával, az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából régészeti kutatások kezdődtek (1977) a várban. A több ásatási perióduson keresztül zajló ásatás eredményeképpen Vándor László ásatásvezető régésznek sikerült a vár felépítését és építéstörténetét tisztáznia. Ásatási eredményeit publikáló tanulmányában reményét fejezte ki a szakember, hogy sikerül a műemléket az idegenforgalom, és a település szolgálatába állítania. Szomorúan kell megállapítanom, hogy ez majd 40 évvel az ásatások befejezését követően sem sikerült. Az elhagyatott műemléképület magányosan, lepusztulva várja a szebb időket. A közelmúltban felröppent a hír, hogy a település vevőt keres a műemlékre. (http://hvg.hu/ingatlan/20151202_Elado_egy_magyar_var_retekkel_horgasztova ) Remélem, hogy Kerka vára méltó gazdára lel, és újra felvirrad a nap Zala megye Egervár után a legépebben fennmaradt erőssége felett.

 

Szécsisziget

Lentitől 9km-re délkeletre, a Zalai dombságban a Kerka folyó partján áll Szécsisziget. Még most is emlékezetembe villan az a festői kép, ahogy a falu felé autózva egy természetes magaslaton megpillantottam a Szapáry-Andrásy kastélyt, amely az egykori vár anyagának felhasználásával épült. Előtte a Kerka holtágának ingoványos területén kialakított bivalyrezervátum. A békésen kérődző bivalycsalád a gyönyörű természeti környezetben, melynek kiváló hátteret ad a nemrég felújított kastély. Festménybe illő, romantikus kép. A falu a 14. század végéig a Szigeti család tulajdonában volt. Szigeti Péter 1403-ban azokhoz a főurakhoz csatlakozott, akik Zsigmond ellenében Nápolyi Lászlót kívánták a trónra jutatni. A lázadás leverése után Szigeti elvesztette birtokait, amelyet a király a nagyhatalmú Szécsi Miklósnak adományozott. Ezen família birtokolta a területet a középkor folyamán. Valószínűleg a Szécsiek emelhettek itt várkastélyt a Kerka folyó völgyének egy természetes szigetén. 1437-ben említik először az erősséget Szécsi Miklós fiainak várnagya kapcsán. (Castellanus  castelli Zygeth. /1437: Dl-13029) Ekkor még Szigetnek nevezik a helyet. Szécsiszigetként 1496-tól kezdődően (Csánki D.) szerepel. Bár, mint az az alábbi birtokfelosztási iratok igazolják a Sziget és a Szécsisziget elnevezést felváltva használják.

1541  Zigeth castellum- Sempte, 1541. Thurzó Elek gr. országbíró és locumtenens testimoniálisa:

Thurzó Elek és felesége ormosdi Zekel Magdolna, úgy is, mint kiskorú Anna és Erzsébet leányaik gyámjai, valamint Salm Miklós és feleségei Széchy Margit között létrejött tranzakcióról. Fölsőlendva várát, Zygeth, Murayzombathel és Lethenye castellumokat két egyenlő részre osztották. Az egyik fél részt Thurzó Anna és Erzsébet, a másik fél részt pedig Salm Miklósné, Széchy Margit kapta.

A birtoklás körüli vitáknak ezzel nem lett vége. 1526-ban a mohácsi csatában hősi halált halt Széchy II. Tamás Vas megyei főispán fia, István visszavonta korábbi nyilatkozatát, mellyel hozzájárult, hogy atyja a mostohájára, Zekel (Székely) Magdolnára hagyományozza a Vas megyei Dobra várát, Letenye mezővárost, valamint (Szécsi) Sziget kastélyát.

A hatalmas Széchy-dominium várai és kastélyai többször képezték vita tárgyát a Széchy-örökösök —Thurzó Elekné Székely Magdolna ezen házasságból származó leányai (Anna és Erzsébet) valamint Széchy Tamás leánya, Margit (férjezett gróf Salm Miklósné) —között, mely 1541-ben egyezséggel végződött. Felsőlendva várát, Szécsisziget, Muraszombathely és Letenye castellumokat két értékben egyenlő részre osztották, s az egyiket Thurzó Anna és Erzsébet, a másikat Salm Miklósné kapta. Számunkra ez az „osztály" azért fontos, mertnév szerint felsorolja Letenye mezőváros, Béc, Szentgyörgy, Egyeduta, Csitár és a kis Hergyó jobbágyait a telkek nagyságával, a zsellérek valamint a puszta telkek számát.

Visszatérve Felsőlendvai Széchy Margit két házasságából született leányainak: gróf Archo-i Pyrho Júliának és gróf Salm Magdolna férjezett báró Lobkowyczi Poppel Lászlóné 1572. évi, Miksa császár által aláírt vagyonmegosztási szerződésére, elcsodálkozhatunk a latin nyelvű irat rendkívüli precízségén. Az örökösök asszonynevéből kitűnik, hogy ők is követték idősödő anyjuk példáját, s mindketten idegen országbeli főúrhoz mentek feleségül. Megosztásra került Vas megyében Felső-Lendva, Dobra és Muraszombat, Zalában pedig a szécsiszigeti és letenyei uradalom.

1572-ben (májusban) Széchy Margit Salm Miklóssal levő első házasságából született Magdolna és második házasságából (archoi Pyrho gróf) született Júlia között felosztják a birtokot.

1572. június 29. Osztály Archo coraes és feleségei Szécsi Margit lányai Júlia hajadon között egy részről és Salm Miklós meg feleségei Szécsi Margit leányai Magdolna között más részről. Felosztásra került a Zala megyei Szécsisziget castellum és tartozékai.

1572-Thormafölde  of.t Zechyzygethe castellum Miksa cs. és kir. által kiadott bizonyságlevél. /Eredeti. latin. Kelt. Alzar possessioban 1572-ben./ június 29-én.

A király előtt megjelenik Zazy András  a kir. pers* praesentia bíróságának locumtenense, s jelenti, hogy megkapta korábban a királynak 1572. ápr.20.-án Bécsben kelt mandátumát, s az abban foglaltakat, illetve az abban előirt osztályt foganatosította. /A mandátum szerint - melyet az oklevél szószerint közöl – korábbi időben kérelmet nyújtott be a királyhoz Felseelyndwa-i Zechy Margitnak második férjétőli Archo-i Pyrho gróftól született leányai Júlia, melyben egyenlő és igazságos osztálytételt kért saját maga és féltestvére, anyjának első - Salmas-i Miklós gróffal - fennállott- házasságából származó leányát Magdolna - k i most Lobkowycz-i Poppel László felesége - között. A király annak idején az osztály lefolytatását Hethes-i Pethe Imrére / ki a kir. y pers. prans, helyettes ítélőmestere volt akkor/ bízta. Az osztály azonban elhúzódott, s Pethe azt nem foganatosította. A felek végül is 1572. máj. 6-át, s az azt követő napokat tűzték ki az osztály foganatosítására, egyben kérték, hogy a király ezúttal Zazy Andrásnak adjon mandátumot az osztály elvégzésére. A király ebben a mandátumban meg is hagyja Zazynak, hogy a kitűzött időben menjen "ad faeies Arcis Trlnchiniensis, ad castrorum Felsew Lyndwa, et Dobra, Neonon castelli Muray Zombathnooati, stem Monastery sancti onnino i n Castri ferrei, ad Castello Zechyzygethe nuncupati i n Zaladiensi comitatibus existentlum habitorum.,," valamint ezek tartozékaiba, s a teljes vagyon meg osztását végezze el, annak megtörténtét pedig - a nála lévő királyi pecsét felhasználásával - a király nevében kiadott bizonyságlevéllel igazolja, s a bizonyságlevél azonos példányait a feleknek adja ki. Zazy ezt a mandátumot teljesíti most, s részletesen számot ad az osztályról.

1600 után a Kanizsa elleni végvidék váraként a Kerka alsó folyásának őrzése és a folyó mellett futó útvonal felügyelete lesz a feladata.

1604-ben a török sikertelenül ostromolta. Egy 1607-ből származó zsoldlajtsrom szerint az őrség létszáma 150 fő. Kapitánya Széchy Tamás.

Kb. 1610-1620. Szécsisziget-50 lovas, 100 gyalogos. "Az mely Vegek Canisa ellen szükségesek volnanak es mellik végben menny embert keolleön tartany"

1612-Győrffy Pál revocatiojával kapcsolatban történik említés Zechyzigeth fortalicium kapitányáról, akinek neve Kralyowith János. (Krajovszky János)

1630-Dániel János Szécsiszigetből- Tormaföldi polgároknak a törökök megparancsolják, hogy a lentiekkel vívott harcban elesett törököket keressék meg. Tizedes feleségét elvitte a török, Borsfáig üldözték. Csömödór-i kelőnél meglövöldöztík az ittvalók a törököt. "Minduntalan rajtuk vadnak, mégcsak a szőlőjüket sem tudják beszedni”.

1630.-Szécsiszigeti gravaminák. A vajdát a vár alatti kertből elvitték. Másodszor egy asszonyt s 2 gyermeket vittek el. Harmadszor a marha egy részét hajtották el, majd mikor a megmaradt marhákért is visszajöttek, a vár alatt megharcoltak velük s a marhát is visszavitték. Majd 500 lovas s gyalog jön a vár alá. 1638.-mikor rablani jöttek s Szent Miklósnál eléjük álltak, 12-öt levágtak, s 3-t elvittek. Nem is tudják azok számát, akiket levágtak. Nemrégen még a papot is elvitték, az is sarcon jött ki.

1630-1637 Szécsisziget Török gravamina Nádasdy Pál halála óta 30 személyt vittek el vagy öltek meg a törökök. Egy másik forrás is akad a török károkról. E szerint 1636 és 1638 között 36 ember vittel el, 16 embert öltek meg, és további 9  embert vagy megöltek, vagy elraboltak Szécsiszigeten.

1637- III. Ferdinánd instrukciója az új főkapitány B. Ádám részére. A várban 50 lovast s 100 gyalogot tartson.

1638. Dániel János Szécsiszigetből –Könyörög, vegye el tőlük a főkapitány a kányavári őrséget, mert igen kevesen vannak még a belső várra is. Az elmúlt harcban is estek el közülük.

1638-Szécsisziget Batthyány Ádám jelentése a végvárról. A várban az előirt 100 lovas és 100 gyalogos helyett csak 25 lovas, s 20 gyalogos van, feltétlenül szükséges a létszám feltöltése s az épületek rendbe hozása.

1638-50 lovas és 100 gyalog a várban.

1639-1 főkapitány, 1 vajda, 2 zászlótartó, 2 dohos /mindkét vajdának 1 - 1 apródja/ 7 tizedes 25 lovaskatona, /összesen 46 lóval a kapitányét i s beleértve/ 53 gyalogos. A névsor után 11 özvegyet sorol fel. (Batthyány l t . I , Ádám iratai 1639* május 1 . "Az Végek meghiavasa...")

"Mentem Lentibül Szecziszigetben es találtam ottan Szeczi Dénest es az benne valokatis fogiatkozottul es kevesen voltak az benne való fizetéshez képest, nem voltak teöbben, hanem lovas no 25 és gyalogokat monták hogi volt no 70 egiebarant az hel az mága aláppáttiahos képest megh lehetne czak egetes heiaval van."

1640 szeptember 18.-.Dániel János Szécsiszigetből B. Adámnak-Lenti és Szécsisziget katonasága Beletinc felé rabolni induló török sereget támad meg Kányavár táján a hegyekben. 4-t elfognak közülük. A török ezért erősen portyázza a vidéket" Minduntalan rajtunk vadnak, megh csak az szölejöket sem tudják beszedni" t.i . a végváriak.

1641-Ziget /Szécsisziget/ A mult héten Kapornak alatt voltak a törökök, elvitték 1 tizedes lányát, 2 hajdút és 1 fejet, Ziget alul is 4 rabot vittek el , A kányavári zászlótartót a vár alatt elfogták. Fenyegetőznek, ha Nagyságod nem bocsátja el a rabjait . Nagyságod faluját, Szentivánt felverik, jobbágyait elrabolják, "de ez csak álnokság."

1643- 100 lóval Kanizsáról kijött a török egy régi katonának a fejét vette.

A végbeli vitézek a török portyák miatt elmaradozó mezőgazdaságból származó bevételeiket rabló portyákkal igyekeznek pótolni. Előfordul az is hogy a török elleni rabló vállalkozásoknak a katonai kötelezettségek látják kárát. Az engedély nélküli portyák miatt hiányos az őrség a castellumban, fizetetlenség miatt gyakori a fegyelemsértés és az engedetlenség. Egy 1643. december 9.-én kelt, Dobos Györgynek és a seregnek írt levélben Batthyány csinál rendet: "Azért ennek utána is vitézek az Szofogadatlanságnak es az Kemenniséghnek békét hadgiatok, az beinek Kapuiét az Kapitán hire nélkül se akarattya ellen megh ne nyissatok, vagy penigh akar mi Kiozin Teöreök hirre egy avagy ket Tehénnek el haitásaért Ki ne menietek,az helt pusztán ne hadgiatok, melliet nem régen czelekedtetek es oktalanul magatokat el vesztettétek az vakmerős Kemennységh miatt…”  Megparancsolja nekik a továbbiakban, hogy a kapitánynak mindenben engedelmeskedjenek. Ha előfordul a jövőben a parancs nélküli, meggondolatlan török elleni akció, akkor az életben maradottakat Batthyány ki fogja végeztetni.

Batthyánynak továbbá ítélkeznie is kell, hiszen a falvakat is rabolják a hajdúk. A december 9. levélben utasítja Dobost, hogy a rablott holmiból a kárvallottakat kell kárpótolni. A rablóvállalkozások kótyavetyéinél előforduló vitás kérdésekben is döntést kell hoznia. A vállalkozásokban elhunyt katonák családtagjainak is kell juttatni a zsákmányból.

" akik elvesztek a harcban, azoknak is van feleségük, maradtak hozzátartozóik, A kártérítést azokon kell megvenni.”

A töröktől zsákmányolt két lovat helytelen lenne "Malakoczi Uram-nak adni, mert Malakoczi azt nagyon kívánja. E helyett ezt mondja Batth. - Salamoni Ítélettel: „,mert együt volt az nyeresógh es veztesegh. Kotyavetyere Kölly vetni es az Karvallottakat s Sebeseket Kölly vele contentalni” - hiszen Malakoczi nem kapitány Szeczi Szigeten, hanem csak a jobbágyok tiszttartója, s ne avatkozzik a katonák dolgába.

Végül Szalai Jánost ajánlja a vajdaságra Dobos kapitánynak, Zuk János helyett, akiben nem bízik.

1644-Zalai János vajda Szécsiszigetről Batthvany Ádámnak. A vár igen szorongatott állapotban van. A török szüntelenül a környéken csatázik, nem tudnak kijárni a falvakra. A vár épületeivel senki sem törődik. Nincs pattantyúsuk. Kéri, küldjön Batthyány legalább 10 németet Egerszegről.

1644.IV.9.- Bánffy István levele B. Ádámhoz, Kéri parancsolja meg Szécsisziget végvár népének, ne pusztítsák birtokait. "Szécsiszigetiek jobbágyaimat kergetik, útjukban háborgatják, marháikban sagmant hannak, és egyéb féle inconvenienter lévő dolgokat cselekszenek. Mostanában Kanizsára mentek volna jobbágyim, azokat Alsolindvai városom előtt föl verték, magokat Szigetben fogságba vitték, és az szekéren lévő portékajókban sagmant hagyván, négy lovakat elvittek”

A török portyázások mellett a vár is rossz állapotban van, a környék lakosságát pestis tizedeli.

1645?- Dobos György Szécsiszigetből-,,ha valaha kívántatott épités ez végháznak, most kívántatik…az kaputól fogvást a nagyhídig a kerítés csak szintén ledűlőben vagyon, eléggé támogattatom, de mind kirothadott," A hódoltságiak, ha Kanizsára rendelik őket, elkerülik a várat, s máshol keresnek kelőt a Kerkán.

1645.II.9.-Szalai János és Zuk János vajdák Szécsiszigetből Batthyány Ádámnak,-.az több uj házakba rendölt vámegye népet ide egyet sem, im mostanában is 4 jó öreg katonánkat a törökök elvitték s az döghalál is fölötte megronta bennünket,,,nem tudhatjuk ki légyen kapitányunk, im az elmúlt egy egész esztendeje felénk sem jött az kapitányunk. 1646. V. 25.-én kelt levelükben ismét Dobos György kapitányra panaszkodnak.

1645 körül Dobos György Szécsiszigetből- A külső palánk kidűlőben van, a belső vár is elpusztult. A házak fedetlenek, se ablakok, se kemencék. A fölső részben ispánok, kulcsárok laktak, állandóan dörömbölést kellett hallgatnia. A felsőházba költözik, alsóba feleségét s gyermekeit teszi. A gratuitus laborra kötelezett falvak 2 - 3 szekeret küldenek csupán s kísérőnek gyermekeket és lányokat.

1645 - Dobos György Szécsiszigetből- Szeretné, ha a főkapitány: a maga szemével láthatná az végháznak az ő állapotját, megláthatná Ngod minemű fogyatkozott állapottal legyen, egy jóravaló kapunk, egy jóravaló hidunk nincsen, semmi jóravaló láncok az soronpókon, semmi jó lakatok nincsenek, kivel mind 'tartoznának az ő Nga gondviselői..."

A Kerkán lévő kétkerekű malom egyik kereke elveszett, a másik sem forog, molnár sincs benne, így veszedelmes vidékekre kell őröltetni járniuk a várbelieknek és a lakosságnak.

1646. II. 26 - Dobos György Szécsiszigetből. A külső és belső végházat ebben az évben szeretné megcsináltatni. A hidakat és a malmot a főkapitánynak kellene megcsináltatnia, hiszen a majorságbeliek használják. Különösen a malom fontos, Lentiben kell őrletniök, mert nem akarnak a hódoltsági malmokba járni. A külső sorompónál lévő belső híd leszakadt egy szekér alatt. Palánkot szeretne a bástyák közé vonni.

1646. III. 22. Szécsiszigeti sereg B. Ádámhoz.- Soha a végház még veszedelmesebb állapotban nem volt , A két hidat a földesúrnak kellene javítani, hiszen jórészt ők használják, a seregbeliek még a tűzifát is hátukon szállítják be. A malom is teljesen elpusztult s hódolt falvakra iszákkal, tarisznyával viszik a gabonát őrleni.

A könyörgő levelek meghallgatásra találnak Batthyány Ádám pátenst ad ki a környék falvainak, a vár védőműveit felépítendő…

1647-Gr. Batthyány Ádám generális parancsa Szécsisziget végvár megépítésére. /Kelt Pozsonyban, 1647. máj. 21-én./ Batthyány Ádám pátensének fogalmazványa: Szécsisziget "külső kerítését" a török elégette. Ennek felépítésére a gratiutus labor-on kivül a falvak lakóit Lenti, Alsólindva, Belatincz, Rakicsány, és Muraszombat tartományokból a várhoz rendeli várműre. Mulasztás esetén szigorú büntetéseket helyez kilátásba.

Előfordul, hogy a szomszédos várak katonasága is garázdálkodik a Szécsiszigethez tartozó falvakban.

1647-B. Ádám levelének másolata Csörgő Bálint lendvai kapitányhoz- Alsólendva-i katonaság nagy dúlást tesz a szécsiszigeti jószágban: "házakat, pincéket föltörnek, egy szóval sok féle mód nélkül való kárvallásokkal illetik az szegénységet."

1647.- Szécsiszigeti sereg Batthyány Ádámhoz -A török miatt nem tudják szőlleiket munkálni, de még fát sem tudnak a várba hozni. Külső vajda alatt 17, belső alatt 12 gyalog van s összesen 10 lovas. Csak 1 1/2 font poruk van.

1648-Szécsisziget castrum - Zrinyi Miklós és Malakoczi Miklós között egyezség Szechi Szigeti praesidium és tartozékaira vonatkozóan, - Malakoczy Miklós és felesége Szechy Katalin nyugalmasabb helyen akarnak javakat szerezni, ezért Zrínyi Miklósnak és örököseinek 12000 Ft-ért átadták birtoklásra azzal a feltétellel, hogy a visszafizetésig a Zrinyi családot a birtoklásban nem háborgatják, ugyanakkor Zrinyi Miklós azokat a jobbágy szolgáltatásokat, amelyek a tulajdonost illették Muraköz szigetén, ezután is be fogja hajtani.

Az 1649-es kárjelentések szerint 1633-1647 között 147 személyt vittek el vagy vágtak le, és 450 marhát hajtottak el. Ennek kissé ellentmond egy másik jelentés, mely szerint 1642-1648 között 345 személyt vittek el s vágtak le. 63 házat felégettek 150 marhát elhajtottak.

1650.III.31-Barbély István levele Szécsiszigetről B.Ádámnak. A várbeli vitézek a török miatt nem tudnak a falvakba kijárni élelmet szerezni, pedig igen szűkében vannak.

1653. VIII.1- Herbgy István Szécsiszigetről Batthyány Ádámnak. "...ezen nyomorult puzta várunk Szecsi Zigete szintén eldűlő félben vagyon..." a gratuitus labort a falvak nem prestálják. A Sz. Miklósi kelőt bevágta a főkapitány parancsából. Mindez a vitézség kárára van, mert a Tótság lakói Lenti felé vették útjukat. Igaz itt a német kapitány állandóan zaklatja őket. (Az átkelőt feltehetőleg azért kellett tönkretenni, mert a török is ezt használta pribékjeivel a portyázások során)

A robotmunkát a törökök is alkalmazták, nem csak a hódoltsági, hanem a Rába vonaláig terjedő kettős adóztatású területeken is. Közigazgatásukat nem tudták ráerőszakolni a végvárláncolat miatt a területre, portyázásokkal tartották félelemben a falvak népét.

1653-Musztafa olai bég levele a tartomány falvaihoz minden falutól 1 fejszés jöjjön 1 heti élelemmel Kanizsára.

1656.III. 18. Széchenyi György pk. Sümegről- Karácsonyfalvai és novai jobbágyai szinte elpusztultak a szécsiszigetiek pusztításai miatt.

1656.-Szécsisziget. praesidium - Szécsisziget megerősítéséhez kirendelnek egy járást 3 napra.

A végvári haderő 1672-es csökkentését követően 30 lovas és 40 gyalogos marad csak Szécsiszigeten.

Egy 1684-es urbárium felsorolja a malom kihozatalát és bevételeit ez a forrás a visszaigazolása annak, hogy az 1645-ös levelek után valamikor helyreállították.

1684. VIII. 29-Szecsődi Gáspár Lentiből Batthyány Kristófnak- Szécsiszigetiek Összes marháját éjjel elhajtotta a török. A kanizsalak igen fenyegetik a falvak népét égetéssel és rablással, ha nem mennek be várműre, szénakaszálásra és aratásra. Reznek lakóit 3 szekérrel beengedte, de élelmet nem vihettek magukkal.

1685. VIII. 12. - Bossa Mihály vajda Szécsiszigetből - Kanizsaiak lest vetettek a légrádiaknak, akik Komárom városáról a marhákat el akarták hajtani s 43-t elfogtak.

1686.VII.4-A felszabadító háborúkban a Szécsiszigetiek 20 lovassal és 30 gyalogossal képviseltették magukat

1687.1.20-gr. Braskovics Miklós levele.- Szécsiszigeti jobbágyai a végbeliek ellen keservesen panaszkodnak.

1688-Haditanács összeírása a végvárak katonaságáról-Szécsiszigeten 100 huszár, 100 hajdú.

A Zrínyi család kihalása után a Széchyek majd a Kéryek birtokolják a várat. Ugyanezen évben elhunyt Széchy Péter, s vele kihalt e nagy múltúcsalád férfiága. 1687-ben (más források szerint 1688-ban) Lipót császár kedvelt hívének, gróf Kéry Ferenc tábornoknak —Széchy Julianna férjének —adományozta az uradalmat, valószínűleg elmaradt illetményei fejében.

Kanizsa ostromát meg sem kísérelte a felszabadító sereg. Mivel eleve az őrség kiéheztetésére törekedtek, a dunántúli főkapitány elrendelte, hogy a Zala folyótól délre minden falu népe költözzék el jószágával, élelmével, értékeivel egyetemben, hogy a házakat, malmokat felgyújthassák és a várat blokád alá vehessék. A terv be is vált, 1690. április 13-án az éhségtől legyengült őrség megadta magát, és végre Kanizsa is felszabadult. Kéry nyilván tisztában volt a várható pusztulással, s mivel 1687-ben még a harcok elején tartottak, feleségével kijelentette, hogy békésebb vidéken szeretnének birtokot. Ezért nem is kezdtek el érdemben gazdálkodni Széchiszigeten. Előbb bérbe adták, majd 1690-ben eladták Szapáry Péternek és feleségének, Egresdy Zsófiának 10.000 Ft-ért, 100 akó borért és 100 köböl zabért. Ez utóbbiakat a vásárlók kötelesek voltak az Apátiban lévő kastélyba szállíttattni.

1690-ben a birtokot Széchy Julianna hozományaként megszerző gróf Kéry Ferenc Szécsisziget castellumot, fortalitiumot és dominiumot tartozékaival együtt eladta Szapáry Péternek és feleségének, Egresdy Zsófiának, valamint örököseinek, 10 ezer forintért, 100 akó borért és 100 köböl búzáért. A Szapáry család a katonai jelentőségét vesztett erődítést elbontja, és helyére emeletes kastély építtet (1759). Napjainkra csak a magtárépület őrzi a hajdani vár építészeti emlékeit. A 2000-es évek elején a kastélyt felújították, napjainkban szállóként és múzeumként várja a látogatókat. A kastély körül szinte épségben megmaradt az egykori vár árka is.

 

Kányavár

A Kerka vidékéről az Alsó Válicka területére vezet utam. Kányavár erősségéről nagyon keveset lehetett tudni. Régészeti kutatásról nincs információm, csupán terepbejárásról. Nováki Gyula rajza tanúskodik erről. A helyszín megtalálását Dénes József várkutató hatékony segítségének köszönhetem, amelyet ezúton is nagyon köszönök neki.

Kányavár községet átszelő főút párhuzamosan fut az Alsó válicka patak vonalával. A Községi könyvtárat elhagyva kell menni a főúton (Pördefölde irányába) menni kb. 200 m-t, majd jobbra lekanyarodni a Válicka patak irányába. Kb. 100-150 m-t megtétele után a házak és kertek ölelésében feltűnik a kisebb mocsárral övezett dombocska, amely egykor a Kerecsényiek sasfészkének adott otthont. Az erősség történetét a falu honlapjának történeti adatainak és a levéltár helytörténeti bejegyzéseinek segítségével dolgoztam fel. Az idézeteket dőlt betűvel, a levéltári bejegyzéseket kivastagítva adom közre.

„Az Alsó-Válicka menti kisközség hajdani erősségének emléke a falu nevében őrződött meg. A falut a középkorban Kányaföldének nevezték, és csak az itt épült vár után kezdik a 17. században kányavárnak nevezni. A várnak ma már semmiféle nyoma nincs, de tudjuk róla, hogy téglából épült a patak mocsarainak védelmében. Maradványait a múlt század végén, de századunk elején is még hordták az itteni lakosok építkezéseikhez.

Kányafölde történetéről az oklevelek adatait böngészve nagyon keveset tudunk. Először 1417-ben hallunk a faluról, ekkor Kányaföldi Márk fia, Pál lakhelye. Később Dobri Gergely az itteni birtokos, akitől Kerechényi László, Alsólendva várnagya foglalja el az 1440-44 közötti zavaros időszakban. A Kerecseny faluból származó kisnemesi família sarjának a későbbiekben is sikerült megtartania Kányaföldét, amely aztán a család központjává vált, előnevüket is innen vették.

A kányaföldi várkastélyt valószínűleg György építette, aki Bakócz Tamás esztergomi érsek kincstartója volt, és 1510-ben 22 zalai, 9 horvátországi helységben volt birtoka. Először 1516-ban hallunk a várkastélyról, majd 1523-ban már mint várat említik. Györgynek három fia volt és egy lánya, aki Hássági Dénes neje lett. Egyedül Pálnak voltak gyermekei, hat fia és két lánya, akik korán árvaságra jutottak. A halála előtt már súlyos pénzzavarban lévő Pál sógorának zálogosította el a várat, akitől a fiúknak csak 1548-ban sikerült visszaváltaniuk. „ (www.kanyavar.hu)

1536. május 31. (f.IV. a. f. penthecostes) Pozsony (Posony)

Bethlenfalvi Thurzó Elek (Thurzo de Bethlenfalwa) országbíró, Ferdinánd király helytartója, a kapornaki egyház konventjének. Előadták előtte a nemzetes Kerecsenyi Katalin (Kerecheny) asszonynak, a vitézlő Háshágyi Dénes (de Hassagh) özvegyének, valamint fiainak, Ferencnek, Gábornak és Imrének a nevében, hogy ők a néhai Kányaföldi Kerecsenyi Pál (Kerecheny de Kanyafelwde) Kányafölde várában (castrum) lévő birtokrészeit, valamint Kerettye (Kerethye), Szentadorján (Zenthadoryan), Máróc (Marocz), Gutorfölde (Gwthorfewlde), Barlahida (Barlahyda), Szompács (Zompach), Várfölde (Warfewlde) és Báza (Baza) birtokokat, zálog címén törvényesen birtokolni akarják. Az országbíró utasítja a konventet, hogy küldje ki hites tanúbizonyságát, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek valamelyike iktassa be a kérelmezőket a fenti birtokokba. Az esetleges ellentmondókat idézzék a királyi személyes jelenlét elé, az ellentmondók és a jelenlevő szomszédok és határos birtokosok nevével tegyenek jelentést. - Kijelölt királyi emberek: Ebergényi Péter (de Ebergen), Becsvölgyei Illés (de Bechwelgye), Koppány Benedek (de Koppan), Hetési András (de Hetes). - A hátlapon: Lecta.

Hátlapján zárópecsét nyoma. —fasc. 42. nr. 2152. — Az oklevélen a jelentés fogalmazványa (lásd 135. sz..).

1536.  Junius 17. (III. die diei introduct.) [Kapornak]

A kapornaki egyház konventje jelenti Bethlenfalvi Thurzó Elek (Thurzo de Bethlenfalwa) országbírónak, hogy az 1536. május 31-én kelt parancslevelére (lásd 134. sz.) kiküldte szerzetestársukat egy emberrel, akik a Szentháromság vasárnap utáni szerdán (f.IV. p. f. trinit. - jún. 14.) Kányafölde váránál be akarták iktatni Kányaföldi Kerecsenyi Katalint és fiait a néhai Kerecsenyi Pál birtokaiba, de ennek többen ellentmondtak. (A jelentés szövegének egy része javított, a nevek egy része olvashatatlan.)

Fasc. 42. nr.2152. — Fogalmazvány a 134. sz. oklevélen.

Zalavári  hh.lt  1536. Kanyaffewlde  

1/2152.  Özv.Hasshagh-i Dénesné áa fiai beiktatása a Kerecheny Pál Zala m-i Kanyaffewlde oaatrum éa a Kerethye, Zenthadoryan, Marocz, Gwthorffewlde, Borlahyda, Zornpach, Warfewlde és Baza posaesaio-kbeli bírtokai birtokába zálog cimén.

1543-Özva Hasshagh-1 Dénesné és fiai ; Ferenc^Balázs és Imre beiktatása ««in domínium porcionum possesslonalium totális castri Kanyaf eldhe és Geretthye, Zenthadorian, Marocz,; Gwthorfeldhe, Barlahyda, Zompaeh, Warfeldhe és Baza possessio-kbeli birtokreszékbe a néhai Kerecheny Pál és f i a Mihály f a s s i o - j a alapján, zálogjogon.

1545-Hashagh-i Dénes özvegye; Kata, a néhai Kanyafewlde-i Kerecheny György lánya és nővérének, néhai Krisztinának a lányai Borbála, a Kerecheny György birtokaiból, nevezetesen: a Zala m-i Kanyafewlde vár, Gachhaza, Zenthadoryan, Marocz, Zamarfewlde, Baaza, Zompach, Bebes, Bagód, Hagyaros, Chathar, Zenthlazlo, Barlahyda, Karycha, Gerethye possessiokból igénylik az őket illető részt, i l l e t v e a leánynegyedet néhai Kerecheny Pál fiaitól; Mihály-, László-, Andrés- Lajos-, János-, és Mátyástól.

A Kerechényi fiúk közül a legidősebb, Mihály - mint Nádasdy Tamás bizalmi embere - alnádorságig vitte. László és András a török elleni küzdelmek ismert alakjai lettek. Kerechényi László 1555-ben Szigetvár kapitánya, majd pedig Gyuláé, melyet hetven napi ostrom után 1566. szeptember 1-jén eladott a töröknek.


1559-Salavári hli.lt„ 1/625. Kanyafewlde possessio   Kerecheny András a testvére, Kerecheny Mihály alnádor Zala m-i Kanyafewlde possessio-beli castelluma "deambulatoriuma"-t  szétdobatta. A GEhergnffyZygethe-n élő Horwat Perenc és a Pernekagh possessio-ban lakó a g i l i s Magh Sebestyén pedig a Kerecheny Mihály Z a l a m-i Alsó Bagód possessio-beli nemesi kúriájából Zábo Pálnak egy lovát elvitette .

1561-Kanyaffalwai Kerecheny Mátyás személyesen vallja , hogy mindennemű javakat és jogokat a zalamegyei Kanyaffewlde castrumban /és több horvátországi castrumban/ idősebb testvérének, Kerecheny Mihálynak utólag elzálogosította.

Kányavár ura a legidősebb fiú, Mihály volt, aki az alnádorságot 1562-ig viselte, mejd ezután visszavonult birtokaira. A család pénzügyi helyzete nem volt valami fényes, amire jól rávilágít a harmadik fiútestvér, András levele, aki 1552-ben így ír a vár állapotáról: "csak egy gyalogos sincs fizetett..." Ebben a helyzetben igyekszik a török veszedelem árnyékában a kastély palánkjának karót és vesszőt hordatni jobbágyaival.

Ez az állapot előrevetítette árnyékát annak a tragikomikus eseménynek, amely 1576-ban játszódott le Kányaváron. Kerechényi Mihály szlavóniai birtokán tartózkodott, ahol megbetegedett. A várat embereire bízta, akik feladatukat - a vár őrizetét - nem vették valami komolyan. Ezt kihasználva két török fogoly kiszabadította magát, a kaput bezárta, a várban tartózkodók közül kit megöltek, kit bezártak, az erősséget birtokukba vették. A vár porkolábja, aki a kapu előtt tartózkodott, gyáván elszaladt és egészen a szőlőhegyig futott, ahol összetalálkozott Alsólendvai Pál embereivel, akik ott éppen a dézsmát szedtek. Tőlük kért segítséget, mire azok összeszedve a várat visszafoglalták. Miután a bajon túl voltak, Bánfi emberei nem voltak hajlandóak a várból kimenni, azt birtokba vették. Bánfi kihasználva azt, hogy törvények igen szigorúan büntették a vár elvesztőit, szabályosan megzsarolta a vár gazdáját. Kányavár visszaadása fejében kötelezvényt iratott alá, hogy mindennemű ellene folytatott perét visszavonja, és eláll minden kártérítéstől, pereskedéstől a vár jogtalan birtoklásával kapcsolatban. Hiába próbálta aztán Kerechényi Mihály ezek után a megállapodást semmisnek nyilvánítani, a megye akkori főispánjával szemben semmire sem jutott.

Kerecsényi Mihály vallja Bánffy László javára, hogy míg ő Szlavóniában volt, Kanyaffewlde catrumot. - ahol két fogvatartott török rabról tesz említést- a' törökök elfoglalták. Sokan, ugyanis a vidéken jelenleg dühöngő Járvány miatt /morbo contagioso/ a várból k i voltak zárva,- másokat, akik a várban voltak, a törökök megölték, - így a vár a törökök, kezére került. - A castellanus, aki akkor castrum kapujában volt, látván azt Bánffy László jobbágyaihoz és servitoraihoz futott, akik a közeli promontoriumon bortizedet szedtek és segítséget kért tőlük. 'Ők a tizdszedést otthagyva a castellanussal Kanyaffewlde castrumot körülvették és késedelem nélkül visszafoglalták. - Mindazonáltal a Vár nem kis kárt szenvedett, ezért ő Bánffy Lászlótól kártérítést követelt- most a követeléstől eláll- Bánffy László ugyancsak elfoglalta Perdeffewlde poss. területén ujólag létesített rétet. Ennek visszaszerzését is vallomásával nyugtázza. A. 1576 Szt. Imre napját követő csütörtök.

Kanizsa török kézre kerülése után Kányavár is szerves része lett végvidéken kialakított végvárláncolatnak. Problémái hasonlatosak azokkal a mindennapi gondokkal, amelyek a végvidék várainak és katonaságának életét nehezítették az 1600-1690 közötti időszakban. A téglából emelt Kerecsényi castellum palánkerődítései folyamatosan karbantartásra szorultak volna. Ezt a környék falvainak robotjából kellett volna megvalósítani. Ez elmaradt vagy a tartományok a robot megváltására megállapított pénzösszeget is vonakodtak megfizetni. A katonaság zsoldja késett, hasonlóan az élelem és a muníció is. A boldogulás érdekében a katonaság mezőgazdasági munkákat és egyéb faladatokat vállalt, hogy a megélhetését biztosítsa. Szélsőséges esetekben nem volt ritka a fosztogatás sem. Kanizsához való közelsége miatt a kis vár fokozott veszélynek volt kitéve. A konkrét adatokat a levéltár helytörténeti adattárának Batthyány Missilisekből származó kézzel írott bejegyzéseiből vettem ki.

Kanizsa 1600-ban elesett és az erősség a török kezén minden rossznak a műhelyévé vált, ahonnan az őrség nap mint nap elindult a zalai és vasi végvárak és az oltalmuk alatt meghúzódó falvak ellen. A "Kanizsa ellen vetett végházak" katonasága a váraik alá száguldozó és a leshelyen várakozó ellenséggel vívott szakadatlan küzdelemben jelentős veszteségeket szenvedett: 1633-1637 között Pölöske, Kányavár, Bér, Szécsisziget, Kapornak, Lenti, Szentgrót, Egervár, Szentgyörgyvár, Egerszeg és Zalavár őrségéből az elesettek és a rabságba hurcoltak száma 280 fő volt.

 Ez meghaladta a 11 végház állományának egyötödét.

A Kanizsa ellensúlyozására kiépített végvárrendszer fontosabb erősségei: Kiskomárom, Egerszeg, Egervár,Pölöske, Kapornak, Zalavár, Szentgrót, Szentgyörgyvár,Kernend, Lövő, Magyarosd, Lenti, Légrád,Lendva,Szécsisziget, Bér, Kányavár, Szemenye, Szentpéter és Tótfalu.

(Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)) 1978.

1631-A kányavári vajdának a hídon a törökök másodmagával fejét vették.

1632-A vadászatról 3 hajdút vittek el, a faluból 8 főt, s egyet le is vágtak.

1633-Két hajdút negyedmagával vittek el.

1635- A porkolábot másodmagával a vár alól vitték el.

Bánffy Kristóf mellékeli a kányavári kapitány Sós Gergely levelét. Batthyány Missiles (1636)

„ várunknak jobb része mind megégett és csak az Isten tudja, miért maradtunk meg, mert az porháznak is… megégett az föli, és az szegény legényeknek, az mi kevés takarmányuk volt, az mind benne égett….” A legénység el akarja hagyni a várat.

1636-Aratáskor két hajdút negyedmagával vittek el. Soós vajda lányát a híd mellől ragadták el. Szőlőszedéskor 4 hajdút vittek el. Horváth János kapitányt negyedmagával levágták. Soós vajdát elvitték, s sarcon jött ki.

Bánffy Kristóf levele B.A.-hez – 1636. X.3. Kányavári és lenti kapitány ill. vajda tizedmagával Szombathelyre ment,ahol a prédikátor 2 diákjával prédikált. 300 török ütött rajuk,a kapitányt és a vajdát megölték, a papot elvitték.

Bánffy Kristóf Alsólendváról Batthyány Ádámnak – 1637.IX. 15-A török a Kányavári várat ostromolta.

Bessenyei István Egerszegből – 1637.X.11-A kányavári obervajda segítséget kért: „küldjek valami egynéhány köböl lisztet, mert ha nem küldök, meghalnak éhen.”

1638-Az aratásról 4 hajdút vittek el, a tizedes fejét vették.

Batthyány I. Adám iratai 1631-1639. 59~60.f.  Az egyes erősségek veszteségei: Pölöske 48, Kányavár 26, Bér 33, Szécsisziget 30, Kapornak 36,Lenti 32,Szentgrót 14, Egervár 6, Szentgyörgy vár 5, Egerszeg 26, Zalavár 24 fő. Uo. P 1313.

Eördögh István Peleskéről Batthyány Ádámnak – 1639.IX.11. „…egy ember most gyött, az azt beszéli, hogy Kányavárnak az árkát megmérték, és hogy valami tömlőkön bőrhidat csináltak volna, úgy hogynem meglopni akarnák..”

peleskei Eördögh István Batthyány Ádámhoz 1641-február - Amely hajdúkat Nagyságod Kányavárra küldött, azoknak letelt a havuk, és ott tovább nem maradnak. Bár csak 10 legént rendelne Nagyságod oda, míg az idő felnyílik.

1641 – A kányavári zászlótartót a vár alatt elfogták a törökök.

1641- Turoczi György kányavári kapitány levele Eördögh István egerszegi kapitánynak.  A török itt járt a vár alatt (Kányavárott) a kertekben, és szegény hajdúknak a dolmányát vitték el, és kevés disznójukat meglőtték. Csupa gyalogos volt, visszaszalasztottuk őket.

1641-IX.8 – Soós Gergely vajda levele Batthyány Ádámhoz. Segítséget kér, mert csak nyolcadmagával van a várban, s a török szüntelenül háborgatja. Lentiben és Szécsiszigetben is kevesen vannak. Küldjön segítséget legalább a szüret idejére.

1643-A török 12 tehenek hajtott el. Elvittek elevenen 7 németet, 2 porkolábot.

1644-A vár árkából a víz kiszáradt, igen háborgatja őket a török, már a kútra sem mernek kimenni.

Dobos György kapitány Szécsiszigetből (1645.10.26) Kányavárat nem tudják őrizni. Hét mázsa port s ólmot kért Egerszegről. Pattantyúsra is szükség lenne, a katonák nem értenek a tarackokhoz.

— Szinte állandó veszélyhelyzetben van Kányavár, amely minden szempontból a leggyengébb vár a környéken: a várárokból kiszáradt a víz, elfogyott a muníció, 1646-ban pedig ezek mellett a kidőlt palánk helyreállításához kérnek segítséget. Tíz évvel később még mindig minden változatlan, a végvár az elképzelhető legrosszabb állapotban van.

(Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében)

Dobos György Szécsiszigetről 1646. április 20 körül. Letenyeiek igen panaszkodnak a Kanizsaiakra, akik miatt el kell pusztulniuk. 300 db palánkfát vetettek ki rájuk. A Kányavári végházra rendelt faluk közül csak a püspök Novai és Karácsonyfai falvai maradtak el.  1646.IV.23-Kányavár fogyatkozását megépítettem, ma vitték végbe.

1647.I.7 – A kányavári vajda segítséget kért, mert csak hetedmagával szorult be a várba. Az árkuk befagyott, a jegelést nem győzik, ezt a török jól tudja. Élésük sincs, 11 legén elszökött az éhség miatt. Egerszegen karácsony óta 8 legényem veszett a török miatt. Jegelésnél is rájuk törtek.  Pölöskei Eördögh István levele Batthyány Ádámhoz.

1649-Az országgyűlés 25 Ft-ot rendelt a végvár épületire. Kőszeg tartomány gratuitus labor váltságából.

Kerpacsics István egerszegről – 1654. XI.21 – Kányavári vajda írt. Nincs több 6 hajdúnál a várban. A várhoz tartozó várost meg akarják szállítani (?).

 (Dóka Klára: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok II. (Levéltári módszertani füzetek 7. Budapest, 1988) XXVI. Szentgróti és kányavári harcok leírása, 1667-1681.)

Kányavár erődítmény alatt

1. Még a béke kezdetén Pécsi Bence szökevény számos kanizsaival együtt elhajtotta a várőrség tíz igavonó barmát.

2. Ugyanez a szökevény négy társával együtt ismét barmokat akart elhajtani, amikor a várőrségbeliek észrevették őket, megtámadták, és közülük egy, Öt lóval a mieink hatalmába került.

3. Ugyanezek a kanizsaiak a várőrség tagjainak közel 100 barmát hajtották el, és két katonát elfogtak.

4. Ugyanezek a kanizsaiak egy másik alkalommal hasonló erőszakkal hajtottak el onnan ötven marhát, és elrabolták a tizedes fiát, aki az ő börtönükben halt meg.

5. Ugyanezek a kanizsaiak Kovács István katonát útközben elfogva lefejezték.

6. Ugyancsak ez a 25 kanizsai gyalogos e helység két katonáját, Sármásy Balázst és Tot Jánost Borsfa faluban elfogta és fogságba hurcolta.

7. A kanizsaiak. 100 lovassal Kovács Györgyöt Nova faluban fogták el, és fogságba hurcolták.

8. Ugyancsak kb.60 főnyi kanizsai lovaskatona Csőre Péter katonát, miközben saját szőlőjében dolgozott, elhurcolta.

9. A várőrség két tagja a kanizsaiakkal meghódolt területen megütközött, egy bizonyos törököt, Hali agát és egy rácot puskával keresztül lőtt, de azután mindkettőjüket elfogták és megölték.

10. A kanizsaiak kb.harmincan Borsfa faluban 12 katonánkkal megütközve, hatot közülük lekaszaboltak.

11. Amikor a kanizsaiak 15-en ugyanabban a faluban a mieink közül 12-vel csatáztak, mindkét részről egy-egy fő esett el. /.../

1677-es felmérés szerint a várban 1 mozsárágyú, 6 szakállas puska, és 1 pattantyús van.

1681-ben és 1687-ben a vár védőműveit ismét erősítették.

1684. VIII. 7. – Szecsődi Gáspár Lentiből Batthyány Kristófnak. Kányavárat 200 török támadta meg, 50-60 lóval beszállt, s gyalogosan a marhákat akarta elhajtani, de a hajdúság ezt megakadályozta. Estefelé ismét megkísérelték a marhák elrablását, de a hajdúság utánuk ment, és visszaszerezte azokat.

1688.XI.10-Haditanács összeírása a végvárak katonaságáról-Kányavár német:20, hajdú 65.

1690 után Kanizsa visszafoglalását követően a kis végház stratégiai szerepe megszűnt, felhagyták. A pusztuló épület építőanyagát a környékbeli lakosság használta fel. (pl. tégláit elhordták s ezekből épült a például a pákai templom.)

 

Az egykori alsó válickai mocsárvárhoz / a malom mellett volt / - melyet ma is Várnak, Várkertnek neveznek - több monda fűződik. Ezekből jócskán közel Gönczi is: egy hatalmas fára akasztották fel a törökök a kányavári barátokat; a vár alatt pince van, tele torral és kincsekkel; a feslett életű Bánfi Dorottya halála, stb. Monda fűződik a szentlőrinci, erdőben lévő Várdombhoz is. / Göcsej, 38-39./ További mondák: a vízzel körülvett várhoz bőrhíd vezetett. (Ez utóbbit egy levéltári bejegyzés is igazolja)

 

Alsólendva

Alsólendva napjainkban Szlovéniához tartozik. Talán ez az egyik oka, hogy a várról a korábbiakhoz hasonló részletességű forrásokhoz nem jutottam. Így a 16-17. századi történetét igyekeztem összefoglalni három forrásból.

 A 16. század végén és a 17. század elején a várost és a várat a törökök több ízben ostromolták, a 1603-as török támadás volt a legerőteljesebb. Az erődöt ekkor nyolcszáz főnyi katonaság védte tizenkét ágyú segítségével, a város határában pedig ötszáz lovas és gyalogos várta a támadókat. A védelem fontos részét képezte a mai Szentháromság kápolna helyén álló kisebb erődítmény is, ahol nyolcvan fegyveres állomásozott.

 De hadd kezdjük egy kis történelemmel: a kápolna ugyanis hálából épült a törökök feletti győzelemért. Miután a török elfoglalta Kanizsát, az alsólendvai vár 1600-ban katonai erődítményként az első védelmi vonal fontos végvárává lépett elő. A legnehezebb „török-esztendő” az 1603-as év volt, hiszen két nagy támadás is indult Lendva ellen. Feltételezhető, hogy az első támadást a törökök háromkirályok napján indították, amikor egy közel 1000 főből álló török had akarta meglepni Bánffyt, a támadást azonban a vár védői visszaverték. A másik, sokkal nagyobb török támadás október 14-én volt, s végül a Bánffy Kristóf vezette várvédők diadalával végződött. A második csata rengeteg áldozatot követelt, az elesettek holttestét a vár feletti hegyen temették el. A ma is még elő-előbukkanó csontmaradványok miatt a hely ma is „Csontos” néven ismert. Idővel a kápolnában helyezték el vitéz Hadik Mihály holttestét, a helyi legenda szerint az 1603-as csatában hősi halált halt várkapitány maradványait. Amikor egy átalakítás során rábukkantak a koporsóra, látták, hogy a holttest egészen ép, ugyanis természetes úton mumifikálódott. Hadik halálával kapcsolatosan több monda is fennmaradt, az egyik legismertebbet Dervarics Kálmán helytörténetíró közli, és így szól: „A mi Hadikunk… fejére a halálos vágást, amely most is látszik, csatában kapta, mely Lendva-lakos, Gyertyános, Kapca falvak és a Mura folyó közötti síkságon vívódott. Hadik Mihály a népmonda szerint személyesen vezette századát, vele harcolt egyetlen fia, a 23 éves Hadik András, akkor a Ghilányi huszárezredbeli őrkadett; az ütközet a népmonda szerint a magyar seregre nézve oly szerencsétlenül végződött, hogy Hadik Mihály két halálos sebet kapván fejére, futásba keresett menekülést, s paripája teljes erejéből rohant vele a Csonka-dombra, a Szent-Háromság kápolna körüli sáncok mögé. Ezen Csonka-domb borzasztó meredek és magas; a népmonda szerint Hadik ott nyargalt fel lóháton, ahol a legmeredekebb s felnyargaltában mindenütt virágok tapadtak a ló lába nyomában, s ezen vonalban, melyen Hadik a Csonka-dombra felnyargalt, sem fű, sem fa, de még bokor sem nőtt.” Fontos hangsúlyozni, hogy az alsólendvai vár sosem került török kézre. 1644-ben kihalt a tulajdonos Bánffy-család, majd egy rövid Nádasdy időszak után az Esterházy családé lett a birtok.

Az Esterházyak az adományként kapott várakat I. Lipót király iránti hálából “L” alakba kívánták átépíteni, ami a XVIII. század elején a lendvai vár esetében – a bástyarendszer felújításával együtt – be is következett. Így alakult ki a ma is látható barokk stílusú várkastély. A várban oktatási intézmény is működött, mégpedig 1872-től 1896-ig, amikor a polgári iskola új épülete megnyitotta kapuit. A vár épületét a jugoszláv hadsereg a Trianon utáni időszakban laktanyának használta, majd a második világháború után ismét általános iskola működött benne. 1973 óta a várkastély a Lendvai Galéria és Múzeum intézménynek nyújt méltó helyet. (Forrás: Népújság/MNO/Alsólendva weboldala)

Muraszemenye

Muraszemenye várrá alakított ferences kolostorában a 16. század végén és a 17. század elején királyi zsoldon tartott katonaság állomásozott. Sőt, a településen és a szomszédos községben még két erődítmény létezett a középkorban. Feltehetően Aligvár árpádkori, míg Csernecen várkastély létezett egykor, ahol 1577-ben tartották Bánffy István és Guti Ország Magdolna lányának, Annánnak Révai János gróffal történő lakodalmát. A Szemenyei castellum történetét Varga Gézáné, Vándor László tanulmányával, valamint a Zala megyei levéltár bejegyzéseivel próbálom összefoglalni.

„A szemenyei ferences kolostort 1556-ban a protestáns hitre tért leszármazók, az alsólendvai Bánfiak alakítják várrá. 1569-ben G. Turcho lerajzolta az akkor már gótikus formákat mutató, szabálytalan hatszögletű, palánkkal körülvett várat. Egy-egy vár nagyobb területeket védett. Az elhúzott ostrommal más várak is megmenekülhettek. Ha valamelyik idő előtt elesik, az a többi vár sorsát is veszélyezteti. A magyar végvári rendszer kisebb-nagyobb várai között a közös érdek teremtett szoros kapcsolatot. A védelmi vonal fenntartása háborúkban és békében egyaránt nagy erőfeszítést igényelt. A végvári őrségben a huszárság mellett a gyalogosok szolgáltak. A 16. században új neme fejlődött ki a gyalogságnak, a hajdúk, akik eredetileg marhahajcsárok, hajtólegények voltak. Külön csapatok még a haramiák, kóbor szerbek, zsiványok, akiket a horvát várakban rendszeresen szolgálatra fogtak.

1572. Zemenye castellum-Az Akoshaza-i Sarkán János kérésére kihallgatott tanuk vallják, hogy agilis Bekes András, az ő Sarkanzygethe castellum-beli afficialisa , - a szolgálati év kitöltésekor - társaival a castellumot kirabolta, majd Kanysa-ra távozott, onnan pedig Banffy Miklós szolgálatába lépett, és a Zemenye-i castellum castellanus-a lett. Kihallgattak : Pölöskefee, Dwsnak,Kysffalw, Zenthbalas, Peoleoske, Haholth, Kaczorlak, Bencze,Peovenyes,Barlahyda possessio-kból 2-6 /névszerint  felsorolt / jobbágyot.

A Balatontól a Dráváig terjedő védelmi szakasz váraiban mindenütt magyar katona szolgált: Zalavár, Kapornak, Peleske, Szemenye váraiban is.  1586-ban olvashatjuk Szemenye nevét. Magdalena Orzagh de Guth Bánffy István özvegye temetteti Veszprém alatt meghalt férjét in Claustre Zemenije.  1586-ban Zychy Tamás és testvére, György nevével kapcsolatban írják a „kolostort, amit erősségnek építettek át. Szemenye váráról még a következőket ismerjük: 1576-ban a kanizsai főkapitányság alárendeltségében van, 25 lovas, 30 hajdú állomásozik itt a király zsoldján. Kapitánya Laky Gergely, Bánfi István megbízásából. Kanizsa eleste után a Kerkára támaszkodó új védelmi vonal előretolt állomása. A török támadások következtében a várakat ellátó falvakból a lakosság próbált menekülni. Az őrség élelmezése, ellátása egyre bizonytalanabbá vált. A várak zöme korszerűsítést igényelt, oly módon kellett átalakítani, hogy minél kevésbé szolgáltassanak célpontot az ellenség tűzfegyvereinek. A tornyokat lebontották, a falakat megerősítették, esetleg két falsík találkozásánál bástyát építettek. A munkálatok sürgőssége, a pénzhiány, kőhiány miatt leggyakrabban palánkfal készítésére került csak sor. A magyar-horvát határvédelem szervezete nem korlátozódott csupán a végvárakra. Mögöttük, közöttük különböző eredetű és rendeltetésű, várakhoz közvetlenül nem kötött határvédelmi erők helyezkedtek el. Ezek segítették a török portyák elhárítását, a magyar vállalkozásokat, sőt alkalmanként a várak vitézeinek tevékenységét is támogatták. A végvárak és a mozgó kontingensek a török módszert fordították a visszájára: betörést betöréssel, dúlást dúlással igyekezett viszonozni. A jobbágyság akkor fogott fegyvert, ha lakhelyét és annak közvetlen környezetét érte támadás. A fosztogató török portyák gyakran ütköztek akadályba. 1578-ban a törökök pusztították a Mura alsó folyásának vidékét. Veszélyes volt a szultán Barcson állomásoztatott flotillája, amelynek féken tartására a Dráva parti erődök mellett a Mura mentiek, Légrád, Molnári és Szemenye is fontos hely volt. A török rablások merésszé és gyakorivá váltak. A Kerka vidékén és Rédicsen pusztítanak 1587-ben. Ebben az évben számol be Zrínyi György dunántúli főkapitány B. Ferencnek, hogy a „török Szeömeönye és Canisa között rablott.”

1594. X. 18.- Zrínyi György B. Ferencnek -„A török Szeomeiinye és Canisa között rablott , Baycha és Mura melléke táján.”

Az 1600-as években a településünk nevét gyakran írják Kanizsa várával kapcsolatban. Kanizsa vára ugyan mellékirányban feküdt, de most, amikor a török had a Dráva mentén támadt, főszerephez jutott. Mercoeur, a magyarországi hadak főparancsnoka, 1600. szeptember 16-án indult Győrből Kanizsa felmentésére. Útközben csatlakoztak hozzá a különféle magyar és horvát csapatok, majd az egész had október 2-án Szemenyénél tábort vert. A katonák sánccal vették körül magukat, az a táborhely lehetett a ma Várhelynek nevezett terület Szemenye és Csernec határában. A sánc nyomai még ma is láthatók. Kerültek innen elő csontok, kardok. Szemenyén újra haditanácsot ültek a parancsnokok, és eldöntötték, hogy a törökkel szemben nyílt csatára fognak vállalkozni Kanizsa váráért. A sereg ekkor 13.700 embert számlált. A felmentő sereg nem érte el célját. Rudolf 1601. évi decrétuma 29. cikkelyében úgy határoz, hogy Szemenyét, a Kanizsához közelebb fekvő erősséget, addig is, míg Kanizsát visszaszerezhetik, katonasággal és lőszerrel lássák el.

1602. Hethes-i Pethe Marton II. Rudolf helytartója, kalocsai kanonok, győri püspökség adminisztrátorának oklevele Banffy György és Kristóf protestációjáról. Alsolindva, Nempthy és Zemenie fortaliciumaik Kanisa elestével szorongatott helyzetbe kerültek omni ope et auxiliuo nonsolum destituta essent, verura etiam collabi et minari coepissent.. Ismételten interveniáltok a királynál, Mátyás főhercegnél, segítséget kértek.Nem kaptak, sőt birtokaikat i s elfoglalták. Elháritják maguktól a felelősséget, ha a várak elesnének, ez nem az ő hibájukból fog történni.

1604-ben a törökök az Alsó-Kerka-völgyi erőket ostromolták és a Muraközben fosztogattak. Több vár elesett, ekkor pusztult el Dobri erődítménye is. A törökök azt tervezték, hogy Zemenje várát fogják megtámadni. De mivel ebben szép számú gyalog helyőrség volt, mely a támadásoknak hevesen ellenállt, semmi eredményt el nem értek, kénytelenek voltak Kanizsára visszavonulni. Ebben az évben a természet erői is a szemenyei védők segítségére sietnek. A Mura áradása elűzi az ostromlókat a vár alól. 1607-ben 150 főnyi őrség van a várban. 1608-ban erődítik, ezután, mint végvár nem szerepel, a várrá alakított kolostort már nem említik.

OLJ Batthyány c s . l t - a , P.1322. Körmendi Közp. I g . i r . Rsz.46. No. 140. Kb. 1610-1920.

Zemenie, Szemen!e  c f . Canisa elleni végházak - Javaslat a végvárrendszer felállítására. 100 lovast s 200 gyalogot javasol.

Említenek Alsószemenye határában egy „Kapuhely" nevű részt, amelyen keresztül lehetett menni Szemenye várába. Erről a környékről került elő 1963-ban egy K-Ny-i tájolású sír. A csontváz mellett 4 db vas pincekulcs feküdt. Kora 17-18. századra volt becsülhető. Sok állati és emberi csontot is találtak később. Vastag, 40 méter hosszú lánc, nagy farönkök kerültek elő. 1972-ben a kotrással végzett kavicsbányászás során téglából készült alapfalaknak ütközött a gép. A felszínhez közel, alacsonyabb vízállásnál ezeket a romokat ma is láthatjuk. Az idő vas foga, és a feledés is hozzájárult ahhoz, hogy sokan nem ismerik, hogy ezek a falak a várrá alakított kolostor részei lehettek. „

(Varga Gézáné: FEJEZETEK MURASZEMENYE TÖRTÉNETÉBŐL – 26-30. old –Zalaegerszeg 2000.)

 

(A Muraszemenyéről készített légi felvételt ezúton is köszönöm Balogh Zoltánnak.)

„1972-ben a muraszemenyei tsz kavicsbányájában, amely Alsó- és Felsőszemenye között félúton a falutól délre, a Mura árterén található, a kotrással végzett kavicsbányászás során téglából készült alapfalakba ütköztek. A terület a Maláka-patak torkolatától északnyugatra van. A kavicsbányában leletmentést végezni nem lehetett, mert a jelenlegi talajvízszint ezt nem tette lehetővé. A kotrógép a nagy faldarabok mellett néhány idomtéglát, emberi csontokat és 15-16. századi kerámiatöredékeket hozott a felszínre. A lelőhely fekvése és a leletek alapján alapos a gyanúnk, hogy a bányamunka a szemenyei ferences kolostor maradványait pusztította el.”

A Zala megyei ferences kolostorok kutatása  VÁNDOR LÁSZLÓ - KOLDULÓRENDI ÉPÍTÉSZET A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON –TANULMÁNYOK 1994.)

 

Írta, fotózta és összeállította: ifj. Fidrich Tibor

0.597 mp